Észak-Magyarország, 2002. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-01 / 51. szám

2002. március 1., péntek MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 Miskolc és környéke 0 Tanulmány. Elkészült a lyukóbányai bá­nya bezárására vonatkozó előzetes kör­nyezeti hatástanulmány, amely a miskol­ci polgármesteri hivatalban vagy az Észak­magyarországi Környezetvédelmi Fel­ügyelőségen tekinthető meg március 25- ig. Az írásbeli észrevételeket is eddig az időpontig lehet a hivatalba eljuttatni. 0 Angol teadélután. Angol nyelvi dél­utánt rendez a felsőzsolcai Általános Művelődési Központ március 6-án, szer­dán délután 3 órától - hagyomány­teremtő szándékkal - a Művelődési Ház­ban. A diákok műsora után az érdek­lődők dalokat tanulhatnak, teázhatnak. 0 Ülésezik a testület. Döntenek a 2002. év költségvetéséről is, és megválasztják a szavazatszámláló bizottságok tagjait a miskolci képviselők március 7-i ülésükön. ITT ÉLÜNK „Klasszikus” eset Mikita Gábor Vidékiként mindig azt várjuk, írjanak rólunk, fedezzenek fel „fent" a fővárosban s az országos sajtóban. Aztán ha mégis megjelenik valami, akkor nem egyszer úgy érezzük: talán inkább mégse... Nemrégiben például egy országos heti­lap újságírója járt a miskolci színházban A makrancos hölgy előadásán. írt is róla. Be­számolóját így kezdi:„Miskolcon szinte már hagyomány - hiszen tíz éve kezdték -, hogy a Nemzeti Színház minden évben egy klasszikussal kedveskedik közönségé­nek. Az olvasó nem tudja, sírjon-e, vagy dühösen lecsapja az újságot. Nem kell szakembernek lenni, de még matuzsálemi korú nézőnek sem, hogy tudjuk, ebben a városban nem volt évad, hogy ne játszották volna nem egy, de több klasszikus művet. Ez a teátrum jövőre 180 éves. Az ország legnagyobb múltú (első!) magyar nyelvű kőszínháza. És mégis van olyan dilettantiz­mus, amely leíratja: tíz éve kezdték - „szinte már hagyomány" (!) - a klassziku­sok rendszeres játszását. Fáj az a 170 év, amiről az újságíró nem tud. De ne kenjünk mindent a pestiekre. A mi felelősségünk is, hogy mit tudnak ró­lunk: mit mondunk el, mutatunk meg a „betérőnek". Valahogy még mindig nem si­kerül beemeltetni értékeinket az országos köztudatba. Előszeretettel emlegetjük - mintha a nulláról kellene indulnunk -, hogy már nem vagyunk „acélváros". Csak­hogy ennek a városnak minden korban voltak - a nem szégyellnivaló ipartörténeti múlt mellett - olyan értékei, amelyekre büszkék lehetünk, melyeket meg kellene is- mer(tet)nünk. Ráadásul magunkat is meg­tiszteljük, ha felvállaljuk örökségünket. Égés. Kigyulladt és leégett a képen látható konténer. Az ilyen baj talán el­kerülhető lenne, ha nem tennének oda műanyag konténert, ahol fával-szénnel tüzelnek. Fotó: Vajda János I Füst és büdösség kontra biztonság Nem győzte meg a lakosságot a BÉM Rt. technológiájáról tartott beszámoló Sajókeresztúr (ÉM - Hl) - Az emberek alig fértek be a művelődési ház nagytermébe. A BÉM Rt. képviselőjének rö­vid összefoglalója után megin­dult a hozzászólás-áradat. A többség a BÉM Rt. üzemének bezáratását követelte a szer­dai közmeghallgatáson. A Borsodi Ércelőkészítő Mű 1967-ben kezdte meg működését, vaskohászati alapanyaggal látta el a nagyüzemeket. Akkoriban nem a környezetvédelem volt az elsődleges szempont, a gyár mennyiségi termelésre rendez­kedett be. A privatizáció után az utód gazdasági társaság úgy döntött, hogy a korábbi kapaci­tás töredékében, zsugorításos technikával újrahasznosított terméket állít elő az ipar számá­ra - ismertette Pállá János, a BÉM Rt. igazgatója a technoló­gia engedélyeztetési eljárása ré­szeként szerdán megtartott köz­meghallgatáson. A veszélyes hulladékot is fel­használó