Észak-Magyarország, 2001. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-25 / 224. szám
2001. szeptember 25., kedd Kultúra 8 Filmszemle is, nem is Méhes László Virtuális filmszemle - az Ismeretterjesztő Filmek Szemléje (2001. szeptember 17-22.) alighanem Így vonul be a miskolci rövidfilmfesztiválok történetébe. Már amennyiben lesz folytatása a 29.-nek, amelynél a seregszemlesorozat 1989-ben megszakadt. Hogy miért virtuális a mostani? Mert csupán látszólagos, amolyan volt is, meg nem is. Igaz, a nyilvánosság előtt rendezték meg az ilyen alkalmakkor szokásos megnyitót, és volt záróünnepség, díjkiosztás. A kettő között azonban a versenyprogram kizárólag a tévé- képernyőn volt látható - otthon. A múltidéző stúdióbeszélgetéseken kívül egyetlen alkotóval sem lehetett találkozni élőben, a közönséggel való kapcsolattartásra pedig ott volt a szavazólap, az internet és az SMS. Szabadkozott is György István, a miskolci rövidfilmfesztiválok egykori és mai főszervezője a nézők és az alkotók szempontjából ugyancs'ak személytelen szemle kapcsán. Elgondolkodtató ezért, ahogy e sajátos filmes eseményről szólva Miskolc polgármestere úgy fogalmazott a megnyitón: megújult forma, ami versenyre kelhet a szappanoperák televízióival, a videóval, az ismeretterjesztő filmcsatornákkal. Egy filmfesztivált azonban talán nem ilyen mércével illene mérni. Értéke nem abban van, hogy hányán élik meg egy vetítőteremben közösségi élményként a mozgókép-alkotások hangulatát, parázs-e a vita az alkotókkal szervezett beszélgetéseken. Egyedülállósága abban lenne, hogy fesztivált rendezni az ismeretterjesztő rövidfilm műfajában ma presztízst jelent. Különlegességet, amiből nincs másik ebben az országban. Ahogy Kalákából és Bartók+ operafesztiválból sincs még egy. \/itathatatlan, hogy egy valóságos, élő és hangulatos miskolci filmes seregszemle újraindításához kell, de nem elegendő csak a reménykedés. Az ebbe vetett bizalom, ami akként hangzott el a szemle zárszavában, hogy „viszontlátásra, egy év múlva". Egy nívós hagyomány újrateremtéséhez ennél többre van szükség: akaratra és áldozatvállalásra. A város részéről a gesztuson kívül pedig jövőre nem biztos, hogy elegendő lesz egyetlen alkotói díj felajánlása. Nézni a világot becsukott szemekkel Bujdos Attila Borzasztó és megrendítő volt Teller Edét a Millenniumi mesékben látni. Akár ha saját versének univerzumát tárta volna elénk az idős tudós, miközben becsukott szemekkel nézte a valóságból táplálkozó, de a valóságon túli világot, amire valóban csak lehunyt pillákkal képes figyelni bárki, aki eljutott a percig, amelyben már csak az emlékek összegzése és a végső igazság kimondása számít, s amelyben fáj és terhes minden további látvány. Szabad-e ennyire az emberrel tartani a hanyatlásba, ahová az elme még nem követte egészen a testet, de ahol a történeteket már csak töredékesen engedi elő'a tudat. Látnivaló: a hézagok kitöltéséhez nem jelentene segítséget, sőt okvetetlenkedés- nek hatna bármely kérdés. Ezt és így akarja ránk hagyományozni. Végül is pont ez az, ami az illendő - nem illendő koordinátáin kívülre utalja az elemi erkölcsöt firtató felvetéseket. Hiszen ezúttal nem a beszélő személye a fontos, hanem a mondanivalója. Ha nem erre figyelnénk, csak a halállal parolázni készülő, foltos zakójú, esendő öregembert látnánk, s az úgymond nemzeti önbecsülésünket erősítő teljesítménye sem feledtetné az embernél hatalmasabb erők létezését. Ilyen erőt, a pusztítást szolgálta Teller Ede tudása, s mostani töprengése is arra figyelmeztet, ne az atombomba létén izmosodjék senki nemzeti öntudata, hanem a belátáson: a béke feltétele, hogy ismerjük, de ne használjuk a fegyvereket, mert akkor nem használja majd senki azokat. Nem teljesen e világi, de mindenképp e világnak szóló, szomorún időszerű szavak, még ha vitathatók is, még ha önigazolásnak hatnak is: kimondattak, s már nem az elbeszélőre tartozik, a világ hallgat-e rá. Szeme lehunyva, arcán derű: túl van rajta. Az ismeretekről objektíven - az objektíven át György István: Az ismeretterjesztő filmek nézettsége magas Fotó: v. j. Miskolc (ÉM - KÉ) - Valóságos ismeretterjesztő csatornává alakult az Ismeretterjesztő Filmek Miskolci Szemléje idejére a városi televízió. Azonban véget értek a vasárnaptól péntekig tartó vetítések, és maradt a kérdés: szemlén túl vajon hol találkozhatunk a magyar alkotók munkáival? Többek között erről is kérdeztük György Istvánt, a szemle főszervezőjét. □ A szemlének olyan megdöbbentően változatos volt a kínálata, hogy jó tisztázni: egyáltalán mi tartozik ebbe a kategóriába? • Az ismeretterjesztő filmek rövidfilmek, amelyeknek két, egyformán fontos csoportjában, a természet- a társadalomtudományi - felel György István filmrendező, Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett, Balázs Béla- díjas, érdemes művész. - Az ismeretterjesztő filmek gyakorlatilag minden témában - ahogyan elnevezésük is mutatja - ismereteket közölnek, mégpedig olyan információkat, amelyeknek a megfelelő időben kell eljutniuk a nézőkhöz. Hiszen a filmekkel ismeretet, az ismeretekkel tudást, a tudással pedig magabiztosságot kapunk... így nem kétséges az ismeretterjesztő filmek létjogosultsága. Ezeknek a munkáknak nincsenek időbeli korlátáik, lehetnek 4 percesek vagy mozifilmnyi hosszúságúak. És természetesen igen változatos a téma, a pszichológiától a számítástechnikán át az aktuális kutatási témákig szinte mindennel foglalkoznak. □ Ám hiába mozifilmnyi hosszúságú, vászonra nem kerül az ismeretterjesztő film. Hol láthatjuk ezeket a munkákat? • Két televíziós csatorna van, amelyik vállalja az ismeretterjesztő filmek sugárzását: a Magyar 2-es és a Duna Televízió. A többi nem lát fantáziát a műfajban, úgy gondolják, hogy majd a szappanoperák nézettsége tesz jót a reklámbevételüknek. Pedig azt is figyelembe kell venni: a sorozatnézők csak kis százalékát teszik ki a reklámokkal befolyásolható, fizetőképes fogyasztóknak... Nem szabad viszont elfelejteni azokat a külföldi csatornákat, amelyek az ismeretterjesztésből élnek. Magyarországon négy ilyen adó fogható! Innen is látszik, hogy az ismeretterjesztő filmek nézettsége magas, van rájuk igény: az embereket érdeklik a legújabb kutatások és ismeretek. Itt lenne az ideje, hogy a magyar televíziók is felismerjék, szükség van az ilyen filmekre, az emberek szívesen választanak olyan műsorokat, amelyekből aktuális információkat szerezhetnek. □ De mennyire lehetnek aktuálisak a magyar munkák - van pénz erre a műfajra? • Ma már sokkal nehezebb az ismeretterjesztő filmeket készítők helyzete is. Korábban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT adott bizonyos keretösszeget az ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésére. A hetvenes években ez 300 millió forint volt, a dokumentumfilmeké valamivel kevesebb. Ma ennek az összegnek csak töredékét, körülbelül 40 millió forintot kapnak az ismeretterjesztő filmeket készítők és - meglepő módon - egy kicsivel többet a dokumentum- filmesek. A legnagyobb probléma, hogy bár sok kis stúdió készít ismeretterjesztő filmet, nem tudják ezeket országos szinten összehangolni, mert nem lehet előre tervezni, nem lehet tudni milyen pályázaton, mennyit és mire fognak nyerni. Ennek a következménye pedig a mostani filmszemlén is látszott: egyeztetés híján készültek egészen hasonló témájú filmek, viszont voltak hiányzó témák is. Hazatalált a Pécsi Sándor Guruló Színház A Bartók Béla Művelődési Házban tartják előadásaikat a fiatal miskolci színjátszók Miskolc (ÉM - MG) - Beavató színházi előadásokkal kezdi évadját a Pécsi Sándor Guruló Színház, mégpedig egykori játszóhelyén, a Bartók Béla Művelődési Házban. A fiatal amatőregyüttes tagjai jól érezték magukat a Vasas Művelődési Házban, ám anyagi okok miatt lépniük kellett.- Élni akarunk, s a magas bérleti díjak megölték volna a társulatot - magyarázza a helycserét Szép László művészeti vezető. - Ezért tértünk vissza a Bartókba, ahol sokkal kedvezőbb anyagi feltételek mellett működhetünk. Itt is szeretnek minket, örömmel veszik, hogy a táncművészet mellett egy másik előadó-művészeti ág is beköltözött az épületbe. Az együttes a tavaly bemutatott kábítószer elleni Tur-mix előadás után újabb beavató színházi produkciókat hozott létre a nyáron. Radnóti Miklós tragikus életútját idézi meg Z. Szabó László Sirálysikoly című lírai oratóriuma, amelyet egy estén játszanak Helmuth Peschina Majd megtudod című monodrámájával. Szeptember 25-én és 26-án délután három órától pedig két Csehov- egyfelvonásost, a Medvét és a Lánykérést mutatja be a társulat.