Észak-Magyarország, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-22 / 18. szám

2002. január 22., kedd KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Disputa. Kulcsár Imre színművész lesz a Disputa estek következő vendé­ge január 24-én, csütörtökön este 6 órá­tól a Miskolci Galéria Dőry-pincéjében. 0 János jelenései. János apostolnak a mennyei jelenésekről írott könyve cím­mel Szántai Lajos tart előadást Miskol­con a Jókai lakótelepi Malomban ma dél­után 5 órától - a Mandorla Közművelő­dési Egyesület szervezésében. 0 Rosszcsont. A Rosszcsont Peti cí­mű bábdarabot adja elő ma délelőtt 10 órától a nyékládházi művelődési ház­ban a Miskolci Csodamalom Bábszínház. Antológia és székház. Az elmúlt hét végén tartották a Néptáncantológiát Buda- j pesten. A rendezvényen a Szinvavölgyi Táncegyüttes sárközi táncokkal mutatkozott be, és felléptek azok a gyerekek is, akik ta- I valy a szarvasi gyermek szólótánc fesztivá- j Ion díjat nyertek - ők a Diósgyőri Alapfo­kú Táncművészeti Iskola tanulói. Az isko­lának egyébként új székháza van: a papír- j gyár volt művelődési házát alakítják át, ahol szeptembertől dolgozhatnak. Fotó: D. K. TELEVÍZIÓ Verebes Bujdos Attila Verebes István a Sateliten. A nézők per­sze a Heti hetesről kérdezik. A média ha­tása. Mintha Verebes csak annyi lenne, amennyit egy vitatható értékű RTL- kabaréban mutat. Pedig több annál: közsze­replő, akit ellenségei és hívei gyakran vesz­nek a szájukra, csodáiéi isszák a szavát, mondásait a távolságtartók is bon mot-ként idézik. És Verebes színész is, aki Bárdos András műsorában kilép a közszereplői sze­repéből: magáról, s így az életről töpreng. Ez a lét, példázatainak tárgya: nem elv­szerű. Nem engedi sem a világ, sem a ben­ne élő ember maga, hogy az legyen. Aki fia­talon választott céljait követi, belerokkan­hat - Verebes, egykori célkövetőként, a kompromisszumok mai robotosaként ezt ta­nítja a fiának. Az alkukra nem kizárólag mint a megélhetés velejáróira gondol. En­gedményeket másokért is tesz az ember: ha a maga érdekében a színházban ezerszer azt mondaná is, hogy eddig és ne tovább, a szakadt kabátbélésű kiszolgáltatottabba­kért mégsem hagyja abba. Lám, miben lakozik itt és most a nagy­ság: az árnyalatok felismerésében például. Vagy a tudásban: hol húzza meg a határt. Aki erről vall, nem hős és nem áldozat, s némi komédiás játékossággal - talán öniróniával - reméli, hogy nem gálád és nem tartozik szégyenkezni tetteiért. Az ilyesmibe könnyű beleborzadni: elvég­re természetesebben készülünk a példamu­tató életre, mint a belesimulásra, s az inneni-onnaniság ritkán kér az őszinteség­ből. Ha mégis, az megindító, mert emberi. Tessék kipróbálni, mekkora erő kell kimon­dani: nem vagyok valami nagy szám. Egy olyan világban, amely nem is olyan régen a szabadsággal együtt ígérte a megalkuvás­mentes életet, a múlt sunyiságaival való le­számolást. Az idealisták ezt hihetik mentegetőzés­nek, az eszméiket a megélhetésükre váltók valóságnak - ki-ki saját nézőpontja szerint. De az biztos, hogy ez nem az a zavaros köz­beszéd, amihez szoktunk. És nem érdekte­len. Lehet tűnődni rajta, miért és mitől ilyen ez az élet. Ilyennek kell-e lennie? (Mit szól hozzá? - Bárdos András műsora, Satelit, 2002. január 14-én) fjffijílfllC' További tv-jegyzetek az interneten: A határ nem választja ketté a kultúrát Ujváry Zoltán vezetésével elkészült a Gömör Néprajza sorozat első kötete UJváry Zoltán Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - „Magyaror­szág legszebb megyéinek egyi­ke Gömör” - írta Petőfi Sán­dor Úti leveleiben. Trianon óta ugyan csak „tenyérnyi” Gömörünk van, de a nemrégi­ben megjelent Gömör Népraj­za című kötet - határoktól függetlenül - egységes egész­nek mutatja e területet.