Észak-Magyarország, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-29 / 24. szám

2002. január 29., kedd BARLANGÁSZBALESETEK 1996. július 6-11. - A franciaországi ver- cors-i - a világ legmélyebbjeként ismert - Berger-barlangban egy hattagú (négy magyar és két brit) barlangász-expedíció útját mintegy ezer méter mélyen elzárta a térségre zúdult esőzés miatti víztömeg. A 10-én megkezdődött mentési munkála­tok során csak négyüket sikerült élve ki­szabadítani, az egy magyar és egy brit ku­tató életét vesztette a balesetben. 1996. szeptember 9. - A solymári Ör­döglyuk barlangban eltévedt egy 24 éves amatőr-barlangász. Mintegy 5 órányi meg­feszített keresés után élve hozták a felszín­re a teljesen kimerült fiatalembert. 1996. december 14. - A balatonedericsi Csodabogyó-barlangban egy tizenhét éves barlangásznő megcsúszott, és egy szűk nyíláson át a mélybe zuhant. A lány az eséskor eltörte a lábát, s az elsősegély után csak másnap tudták kiemelni a szűk hasadék fogságából. 1997. február 20. - A solymári Ördög- lyuk-barlangba szorult egy 17 éves fiú. A tűzoltóságnak még aznap sikerült fel­hozni a szerencsétlenül járt fiatalembert, akit csupán az öltözete tartott meg egy hosszú, függőleges kürtőben. A barlan­gász mindkét kezén részleges bénulást szenvedett. 1997. július 9-13. - A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagjai Jósvafőn, a Kossuth-barlang feltérképezésén dolgoz­tak, amikor egyikük - aki búvárfelszere­léssel a mélybe ereszkedett - eltűnt. A barlangászt két nap múlva holtan talál­ták meg egy igen nehezen megközelíthe­tő, vízzel telt szifonban 32 méteres mély­ségben. A holttestet további kilencvenórás megfeszített munka után sikerült csak kiemelni. 1998. március 1. - A Mátyás-hegyi bar­langban egy 14 éves lány barlangtúrázás közben lezuhant és eltörte a lábát. Még az­nap kimentették. 1999. február 6. - A budai Ördöglyuk­nál hasadékba esett és súlyos sérüléseket szenvedett egy fiatal lány, akit a barlan­gi mentők rövid idő után kimentettek. 1999. március 2. - Életét vesztette egy 31 éves búvár a miskolctapolcai termál- és barlangfürdő kútjának tisztítása közben. A szakértők véleménye szerint: a tapasz­talt merülő halálát az oxigénpalack kiürü­lése, illetve a gyors felszínre jövetel miatt fellépő, úgynevezett keszonbetegség is előidézhette. 1999. augusztus 8. - Barlangászás köz­ben a Várpalota melletti Csengő-barlang 12 méter mély hasadékába zuhant egy 18 éves lány, akit pár óra múlva kimentet­tek. Az esés következtében több végtag­csontja is eltört. 1999. augusztus 16. - Öt magyar bar­langász rekedt az osztrák-olasz határon, egy Nassfeld környéki barlangban, ahol meglepte őket a súlyos esőzés következ­tében beáramló víz. A helyi barlangi mentők másnap kimentették a bajbaju­tottakat. 1999. augusztus 17. - Az osztrák-olasz határon fekvő Monté Cavallo (Rosskopf) hegy alatti barlang fogságába esett hat ma­gyar kutató a hirtelen támadt heves eső­zés miatt. Végül saját erejükből sikerült a felszínre mászniuk. Az osztrák csendőrség elsősegélyben részesítette a magyar geoló­gusokat. 2001. február 24. - Másfél méternyit zu­hant egy amatőr barlangász a Mecsekben, az abaligeti Trió barlang egyik aknájában. A férfi bokatörést, agyrázkódást és mell­kasi sérüléseket szenvedett. Az odavezető szűk, kanyargós járat miatt csak órák múlva tudták a felszínre hozni a már el­sősegélyben részesített geológust. A Ma­gyar Barlangi Mentőszolgálatnak robban­tásokkal kellett kitágítania az üregrend­szert. 2001. április 22. - Egy húszéves fiatalem­ber túra közben beszorult a Mátyás-hegyi barlang egyik járatába. A 26 fős barlangi mentőszolgálat négyórás küzdelem után szabadította ki. A férfi könnyebb, zúzó- dásos sérüléseket szenvedett. 2001. június 3. - Gyakorlatozás közben a Bükk-fennsíkon, a Jávorkút melletti Szi­rén-barlangban kőomlás következtében baleset ért egy 20 éves barlangásznőt. A lábszártörést szenvedett sérültet a barlang bejárati nyílásától mintegy 60 méter tá­volságból többórás munkával sikerült ki­menteni. 