Észak-Magyarország, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-11 / 9. szám
2002. január 11., péntek ÉM-EXTRA: ÉPÍTÉSZET / II így mindjárt más Ellentétes formák Három a rózsa, egy az antenna Városi „virágoskert” Miskolc (ÉM) - Virágzik a városban egy különös kert: gipszfolyondárok, kővirágok ligete, amelyben puttók, nimfák, titánok élnek. Csúfíthatja őket galambpiszok vagy a modern kor számtalan vívmánya szellőzőnyílástól parabolaantennáig, ők rendíthettelen derűvel vagy komor méltósággal hirdetik egy klasszikus kultúra örökérvényűségét azok számára, akik a napi rohanásban egy-egy pillanatra felemelik tekintetüket a szürke aszfaltgondoktól. Kép és szöveg: Dobos Klára A lerobbant Avas szálló üde puttója „A múltba fordulva elvesztik a jövőt” A városra és építészetére organikus lényként tekint napjaink első számú tervezője Finta József építész néhány hete a miskolci Kós-ház vendége volt NÉVJEGY Finta József Az elmúlt évtizedek legismertebb, legsikeresebb építésze. Főbb alkotásai Budapest városképének meghatározó elemei, nevéhez köthető a Duna-parti szállodasor jellegzetes tagja, az (egykori nevén) Intercontinental, aztán a Kempinsky, a Novotel, továbbá a Világkereskedelmi Központ, a Westend komplexum és a rendőrség Teve utcai központja. A szomszédos országok nagyvárosaiban is találkozhatunk megvalósult épületterveivel. A jelenleg épülő dél-pesti Millennium városközpont fő-épületcsoportjának tervezési jogát is ő nyerte el. Erdélyben született 1935-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Szakmai szervezetek tagja, vezetője, Kossuth- és Ybl-díjas, az akadémia tagja. Grafikusként is ismert és elismert. „Munkásságával mindenki másnál jelentősebb mértékben járult hozzá Budapest jelenkori arculatának kialakulásához” - szólt az általa kapott dijak egyikének Indoklása. Balogh Attila Miskolc (ÉM) - Finta József neve fogalom az utóbbi évtizedek építészetében. A házak és települések tervezéséről vallott gondolatai meghatározóak ebben a szakmában. Meglátásaiból osztott meg néhányat lapunkkal, amikor nemrégiben Miskolcon járt, grafikai kiállítása megnyitóján. Zűrzavar A művészet történetében egymás után következett egy-egy stílus uralma, ám ezek időtartama egyre rövidült; emlékezzünk, hogy az utolsó, mindent átfogó stílus, a szecesszió, alig 25 évig tartott. A világháború utáni időszakban 10-15, egymással perlekedő irányzatot, építészeti mi- nimálstílust tudunk megnevezni. Mára végtelenül zűrzavarossá vált az önkifejeződés. Egy helyi példát említek: idelátogatásom- kor, Miskolc központjában láttam egy frissiben épült irodaházat. Posztmodern stílusban épült - holott az az éra már tíz éve véget ért. Miskolc, úgy látom, ugyanolyan tanácstalan önmagával szemben, mint más városok, bárhol a világon. Papírvilág A politikusok beleszólnak az építészetbe, ám ez a kevésbé súlyos gond, egy rövidebb-hosszabb ideig tartó átmeneti állapot. A gazdaság önjáróvá válik, mellette a politika kísérőjelenség. Az úgynevezett „Nyugaton” is beleszól. Még Magyarországon nem is olyan rossz a helyzet, igaz, a vidéket nem ismerem annyira. A piac azonban valóságos diktatúrába kezdett. Brüsszelben jártam nemrég, megnéztem a legnevesebb belga építész által újonnan tervezett irodaházakat. Megrettentem attól a papírépítészettől, amit láttam. Azonos szerkezet minden épületnél, függönyfalak által alkotott világ, az arány- rendszer egyforma. A kísérőm is elbizonytalanodott: Úristen, hol van ennek a bejárata, a múltkor még itt volt!... Technicista disz- letépítészet, kéreg és héj: papírvilág épül körülöttünk. Az építészet ősi kánonja megszűnik, hogy van alja, teteje, kapuja a háznak. Ma funkció van, igények, munkaigény, közlekedési igény, bevilágítási igény. Ezeknek a kielégítése a ház. Pusztán aszerint mérik az értékét, milyen a telek ára, amin áll. A piacnak a dolgokat leegyszerűsítő gesztusrendszere működik, új értékrendet generálva. A politika sem kényeztet el manapság. A politika is felvállalhatná az építészetet mint taktikai programot, ám nem teszi: még ezt sem tudtuk elérni, hogy az építészet tényezővé váljon. Ugyanakkor a szakma is belekeveredik a politikába; nem maguk az építészek. Tény, az építészetben szükségszerűen mindig volt politikum - az úgynevezett stílusépítészetekben is -, ez önmagában nem feltétlenül rossz. Mint régen Az ember és a ház viszonya valójában nem változott. Az ember számára ma is ugyanolyan fontos lenne a környezet értéke, mint a gótika vagy a barokk idején, de ezt jelen pillanatban a piac le se köpi... Azaz csupán mint financiális tényezőt veszi figyelembe. Múltidézés Az építészet mindig az adott kor kínálta technikákat használja. A technika adta lehetőségekkel élve csodálatos dolgokat lehet ma csinálni, nagy tereket, üvegfalakat, húrszerkezeteket, feszített üvegfelületeket, átriumokat. Döbbenet, mire képes ma az építészet. De ez a képessége túlnyomórészt technikai. Azt mutatja a házzal, lám, mire képes a jelen - és nem arra fókuszál, mit igényel a benne lévő-élő ember. Mindez világjelenség. Ellene különböző irányzatok próbálkoznak fellépni: minimálartot csinálnak, dekonstruktivista építészettel bizonyítani, hogy a természet törvényei is áthághatók, aztán ott a neo-neo-neo- bauhaus, a neo-modern, és az organikus építészet, ami szerintem nem „forradalmi tett”, inkább visszavonulás - anakronisztikus „múltidézés”. Minden más Ebben a káoszban egy város - ugyebár, Miskolc nem arról híres, hogy hatalmas hagyományai volnának - próbálja megteremteni térszerkezeti szempontból az élet lehetőségeit. A sajátosság csakis a táji környezetből, a benne élő emberekből eredhet. Elég elvégezni Budapest és Bécs összehasonlítását: ugyanazok az építészek tervezték annak idején, ők nem akartak „más” eklektikát vagy szecessziót, mégis élesen elkülöníthetően más lett a két város. Még a Bauhaus is más, mindenhol a világon. Lassacskán Ha a társadalom megerősödik, valamiféle nemzettudata alakul ki - ezt határozottan nem politikai értelemben gondolom -, az tudatosul, akkor még a kor által negatívan meghatározott építészeti adottságok közepette is lesz sajátossága a településeknek, az épületeknek. Ezt nem lehet mesterségesen elérni vagy megteremteni. A szellemi lemaradást nem lehet gyorsítva behozni. Nem lesz hely Amiatt aggódom, hogy külföldi tőke jön, ahogy egyre vonzóbb lesz számára az ország, de gyenge minőséget hoz magával. Beépül az ország ezzel a gyenge minőséggel a következő 10-15 év során, és mire volna másra is lehetőség, ott állunk, hogy már nincs hely. Ez a környék, az észak-keleti régió még rosz- szabb helyzetben van ilyen szempontból. Igyekszik még inkább széttenni a lábát, óhatatlanul, nem is tehet mást. Ezeket a folyamatokat mégis meg kell próbálni kordában tartani. Az „élhetésnek” is szempontnak kell maradnia. Sokat tehetnének a polgári szerveződések - már ha nem maguk is politikai színezetűek. Progresszíven. Nem konzervatívan. Attól az isten óvjon. Az álvárosvédelem maga a negatív értékvédelem. A város organikus lény - állandóan változik, alakul, innováló- dik. Ezt a tényt sokan nem veszik tudomásul, s a múltba fordulva elvesztik a jövőt. Kiszolgálók Az építészek napjainkban kiszolgálói szerepbe kényszerülnek. Ennek egyéni, egzisztenciális okai vannak. A tervezési díj mifelénk csak a töredéke annak, ami a fejlettebb államokban megszokott. Minden tervezőiroda rohan a megélhetésért. A cégem, a közel negyvenfős Finta Stúdió a három legnagyobb hazai iroda között van, mégis egyik napról a másikra élünk, dolgozunk. Ebben a helyzetben az ember, a mérnök hiába is próbál minőségi kontrollt önmaga elé állítani, ha holnap tönkremehet, ez a veszély folyton megérinti, meginog. Véres harcok dúlnak ezen a piacon is. Egymás mellett - egymással szemben Fotók: végh Csaba