tevékenység részletes hatásvizsgálat-köteles, a cég a la­kossági fellebbezések ellenére ko­rábban megkapta a kísérleti en­gedélyt. A végleges engedélyről még nem született döntés. Pállá János hangsúlyozta: a technoló­gia alkalmazásával nem várható határértéken felüli környezetter­helés, a gyártás zárt rendszerben történik. A szakmai ismertetés azonban nem győzte meg a sajókeresztú- riakat és a környékbeli települé­sekről érkezetteket. Ők ugyanis arról számoltak be, hogy ha a gyár termel, monoton zúgást hal­lanak, fullasztó füst száll a házuk­ra, a kertjükre, olykor olyan bü- dösséget éreznek, ami szerintük elviselhetetlen. Sokan hangsú­lyozták: nem hisznek a számok­nak, a mérési eredményeknek. „Meg akarnak ölni minket - kia­bálták sokan, megerősítve az ép­pen felszólalókat. Néhányan vi­szont amellett érveltek, hogy év­tizedek óta a BÉM dolgozói, még­sem romlott az egészségük. Sajó­keresztúr polgármestere arról szólt, hogy a BÉM ügye öt éve nyitott kérdés, a lakosság „ketté­szakadt”: egy részük ellenzi, má­sok a munkalehetőség miatt tá­mogatják a részvénytársaságot. 1997-ben népszavazást írtak ki, ám az érvénytelen volt. Döntés a közmeghallgatáson sem született. Azonban a végleges engedély kiadása előtt a hatósá­goknak mérlegelniük kell a fóru­Ezt írtuk A BÉM Rt. veszélyeshulla- dék-hasznosításával történő vaskohászati alapanyaggyártó üzemének részletes környeze­ti hatástanulmánya kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a BÉM Rt. tervezett technoló­giájának kapacitása a koráb­bi éves termelési volumené­nek 1/30-a. Már ez a tény ön­magában is kizárja a 10-20 évvel ezelőtt tapasztalt kör­nyezeti hatás megismétlődé­sét. A technológiai rendsze­ren, annak elszívási és füst­gáztisztítási pontjain sok változtatást hajtott végre a társaság. Jelen állapotában a próbatermelés alatt min­den paraméterében kielégí­ti a környezetvédelmi ható­ság szigorú előírásait. Az elvégzett vizsgálatok alap­ján, a tervezési korlátozá­sok és védőtávolságok be­tartása esetén az üzem léte­sítésének immissziós aka­dálya nincs - írtuk lapunk szerdai számában, idézve a Nagy Ferenc környezetvédel­mi szakértő által készített szakvéleményt. mon elhangzottakat és azt a til­takozó ívet is, amelyet 672 sajóke- resztúri írt alá. VÉLEMÉNYEK A SAIÓKERESZTÚRI FÓRUMON C sodálkozom, hogy va­laki helyesnek tartja ezen a veszélyeshul­ladék-égetőktől túlterhelt területen egy újabb üzem működését. Ez nemcsak bevételt hoz, de egészségromlást is. Érthetetlen, hogy az érintett önkormányzatok nem tiltakoznak. Sebők Lajos Sajóbábony A nnyi jót hallottunk a technológiáról, hogy az már gyanús. Vajon a szakértők terve­zik-e, hogy Sajókeresztúr- ban telket vesznek? Ha igen, ne siessék el, mert néhány év múlva bagóért megtehetik. Javaslom, kereszteljük át a falut Rákoskeresztúrrá. dr. Pocsai Judit Sajókeresztúr M inden lerakódik a kertekben, a gyerek­nek nem merek gyümöl­csöt, zöldséget adni a sa­ját termésünkből, mert nem tudom, mi jutott be­le a gyár füstjéből. Nem tudom, nem mérgezem e meg. Amikor meg jön a bűz, olyan, mintha vécét takarítanának. N agy Józsefné Sajókeresztúr N ekem kertem van itt. A veszélyeshulladék­hasznosítás ellen koráb­ban én is aláírtam már tiltakozó ívet. Nem tud­ni, mi történik a gyár­ban. Karácsonykor, szombaton három kami­ont láttam bemenni. A BÉM meghazudtolt. Hogy higgyünk így nekik? Tóth Lajos Miskolc V alamikor én is a BÉM-ben dolgoztam, most a dunaújvárosi Dam Steel Rt. vezérigaz­gatója vagyok. Nálunk a zsugorító sokkal kor­szerűtlenebb technoló­giával működik. Köz- zétesszük a kibocsátási értékeket, jó a kapcsola­tunk a lakossággal. dr. Grega OszkAr Dunaújváros