2002. január 26. - Eltűnt egy 26 éves kutató-búvár az Aggteleki Nemzeti Park­ban található bódvarákói Esztramos bar­langban az ismeretlen járatok feltérképe­zése közben. A víz alatti munka közben ugyanis nem tudott visszatérni a leme­rülés helyére, sőt a vezetőkötele is el­szakadt. Ezután sikerült kikapaszkodnia a vízből, és egy sziklaüregben várja ki­mentését. ÉSIAK-MAGYARORSZáGi SZIRÉNA / 8 Robbantással és víztisztítással próbálkoznak Tovább folytatódik a küzdelem a búvár életének megmentésért a Rákóczi-barlangban Tegnap estig eredménytelen volt a keresés Fotó: vajda János Miskolc, Esztramos (ÉM - PT) - A több mint két napja a barlang fogságában lévő budapesti búvár életének megmentésére újabb módsze­reket vetettek be tegnap a kutatásban résztvevők. Az ország közvéleményének ér­deklődését felkeltő barlangi men­tés újabb fejleményei a Barlangi Mentők Észak-Magyarországi Egyesülete volt titkárának ma­gánakciójával újabb reménnyel kecsegtet. Szabó Tamás titkár és riasztásvezető érdeklődésünkre ugyanis elmondta, hogy a jelen­leg a Dunántúlon élő korábbi tag­társuk a hírekből értesült a tör­téntekről. Munkahelyén olyan vegyszerrel és anyagokkal is dol­goznak, amivel a szennyezett vi­zet meg lehet tisztítani. A lebegő mikroszemcséket magához vonz­za a szer, ami leülepedik a fené­ken. Ezért a hír hallatán azonnal telefonált, felajánlotta segítségét és 25 kilogramm anyaggal a bar­langhoz jött. Tegnap este beke­verték a szert és hordókban a ku­tatandó területre vitték. Ott terít­ve az anyagot próbálnak átlátha­tó vizet elérni. Saccolt távolság A másik közeledési irány az a sziklarés lehet, amelyen ke­resztül hangkontaktusban állnak a bajbajutott fiatalemberrel. Előbb légkalapáccsal kezdték meg egy lyuk fúrását, mert min­denképpen meleg ételt szeretné­nek valahogy bejuttatni a felté­telezett üregbe. A legnagyobb ve­szélyforrás, a kihűlés ugyanis még nem múlt el. A kürtő fog­ságában levegő, és víz van, de a hőmérséklet csupán tíz fok kö­rüli. A búvár pedig ötven órája nem lazulhatott el, nem aludt. Megpróbálják folyamatosan éb­ren tartani. Egészségi állapotát társai jónak mondják, de a fizi­ka törvényeit sem lehet a vég­sőkig legyőzni. Mozgás nélkül az emberi szervezet nem termel megfelelő hőmennyiséget. A bú­várruha szigetelő hatása nagyon jó, de nem tudni, meddig képes a kívánt testhőmérséklet megtar­tására. Demeter Tamás bányamentő a helyszíni tapasztalatok alapján másképp becsülte meg a szikla­tömbön túli üregtávolságot. A bányában a hang akár ötszáz méterről is meghallható - mond­ta. A jelenlegi esetben azt tudni lehet, hogy az üregben rekedt búvár a mentőcsapat fényét nem látja. Ebből az következik, hogy nem feltétlenül egyenes vonal­ban kellene haladni a lyukfúrás­sal. A repedés bármelyik irány­ba haladhat, tehát nem lehet egyértelműen meghatározni a fú­rás irányát. A barlangban látot­tak alapján a barlangi mentők­kel ellentétben a távolságot nem csupán 5-6, hanem legalább tíz méterre, vagy annál messzebb­re saccolja. Mikrorobbantások A barlangi mentők azonban nem tettek le a lyukfúrásról. Hétfőn este egy bányarobbantő érkezett a helyszínre, akinek az a feladata, hogy mikrorobbantás- sal próbáljon gyorsítani az üreg­képzésen. Lyukakat fúrnak a sziklába és az abba helyezett ki­sebb töltetekkel, gyutaccsal igye­keznek előre haladni a sziklafal­ban. Nagyobb robbantásra azért nincs lehetőség, mert kiszámít­hatatlan következényei lehetné­nek az üregben lévő személyre, de magára a barlangra nézve is. A rezgések pedig ismét felzavar­hatnák a szándékok szerint ki­tisztuló vizet. KRONOLÓGIA A szombat este óta történt események időrendi sorrend­ben: Szombat: 17-18: a búvárpáros alámerül a barlangba 18.30: csak az egyik búvár jön a felszínre, társa leoldődott a biz­tosító kötélről és valamelyik já­ratban reked 18.30-21: a helyszínen