Észak-Magyarország, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-08 / 6. szám
2002. január 8., kedd ISZAK'MAGYARORSZÁO# KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Jótékonysági bátyus bál. A tiszaújvárosi Arany János Általános Iskola jótékonysági bátyus bált szervez január 12- én, este 7-től a helyi Közösségi Művelődési Házban. A bál bevételét az iskola udvari játékok készítésére fordítja majd. 0 Mozi Kurityánban. A kurityáni Művelődési Házban minden pénteken este 6 órától mozifilmet vetítenek. E hét péntekén, január 11-én a műsoron a Kardhal című színes, feliratos amerikai akciófilm szerepel John Travoltával a főszerepben. 0 Filmtoplista. Az Intercom felmérése szerint decemberben a legnagyobb kasszasikert a Harry Potter és a bölcsek köve tudhatja magáénak. A második helyen a Ne szólj száj című thriller áll, a harmadik hely pedig Koltai legújabb rendezésének a Csocsónak jutott. Természettudományos napok Miskolc (ÉM) - Természettudományos napokat rendeznek a Lévay József Református Gimnáziumban január 8. és 10. között. Ma, kedden délután 2 órától Dr. Schmidt Egon ornitológus professzor tart előadást A természet- védelem Magyarországon címmel a Rónai Művelődési Központban. Január 9- én délután 3 órától Dr. Farkas Gyula, a Szegedi Egyetem antropológus professzora előadását hallgathatják meg az érdeklődők A Biblia biológusszemmel címmel, a diákotthon gyülekezeti termében. Január 10-én ugyanitt, szintén délután 3-tól Jaczkó Imre, a miskolci Dr. Szabó Gyula Csillagvizsgáló megbízott vezetője tart előadást Kisbolygók a Naprendszer peremén címmel. TELEVÍZIÓ Abigél Bujdos Attila Az Abigél: többszörös múlt idő. A témája épp ügy letűnt korokat idéz, akár a sorozat maga. Az ilyen múlthoz való viszony egyszerre kellemetlen és édes. Mint amikor családi fényképalbumot lapoz az ember: jó látni a régi arcokat, és szívszorító tudni a valaha volt pillanatok megismételhetetlenségét. Az ml időről időre leporolja a régi holmit, s aligha tehet mást. Az állami televízió ma többszörösen képtelen olyan tettekre, mint fénykorában (melyet persze csak most szidoloz fénykorrá a nézői emlékezet: tessék csak felidézni, miket mondtak/mondtunk rá akkor). Nemcsak azért volt más régen a televízió, mert elegendő pénzzel és emberrel (nóta bene szakértelemmel) rendelkezett .a szórakoztatáshoz, de a készségei és késztetései mellett a szórakoztatásról vallott elvek is mások voltak. Az irodalmi alapanyagból készült tévéjátékok helyét mostanra átvették a szappanoperák, a kvízek, a show-műsorok. És szándékosan nem mondanám, hogy az értéket kiszorította az értéktelen: ez egy másik világ, más értékfelfogással. A gyors poénok, a könnyen átélhető, hamar megjeleníthető felszínes érzelmek árnyékában mára a lányregény is a nehezen értelmezhető irodalmi mű rangjára emelkedett. Ez a világ médiaszereplőket teremt és pusztít, nincs szüksége színészekre, hacsak nem műsorvezetői minőségben. Engedjük szabadjára a fantáziánkat: ki tudná ma eljátszani, amit Zsurzs Éva kamerája előtt Básti Lajos, Nagy Attila, Ruttkay Éva, Garas Dezső. Vagy Piros Ildikó, Szerencsi Éva, Balázsovits Lajos. Ennyire azért nem gazdag a képzelet. Zsurzs Éva hiába teremtett volna iskolát egykor: követőinek ma felkopna az álla, „jobb esetben” összefércelt szériákat rendeznének. Ráadásul Zsurzs Éva nem is teremtett iskolát, talán mert így maradhatott kizárólagos joga a nagy lélegzetű sorozatokhoz. Az Abigél négy részének sokadszori ismétlését nézve talán nincs is miért bánkódnunk. Olyan, biztos kézzel választó, ráérős elbeszélő munkáját látjuk, aki minden pillanatban, minden részletben hű a mikszáthi hagyományhoz. Mosolyogva meséli a történeteket, naivan, bájosan. Szeretnivalóan régiesen. (Abigél. A Zsurzs Éva rendezte sorozatot szerda esténként vetíti az ml) A színésznőből lett „hajóskapitány” „Szivárvány 2002” nemzetközi gyermekrajzpályázat Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Aki az elmúlt fél évszázad alatt megfordult a miskolci színházban - akár a kulisszák mögött, akár a nézőtéren az biztosan találkozott Csík Sárival, aki az elmúlt napokban ünnepelte 75. születésnapját. Csík Sári családi hagyományt folytatott, amikor a színészi hivatást választotta: miskolci nagyszülei színköri tagok voltak, többek közt a Parasztbecsületben énekeltek. Édesanyja drámai színésznőnek készült, de a házasság, majd az anyaság miatt lemondott a színházról. A fiatal Csík Sári 1943-ban tette le a művészvizsgát, majd Kassára került, ahol majd minden női szerepet meg kellett tanulnia, aztán Veszprém következett. '45 után pedig az egész országot bejárta - minden szerepkört betöltött: hol primadonna, hol szubrett volt, s játszott prózai szerepeket is. Miskolcon 1949-ben egy szabadtéri Három a kislány Édi- jeként mutatkozott be, s akkoriban óriási gázsival, nyolcszáz forinttal szerződött a színházhoz. Rengeteget játszott - többek között Szabó Sándorral, Agárdi Gáborral egy színpadon. A kulisszák mögötti intrikákat azonban nem tudta kivédeni - másnak kellett a színészi státusza, így a karba került, majd rátermettsége miatt a Kamaraszínház megnyitásakor ügyelő lett.- Az ügyelő olyan, mint a hajóskapitány, ő irányít mindent. Nem volt nehéz váltani - meséli Sári néni -, bár nem akármilyen idegmunka ez a feladat. Számtalan váratlan helyzetet kellett pillanatok alatt megoldani, volt hogy leszakadt a függöny, leállt a forgó, bennragadt Csík Sári édesanyja fotójával a színész a liftben. Annak való ez a munka, aki szívvel-lélekkel szereti a színházat. S én szerettem csinálni, színpadi emberként átéltem én is, amit a színész. 1955-től '82-ig voltam ügyelő, s fantasztikus érzés visszagondolni arra, milyen előadásoknak lehettem részese. Lendvai Ferenc igazgatása mellett legszívesebben a Csiszár Imre vezette időszak előadásaira emlékszik: - Sokáig nem dolgoztunk együtt Csiszárral, aztán egyszer be kellett ugranom ügyelni az egyik rendezésébe. Onnan kezdve velem akart dolgozni. A legkedvesebb előadások ügyelőpéldányait ma is őrzöm, közülük nem egyet ő rendezett: az Ének Phaedráért előadásai alatt mindig kértem, üljön mellém, akkor voltam boldog, ha onnan nézte az előadást. De boldogságot jelentett az is, hogy neki köszönhetően édesanyja is visszakerülhetett a színház világába: 1955-től ’85-ig volt legendás súgója a társulatnak.- Édesanyám fantasztikus nő volt. Ma már az egyetlen örömöm, ha magnóról hallgatom, ahogy a verseit mondja. S nagy gondom, mi legyen a festményeivel, hol nem kallódnak el... Az édesanyának nem adatott meg, hogy színészként újra színpadra lépjen. Sári néni viszont több évtized után újra játszhatott: - Először 1980-ban a PygmaliFotő: Dobos Klára ónban egy rikácsoló vénasszonyt alakítottam. Mindig imádtam a komikai szerepeket, most is hoztam a figurát, úgy, hogy a főszereplő Szerencsi Éva is végignevette a jelenetemet. Sok év után pedig tavaly a Csarnokban az egyik felolvasóesten játszhattam. Felizgatott ez a szerep, máig fáj, hogy nem kapok lehetőséget a szereplésre. Az ember élete tele van tragédiával, de az én jókedvemet nem vehetik el - bármit is csináljak, az a fontos, hogy a színházban legyek: meghalok, ha nem lehetek a színpad közelében - mondja Sári néni, akivel a mai közönség nézőtéri felügyelőként találkozhat a karzaton. Zánka (ÉM - MAL) - Immáron 13. alkalommal hirdeti meg a Zánkai Gyermekalkotások Galériája a Szivárvány 2002. Nemzetközi Gyermek Képző- és Iparművészeti pályázatot. Az 1973 óta, évente meghirdetett pályázat célja, hogy a művészet eszközeivel mindenki megismerhesse, összehasonlíthassa az egyes országok gyermekeinek életét, erősítse a nemzetközi kulturális kapcsolatokat, valamint az is, hogy elmélyítsék a más népek hagyományai