Szép László játszik - értelmét látja Miskolc (ÉM - KÉ) - A csa­ládi házat maga mögött hagy­va, a bizonytalanba is belevá­gott, hogy színész legyen. Szép László színművész, a Pé­csi Sándor Guruló Színház veze­tője volt a legutóbbi Disputa est vendége a Miskolci Galériában. A Sajókazincon született, majd már kamaszodó Szép László a szomszéd díszítőmester révén járt először a Miskolci Nemzeti Szín­házban. Olyannyira elvarázsolta a színház különös világa, hogy az akkori igazgató előtti meghallga­tás után már szerepet is kapott. Szülei persze hevesen tiltakoztak a gyermekük választotta pálya el­len, valami rendes szakmát sze­rettek volna a kezébe adni. A fia­tal Szép László pedig döntött - és az álmait választotta. A családi házat elhagyva végül Budapesten kötött ki, ahol alkalmi munkák­ból próbálta fenntartani magát. Aztán Komlós Juci javaslatára Rózsahegyi Kálmán iskolájába iratkozott, havi 100 pengőért - amikor akkoriban még a nóta is így szólt: Havi 200 pengő fixel az ember könnyen viccel. Sokszor éhezve, egy konyhában nyugovó­ra térve tudta összespórolni tan­díját. Később a Művész Színház taeia. a II. világháború folvamán Szép László a Disputa esten még a harcmezőn is játszott a Ka­tonai Színházzal, 1961-ig a Miskol­ci Nemzeti Színháznak is tagja volt. Közben pedig szerveződött a majdani Pécsi Sándor Guruló Színpad, ami a közel 40 év alatt szinte fogalommá vált. A színpad vezetője Szép László elmondta, Pécsi Sándor színész volt, akinek nevét egy iskolát leszámítva csak ők viselik. A guruló színpad fennállása óta járja az országot, az elmúlt évtizedek alatt 12 000 (!) egyfelvonásos darabot, 3624 (!) egész estét betöltő műsort, és 156 híres növendéket adtak. Ez a második családom - hallhattuk az egyik megjelent színészpalántáról. Hogy a rengeteg nehézség, mind a saját, mind a guruló szín­pad életében elkedvetleníti-e? Szép László így fogalmaz: Azért teszem ezt, mert értelmét látom. Ahol maguk előtt vágták a fát.. Miskolc (ÉM - Hl) - Ki­vágták a házunk elől a fá­kat! Mi véd ezután az autók füstjétől? - érkezett a pa­nasz a Zsolcai kapui társas­ház egyik lakójától. A négysávos út mellett álló társasház előtt néhány napja még több fából álló sáv védte a lakókat a beáramló portól, az autók kipufogógázaitól. Ma csak a tönkök maradtak.- Egyszer csak megjelent né­hány ember, és nekiestek a fák­nak. Nem kértek engedélyt, pe­dig közös tulajdon esetén ez kö­telességük lett volna. Mire kiro­hantam, több fa már ott feküdt a földön. Az egyiket úgy tudtam megóvni, hogy elé álltam, és nem engedtem a közelébe sen­kit. De a többi? Mit tehetünk? Csak a bíróságra mehetnénk... - mondja Rafcsik Ottóné, a tár­sasház egyik lakója. A fák kivágását Nógrádi László kérte, aki szintén a tár­sasházban lakik.- Ne higgye senki, hogy én nem szeretem a fákat. Nekem is fontos, hogy szép és rendezett környezetben éljek. De a bizton­ság is fontos. Azok a fák rossz állapotban voltak, belül szinte teljesen kiüresedtek. Az egyik a nyáron kidőlt, majdnem agy­onütött valakit. Nekem két kis­gyermekem van, féltem őket. Korábban többször is kértem az önkormányzatot, hogy küldje­nek ki egy szakembert, aki fel­méri a fákat, de nem jött sen­ki. Végül azt mondták, mivel magánterületen állnak a fák, tőlük nem kell engedélyt kér­ni a kivágásukhoz. Elismerem, hogy a közös képviselő nem ér­tesített mindenkit a vágásról, de a többség, akivel sikerült be­szélnie, egyetértett velem. Még néhány fa maradt, ami életve­szélyes, ha azokat is sikerül ki­vágni, természetesen pótolom a fákat. így néhány év múlva új­ra lesz „védősávunk.” ígéret van a pótlásra Fotó: V. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom