Észak-Magyarország, 2001. október (57. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-11 / 238. szám

2001. október 11., csütörtök KULTÚRA / 8 HÍRCSOKOR 0 Szalonzene. Az MTA Miskolci Akadé­miai Bizottságának Klubtanácsa koncert­re várja az érdeklődőket október 16-án, kedden este 6 órától a MAB-székházban. A Miskolci Szalonzenekar a műfaj gyöngy­szemeit adja elő a hangversenyen. 0 Felolvasnak. A JAK vidéki programso­rozatának keretében felolvasóestet tart a Nyíregyházi Főiskola Kollégiumában októ­ber 11-én, ma este 6 órától Grecsó Krisz­tián, Haklik Norbert, Kemény István és két miskolci alkotó, az Új Holnap szerkesztői, Vass Tibor és Zemlényi Attila. Békeidők rock’n rolHal Miskolc (ÉM) - Ez a hét vége a boré és a vidám mulatságé Diósgyőrben: október 13-14-én, szombaton és vasárnap rendezi meg a miskolci Ady Endre Művelődési Ház a III. Diósgyőri Várbomapokat. A délelőtt 10-től folytatható, békeidős hangulatú borkóstolás egyébként sem szimpla szórkozását mindkét napon folyamatos programok kísérik. A II. Kocsmazenei Találkozó és vári há­zibuli szombaton délután 3-kor kezdődik, ezen belül zenél majd a jól ismert Pannó­nia Klezmer Bánd (zsidó népzene), a mis­kolci Lóg a ritmus (funky és blues), a ta­valy is fellépett Blackriders (ír, skót nép­zene, country), és a Madarak. Pedig nem számyaszegett ez a társaság, amelynek tag­jai korábban például az Old Boysban, a Ca- dillacben, Fenyő Miki zenekarában játszot­tak: fő jelzőik a vidámság, házibuli, rock’n roll. Érdemes tudni róluk azt is, hogy Elvis egykori gitárosa, James Burton, nem bír­ta megállni, és beállt közéjük játszani klub­jukban, ahol vacsoráját fogyasztotta (volna) azután, hogy lejött a Kisstadion színpadjá­ról Chuck Berry, Jerry Lee Lewis és Little Richard koncertje után... Vasárnap maguk a családok és baráti tár­saságok főzhetik meg a várban az ebédet a bográcsos főzőversenyen, amelyre még vár­ja a jelentkezéseket a művelődési ház, a jó ebédhez természetesen szól majd a népze­ne is. Délután viszont - ugyancsak szóra­koztató műsor keretében - a katonák el­foglalják a várat, és kezdődik a Tobor-show. Tőrt vetni az elmúlásnak Szabó Bogár Imre Fecske Csabának azt mondta a múltko­riban Miskolc egyik prominens személyi­sége (miközben éppen a kulturális élet tá­mogatása volt a beszédtéma, és a költő könyvkiadási gondjai is szóba kerültek), hogy „ön már e régióban fogalom”. Fején találta a szöget! A szakma az egész ország­ban jól ismeri költészetét, de itt, Észak-Ma- gyarországon ő az a költő, akit a leggyak­rabban hívnak iskolákba, közösségekbe író­olvasó találkozókra, előadói estekre. A Szépmíves Kiadónál 2001 nyarán meg­jelent Ami lehetne még című könyve 65, többnyire vadonatúj verset tartalmaz. Fecs­ke Csaba, túl az 50. évén, folyamatosan, szor­galmasan (úgy szokta mondani: szerzetes módjára) dolgozik, és minőséget „termel”. Az új kötet szépen formált, nemes anyag­ból készült ötvösmunkák tárháza, amelyben „mindig találnak kincseket” azok, akik egy kicsit alaposabban forgolódnak benne. Kiérlelt, lenyugodott költészet ez már. Ne vegye kézbe az, aki harsányságra vágyik! E könyv legtöbb költeménye az emberi lét, a létezés végső kérdéseire válaszolgat, kér­dez vissza. A lét értelme, a pusztulás, a ha­lál miértje, a hiány, az észrevétlen eltűnés, a megsemmisülés, a test és a lélek viszonya, a test és a lélek fájdalma, a múlt időbe kö- vült események, a tökéletességre irányuló vágy, az elvesztett éden, a volt, de mára már elcsatangolt szerelem (ez a „kis korcs ku­tya”), s mindaz, ami „volt, ami lehetne még”- Fecske Csaba legfőbb témái. E könyvben a költő szinte bejelenti: kész a leltár. „Túljutottam ím a hegygerincen - út már csak lefelé vezet innen” - mondja, s ez a rezignált leltározás az egész kötetre rányomja bélyegét. A fájdalmas, leszámoló, belenyugvó, a pusztulással szembenéző (időnként szembeforduló) hangvétel még gyakran önironikus, de egyre komorabb. Holott erre nincs meg az elégséges ok, most- ősz közeledtén - kell jönnie a betakarí­tásnak. Tudja, persze, hogy tudja: „Volna még itt annyi minden - hát hogy mehet­nék el innen” - kérdezi sajátságos gyerme­ki mosolyával a kötetzáró költemény utol­só soraiban. Miért hát e feltételes mód? Slágerekkel nyitottak a szimfonikusok Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - Vasárnap kezdődött a hangversenyévad. A Szezonbérlet nyitó hangver­senyén a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar, a Nemzeti Ének­kar és az énekes szólisták működtek közre. A Kovács László által dirigált esten slá­ger népszerűségű műveket hallhatott a közönség. A műsorban elhangzó XX. szá- zadi alkotások egyetlen közös ne­vezője az volt, hogy mindegyik a közönség kedvencei közé tartozik. A zenekar és karmestere kitűnő teljesítményének köszönhetően ezek a különböző fajsúlyú művek jól megfértek egymás mellett. Ernst Fischer népszerű szvit­je nyitotta a koncertet. Az Al­poktól délre német szerzője elbű­völő, mediterrán hangulatú sza­lonzenét komponált. A négytéte­les alkotás akár filmzeneként is megállná a helyét: érzelmes, mozgalmas részek peregnek ben- / ne, hogy a végén jellegzetes olasz tánccal, tarantellával zárja le a művet. A zenekar minden érzel­gős túlzás nélkül, kifinomult tó­nussal, mértéktartó virtuozitás­sal olyan produkciót nyújtott, A miskolci előadásnak nagy értéke volt a Nemzeti Énekkar Fotó: Ádán amely éppen e tartás miatt jog­gal kaphatott helyet a hangver­seny programjában. Gershwin egyik főműve követ­kezett, az Egy amerikai Párizs­ban. A műnek ismert a program­ja, és ezt a zenei tematikus anyag pontosan kifejezésre juttatta. A zenekar és a karmester kiváló volt. Felszabadultan, „ízesen” ját­szottak. S elmondható, hogy az örömmel játszott mű örömet szer­zett a hallgatóságnak is. Az egész zenekar jó volt, Kovács László pe­dig otthon érzi magát ebben a vi­lágban. Remek tempók, színek, hangulatok, pontos ritmusok ma­gyarázzák a jogos sikert. Emléke­zetes marad a fúvósokkal megol­dott bluesrész. Végezetül egy másfajta remek­mű került műsorra. Orff: Carmi­na Burana című alkotása műfaji­lag nehezen behatárolható. A szce­nikus kantáta megjelölés arra a lehetőségre utal, hogy előadása színpadi szituációban is lehetsé­ges. Abban az esetben nem lenne feltűnő, hogy a mű néhány tétele oratorikus formában hangulatilag vontatottá válik. A miskolci elő­adásnak - számíthatóan - nagy ér­téke volt a Nemzeti Énekkar köz­reműködése. Antal Mátyás kar­igazgató ismét tökéletesen kimun­kálta a mű minden egyes tételét. Hibátlan szövegejtés, dinamikai erő, karakterérzékenység, színgaz­dagság jellemezte minden szólam­ban a produkciójukat. A zenekar mindvégig kitűnően helytállt: vo­nósok, fúvósok, ütősök részesei voltak a produkció nagy sikeré­nek. A mű előadásának kiemelke­dő része volt a nyitó tétel, az el­ső rész kirobbanó erejű zárótéte­le, a vidám kocsmai gúnydal, a mű befejező része. A hallgatóság számára élvezetet nyújtott a gre­gorián paródiától a humorral, si­kamlós jelenettel, az orffi ritmus­orgiáig ívelő nagyszerű mű kitű­nő előadása. Kivették részüket a sikerből az énekes