iránti tiszteletet. A Gyermekalkotások Galéria gyűjteménye a 2001. évvel bezárólag több, mint 108 ország 17 200 gyermekének munkáját őrzi. Az idei pályázat is a 4 és 18 év közötti gyermekeknek szól két témakörben: a gyermeki fantázia által megelevenedett gondolatvilág, az átélt élményekből táplálkozó különös események, a mindennapi élet szépségeinek ábrázolása, illetve a bennünket körülvevő természetes és tárgyi környezetről szóló tanulmányrajzok készítése. Az egyénenként maximum 3 művet szabadon választott technikával kell elkészíteni, melyek legnagyobb mérete (kb. 2 cm paszpar- tuval) 50x70 cm. A pályaműveket művészekből és pedagógusokból álló zsűri bírálja, a legjobb alkotásokat különdíjjal, fődíjjal, korosztálydíjjal, arany-, ezüst- és bronz diplomával jutalmazzák. A beküldési határidő: 2002. március 31, a cím pedig: Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Gyermekalkotások Galériája „Szivárvány 2001”, Zánka 8250. További információk a 87/568-500/2401 telefonszámon kérhetőek. Juronlcs Tamás ra vagy sem. A fővárosban pedig pályázni kell, és az előadás annak függvénye, érkezik-e rá támogatás vagy sem. A társulatok helyzete ezért bizonytalan, noha bizonyos kiemelt, a pályán már bizonyított alkotók köré gyűlt együtteseknek talán már járna annyi megbecsülés, hogy négy-öt évre előre biztosnak tudhassák a helyzetüket. Remélem, a struktúra kialakítói követik a Fotó: Farkas Maya napjainkban tapasztalható erőteljes mozgásokat, és akkor fejlődik majd a háttér is. (- Milyennek érzi most a kortárs balett magyarországi megítélését?- A Csodálatos mandarin című Bartók-mű körül kirobbant botrányból érződik, hogy a táncművészeiben nagyon erős generációváltás történik. Kibontakozni látszik egy gondolkodó, fiatal Táncművészet: új nemzedék, új utak Méhes László Miskolc (ÉM) - A mai magyar táncművészeiben kibontakozó új generáció átírja a műfaj korábbi képleteit - állítja Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett vezetője. Egy korábbi, a miskolci operafesztiválon történt beszélgetésünk felelevenítése most azért időszerű, mert 2001 decemberétől Magyar Nemzeti Táncszínház néven - ha úgy tetszik - önálló befogadóhelyet kapott a hazai mozgásművészet.- Minek köszönhető az utóbbi időben a táncművészet iránt megnyilvánuló figyelem? - tettük föl a kérdést Juronics Tamásnak.- Annak, hogy történik valami a műfajban, s olyan erőteljesen, mint eddig ritkán volt tapasztalható. Egyes elemzők szerint a táncművészet megelőzi a színházművészet más elemeit, és olyan utakon indul, melyek irányt adhatnak a színház más műfajainak is. A független társulatok ennek ellenére kiszolgáltatottak az egyes színházak igazgatóinak - akik legtöbbször prózai rendezők -, rajtuk múlik ugyanis, jut-e pénzt táncelőadásúj Táncszínház gárda, akik igenis átértékelik a régi műveket, átértékelik a magyar táncirodalmat és létrehozzák a saját gondolataik alapján a saját művészetüket. Ezért minden tiszteletem a Bozsik Yvette és a Horváth Csaba nevével fémjelzett alkotógárdáknak, melyek megítélésem szerint képviselni fogják, ugyanakkor továbblendítik a jövőben a magyar táncművészetet. Erre van szüksége ma a műfajnak.- Ezek szerint a kortárs balett jövője nemzedéki kérdés?- Nem hiszem. Én kisvárosban élek, ahol egyetlen színház van, és a táncelőadásokat nézi az idősebb és nézi a fiatal, az értelmiségi és a nem értelmiségi. A darabokat kísérő figyelem nem azon múlik, hogy az illető milyen réteget képvisel, hanem azon, milyen az előadás. Más a helyzet egy olyan városban, ahol a különböző művészeti ágaknak megvannak a maguk befogadó helyeik, és a maguk törzsközönsége. Ha a színház egyetlen irányt céloz meg, úgy a publikum is rétegződik. Ezt nem tartom feltétlenül jónak. Ebből a szempontból egy befogadó színház lehet a jó középút, széles repertoárral. Ez nyitottabbá teszi a közönséget is.
