Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-176. szám)
2001-07-04 / 154. szám
2001. július 4., szerda teM-iimiiMtigát § Miskolc és környéke 7 Miiik d J ű ás Ja dj!jj y áj Ja y Még egy kör Halmos Ildikó r\z orra hatalmas. A szeme a kéknek az az árnyalata, amely a korral egyre világosodik. Az övé már szinte áttetsző. A busz ablakán betűző napsugarak megfényesítik a tekintetét. Csak ül és nézi a tájat. Nem szól, de az egyre sűrűsödő oldalpillantásokból már tudni, közlendője lenne, csak hát a mellette ülő fején fülhallgató, a zene biztos elnyomná a szavát. A Bükkben egyre kanyarog az út, a busz lelassul, kaptat a kaptatón. Hamarosan ott a végállomás, Ómassa. Ekkor mégis csak megkérdezi, vajon a mellette ülő odatart-e. Öreges fejbólintással nyugtázza az igenlő választ. Majd még egy kérdés. Utastársa leszáll-e a végállomáson. r\z értetlenkedő arc láttán azonnal magyarázatba fog. Ő ugyanis nem száll le, megy vissza Miskolcra a busszal. Az utazás célja számára nem az odajutás, hanem az utazás maga. Ő így kirándul. így fog ki a vánszorgó időn, az egyedüllét tehetetlenségén. ' A Bükk csodaszép. És ma olyan különlegesek a fények, ahogy a levelek közt játszanak. Talán tesz még egy kört, mondja. Ráncos arcán cinkos mosoly. Folytatják a miskolci Vörösmarty tér korákban elkezdett díszburkolását. A térszépítő munkálatokat a városháza rendelte meg. Fotó: Farkas Maya HÍRCSOKOR • Kézműves tábor. Kézműves tábort tartanak a nyékládházi Művelődési Házban. A kéthetes, pénteken véget érő táborozáson 18 fiatal ismerkedik a népi mesterség ek alapjaival. A résztvevők a héten Gömörszőlősre is ellátogattak, ahol alkalmuk nyílt tanulmányozni a mézeskalácssütés és a gyapjúkészítés fogásait. • Erősek versenye. Magyarország legerősebb faluja címmel hirdetett verseny területi elődöntőjét rendezik meg július 7-én, szombaton Sajósenyén. A falvak lélekszá- ma szerint alakított három kategóriában hét B.-A.-Z. megyei és három Nógrád megyei település lakói mérik össze erejüket. • Fogadóóra. Fogadóórát tart ma délután fél 4-től dr. Simon Gábor önkormányzati képviselő (MSZP) Miskolcon, a Corvin utca 9. szám alatti pártirodában. A Miskolc és környéke összeállítást írja és szerkeszti az Eszak-Magyarország társadalomrovata Telefon: (46) 502-900/3230, 3235, 3236 e-mail: bujdos@inform.hu, szaloczi@inform.hu, wmitty@inform.hu Történet kőomlásról és egy anyáról Ómassa (ÉM - Hl) - A család tévézett. A hatalmas robaj néhány másodpercig tartott. Az anya kirohant a szobából, hogy megnézze, mi történt. A zaj a fürdőszoba felől érkezett de annak ajtaját kinyitni nem tudta, eltorlaszolták a kövek. A sziklatömbök több mint száz méterről zúdultak a házra, a fal bedőlt a tető beszakadt. A kis ómassai ház mögött emelkedő hegyoldalról korábban is lecsúszott egy-egy nagyobb kő, de ilyen mennyiségben és erővel még sosem, meséli Kenyhercz Ti- vadamé, Vilma, aki két gyermekével sérülés nélkül vészelte át a napokban a kőomlást. Mutatja a bedőlt falat, és a farakást, amely némileg felfogta a kövek erejét.