szólisták: Bazsinka Zsuzsa, Marosvári Péter és Káldi Kiss András. Kovács László partitúra nélkül vezényelt, ami bizonysága a mű tökéletes is­meretének, ezzel fő részese lett a sikernek. Disputa a dterás pszichiáter választásairól Túry Ferenc és kérdezője, Zs. Papp Ferenc Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - CsM) - Egy tehetséges ember kihívás előtt áll, az újabb kezdet izgalma mutatkozik szavaiban. Szá­munkra a történet mégis szo­morú. Mert megengedhető, hogy önzőek legyünk. Túry Ferenc, a citerás pszichiá­ter - így határozzák meg sokan. Ez a Kisvárdáról indult ember ugyanis mindkét szakmai tudásá­val nevet szerzett magának. Bár mindkettőt menet közben találta, derült ki az évad első Disputa est­jén a Miskolci Galéria Művész­klubjában. Édesapja dzsesszt zon­gorázott, de ezt csak hírből ismer­te - a történelem (a Rákosi-rend- szer, majd a külföldre menekülés) korán elszakította tőle -, az imp- rovizatív zene iránti szeretet vi­szont élt benne is. És mikor az egyetemen megragadta a citera - majd ő első hangszerét, egyenes lett az út a Gereben együttesig, ami számára sajátos „önregenerá­ló pszichoterápia” - és a halhatat­lanság egyik eszköze lett. Hiszen máig újra játsszák, feldolgozzák, idézik zenéjüket. Persze, a halha­tatlanságot már elérte - mondta -, mikor megszülettek gyermekei. Aztán a hivatás: a „mozdonyve­zető-korszak” után szinte egyenes útnak tekinthető, hogy biológus, majd orvos, ezenbelül sportorvos (egészségesekkel kellene foglalkoz­ni) vagy ha nem, pszichológus (mert az misztikus) akart lenni. Aztán következett a választás: az akkortájt (1970-es évek) még ural­kodó szervi ideggyógyászat és pszichiátria között, a gyógyszeres rutin és az itthon még küzdelmes útnak számító terápia, majd Deb­recen és Miskolc között. Tizenegy éve jött át a cívis kli­nikáról a megyei idegosztályra. Osztályvezető, az evési zavarok, egyik szakértője, publikál, leg­utóbbi könyve az év legjobbja lett. De „a borzalmas állapotban lévő egészségügy” nem kímélte sem őt, sem a körülötte lévő szakembereket. A kezdeti haj­szálrepedések egyre tágultak... Most heti három napon Bu­dapesten, a Semmelweis egye­tem magatartástudományi inté­zetében dolgozik. Bár itthon is rendel, hiszen mikor segít vala­kinek meggyógyulni, az a szak­mai halhatatlanság a számára. A kórházi osztály viszont tá­vozásával úgymond kiürült: nincs ott több szakorvos. A betegek ma­radtak. És a szomorúságunk is. ie A ma este 6 órakor kezdődő Disputa vendége Csapó János színművész lesz. Ellesett mozdulatok Kis táncosok ■ A Szinvavölgyi Táncegyüttes sorra éri el sikereit: legutóbb a XX. Kállai Kettős Néptáncfeszti­válról hozták el a legjobb helye­zést a felnőttek. Hogy ez így van, ahhoz hozzájárul, hogy komolyan veszik az utánpótlás-nevelést: ezért alapította meg Jóna István, az együttes művészeti vezetője a Diósgyőri Alapfokú Táncművésze­ti Iskolát, ahová a gyerekek 4 éves koruktól járhatnak. A kis nagy sikerok lakkcipős, szoknyás lánykákkal és melegítős fiúcskákkal foglalkozó Boncsérné Szinai Tünde szerint ilyenkor persze még a tánc, a mozgás megszerettetése a fontos, de néhány év múlva már igazi né- pitáncos-képzést kapnak - többek között olyan kitűnő tanároktól, mint Maródi Attila vagy Kiss Anita - akiknek táncpedagógusi munkáját a Kállai Néptáncfesz­tiválon is díjjal jutalmazták. „És akkor a bal lábad a jobb elé” Szédítő, boldog forgás Közös játék a tánc Apró lábak, pontos léptek Bújj, bújj, zöld ág... így kell járni? Fotó: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom