Észak-Magyarország, 2001. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-24 / 299. szám
2001. december 24., hétfő KARÁCSONY / 14 ÜNNEPI GONDOLATOK Végtelen karácsonyt! Végtelen karácsonyt! Ez az én karácsonyi jókívánságom. Mert ezt én mindig megfogadom, hogy így legyen. De valahogy sosem jön össze. Vagy miattam, vagy külső okok miatt. Adakozom és együttérzek a rászo- Szoboszlal Lilla rulókkal. Azokkal, akiknek szomorú, csupa hiány a gyerekkora. A kivert kutyákkal és macskákkal. Az üldözött emberekkel. A gyógyíthatatlan betegekkel. Mert nekik semmi reményük, hogy jobb legyen. Egyszer egy néni felpanaszolta a rádióban: elfelejtették bemondani, hogy köszöntik azokat, akik aznap ünnepük a születésnapjukat. Mert neki senkije sincs, és legalább erre várt. De még ez sem jött be. Karácsonykor az is eszembe jut, vajon én nem kerülök-e ilyen helyzetbe. És akkor legalább az ünnepnapokon igyekszem ügy viselkedni, úgy szólni a szeretteimhez, mintha ezzel tehetnék ez ellen a félelem eüen... Ha a gondolkodás mélyén ez megvan, akkor szép és meghitt lehet a karácsony. De aztán megint oda lyukadunk ki, hogy akik egyedül maradnak, magányosak, nincs hajlékuk... . Szoboszlai Lilla MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, a Miskolci Galéria igazgatóhelyettese Igaz hittel Ady valahogy úgy mondja: „de jó volna szeretetben üdvözülni, gyermek szívvel, igaz hittel”. A szeretet az az anyag, amely nem kér, nem vesz el, nem számít és nem tesz rosszat. Aki szeret, az a karácsonytól függetlenül teszi, mégis ez az az időszak, ami generálja, katalizálja érzéseinket. Több empátiával vagyunk mások iránt, aki egyedül van az nagyon egyedül van, aki hajléktalan az még inkább az, és a gyerek van hozzá a legközelebb. Zemlényi Attila költő Zemlényi Attila Az embert megérinti Az ünnep mindenkinek ugyanazt jelenti. Szeretetet, meghittséget, melegséget és megnyugvást. Az ajándékozás és a meglepetés örömét. Örömteü izgalmat és készülődést. Azoknak legalábbis, akiket nem nyomnak Gulya Angéla nagy gondok; talán nekik is könnyebb üyenkor megfeledkezni a bajról. Nekünk, akik állatokkal foglalkozunk, bizonyos szempontból az ünnep is mégis olyan, mint a többi nap: az állatokat el kell látni, a betegekről gondoskodni. De az ő napjukat is ünneppé tehetjük; az állatok ugyanis megérzik a gazdájuk hangulatát, ahogy azt is, ha szomorú, úgy azt is, ha boldog. Ezt kellene átvinni más napokra is, hogy üyenkor az embert sokkal inkább megérinti az elhagyott állatok látványa, mint máskor, éppúgy, ahogy a másik ember bánata is. Gulya Angéla Állatorvos Egyszerűen: szeretlek A karácsonyban azt szeretem, amikor már elérkezik, az ünnepet megelőző iszonyatos feszültséget nagyon nehezen viselem. Néha úgy tűnik, a szeretet ünnepe előtt még mindenki kitombolja magát, kiéli a benne Hársing Hilda szunnyadó agressziót, sőt elsősorban az utcán és az üzletekben tolakodva éli ki. A karácsonyt a családom, főleg a gyerekeim miatt szeretem és azt szeretném, ha legalább ilyenkor tudnánk azt mondani valakinek, aki közel áü hozzánk: szeretlek. Nem lenne mögötte csak, de, ha, viszont, egyszerűen csak: szeretlek. Pont. Megpróbálom a gyermekeimet erre nevelni' igyekszem őket úgy szeretni, hogy megtanulják: a szeretet ilyen. Az anyai szeretet legalábbis... És hogy én ki tudom- e ezt, így mondani...? Szeretném. Pont. Hársing Hilda A Miskolci Nemzeti Színház dramaturgja „Legyen már békesség ezen a földön!” Régi miskolci karácsonyok, ahogyan az egykori lapokban megemlékeztek róluk Egy lap dr. Gyurkó Péter gyűjteményéből (cikkünk a 19. oldalon) Miskolc (ÉM) - Volt békés és boldog, volt háborús és gyűlölködő, volt gazdag és szegény, de volt lelkesítő is, vagy éppen számvető. Az elmúlt évszázad karácsonyainak hangulatát próbáltuk meg felidézni régi, helyi folyóiratokból, napilapokból. „A gyermekek karácsonyi örömében sokszorosan átéljük újra meg újra a visszavágyott boldog gyermekkort. Az életnek e megmegújuló örömei a legszebb jutalmai a gyermekekért vívott küzdelmeinknek. Az első karácsony örömének az egyszerűség, az igénytelenség volt az alapja, ebből a becses forrásból táplálkozott és tarthatta fenn magát kétezer esztendőn keresztül a mai napig. Sajnos, hogy már ezen is rést ütött a rohanó idők divatja. A karácsony közeledte ma már sok családnál bánatot okoz öröm helyett. Gond, töprengés lepi meg a szülők szívét: vajon fog-e tetszeni a nagy költséggel megszerzett ajándék, az elkényeztetett, a meglepetésekkel túlhalmozott gyermeknek. Ott fordul ez elő, ahol a karácsonyfáról idő előtt kiszorította az aranyos diót a gyermek lelkét megmételyező ékszer és más drága holmi.” Túry József: Karácsony A Miskolczi Napló karácsonyi melléklete 1909. december 25. 