- Először el sem tudtam képzelni, mit csináljunk, mivel a ház nincs biztosítva. De azonnal érkezett segítség. A faluból 15-20 ember összeszaladt, kihordták a sziklatömböket. Az erdészet segítségével már húzzák a falat, a lezúdult kövek jó részét is beépítik. A katasztrófavédelem pótolja a széttört berendezést - magyarázza mosolyogva Vilma, mintha az újságíró szorulna nyugtatásra. Az egyenes tartású, vékony, erős asszony a konyhába vezeti a látogatót. Ott nem zavar az építkezés zaja. Vilma nem panaszkodik, nem kér segítséget. Mesél. Az életüket. Ők lettek a hivatásom- Harminchárom éve élek itt, Ómassán. Négyszáz kilométeres körzetben a fiaimon kívül nincs rokonom. Győri, vagyok, a férjem hollóházi volt. Négy éve halt meg, itthon. Én több, mint húsz éve adtam fel az állásomat, akkor lett Tibor, az idősebb fiam beteg. Kiderül, mindkét fia, a 32 éves Tibor és a 27 éves István is ugyanabban a betegségben szenved. Egy kromoszóma-rendellenesség következtében tolószékbe kényszerültek.- Tibor 12 évesen már nem tudott járni. Azt mondták, valószínűleg nem éri meg a húszaFotók: Farkas Maya környékre, de az autójába csak egy tolókocsi fér be... Látta a virágkarnevált... Elgondolkozik, majd tesz egy határozott fejmozdulatot.- Erős egyéniséget örököltem a szüleimtől, tudom, sosem adom fel. És azt is, hosszú életű leszek. Megtanultam katéterez- ni, bírom az emelgetést is. Rosszabb helyzetben is élnek emberek. Küzdenek, hogy' mindent megadhassanak a gyermekeiknek. Nekünk nincs reményünk, mégsem szomorkodom. Elfogadok mindenkit olyannak, amilyen. Nem mondok le a fiaimról. Eldöntöttem, csak akkor kérek segítséget, ha hirtelen súlyosbodik az állapotuk. Felmerül, vajon miért nem költöznek Győrbe, a rokonsághoz. Az egyik érv ez ellen az, hogy férje itt nyugszik. És kislányuk is, aki hét éves volt, amikor elvesztették. Most 34 lenne.- Nyirokmirigy-daganata volt. Debrecenben kezelték, augusztusban vittük be a kórházba. Az operációk nem mentették meg az életét. De látta a tűzijátékot és a virágkarnevált... „A gyerekeim a hivatásom, a célom az életben" dik születésnapját. Most túl van a harmincon. Istvánt 18 évesen érte utol a betegség. Mostanában sokat gondolkozom azon, nem lett volna-e jobb, ha intézetbe adjuk őket. Amellett, hogy talán fejleszthetők lettek volna, közösségben élhettek volna, ami most nagyon hiányzik nekik, mivel szellemileg épek. De nem tudtam volna megtenni, így feladtam az állásom, ők lettek a hivatásom, a célom az életben. Nemcsak fiaim, barátaim is. Nem sok szórakozásuk akad. Nem vagyunk gazdagok, 93 ezer forintból élünk, de minden hónapban rendelek nekik könyveket, újságokat, veszek videofilmeket. Nem krimit vagy akciót, a legtöbb utazásról szól. Autónk sosem volt, ha már nem tudunk sehová sem elmenni, legalább lássák azokat a gyönyörű tájakat. Tizennégy éve egyik fiam sem töltött a falun kívül egy napot sem szórakozással. Tibort egyszer eltoltam Bánkúira, néha egy szomszéd elviszi őket kirándulni a A tűzoltók segédkeztek az ómassai mentésben A közgyűlés ülésén hallottuk: segítenek, elutasítanak A képviselők adományaikkal segítették az ómassai kőomlásban károsodott családot Miskolc (ÉM - BAL) - Ritka alkalom, hogy ellenzéki és koalíciós képviselők egyetértsenek, vagy egyenesen egymást támogatva szólaljanak fel az önkormányzat ülésein - ez a miskolci közgyűlés legutóbbi ülésén kétszer is bekövetkezett. A két esetben jótékony