- A 70-es években kezdtem el a gyűjtést ezen a vidéken - hallot­tuk Ujváry Zoltán professzortól a közelmúltban a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban megtartott kötetbemutatón. - Tíz év múlva pedig már a debreceni egyetem intézményi gyűjtésévé alakult át ‘a kutatási program: a néprajz-tan­szék oktatói és hallgatói egyaránt bekapcsolódtak a munkába. Az alapoknál kezdtük, mert korábban szisztematikus gyűjtést ezen a vi­déken nem végzett senki, néhány cikk jelent csak meg. Sok szakdolgozat készült gömöri témakörben, évről-évre a legjobb hallgatókat bízták meg a feladattal, hogy készítsék el egy-egy falu néprajzi monográ­fiáját, vagy egy adott témakört (pl. népi építészet) dolgozzanak fel több falura kiterjedően. Ezek­ből - illetve természetesen az ok­tatók anyagaiból - állt össze az immár 53 részes Gömör népraj­za sorozat, amelyet még szeret­nének folytatni. De ezek a kiad­ványok elsősorban anyagközlők, csak egy településnek, kisebb tájnak adják a jellemzőjét. A cél viszont kezdettől fogva az volt, hogy elkészítsék a szintézist Gömörről.- Az elmúlt negyed évszázad alatt hatalmas anyag gyűlt össze. Létrehoztunk egy külön Gömöri Archívumot az egyetemen, ahol megtalálhatók a kéziratok, fotók, magnetofonszalagok. Az ott gyűj­tött népdal- és balladaanyagot az MTA népzenekutató intézete nemrégiben vette CD-re - büsz­kélkedik a professzor. S termé­szetesen büszke az új könyvre is, amely - a tervezett háromból - az első része a szintézisnek, s többek között természetföldrajzi, etnikai, építészeti témaköröket dolgoz fel. A hamarosan napvi­lágot látó második rész társada­lomnéprajzról, a gömöri nemes­ségről, vásárokról, népművészet­ről stb. szól, a harmadik pedig egy népköltészet-népszokás kötet lesz (keresztelés, lakodalom, te­metés, dalok, balladák, szólások, mondák, anekdoták). Tovább folytatják az egy-egy falura vonatkozó helyi anyagok publikálását is, hisz ezzel is se­gíthetik, hogy az ott élők meg tudják őrizni saját kultúráju­kat, hagyományaikat. A falvak feldolgozásának nagyjából a fe­lénél tartanak, nyaranta táboro­kat szerveznek a környéken, de mindenki külön is folytatja a kutatásait. A történeti Gömör megye egyébként 151 magyar te­lepüléséből az I. világháború után 130 Csehszlovákiához ke­rült, s mindössze 21 község ma­radt hazánk területén. Termé­szetesen egységes egészként szemlélik a határral elválasztott részeket, hiszen - amint Ujváry professzor mondja - azzal, hogy határt vontak, a kultúrát nem választották ketté. Választékosság, ízlés és méltóság hangversenye Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - Csodálatos hangversennyel ajándékozta meg a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezetése a zenebará­tokat. Mozart-hangverseny hangzott fel az elmúlt hét elején a Zenepalota Bartók- termében. Wolfgang Gábriel vezényelt, a szólista Novák András klarinétművész volt. A műsor összeállítása rendkí­vül finom ízlésre vall: Mozart el­ső, londoni szimfóniája, a kiérlelt méltóságot árasztó A-dúr klari­nétversenye és az életművet meg­koronázó három szimfóniából az Esz-dúr szimfónia hangzott el. Mozart 8 évesen komponálta a 3 tételes Esz-dúr szimfóniáját, olasz szerzők példáját követve. A gyermekkéz nyoma érződik a „fél­ve” megmintázott zenekari pró­bálkozáson. Bravúrosan harmoni­zál, finom a mű dallamvezetése, a zárótétele pedig igazán koncent­rált és gördülékeny. A klarinétverseny az életmű egyik gyöngyszeme. A megszó­lalás első pillanatától lenyűgöz­ve hallgattuk ezt a varázslatos művet. Novák András az alko­tás minden színét, a hangszer