Észak-Magyarország, 2001. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-03 / 281. szám
2001. december 3., hétfő KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Tárlat a kórházban. Arnóti Nagy József alkotásaiból nyílik kiállítás ma, hétfőn délben Miskolcon a Semmelweis Kórház éttermében. 0 Távcsöves bemutatás. Nyílt napot tartanak a Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgálóban (Miskolc, Dorottya u. 1.) ma este 6 órától. Jegyek korlátozott számban válthatók fél órával a kezdés előtt. 0 Könyvbemutató. Irodalmi délutánt rendeznek ma délután 3 órától a miskolci Kazinczy Könyvesboltban, ahol Kiszeli Gábor dedikálja Állambiztonság 1956-1990 című kötetét. Gyermekkönyvhét Miskolc, Kazincbarcika (ÉM - DK) Ez a hét sok könyvtárban a gyermekeké. A kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár Gyermekkönyvtárában a programok délelőtt 10 órakor kezdődnek: holnap a mesevilággal ismerkedhetnek az alsósok Simon Lajosné könyvtáros vezetésével, szerdán a Kismesterek játszóházában ünnepi díszeket készíthetnek az érdeklődők, csütörtökön Mezey István festő- és grafikusművész Varázsceruza címmel tart foglalkozást, pénteken irodalmi vetélkedőre várják a felsősöket, szombaton délelőtt 10-től délig pedig játékos kölcsönzés lesz. Miskolcon a megyei könyvtárban holnap délelőtt 9-től karácsonyi díszeket készíthetnek a gyerekek, délután 2-től pedig agyagozni tanulhatnak az érdeklődők. Szerdán délelőtt 9-kor könyvtárhasználati vetélkedő kezdődik alsósoknak, délután 2- től bábelőadást nézhetnek az óvodások és kisiskolások. Csütörtökön délután 1-től Miklós-napi domborművek készülhetnek termésekből, 3-kor pedig tűzzománckészítő foglalkozás kezdődik. Pénteken délelőtt 11 órától A karácsony csodája címmel komplex könyvtári óra lesz felsősöknek. A zárórendezvényt december 10-én, hétfőn délután 1 órától tartják: a zenés karácsony- váráson Fehér Tímea és Somló István színművészek működnek közre. TELEVÍZIÓ Az égő ember Bujdos Attila Az égő ember rettenetes látvány: a vöröslő lángok alatt ráolvad a ruha feketére pörkölődött bőrére. Összerándul az oldalán fekvő test: a tudat talán már nem is érzékeli sem a környező világ kapkodását, sem a fájdalmat. Mintha nem is ember lenne, hanem valami különös, mozdulatlan, izzó fahasáb. Pedig ember amíg él, s azután is megilletnék bizonyos jogok: a kegyeleté például, akkor is, ha ő akarta, hogy lássák a halálát. Erről kevés szó esik az RTL Klub szombat esti híradójában, ahol az önmagát felgyújtó chilei férfiról tudósítanak. A bemondó, Kurucz Péter mondatfűzése lendületes, tekintete nyílt, ajka szélén megfoghatatlan kis együgyű mosoly, ahogy mondja: megrázó képsorok következnek. Nem hazudik, ha lennének is kétségei, hogy szabad-e ezt, nem mutatja. Majd eldönti a néző, akaija-e látni az önkéntes kínhalált. Furcsa szerzet a néző: többnyire mindent látni akar, amit megmutatnak neki (kevés felületet engedve a „mi volt előbb”-vitának: az igény szervezte-e a katasztrófa-híradókat, vagy utóbbiak tartják mesterségesen életben az igényt). Ritkán gondol mögöttes tartalmakra - ösztönösen odafigyel bajra, gondra: az ablakhoz szalad a csattanás utcáról beszűrődő zajára, lehalkítja hangját, ha a szomszédja üvölt. Kíváncsiságnál alig több ez: attól, hogy megnézi az ember, mint lángol a távoli Dél-Amerikában egy szerencsétlen, még akár együttérző is lehet. Részvétlennek inkább a televíziós gyakorlatot nevezhetjük, ahogy kiszolgálja a nézői igényt: az operatőr forgat, keresi a jó szöget, amelyből a legélethűbben tárul majd elénk a látvány, ahelyett, hogy szemtanúként az ilyenkor egyetlen lehetséges emberi gesztussal oltana. És részvétlen a szerkesztő is, amikor a pénteki képeket szombaton adásba engedi. Nyilván ekkorra szerzett felvételt, s nem mérlegel, mi keresnivalója van az előző napi hímek a máról szóló tudósítások között: mindegy, mikor történt, mindenképpen meg akarja mutatni. A szerkesztési elv a tájékoztatás helyett az elrettentés. Szinte látni a gondolatot, ahogy továbbszalad, lesve a kínálatot: mi lehetne még ennél is borzasztóbb. Pedig már ez is eléggé az. A S.Ö.R. az Adyban 1994-ben három fiatal színész elhatározta: egyetlen estén előadják Shakespeare összes művét. Kálid Artúr, Kálloy Molnár Péter és Tóth Gáspár András komédiá- zását a miskolci Ady Művelődési Házban december 6-án este 7 órától láthatják az érdeklődők. Sokszor úgy mennek el, hogy maradnának... Rendszeresen tartanak gyermekfoglalkozásokat a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban Dobos Klára Miskolc (ÉM) - „Úgy vigyázunk a könyvekre, hogy azt a képet se vágjuk ki, ami nekünk a legjobban tetszik...” - mondta egy kislány a kicsiknek tartott egyik könyvtári foglalkozáson, amelyeket évek óta rendez a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. A ma kezdődő gyermekkönyvhét programjai ezekhez hasonlóak, csak jut belőlük több is mindennapra...- A „Van otthon könyvetek?” kérdésre a válasz általában igen. Sőt, „nekem színezőm is van”- jelentette be egy fiúcska. S hogy milyenek? „Micimackós, boszorkányos, Pókémonos...” röpködnek a válaszok Miklós Katalin könyvtáros kérdésére, aki a gyerekek korának megfelelő foglalkozásokon próbálja közelebb hozni kicsikhez és nagyobbakhoz az olvasást a könyvtári órákon.- Nincs korhatár - hallottukA mesesarokban... Fotó: Dobos Klára Környey Lászlóné igazgatónőtől. - A csecsemőket is behozhatják a szüleik, meglehet, nekik is jót tesz, ha „körülnéznek”. Az olvasóvá nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. Azért küzdünk, hogy minél többen váljanak olvasókká, s ehhez az első lépés, hogy becsalogassuk ide a gyerekeket. Sajnos, ma nem divat az olvasás, sok az elszívó hatás. A gyerekek millió dologgal foglalkoznak, tudjuk, olyat kell felmutatnunk, amitől mégis „horogra akadnak”. 16 év alatt fizetni sem kell semmiért, úgyhogy a pénz itt nem lehet akadály... A „nincs korhatár” bizonyítékaként a gyerekkönyvtárban kialakítottak egy gyereksarkot is, ahol az olvasni nem tudók is jól érezhetik magukat: játszhatnak a könyves környezetben. S azért találták ki a könyvtári órákat, ahol beszélgetnek a gyerekekkel - s mostanában fiatal kollégájuk, Forgács István bábozik is a vendégeknek, hogy még szórakoztatóbb legyen a program. A könyvtári órák többségét Miklós Katalin tartja, aki az igazgatónő szerint született gyerekkönyvtáros.- Sokáig a pultnál voltam, ez jó „lecke” volt: megismertem az embereket. Két éve kerültem a gyerekrészre: ez egészen más jellegű, de nagy-nagy örömet adó munka. Jó érzés látni a foglalkozásokon, mennyien jelentkeznek, s hogy bizony a felsősöket is el lehet varázsolni. Mikor másodszor jönnek, már feladatokat is kapnak, például a katalógus alapján kell a könyveket megkeresniük. Az a legjobb, mikor látom, hogy úgy mennek el, hogy szívesebben maradnának még, illetve mikor tapasztalom, hogy egyedül vagy a szüleikkel visszajönnek. Volt, aki a itt töltötte a szombatot a nagyapával, aki már igen csak ment volna, de a gyermek még ezt is, azt is megmutatta, felolvasta... S ennek az egész éves sorozatnak a csúcspontja a most kezdődő gyermekkönyvhét... Aki áttáncolta a „XX. századot” - és az országot... Eszenyi Enikő táncos-állatvédő estjével mutatkozik be a vidéki városokban is Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Ránézésre gyerekes dolog, mikor arra kérem a közönséget, hogy csodálkozzanak, és ők veszik a lapot és felhördülnek. De valójában sokkal több, mért arról szól, hogy találkoztunk egy pillanatra - vallja Eszenyi Enikő, aki az elmúlt pénteken Ping-Szving című műsorával szerepelt Miskolcon. Az előadás után még „felkértük” egy-két táncra a művésznőt.- A legelső élményem a népitánc volt - mesél a kezdetekről Eszenyi Enikő. - Gyerekfejjel táncdalénekeskedtem is a vasalózsinórral a tükör előtt. Gimnazista koromban már táncosnő szerettem volna lenni, kaptam is a keresztanyámtól egy balettcipőt, de sajnos Csengerben, ahol felnőttem, nem volt lehetőség táncot tanulni. A főiskolán sokakkal ellentétben nem bliccelte el a táncórákat, Móger Ildikó és Fodor Antal tanítványa volt. Hamar megmutathatta tudását a Cha-cha-cha című filmben. S aztán jöttek a színAz állatvédő padi feladatok: az Össztáncban végigtáncolta a XX. századot, szubrett volt a Fekete Péterben, s most Ibsen hősnőként is táncra perdülhet egy kicsit:- A Nórában az egyik jelenetben tarantelláznom kellett, s én kértem, hogy Seregi László tanítsa be a számot. Nagy élmény volt bejárni próbálni az Operaházba. Seregi László nem egyszerű balettművész: az összes zenei motívumhoz érzelmekkel közelít, minden a szívéből jön. S a prózai alakításomhoz is hozzászólt, és nagyon jókat mondott. Nagy találkozásom volt ez - ha balerina lettem volna, biztos, hogy vele fonódott volna össze az életem. A közelmúlt másik nagy találkozása a távol-keleti mozgáskultúra:- Mindenben próbálom a leg- eszenciálisabbat keresni, hiszek a tapasztalatban. S ez igazán régi, négyezer éves. Ennyi idő alatt ki tudták kísérletezni, hogy mi a legjobb... - vallja a színésznő. A vígszínházi feladatok mellett két okból is szívesen vállalja, hogy estjeivel végigtáncolja az országot:- Nagyon jó ebben a közegben lenni, kicsit más világ. Szeretem a táncosokat, s a mozgás mindig fóloldja az embert. A mai világban külön jó, hogy így lehetőségem van arra, hogy eljussak Salgótarjántól Dunaújvárosig. A televízióban ma már nem lehet látni senkit, hacsak egy reggeli műsorba be nem kerülsz, ahol kapsz két percet, és elmondhatod, mit főztél. De hogy milyen művészi állapotban vagy, azt nem tudhatják a nézők. Én nem vagyok hajlandó ebbe beletörődni. Megyek, még ha nagyon fárasztó is: a miskolci előadás előtt négykor még Pesten voltam, mivel próbálok a Lear királyban. De másképp nem jutok el az emberekhez. Nekem ez nagyon fontos: ettől energiát kapok, mert azok jönnek el, akik szeretnek. Nagy dolog, ha két órára ki tudod az embereket kapcsolni a borzalmas hajszából. Ez az én feladatom, ezért vagyunk. Csodálatos este volt a miskolci is... A bohóc A szende A „díva” Fotók: Dobos Klára