illetve közérdekű cél szolgáltatta a témát: segítség- nyújtás egy családnak, és két városrész lakosságának aggályai egy beruházás kapcsán. Két héttel ezelőtt egy amúgy is szegény, nehéz sorsú család életében okozott tragédiát az Ómassán bekövetkezett sziklaomlás. Az a család, amelynek házában jelentős - sok százezer forintos - kárt okozott a természeti csapás, mint az elmúlt napokban kiderült, legfeljebb a helyiek, az ómassai lakosok önzetlen segítségére számíthatott: saját vagyona nincs a helyreállításhoz, és az önkormányzattól sem számíthatnak rendkívüli segélyre. Mindezt a körzet képviselője, Kovács László (MDF, Fidesz-frakció) tárta képviselő- társai elé a testület június 28-i ülésén. A képviselő kérte, az ön- kormányzat is, a képviselők is tegyék meg az ügyben, ami módjukban áll. Kérése nem talált süket fülekre: Hardonyi András (MSZP) csatlakozott a kezdeményezéshez, mondván, a képviselők maguk is felajánlhatnának egy-egy összeget a havi tiszteletdíjukból. Mint az ülés végére kiderült, az indítvány nyomán tucatnyi képviselő kereste meg Kovács Lászlót, és felajánlásaik nyomán több százezer forint gyűlt össze a szerencsétlenül járt család támogatására. Nem kell a bioerőmű Ugyanígy egymásra talál a két politikai oldal egy-egy képviselője egy, a napirend utáni felszólalások során szóba került témában: ez a tervezett bioerőmű ügye volt. A kérdésben először Orosz Lajos (MSZP) kért szót először: mint előadta, választó- körzete, a Martintelep lakossága a sajtóból értesülhetett arról, hogy úgynevezett bioerőmű épülne a közelben, valahol Szirma és a Martintelep között. Ezt azonban az érintett településrészek lakossága határozottan ellenzi - jelezte a képviselő, akihez azonnal csatlakozott szirmai társa, Üszögh Lajos (Fidesz) is. „Nem tudni ma még, biomicsodát égetnének ott - fogalmazta meg a közkeletű félelmet Orosz Lajos -, akármit is, a helyiek nem kémek belőle, ahogy abból sem, hogy a nagyszabású ipari létesítmény kiszolgálására negyedóránként teherautók dübörögjenek a lakóterületi utakon”. Választ a képviselők később kapnak a hivataltól. Harmadik lett a Pótkerék Nyékládháza (ÉM - Hl) - Az ország harmadik legjobb út menti éttermének választották a nyékládházi Pótkerék Csárdát a Kossuth Rádióban indított játék szavazói. A kis parasztházban működő csárda tulajdonosai vendégeiktől értesültek a hírről.- A napjainkat a csárdában töltjük, nem a Kossuth Rádiót hallgatjuk, de nagyon örültünk, hogy ilyen jó véleménnyel-vannak rólunk az emberek. Családi vállalkozásban, 27 éve működtetjük az éttermet, kilenc éve már a sajátunknak is tudhatjuk - meséli Sípos Tamásné. - Az ország minden részéről érkeznek hozzánk vendégek, akiket hagyományos, házias ételekkel várunk. Számos politikus, művész megfordul nálunk Kupa Mihálytól, Koós Jánoson, Bajor Imrén, Hofi Gézán, Haumann Péteren át Kovács Katiig. A családias hangulat sokukat újra és újra idevonzza. Korábban, amikor még sokat jártak vidékre a művészek, előfordult, hogy tíz-ti- zenkét autó is állt a csárda előtt. Megrendelte mindenki a kedvencét, zúzapörköltet, szalontüdőt vagy bográcsgulyást, gyorsan megebédeltek, úgy mentek a fellépésre. A rádiós szavazáson a legjobbak közé soroltak Fotó: Bujdos Tibor