1916-ból „Sápadt lángok égnek a nagy karácsonyfán, amelynek összeboruló ágai alatt közös sorsban szenvedve, közös küzdelemben vérezve állunk a macedóniai hegyektől, a Keleti tenger hullámaitól vert német partokig. Összeadtuk erőnk egy nagy célra, egymásba kapcsoltuk kezünk egy nagy történelmi alkalomra, mely népek élete és halála felett végzi a döntést a nehéz órákban. Nincs igazi ünnepünk már harmadéve, nincs nyugalmunk egy nehéz nyári alkonyat óta, melynek napja az örök szenvedések országújára vetett bennünket. (...) A végnélküli háború keresztjére feszítve vérzik az egész világ, és a szeretet gyönyörű ünnepéből csak a fájdalmat érzi, mert messze van tőle, akit szeretnie kellene, a halál országút- ját járja, akinek mindennél becsesebb nekünk az élete. (...) Jézuska elhoz mindent a vágyódó asszonynak, meg a könnyes szemű gyereknek, csak egyet nem vihet haza, az apát, a testvért, a férjet, aki legszebb ajándéka volna az ünnepnek.” Miskolczi Napló 1916. december 24. Sápadt lángok 1923-ból „Szinte érthetetlen az új-szövetségnek az a kijelentése: Boldogok a lelkiszegények, mert övék a mennyek országa. Olyan bölcsesség mondta ezt, amelynek igazmondásához nem fér kétség. Az emberek azért nem tudják megérteni ennek az igazságát, mert nem tudják, hogy mit értett a Mester lelkiszegénység alatt. Nem az elméleti fogyatkozást, nem a lelki kincsek gazdagsága iránti érzéketlenséget. Ha ezeket értette volna, akkor boldogság sugarában fürödne a mai kor. Ezekről hogyan is mondhatta volna Jézus, hogy boldogság forrásai, alapjai lehetnek? A lelkiszegénység alatt azt a szomjúságot kell érteni, amely az igazságok tiszta itala után eped: azt az éhséget, amely a szeretet mennyei kenyere után vágyakozik...” Dr. Baltazár Dezső: A karácsonyi ítélet Reggeli Hírlap 1923. december 25. 1931-ből „Ezekben a karácsonyelőtti napokban különösen a város lüktető életének központja lett az a kis hivatal a Rákóczi-utcán, melyben Miskolc város főispánjának, Mikszáth Kálmán dr.-nak hivatalos helyiségei vannak elhelyezve. A nagy, országos gondok felett is mindenkit elömlött a szegénység gondja s mintha több megértés, több szeretet hajolt volna a még szegényebbek felé. S így nemcsak a rászorultak óriási tömege, de a segíteni akarók megsokasodott száma is idefordult, ahol a hivatalos akció fókuszában igazán fáradhatatlanul, tele jószándékkal és nem felszínes, nem divatos- kodó és gondolattalan lázaskodásban, hanem a szegénységgel szemben komolyan átérzett s magasabb nemzeti szintézisben bekapcsolódó felelősségtudattal tervez, dolgozik és tényleg segít Miskolc város főispánja.” A szeretet ünnepén Magyar Jövő 1931. december 25. 1939-ből „Karácsony misztériuma és a vüág, ületve az emberi élet közötti különbség talán sohasem volt még oly szembeötlő, oly megdöbbentő, mint éppen napjainkban. Nem érezzük az ellentétet? A szörnyű tátongó szakadékot a karácsonyfa, a betlehemi jászolban békésen nyugvó Kisded és a halált okádó ágyúk, robbanó repülőgépek, Siegfried és Maginot- vonalak között? Nem érezzük leg- szömyúbb tragikumként, hogy a szeretet kétezeréves világuralma helyett a gyűlölködés, az alantas indulatok, a féktelen önzés, az alvilági szellemek ülik szörnyű orgiáikat? Nem érezzük, hogy milyen szörnyű szakadásban áll egymás mellett élet és kereszténység, Isten és ember? (...) Drága magyar testvér! Ha ma este, bárhol vagy a világon, meggyújtod a karácsonyfádat, az se baj, ha kicsiny, az se baj, ha szegényes, és lelkedbe markol ennek a csodálatos éjnek varázslata, nyisd tágra szívedet, nyissad szélesre lelkedet, hogy karácsony örök misztériumából, a jászol isteni Gyermekének kéklő szeméből végre egyszer hitet meríts.” Schober Tibor: Ha meggyújtod a karácsonyfát Magyar Élet 1939. december 24. 1946-ból „Nézek ki ismét a jégvirágos ablakon és hiába lesem újra a szegények, a sokat szenvedettek barátját. Hiába figyelek, nem hallom halk csilingelését a szeretet apró ezüstcsengettyűinek, nem látom elsuhanni a békesség fehér szárnyát a meggyötört magyar föld felett. Kemény, könyörtelen jelszavak dübörögnek, öklök emelkednek, harcra, birtokra feszülő embertömegek vonulnak és a békesség galambjai riadt számycsapá- sokkal menekülnek. Talán ezen az egy estén elcsitulnak a viharzó indulatok, talán elemyednek egy pillanatra a kitömi készülő erők, talán simoga- tóvá simulnak az öklök, de itt dörömböl a mindannyiunkra szo- rongatóan nehezedő kérdés: mi lesz holnap? (...) Itt állunk mi magyarok kifosztva, meggyötörve, ezer sebtől vérezve, legyöngülve a társtalan- ság pusztájában és begörbített ujjakkal keressük egymás torkát, hogy legyilkoljuk egymást. (...) Nézek, várok és önkéntelen azt teszem, amit tettem kicsi gyermekkoromban és oly sokszor azóta, észrevétlen összekul- csolódik a kezem és fohászkodom a megtestesült Szeretethez, aki eljön, ha nem is látom. Dicsőség a mennyben és legyen már végre békesség ezen a földön és jóakarat az emberek között!” Pártay Tivadar: Karácsonyi elmélkedés Miskolci Hírlap 1946. december 25. 1949-ből „Ez az 1949-es magyar karácsony legszebb ajándéka jövőnk napfényes ígérete. Büszkeséggel és örömmel gondolunk az előttünk álló nagy feladatok megoldására, ami csak rajtunk, a mi kipróbált erőinken múlik. Azon, hogy az országot építő munkaverseny lendületét, amely olyan impozánsan nyilatkozott meg a világ békeszerető népeit vezérlő nagy Sztálin hetvenedik születésnapjára történt felajánlásokban, hogy ezt a hatalmas lendületet töretlenül vigyük tovább, mint az ötéves terv egyre fokozódó hajtóerejét. A szeretet és békesség jegyében épül az új világ. Szeretet az eddig elnyomottak és kizsákmányoltak iránt és békesség mindazoknak, akik megbecsülik a dolgozó embert és alkotó munkáját. Ezeknek a nagy gondolatoknak a szocializmus történelemformáló eszméinek megvalósítása hozta meg a dolgozó magyar népnek a bőség békés, boldog karácsonyát 1949-ben, és ezeknek az emberséges eszményeknek a fénye világítja be a karácsonyfa alól a magyar nép jövendő útját.” 1949-es magyar karácsony Miskolci Hírlap 1949. december 25. 1955-ből „A Tanácsház-téri Sportszerboltban találkoztunk a karácsonyi vásár első panaszosaival. Két kis úttörő beszélgetett az új szánkók mellett. Édesanyjuk már hozta is a blokkot, de sajnos a szép, vadonatúj szánkót vállon kellett vinni.- Mikor lesz végre rendes hó? - panaszkodtak az új szánkótulajdonosok. Miközben Weisz elvtárs, az üzlet vezetője megnyugtatta a négyszázadik ródlivásárlókat, hogy hó is lesz nemsokára, már egy idősebb falusias öltözetű emberre figyeltünk.- Valamilyen szép ping-pong asztalt adjanak, de olyant ám, hogy örüljenek neki a fiatalok. Kiderült, hogy Juhász Imre elvtárs a kiskinizsi tanácselnök, aki a helyi DISZ-fiataloknak vásárolja ezt az értékes karácsonyi ajándékot.” Mi lesz a karácsonyfa alatt? Északmagyarország 1955. december 24. 1962-ből „De sok csomagos ember lépett ki az üzletek, áruházak ajtaján az elmúlt hetekben, napokban! Miskolcon is és másutt is. Néhány szabad félórára egyik-másik üzletbe magam is bementem. Nem vásároltam, csak a vásárlók és az eladók arcát figyeltem. (...) Ki tudná megmondani, hány öltöny ruha, hány pár cipő, kesztyű, zokni, nylon-harisnya, hány sál, pulóver, kardigán, nyakkendő, télikabát és ki tudja mi más minden talált gazdára? (...) De azt tudom, hogy a tengernyi sok árut évközben meg kellett termelni, ezer és millió embernek kellett becsületesen dolgoznia, hogy most, karácsonykor legyen miből válogatni és legyen mivel örömet szerezni. S akárhányszor is gondoltam bele ebbe az egész örömszerző ‘ajándékozási kampányba’ - újra és újra arra gondoltam, hogy minden öröm forrása végső soron: a munka.” Csépányi Lajos: Karácsony, 1962 Északmagyarország 1962. december 24. A régi lapokat forgatta: Hegyi Erika. Az összeállításhoz a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár munkatársai nyújtottak segítséget.