- Az előadások előtt bevezetőként pár szót szólok a szerzőkről és a művekről - mondja Szép László a produkciók beavató voltáról -, a játék végén pedig megkérdezzük a néző véleményét a látottakról. Elmondhatják gondolataikat nem csak a darab témájáról, de a megvalósításról is. Legutóbb például egy hölgy szólalt fel, hogy ő az egyik jelenetet másképp oldotta volna Jelenet a Medve című Csehov-vígjátékból Fotó: Dobos Klára meg. Felment a színpadra, ki- csak azt mondta, hogy úgy jó, próbálta az elképzelését, aztán ahogy mi csináltuk... Keressünk ideált - a művészben is az embert Beszélgetés hivatásról és családról Boross Kinga orgonaművésszel, tanárral Sárospatak (ÉM - DBI) - Orgonaművész, a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karának ének-zene szakos oktatója, négy gyermek édesanyja, lelkészfeleség - mindez egy személyre vonatkozik, akit úgy hívnak. Mellesné Boross Kinga. Koncertjein megismerhetjük az érzékeny művészt - a pataki vártemplomban rendezett hangverseny után pedig ő maga vallott sokrétű életéről: hogyan éli meg, hogy tanár, művész, emellett családanya - fiai 14, 11, 8 és 5 évesek - és lelkészfeleség. Hogyan lehet ennyi területen helytállni? És hogyan éli meg orgonaművészként, hogy - míg volt évfolyamtársai ország-világ- szerte koncerteznek - neki elsősorban családanyai teendőket kell ellátnia? • A családon belüli emberi kapcsolatokat ápolni kell, nem élhetünk úgy egymás mellett, hogy csak az elemi szükségleteinket elégítjük ki. Ha ezek a tennivalók lehetővé teszik, hogy még gyakoroljak is, akkor szinten- tartást végzek: naponta 1-2 órát skálázok, virtuóz darabokat játMellesné Boross Kinga szom zongorán, hogy az ujjtech- nikám megmaradjon. Ha van szabadnapom, azt általában felszabadítom arra, hogy a pataki vártemplom orgonáján gyakoroljak. A lehetőségért, hogy a környék egyik legjobb orgonájához juthatok, köszönettel tartozom Deli Lajos római katolikus esperesnek. □ Mikor kötelezte el magát a hangszerének? • Tizenkét éves korom óta játszom orgonán. A tárnokligeti, ez egy Érd melletti település, katolikus pap fedezett fel, akkor tanultam zongorázni, és szükség volt kántorra... A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola orgona szakán tanultam, majd 1986-ban végeztem a Zeneakadémián. Büszke vagyok Gergely Ferenc egykori tanáromra, aki közel 70 évig volt orgonistája a pesti ferencesek templomának. Nagy tudását két kézzel szórta azok közt, akik rá voltak bízva. Tisztelettel bánt velünk, szeretettel irányított. □ Ön mégsem a művészi pályát választotta! • A Zeneakadémia elvégzése után férjhez mentem, mert családot akartam. Tudtam, hogy a család és az aktív művészeti tevékenység nem fér meg egymás mellett, de én szép családi életre vágytam, és bátorítást kaptam a férjemtől, hogy lehet a kettőt együtt is: csak nem kell hetente hangversenyt adni. Évente 2-3 jeles alkalomkor koncertezek, ez elég, így teljes értékűnek érzem az életemet. Majd eljön az az idő, amikor magamat csak az orgonajátéknak szentelhetem. □ Oktatóként mit tart a legfontosabbnak? • A képzőben elsősorban a zene szeretetét kell továbbadnom. Boldog vagyok és alázat fog el, ha nagy ember műveit játszha- tom, az ő nagyságát élem meg. Egy-egy darab olyan mint egy ember: megismételhetetlen. Csodálom Bachot életstílusa miatt is: ő, a lipcsei Tamás-templom karnagya, nem csak szolgálni tudott, de a magánéletében is példamutató volt. Ez fontos, mert a gyerek példaképet választ: az én felelősségem, hogy kit mutatok meg neki. Ezért azokat a művészeket teszem számukra elérhető ideállá, akik nemcsak művészként, hanem emberi magatartásukban is követhetők. □ Az ön számára mi az ideál? • Mi az ideál? Számomra Isten. A keresztény élet és a hit szerint élő emberek. De becsülöm a más embert is: fontosnak tartom a megértőkészséget, az egymás kölcsönös megbecsülését. Az én tanárom, akinek a keze alól sok orgonaművész került ki, számomra ideál is volt: nagy művész, virtuóz és emellett alázatos. Engem társának tekintett, és segített nekem, hogy megtaláljam magam a művészetben.