lévő bú­vártársak megpróbálják megke­resni az eltűnt fiatalembert 21.00: segítséget kérnek a men­tőktől, a katasztrófavédelemtől 21.55: értesítik a barlangi men­tőszolgálatot Vasárnap 02.18: a debreceni csoport tag­jai alámerülnek, és keresik az el­tűnt búvárt 02.20: Miskolcra érkeznek a budapesti csoport tagjai 03.15: a budapesti búvárklub emberei a barlanghoz érnek 04.00: elhelyezést kérnek, sát­rakat kapnak 05.00: 100 méteres tömlőt kér­nek Debrecenből 06.30: 25 kg kenyeret, zsírt, pi­ros aranyat, 2 kg szőlőcukrot küldenek a helyszínre 07.00: reggelit készítenek 12.00: aggregátort kérnek a ku­tatáshoz, egy-egy műszaki men­tő Szendrőből és Miskolcról út­nak indul 16.00: elemeket küldenek a helyszínre 17.00: sátrakat, asztalokat, világí­tó eszközöket visznek a barlanghoz 19.00: bekeverik a tisztító vegyszert „Lebányászták” a barlangról a hegyet Hiába próbálták több tonna anyaggal betömedékelni a járatokat ­Miskolc (ÉM-BGÓ) - A barlangászbaleset helyszíne, az Esztramos hegy Rákóczi- barlangjaira úgy találtak rá, hogy a külszíni fejtés során „lebányászták” róla a hegyet - tudtuk meg az Aggteleki Nemzeti Park Baradla-bar- langjának üzemvezetőjétől. Az Esztramos barlangjainak túlnyomó része ma már maga­san a karsztvíz felett helyezke­dik el, jelentősebb víz alatti sza­kaszok csupán a Rákóczi-barlan- gokban ismeretesek, az egyes száméiban (ahol a budapesti bú­vár megrekedt) 32, a kettes szá­múban 9 méteres vízmélységet mértek. Mint kiderült - hallhat­tuk - az élénk zöld színű, csillo­gó, 11,5 fokos hőmérsékletű bar­langi tavak vízszintje a talajvíz és a Bódva állásával összefüggést mutat. A Rákóczi 1. számú barlang hasadékát a 20-as években léte­sített vágatból kiinduló ércku­tató táró hajtásakor harántolták. A bányászok kezdetben a mély­ben fekvő üreget a munkálatok során kitermelt meddővel el akarták tömedékelni - elevení­tett fel a barlang megismerésé­nek történetét az üzemvezető de mivel ez a több tonna anyag beöntése után is sikertelen ma­radt, ezzel a tervvel felhagytak. Nő a hidegérzet A barlang bejárásakor csak az egyes számú tó környékét ismer­ték meg a bányászok, erről a sza­kaszról készült az első térkép is 1958-ban. A további járatok fel­kutatását, valamint a két tó ki­terjedésének felderítését a vám­őrség barlangkutató csoportja 1964-ben végezte el. Mint Ferenczy Gergelytől, a Bükki Nemzeti Park igazgatósá­gának barlangtani felügyelőjé­től megtudtuk, a barlangban, mivel ez nem túl magasan, kö­rülbelül 180 méter tengerszint feletti magasságban található, hozzávetőleg 11-12 Celsius fok a hőmérséklet. Ebben a környe­zetben a relatív páratartalom 100 százalékos, ez a búvár jó mi­nőségű - bár abban a környe­zetben kiszáradni nem tudó - védőruhája ellenére is növeli a hidegérzetet. A zárt térben - egy szifonszerű barlangformá­nem sikerült bán - ugyan van bizonyos mér­tékű légcsere, de a feldúsult széndioxid közérzetromláshoz vezethet, a lelkileg megterhelő várakozás fizikai problémákat is okozhat, a bent rekedt vércu- kor-szintje csökken, hőháztartá­sa ingadozik. Mint megtudtuk, a búvárok - így a barlangász­búvárok általában nem visznek magukkal semmiféle élelmiszert (akár szőlőcukrot sem), hiszen egyrészt a víz alatt nem tudná­nak enni, arra pedig nem szá­mítanak, hogy levegős helyen, vagy bárhol máshol rekedhet­nek, ^hiszen többszörös biztosí­tással igyekeznek garantálni, hogy visszajussanak a biztonsá­gos felszínre. A vízzavarosodás oka A víz azért zavarosodik fel az ilyen barlangokban - tudtuk meg mert a lemerüléskor ugyan tiszta a víz, ám a szikla­falon rendkívül finom agyaglepe- dék rakódott le és ez a mozgás­tól felkavarodik. Ilyen esetben a búvárok a kezük fejéig sem lát­nak, ez nehezíti meg most is a mentést ebben a speciális bar­langi környezetben.A Rákóczi-barlang rajza Repró: Végh Csaba Hirdetés TÉLI OLIMPIA 11 NAP MÚLVA AZ ELŐKÉSZÜLETEKRŐL: 1 E ittp:7olimpia.boon.hu |

Next

/
Oldalképek
Tartalom