Észak-Magyarország, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-22 / 45. szám
2002. február 22., péntek KULTÚRA / 5 Mesebalett két felvonásban Zene: S. Prokofjev. Szcenárium: Ch. Perrault, Grimm és Volkov nyomán Majoros István. Hamupipőke: Józsa Gabriella Az édesapja: Homonai István Az édesanyja és minden Tündér: Székely Viktória A mostoha: Tóth Eszter A lányai: Kürti Zita, Fekete Viktória A herceg: Aurél Muresan Udvari főszabász: Tibrea György Tánctanár: Újhelyi István Három kölyök: Fűzi Attila, Gál Lóránt, Lukács Ádám Miniszterek, udvarhölgyek, báli vendégek: a Szemere Bertalan Szakképző és Művészeti Középiskola Tánctagozatos növendékei Díszlettervező: Juhász Katalin Jelmeztervező: Federits Zsófia Rendező-koreográfus: Majoros István. Premier: február 23, szombat, délután 3 órától a Kamaraszfnházban Hamupipőke és nővérei Színpadi színvarázslatok Rideg felhőkarcolók komor árnyékában szembesül a gyásszal, a magáramaradással Hamupipőke. De a zene, a tánc, a fények varázslata kiszínezi a füstös szürkeséget - s a „színjáték” kiragadja az árva lányt a hétköznapok reménytelenségéből... Apa és lánya „Tündérl” tánc Fotók: Dobos Klára Aki tánccal varázsolja el a gyerekeket Majoros István hisz a mesében és nem „büntet”, hanem megbocsát a bajkeverőnek Miskolc (ÉM - MG) - Amikor először egy évtizede Majoros István koreográfus eljátszotta a Diótörőben a gyerekeket mesével, játékkal szórakoztató nagybácsit, bizonyára nem gondolta, mennyire „rajta marad” e szerep. Jó pár éve ugyanis Majoros István a miskolci gyerekközönség mesemondója, az ő irányításával születnek a színház gyermekelőadásai. Az 1992-ben színre vitt Diótörő után egy sajátos új műfajt is létrehozott: a hagyományos gyermekelőadásokat ötvözte a mesebalett műfajával. A Pinokkióban egy-egy bohózatba illő vidám kergetőzés után Vivaldi zenéjére perdültek táncra az olasz mese népszerű hősei, a színes tablókat felsorakoztató Csipkerózsikában pedig az udvari nép szóban kommentálta a főszereplők által táncolt történetet. De kedves meseként elevenedett meg a felnőttek számára a bájos Coppélia előadása is, amelyhez szellemesen új befejezést találtak ki Miskolcon. Számtalan apró játékötlet mellett többek között az átigazított szövegkönyveknek köszönhető, hogy e produkciók többsége nem cse- lekménytelen táncbemutatót kínált a közönségnek, hanem fordulatos mesét, igazi színházat. Az újragondolt történetek azt is bizonyították: Majoros István hisz a mesében. Hisz, de nem áll meg a mechanikus történetfelmondásnál. Igazi mesemondó módjára el-elgondolkodik egy- egy fordulaton, és saját szájíze szerint tolmácsolja a jól ismert műveket. Ha kell, új varázslatokkal, új szereplőkkel gazdagítja az eredeti darabot, hogy még sokszövetűbb legyen a játék. S nagylelkűen megbocsát a bajkeverőknek is: nála az igazi boldog vég azt jelenti, hogy a rosszak nem nyerik el a büntetésüket, hanem megjavulnak.... Majoros István a tánc embereként akkor tud szárnyalni, ha zenében, mozgásban, színekben gondolkodhat - talán ezért sikeMajoros István a Diótörőben rültek kevésbé jól prózai mesejátékai. Most viszont ismét balettet visz színre: Prokofjev Hamupipőkéje nagy kihívás, s a Fotó: Dobos Klára próbák alapján úgy tűnik, más stílust, izgalmas új utat jelent a miskolci gyermekelőadások sorában. Apaszerep - az életben és a színpadon Homonai István azért (is) szereti a színházat, mert az minden este mást nyújt Homonai István a Hamupipőkében Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Nemcsak az életben, de a színpadon is apaszerepre készül Homonai István: ő alakítja Hamupipőke édesapját - megmutatva drámai vénáját.- Gyerekként sokat voltam színházban, bábszínházban. Mindig csodáltam ezt a világot, élveztem, ahogy fenn a színpadon játszanak, én meg a nézőtéren rajonghatok - meséli Homonai István. - A klasszikus balettel azonban csak akkor ismerkedtem meg, amikor a miskolci színház tánckarába kerültem. Itt jöttem rá, milyen csodálatos műfaj ez. Ezt a felismerést azóta sok-sok gyerekkel osztotta meg, hiszen meghatározó szereplője a színház (mese)balettjeinek.- Ismeretlen volt ez a műfaj számomra, de nagyon sokat jelentett, hogy Majoros István tanár úr segít egy-egy szerep megformálásánál: rávezet, hogy az adott pillanatban mire gondoljunk tánc közben. Fel tudja mérni a tudásunkat, s annak megfelelően ko- reografálja a szerepünket. Majoros tanár úr nagy mestere a mesebaletteknek. Ha ő nem lenne itt, akkor ez a műfaj sem létezne Miskolcon. Jól ért a gyerekek nyelvén, ezért a legkisebbek is nagyon jól reagálnak a balettre, érezzük játék közben, hogy megértik, élvezik a színpadi eseményeket - vallja mesteréről a táncos. Az évek nemcsak sok-sok szerepet, de idővel szerepkörváltást is hoztak Homonai István számára. A Diótörőben eredetileg Friciként rosszalkodott a színen, most már a Egérkirály szerepét alakítja:- Nehezen adtam át a szerepet. Érdekes volt megélni, hogy miközben bennem van még Frici alakja, azt néztem a színpadon, hogyan játszik az új Frici, Újhelyi István. Rossz volt, hogy Egérkirályként szembe kell fordulnom a családdal, de ugyanakkor élveztem azt is, hogy az új szerepben hatalmam, erőm van, egy egész hadsereg áll mögöttem. De ezért is jó a színház - mert minden este mást nyújt. A legjobb persze, hogy mi adhatunk a nézőknek. Most Prokofjev balettje meghozta színpadon az első apaszerepet is:- A Hamupipőke apaszerepét nem lehet játékosan „eladni”, csak komolyan lehet csinálni. Azt hiszem, azért kaptam meg ezt a feladatot, mert rövidesen én is apa leszek. S ez az érzés kihat az alakításomra, hiszen az élettapasztalat meghatározója a színészlétnek. Napról napra mélyebben élem a szerepet, egyre többet tudok megmutatni belőle, mert az apai érzések bennem is egyre erősebbek. Úgy érzem, sok a rokonvonás Hamupipőke apja és egyik legkedvesebb szerepem, a Micimackó Fülese közt. Mindkettő szerencsétlen, életöröm nélküli figura, akiket a sors kiközösít. A közösségből való ki- szorítottság jellemzi mindkettejüket. Eléggé durva dolog, ahogy Fülesnek szöget ütnek a hátsójába - az apának pedig a szívébe, a leikébe vernek szöget... Miskolci táncszínház három felvonásban Miskolc (ÉM - MG) - Az önálló miskolci tánc tagozat még csak terv, de a lassan száz- nyolcvan éves teátrumban minden műfajnak megvannak a hagyományai - így a balettnek is. Az ötvenes évek második felében a balettirodalom legnépszerűbb darabjaival próbálták meghonosítani a műfajt: 1957-ben Téry Tibor koreográfus és Horváth Zoltán rendező irányításával Ravel Bolerója mellett A rózsa lelke és A babatündér című művek indították a táncprodukciók sorát - utóbbiban prózai színészek így Horváth Gyula és Bánó Pál is színre léptek. Rimszkij-Korszakov. Seherezádéjának premierje - Lengyel Annamáriával a címszerepben - a Népkerti Szabadtéri Színpadon volt. A bűvös szerelem című előadást pedig a korábbi produkciók egyik főszereplője, Bodrogi Zoltán koreografálta. Három évtized múltán Gal- góczy Judit az operajátszás mellett a tánc műfaját is visszahozta a miskolci színház falai közé. M. Kecskés András saját pantomimestjei mellett több nagyobb szabású produkciót is színre vitt: a közismert pantomimművész főszereplésével mutattak be két sajátos Bartók-adaptációt, a Kékszakállú herceg várát és a Csodálatos mandarint, valamint egy ironikusan fájdalmas Bolero-feldolgozást. A táncprodukciők sora a vezetőváltással sem szakadt meg. Majoros István koreográfus azonban - aki korábban több zenés játék táncait komponálta meg Miskolcon - a kísérletezés helyett a klasszikus baletthagyományok felé fordult, érdekes dramaturgiai megoldásokkal megújítva a műfajt. A Diótörő, A tánc diadala, A | Coppélia és A bahcsiszeráji sző- w kőkút című előadások évről év- | re erősödő együttest mutattak, ° ám a balettmester Valentyina f Navajeva és kiváló táncosok - “■ köztük Anderkó Olga, Komarov Alexander - távozásával megtört a lendület. A Csipkerózsika című mesebalett, majd a Franciasaláta című összeállítás voltak a megújulás állomásai. Most pedig a Hamupipőke bizonyíthatja, hogy a társulat érett arra, hogy önálló tánc tagozat jöjjön létre. Ezen dolgozik most Majoros István mellett többek között menedzserként Kozma Attila táncos. A tervek szerint évente két önálló produkcióval jelentkeznének: egy klasszikus bemutatóval és egy modern tánc- színházi előadással. M. Kecskés András Tóth Zsuzsannával a '89-es Csodálatos mandarinban
