Észak-Magyarország, 2002. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-11 / 59. szám

2002. március 11., hétfő KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Könyvbemutató. Petneki Áron: Krak­kó című könyvének bemutatóját tartják március 12-én, kedden délután 4 órá­tól a Miskolci Galéria Kondor-termében. 0 Linóleum a képzőművészetben. Linó­leum a képző- és iparművészetben cím­mel kiállítás nyílik ma délután 4 órakor a miskolci Koós-házban. A tárlatot Dobrik István művészettörténész ajánlja az ér­deklődők figyelmébe. 0 Hangverseny középiskolásoknak. A romantikától a XX. századig címmel az Ewald Rézfúvós Együttes ad hangversenyt holnap délelőtt fél 10-től, 11-től és dél­után fél 1-től a kazincbarcikai Egressy Bé­ni Művelődési Központban a középisko­lások hangversenysorozata keretében. Kiállító antropológusok Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetem antropológusai az elmúlt héten rendezték meg második alkalommal programsoroza­tukat. Az előadások, kerekasztal-beszélge- tések, filmvetítések mellett több kiállítást is rendeztek. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban március 18-ig a Mezzoforte, a Miskolci Egyetem Galériájában április 2-ig a Test-no-logic, a Kulturális és Vizu­ális Antropológiai Tanszéken április 10-ig a Zársebesség című kiállítás tekinthető meg. A tárlatokon a hallgatók a terepmun­kákon készült fotóikat mutatják be. Tárlat a könyvtárban Fotó: Bujdos Tibor Papp Ferenc és Rózsa György Fotó: f. m. „Dicsfényben” a levéltáros Miskolc (ÉM - KÉ) - Dr. Rózsa György levéltáros saját „levéltárában” kutattunk a legutóbbi Disputa esten a Miskolci Galéria Dőry-pincéjében. A Bőcsön, református családban szüle­tett Rózsa György számára egyértelmű volt, hogy tanulmányait a Debreceni Re­formátus Kollégiumban folytatja. A híres elődök (Csokonai, Ady) koptatta padok diákjait itt még az oktatáson kívül - mel­lett - nevelték is. Már ekkor egy 10-12 fős társaságot hoztak létre, egy kórust, ami­vel hétvégente járták az országot, és olyan helyekre is eljutottak, amelyeket még mi, magyarok sem mindig ismerünk. Debrecen után a Miskolci Egyetem jogi kara következett, ahol a tanulás mellett aktívan részt vett a kulturális életben is. Barátaikkal létrehozták a Fiktív Klubot, ahová neves előadókat hívtak és ahol oly­kor nehezen megszerezhető filmeket is be­mutattak. Ekkor kezdődött Erdély iránti szeretete is, majd következett a nyaranta Erdélyben töltött szünidő, kerékpáros ki­rándulásokkal és rengeteg tapasztalattal. A diploma után nem a jogi pályát, hanem a levéltári munkát választotta és hamar rájött: „nem egy életet, hanem több életet is csak egy levéltárnak lehet szentelni”. Jelenleg a megyei levéltár munkatársa. Az egyetemi előzmények után nem meg­lepő, hogy a kultúra égisze alatt újabb egyesületet alapítottak, az Örökség Alapít­ványból kinőve hozták létre 1991-ben a Mandorla Közművelődési Egyesület, amely napjainkig 250 rendezvényt tudhat maga mögött, híres szakemberekkel, neves előadókkal. A Mandorla latinus dicsfényt jelent, amihez az egyesület tízéves fennál­lása alatt mindig is hű volt. Túlfűszerezett Szerelmi bájital Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Különös fő­zetet kevert a rendező-kar­mester Kesselyák Gergely Do­nizetti Szerelmi bájitalából. A hagyományokhoz ragaszko­dók torkán minden bizonnyal nehezen megy le a nedű... Sajátos fénytörésbe kerül a mis­kolci előadásban Donizetti naiv vígoperája: a rendező elvetette a múlt századi darabhoz kötődő szo­kásos látványvilágot és könnyed vígjátéki alaphangot. Helyette egy meghökkentő ötletekkel teli, ko- morabb produkciót hozott létre, amely úgy hat, mintha két előadás csúszott volna egybe. Az állandóan mozgásban lévő - emberfeletti munkát végző - kórus egy elvon- tabb, groteszkebb musicalszerű vi­lágot jelenít meg. A szürkeruhás tömeg - Kozma Attila egyszerű mozgáselemeket variáló koreográ­fiájával - szinte végig idézőjelbe teszi a látottakat. (Jelenlétük né­mileg a Bástyasétány ’77 című operettből készült Gazdag Gyula­filmre emlékeztet, amelyben egy munkatáborban játszották el a ze­nés mesét. Csak a filmben egyér­telműbb és következetesebb volt az eredeti történet áthangolása.) Ugyanakkor a főszereplők - Nemorinot kivéve - nagyjából „megszokott” színpadi életüket élik. Az Adinát játszó három éne­kesnő - Eperjesi Erika, Hercze- nik Anna, Kertész Marcella - va­lamint Gianettaként Kertész Mar­cella és Jancsó Dóra is beállhat­Jelenet az előadásból Fotó: Dobos Klára na a darab bármelyik „békebe­li” előadásába. Hagyományos produkcióba illő módon masíro­zik be a színre - Molnár Erik és Soós Péter által két különböző karakterként megjelenítve - Belcore őrmester és csapata is. Nemorino, az együgyű és bá­tortalan parasztlegény az egyet­len, aki teljes egészében komikus karakterré formálódik át - Derzsi György és Ocsovai János humor­ral teli alakításában a pizsamás figura önmaga paródiájává válik. Dulcamara, a kuruzsló - Kincses Károly és Tóth János erőteljes megformálásában - a játék első felében tér el az eredeti figurától: itt a varázsszereket kínáló szél­hámos „csodadokotor” sátáni fi­gurává nő, aki démonikus segé­deivel és ijesztő mandragorájával ördögi „üzemet” működtet. A má­sodik felvonásban azonban visszanyeri a doktor eredeti komi­kus karakterét - azaz a korábbi látványos bevonulása nem lesz több hatásos betétszámnál. S ez jellemzi a produkció egészét: öt­letekben igen gazdag operaparó­diát látunk, ám idővel úgy érez­zük, hogy több az öncélú - követ­kezmények nélküli - elem a kel­leténél. S bár a közönség jókat ne­vet a váratlan tréfákon, mégis az előadás nem adja magát könnyen. Ha a néző az első jelenetek után fel is adja azt az elvárását, hogy mindent értsen, s hagyná magát sodortatni a színpadi események­kel, akkor még mindig távol tart­hatja tőle a produkciót az az ér­telmezés, amely a szerelem lírai megközelítése és az „egészséges erotika” helyett minduntalan a szex szélsőségesebb, provokatí­vabb megnyilvánulási formáit vi­szi színre. De rossz nézni például ahogy a játék elején elönti a zene­kari árkot a füst. (A kiválóan ját­szó zenészeket dicséri, hogy így is képesek egészséges hangokat ki­csalni hangszereikből.) S Dávid Attila és Kesselyák Gergely szín­padképe is igen barátságtalan. Kár a zenés báj ital túlfűszere- zéséért: kevesebb szertelenséggel valószínűleg jobban fogyasztható lenne a fiatalos lendületű, frics­kát mutató produkció, s több hí­vet szerezhetne a műfajnak is. Szerzetes fordította „miskolci kocsonya” Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Az első meglepetés akkor ért, amikor Wodehouse Koktéltájm című kötetében a „miskolci kocso­nyát” idézte. A második ak­kor, mikor - gondolván, hogy a jeles szerző nemigen ismerte pislogó békánk törté­netét - visszalapoztam a for­dítóhoz, s a név mellett ott állt három betű: OSB... Pór Bálint bencés szerzetes-ta­nárnak ez nem az első Wode- house-fordítása.- Kamaszkoromban nem volt sok lehetőségem Anglia agg mu- lattatójának könyveit olvasni, hi­szen nagyjából a Forduljon Psmith-hez volt az egyetlen ma­gyarra fordított kötete. Mára fel­gyorsult a kiadás, mintegy száz regényének közel harmada ná­lunk is megjelent. Én már felszen­telt papként, 27 évesen Angliában vásároltam meg néhány művét - meséli a pannonhalmi angolta­nár, aki aztán szabadidejében, pi­henésként és egyben nyelvgya­korlásként kezdett fordítani.