lehetőségeinek (dinamikai ár­nyalatok, technikai igények, ér­zelmi gazdagság) minden elvár­ható és megoldható elemét meg­mutatta ezen a versenyművön keresztül. Akár fordítva is fo­galmazható: a művet kitárta a hangszer valamennyi lehetősé­gét felhasználva. Mozart az „A- dúr”-t lírai-szerelmi érzések ki­fejezésére használta. A lassú té­telét szebben, érzékenyebben el­képzelni sem lehet, mint Novák András előadásában. Minden dallamot alkotó hang fel volt építve, meg lett formálva és a leggálánsabban lett átnyújtva a hallgatóságnak. A nagy Esz-dúr szimfónia volt az est koronája. Ez a mű nem­csak érett, hanem előremutató is. Harmonizációja a korát meg- halandóan merész. Hihetetlen fantáziával alakítja, modulálja a zene gondolatait, hangszerelése előzmények nélkülien gazdag és választékos. Wolfgang Gábriel professzor kedves vendége a városnak. Haydn-Mozart-Schubert világá­nak kiváló tolmácsolója. Mozdu­latai egyszerűek, visszafogottak, lényegre irányulóak, tempói töké­letesek. A zenekart bizalommal engedi szárnyalni, ugyanakkor nagyfokú tudatossággal vezeti át a formákon. Kiemeli a lényeget, pontosan indítja a szólamokat, ne­mes hangot igényel. A zenekar mindenben tökéletes partnere volt. Szép hangon, színgazdagon játszottak, a versenyműben alkal- mazkodóak, a szimfóniában szár­ny alóak voltak. Goda László 71 vármegye címerét faragta fába Miskolc (ÉM - MAL) - Az élet mindig másfelé sodorta, a művészet végül nyugdíjasként talált rá. Ő az, aki 71 várme­gye címerével lehelt életet a fába, melyet a napokban a miskolci közönség is láthat.- Nyugdíjas éveimben jött a gondolat, hogy szeretnék valami maradandót hagyni magam után. Ács édesapámtól örököltem a fa iránti szeretetemet, a fafaragás technikáját pedig a vele töltött idő alatt lestem el - mondta Goda László, aki már első alkalommal is nagy fába vágta a „fejszéjét”: míves bútorokat, asztalt, széket és szülei sírjához fejfát készített.- Hogyan jutott el a címerekig?- Berendeztem magamnak egy kis műhelyt és 1990-ben, az első munkáim után, magyar cí­merek faragására adtam a fe­jem, ezzel is kifejezve magyar­ságomat. Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) idejéből származó vármegye címereit vá­lasztottam ki és az általam ké­szített szerszámokkal kezdtem neki a munkának. A címerek pontos rajzaira hosszas kutatás után, egy 1881-es kiadású könyvben leltem rá. De igazá­ból a legnagyobb gondot az alapanyag beszerzése okozta, mivel én csak nemes fákból - dió, mahagóni, kőris, juhar, tölgy - faragok. Sokfelől kértem segít­séget, például a külföldön élő magyaroktól is, hogy ha tud­nak, küldjenek nekem fát. A legbüszkébb mégis arra az afri­kai eredetű teakfára vagyok, amit egy Franciaországban élő magyartól kaptam. Abból szüle­tett Ungvár megye címere.- Hány év termése ez az anyag, melyet péntektől a diósgyőri vár­ban a miskolciak is láthatnak?- Nyolc év termése ez, tehát átlagban 1 év alatt 10 készült el. De persze ez függ a mérettől, és attól, hogy mennyi aprólékos mintát, figurát foglal magában az adott vármegye címere. A Az alkotó Borsod címerével kiállításon az összes eddigi da­rabot láthatja majd a közönség. A tárlatot eredetileg vándor- kiállításnak szántam a millen­nium évére, ám nagy szomorú­ságomra a 19 megyeszékhelyből csak 9 reagált, elsőként Borsod.- Lesz -e folytatás?- Mindenképpen, de a fogadta­tásból ez úgyis kiderül. A célom mégis sokkal inkább az, hogy az alkotás örömét osszam meg a né­zővel. Ezt az örömet szeretném látni a nézők arcán a következő alkotásaimmal kapcsolatban is, melyek az uniós tagországok címereit ábrázolják majd. Néhány faragott címer a vármegyék sorozatból

Next

/
Oldalképek
Tartalom