Észak-Magyarország, 2001. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-11 / 212. szám
2001. szeptember 11., kedd Kultúra 8 ÉSMK-MA6YKRQH$1Á6 I • Fúvósötös a városházán. Siklósi Tamás és az Új Miskolci Fúvósötös koncertjével folytatódik a miskolci Városházi esték sorozata szeptember 20-án délután fél 6-tól. • Francia évnyitó. A nyári szünet után újra „kinyit" a miskolci Alliance Fran- gaise, az évnyitó összejövetelt szeptember 14-én, pénteken este 6 órától tartják. Operavetélkedő, már az egész megyében Miskolc (ÉM) — Ismét, immár az egész megyében meghirdeti az operavetélkedőt általános és középiskolás diákok részére (a speciálisan zenei képzéssel foglalkozó ének-zene tagozatos osztályok kivételével) a Miskolci Operabarátok Egyesülete, a Miskolci Nemzeti Színház, a Megyei Pedagógiai Intézet és Miskolc Városi Pedagógiai Intézet. A tavalyi, nagy érdeklődést kiváltó, és komoly tudásról tanúskodó vetélkedőhöz hasonlóan az idén is általános iskolai felső tagozat és középiskola kategóriába nevezhetnek az 5-5 fős csapatok, iskolánként maximum kettő. Jelentkezni október 1-ig lehet a Megyei Pedagógiai Intézetben Tóth Tamás főmunkatársnál, az elődöntőt november második felében, a döntőt és díjkiosztót pedig május elején tartják. Az operával kapcsolatos általános ismeretek mellett az elődöntőre Kodály: Háry János és Mozart: Varázsfuvola című művéből érdemes készülni. A döntőbe kerülteknek pedig Donizetti: Szerelmi bájital, Puccini: Pillangókisasszony és Verdi: Aida című operáját is ismerniük kell. MM ammm Legyen ön is Bujdos Attila Nem sokat kockáztat az RTL Klub, amikor sikeres műsorait házasítja: ha hatványozható a nézettség, úgy is jó, ha pedig csak a külön-külön megszokott nézőszámot hozzák, azzal még mindig nem csökken a műsort megszakító reklámidő értéke (a piacról élünk). Persze nem lenne kereskedelmi adó az RTL, ha a vezetői szívének nem az előbbi változat volna a kedves (a piacról, mint fent). Talán ez is magyarázza az időzítést, hogy miért éppen hétfőn este tűzték műsorra a Legyen ön is milliomos-extrát, ezúttal a Heti . hetes szereplőivel. Aki szereti az ilyesmit, még csócsálgatja a szombati Heti hetes tréfáit - tart a hatás, s ezt csak fokozza a hétfő este, amit leírhatunk sajátságos létállapotként, magyar érzületként: az ember a mélabú ködétől ilyenkor a keddig sem lát, arra pedig gondolni sem mer, hogy valaha is elkínlódja magát a hétvége szabadságát hozó péntekig. Ebből is látni: mennyire bonyolult dolog televíziózni, mennyi részletre kell ügyelni, és akkor a tartalmi kérdésekről még szót sem ejtettünk. Ejtsünk hát: a Legyen ön is milliomos színvonalas és a néző számára kockázatoktól mentes tudáspróba: legfeljebb a családja előtt ég, ha mégsem Bell találta volna fel a gőzekét. Vagyis a legfőbb nézői motívum a kvíz esetében az összehasonlíthatóság és az összehasonlítás, akárcsak az úgynevezett sztárok esetében: a megértést szolgáló örök kérdés, hogy mit tud ő, amit én nem, miért nem lehet mindenkiből sztár, ha csak öt percre is, ahogy pedig Andy Warhol megígérte nekünk. Van, hogy egy produkció rávezet valamilyen válaszra, ha nem éppen a válaszra, van, hogy csak értetlenségünket fokozza. Érteni véljük, hogy miért érdemes befektetés Gálvölgyi Jánost szerepeltetni (vág az agya, a tudása nem teszi nagyképűvé, a tudása hézagai nem szegik kockáztató kedvét), s tanácstalanok maradunk Havas Henriket illetően (nincs mire sem nagyképűnek lennie, sem annak látszania). Az ilyesfajta médiaértelmiség(?) a pofozógép szerepét töltheti be (lehet köszörülni a nyelvet a tudatlanságán). Hogy ez neki miért jó, ne firtassuk. Hogy a nézőnek miért? Talán olyan ez, mint a szappanoperákkal: hihetjük egy pillanatig, hogy legalább a tőlünk elemelkedett világban győz az igazság (kimondatik, hogy a király meztelen). Nem szabadna persze feledni: ez csak televízió. Rabul ejtő mikrovilág, példás mecenatúra Egy hétig neves fotósok fényképezték Kőkaput, a környékét és amihez kedvük támadt Kőkapu (ÉM - BSZA) - Zemplén szép, érdemes arra, hogy művészek is megörökítsék. A Művészeti Műhely Kőkapu Alapítvány megalakulása óta különféle művészeti ágak jeles képviselőinek ad lehetőséget arra, hogy egy-egy hetet a kőkapui szállodában töltsenek, s közben alkossanak. Az elmúlt években festők és szobrászok dolgoztak a szépséges környezetben, a múlt héten pedig fotósok járták végig a környéket. A szeptember 3-tól 9-ig tartó alkotótábor során a hotelt üzemeltető - és az alapítvány fő támogatójának is számító - Kőkapu Kft. vendégül látta a nyolc fotóművészt. Munkáskirándulás Az ingyenes szállásért és étkezésért, valamint az alapanyagért (film) a mecénás vállalkozás (aminek szintén volt Mecénása, a megyei alap) csak azt kérte, egyéb munkájuk mellett vendégeik fényképezzék körbe a hotelt és környezetét is. Egyébként mindenki szabadon alkothatott - tájékoztatott Istvánfly Zsófia a kőkapui szálloda vezetője. Bár az alkotótábor anyagi alapjait a kft. teremtette elő, a szervezésben a Beszterczey Alapfokú Művészeti Iskola Sárospataki Tagiskolájának vezetői segédkeztek. Szathmáry-Király Ádám, a Felföldi Fotográfusok Szövetségével már számos alkotótáborban vett részt. A kilencvenes évek élejétől a kulturális élet terén tapasztalható pénztelenség miatt azonban évente csak egy alkalommal jutnak el valahová hasonló keretek között. Ilyenkor igyekeznek annyi jó képet készíteni, amely egy esztendőn át alapja lehet kiállításaiknak. A saját maguk szervezte alkotótáborok azonban a résztvevőknek is pénzbe kerülnek. Nem úgy, mint a néhány napos kőkapui kirándulás, ami ingyenessége miatt is különleges számukra. Ezentúl persze bejárták a környéket, s számtalan témát találtak, megvalósíthatták saját alkotói elképzeléseiket. Terülj-terülj asztalkám A fotósok számára már az úgymond „kötelező feladat” is számtalan érdekességet hordozott magában. A felújított kastély, a szálloda és az étterem ugyanis számos olyan szép részletet rejt, amelyek mindenképpen alkalmasak a megörökítésre, véli Balogh István főiskolai tanár. A környéken pedig a patak, a vadvilág csábította a fotósokat, vagy éppen a növények részletei, mikrovilága ejtette rabul a fényképészeket.- Terülj-terülj asztalkám ez a vidék a fotográfus számára - állítja Balogh István. Lázár Zsolt a munkán túl a szakmai kapcsolatok bővülését is a tábor fontos elemének tartja.- Van közöttünk reklámfotós, fotóriporter és fotóművész. Különböző területeken dolgozunk, számtalan dolgot tanulhatunk egymástól, új színcsöppek kerülhetnek az életünkbe egy-egy ilyen alkalommal - mondja. Az ismeretek mellett a technikai elemekkel kapcsolatos kérdések is naponta előkerültek. Az alkotótábor résztvevői között a legtöbben különböző fotómasinákra esküdtek. Volt, aki az analóg technika elkötelezettje, mások a digitális újdonságok híveiként nyilvánultak meg. A kőkapui környezet legnagyobb előnye mégis talán az, hogy nyugodt körülményeket biztosít a művészek műhelymunkájához. A tábor résztvevői úgy látják, ilyen feltételekkel minden adott ahhoz, hogy akár tudatosan, avagy véletlenül, de jó képek készüljenek. Iskolapélda A fotósok szerint az a módszer, amely a kőkapui alkotótábor lehetőségét megnyitotta előttük, iskolapéldája egy újonnan elterjedő mecenatúrának. Ennek a lényege, hogy a művészi kibontakozásért cserébe a mecénás némi szívességet kér. Ezúttal az elkészülő gyönyörű fotókból feltehetőleg nagyon mutatós prospektusok és reklámanyag készül majd. Nem is beszélve arról a kiállításról, amely ugyancsak a kőkapui fotókból áll össze és a tervek szerint bejárja az országot. Az olvasás jövőjéről és a jövő olvasójáról Sárospatak (ÉM - CsÁ) - Egyre kevesebbett olvasunk, és hogy a tendencián legalábbis javítsanak, az Oktatási Minisztérium 2001-et az olvasás évének ajánlotta. Az év folyamán országos és regionális programok, kulturális események próbálják visszaadni a kezünkbe a könyvet a távirányító és a klaviatúra helyett - legközelebb Sárospatakon. A Zrínyi Ilona Városi Könyvtár érzékenysége az olvasók folyamatos fogyása iránt tradicionálisnak mondható, hiszen már két éve helyet adtak egy olyan nemzetközi konferenciának, ami az olvasáskultúra fejlesztését boncolgatta. Az olvasás éve kapcsán szeptember 12-14. között háromnapos kulturális megmozdulásnak ad helyet a könyvtár. Az olvasás jövője - a jövő olvasója címet viselő konferencián elméleti magyarázatokat keresnek az olvasó emberek számának statisztikailag kimutatható csökkenésére, ám emellett a szervezők szeretnék, ha a gyakorlatban is megmutatná hatását a tanácskozás, üzenete pedig nem csak erre a pár napra koncentrálódna, hanem valamelyest formálná a fiatalok kapcsolatát a könyvekkel és az olvasással. A 21. századi ember és a könyvek közötti elidegenedést olvasáskutató, pszichológus, író, informatikus, könyvtáralkalmazottak együttesen veszik górcső alá.- A Könyvhéttel kezdődött és a jövő év könyvheti eseményeivel záruló olvasás éve keretében az idén intézményünk 5 programmal igyekszik a gyerekeket visszacsalogatni a monitorok, harcos tek- nőcök világából, a klasszikus értékek közé - hangsúlyozta a Városi Könyvtár igazgatója. A mostani konferencia azonban inkább szakmai szemszögből közelít a könyvek és az emberek romló kapcsolatához.- Meghívásunkat nem csak a határainkon belülről, de például Szlovákiából, Kassából, Munkácsról is elfogadták a kollégák - tudtuk meg a könyvtár igazgatójától, Halász Magdolnától, aki kiemelte: a szakmai vita minőségét emeli, hogy olyan országos hírű szakembereket sikerült toborozni erre a három napra Patakra, mint például, dr. Nagy Attila olvasáskutató, pszichológus. „A dolgok mondják önnön fontosságukat” Beszélgetés Sándor Zsuzsával, a ME-CTFK Művészeti Nevelés Tanszékének vezetőjével Sárospatak (ÉM - DBI) - A Miskolci Egyetem sárospataki Co- menius Tanítóképző Főiskolai karának egyik legsikeresebb tanszéke a Művészeti Nevelés Tanszék. Vezetője, Sándor Zsuzsa rajztanár nemcsak pedagógus és művész, hanem menedzser is. Sándor Zsuzsa a megye 18 iskolájában kipróbált tankönyvet írt, most pedig pályázatot nyert, mely lehetővé teszi, hogy az ország többi tanító- és óvóképzőjével egymás tapasztalatait összegyűjtve felsőoktatási tankönyvet készítsenek a hallgatóknak. Sándor Zsuzsa egri diák volt: matematika-rajz szakot végzett az egri tanárképző főiskolán, majd később a budapesti képző- művészeti főiskolára járt. • A 70-es évek közepén több lendület, több akarás volt bennünk. Volt, hogy elbújtunk és éjszakára bent maradtunk a grafikai műhelyben, mely azóta - mivel nem volt rá igény - megszűnt. Akkoriban elképzelhetetlen volt a mai mozgásszabadság. A mai generációra: a fiam generációjára jellemző, hogy ha valami nem tetszik, akkor változtat. Mi, ha valamit elkezdtük, csináltuk - mindenkinek volt pedagógusállása, ha pedig nem akart tanítani, volt más lehetősége: például elment a Pannónia Filmstúdióba rajzfilmrendezőnek. Nem állítom, hogy jobb volt, csak más. □ A matematika vagy a rajz volt fontosabb ebből a szakpárosításból? • A tanárság volt az indítóok. Ez a munkám. Általános iskolás koromtól kötődtem jó tanárokhoz. Később, amikor dolgozni kezdtem a putnoki iskolában, pedagógiai, rajztanári programokat írtam, publikáltam. Jó szak- felügyelőnk volt, filmre vették, hogyan tanítok a 70-es évek végén. Közben elkezdtem a Képző- művészeti Főiskolát. 1988-ban megkeresett a pataki főiskola, és meghívott, hogy tanítsak itt. Korábban is volt pataki kötődésem, tagja voltam ugyanis a Rajztanárok Zempléni Alkotókörének. □ Hogyan lett tanszékvezető? • Két éve lejárt az elődöm megbíSándor Zsuzsa zása, és én mondtam, hogy megpróbálnám. Az a dolgom, hogy a közvetlen kollegáim „egy ügyet” képviseljenek. Most ez a felsőoktatási tankönyvsorozat. Pályázunk, dolgozunk. □ Központi fogalma a „tenni” szó, a munka. Dolgos családból származik? • Igen. Édesapám bányász volt. Őt látom magam előtt: mindig dolgozott. Sorra vette a tennivalókat. Egyszerűen csak dolgozott. □ Ön tervszerűen dolgozik? • Nem az ember állít fel fontossági sorrendet, hanem ami körülötte van, az szólítja meg. A dolgok mondják önnön fontosságukat. □ Van a képző folyosóján egy festménye: egy halvány, kontúr nélküli ködalak. Hogy értelmezi ezt a képet? • Tíz éve így festek. Az ember beleszövődik az életbe, a környezetébe, de ki is bontakozik belőle. Gondolatot jelenítek meg: kiszáladztatom, kibontakoztatom. A tárgy együtt létezik az őt körülvevő levegővel. □ Ön milyen összefüggés része? • Most Patak: a Bodrog, az emberek, a munkakapcsolatok, esetleg a barátok összefüggésének szövevényében létezem. Ez egy száladzó, szövődő viszony- rendszer, melyből nem lehet semmit kiszakítani. Ebből csak kibontakozik a figura. □ Az a ködalak: ön. így határozza meg létezése módját? • De hát mit fessek: tájképet, csendéletet? Dehogy: az embernek magát kell festenie! Mi mást tehetne?