- Nem is angolul, sokkal inkább magyarul kell jól tudni ahhoz, hogy ezt a világot élvezetesen visszaadhassuk - állítja. Eleinte nem akarta megjelen­tetni fordításait, de diákjai és kollégái unszolására mégis elkez­dett kiadót keresni, s a Geopennel szerződést is kötött. De a fordítás továbbra is hobbi maradt: egy kötet nagyjából egy év. Most a Many in the bank cí­mű köteten dolgozik, s mint mondja, nem olvasta el előre, így később tudja csak meg, mi lesz a vége. „Szerencsére” nagyjából minden Wodehouse-történet ugyanarra a sémára épül: van egy szimbolikus értékű tárgy, amit különböző bandák próbál­nak megszerezni maguknak, vé­gül - tömérdek fordulat után - szépen letisztulnak a dolgok. Azt gondolhatnánk, hogy egy egyhá­zi embert zavarhat, hogy a kö­tetekben hemzsegnek a link ala­kok, gyakran a legpozitívabb hős is szélhámos. De Pór Bálint nem így gondolja, s még nem is ka­pott rosszindulatú visszajelzést.- Nem hiszem, hogy negatív nevelési hatása lehetne Wode- house-nak, hiszen nem tartozik a krimi műfajába. Bár szerintem a „klasszikus ” krimiszerzőket (Arthur Conan Doyle, Agatha Christie) sem kell indexre tenni. Én elsősorban a stílusát, kidol­gozottságát, visszafogott humo­rát, a szövevényes, mesterien kevert cselekményt kedvelem benne. Illetve azt, hogy nagyon is választékos, próza. Aki pony­vának tartja, az valószínűleg egyet sem olvasott. A diákjaim­nak angol órákon szoktam felol­vasni, illetve a kollégistáknak esti meseként, gyertyafénynél. Ha már „belelendültünk”, élve­zik, de tartok tőle, hogy a mai fiatalok ódivatúnak érezhetik, ha nehézkesen indul, nincs türel­mük kivárni a lényeget, nem ér­tik a humorát. A szerzetes természetesen teo­lógiai témájú könyveket is for­dít, most például egy tankönyvet Szent Pál leveleinek keletkezés- történetéről... Wodehouse - egy legendás angol úr Miskolc (ÉM - MG) - „P.G .Wodehouse-t egy kicsivel Shakespeare alá sorolom, és tet­szés szerinti távolságra minden­ki más fölé” - így jellemezte egy kritikusa az angolszász szórakoz­tató irodalom 1881-ben született legendás alakját, aki 94 évesen halt meg. Az angol lapok meghó­dítása után 1915-től betört az amerikai sajtóba is, s a Broad­way színházi életének is kulcs­figurája lett: írt szövegkönyvet többek között Gershwin és Colé Porter musicaljeihez, s átdolgo­zott több Molnár Ferenc-vígjáté- kot. A II. világháború után vég­leg az USA-ban telepedett le. Regényei a XX. század első év­tizedében, az angol arisztokrácia körében játszódnak: különc hő­sei (fiatal szerelmesek, álruhás bűnözők, mindent megoldó ina­sok, bolondos lordok) leggyak­rabban London és a vidéki kas­télyok között ingáznak. Wode­house elsősorban szórakoztatni akar, de az egészséges életöröm jegyében szívesen vesz célba mindent, ami nem természetes: a sznobizmust, a művészgőgöt, a pénzimádatot. S a poénok mel­lett gyakran „elsüt” egy-egy élet­bölcsességet is. Egyik kedvenc mondása például: „Ne mondd a szokatlanra, hogy lehetetlen!” KÉPTÁR: DÍSZBEMUTATÓ A CSODAMALOMBAN A miskolci Csodamalom Báb­színházban tegnap délelőtt két kiállítás is nyílt: az egyik Tóth László munkásságából, a másik a tíz éve hivatásossá vált bábszín­ház életéből ad ízelítőt. A tárlat­nyitók után a Szaltán cár díszbe­mutatója következett: a jubileum alkalmából a Puskin műve alap­ján készült bábadaptációt Tóth László rendezte, a bábokat és a díszleteket Szentirmai László ter­vezte. Az előadás előtt Kobold Ta­más, Miskolc polgármestere be­szélt az együttesről, az utóbbi években érezhető megerősödésük­ről, a más intézmények felé való nyitásról. A bemutató után foga­dás következett, ahol a bábszín­ház barátait és támogatóit köszön­tötte a vezetőség. Szaltán cár és Akullna J’J -J vv v V V Jr-J jJv J J J J J J J j j J J J J J J j'j J J J j j j j j j J J J j j J j j j j J J J J /j'v yj-J J J i'j'j'V. Premierajándék a rendezőnek: matrjoskababa Tóth László bábjainak tárlata Fotók: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom