Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-176. szám)

2001-07-04 / 154. szám

2001. július 4., szerda teM-iimiiMtigát § Miskolc és környéke 7 Miiik d J ű ás Ja dj!jj y áj Ja y Még egy kör Halmos Ildikó r\z orra hatalmas. A szeme a kéknek az az árnyalata, amely a korral egyre világosodik. Az övé már szinte áttetsző. A busz ablakán betűző napsugarak megfényesítik a tekintetét. Csak ül és nézi a tájat. Nem szól, de az egy­re sűrűsödő oldalpillantásokból már tudni, köz­lendője lenne, csak hát a mellette ülő fején fül­hallgató, a zene biztos elnyomná a szavát. A Bükkben egyre kanyarog az út, a busz lelassul, kaptat a kaptatón. Hamarosan ott a végállomás, Ómassa. Ekkor mégis csak meg­kérdezi, vajon a mellette ülő odatart-e. Öre­ges fejbólintással nyugtázza az igenlő választ. Majd még egy kérdés. Utastársa leszáll-e a végállomáson. r\z értetlenkedő arc láttán azonnal ma­gyarázatba fog. Ő ugyanis nem száll le, megy vissza Miskolcra a busszal. Az utazás célja számára nem az odajutás, hanem az utazás maga. Ő így kirándul. így fog ki a vánszorgó időn, az egyedüllét tehetetlenségén. ' A Bükk csodaszép. És ma olyan különlege­sek a fények, ahogy a levelek közt játszanak. Talán tesz még egy kört, mondja. Ráncos ar­cán cinkos mosoly. Folytatják a miskolci Vörösmarty tér korákban elkezdett díszburkolását. A térszépítő munkálatokat a városháza ren­delte meg. Fotó: Farkas Maya HÍRCSOKOR • Kézműves tábor. Kézműves tábort tar­tanak a nyékládházi Művelődési Házban. A kéthetes, pénteken véget érő táboro­záson 18 fiatal ismerkedik a népi mester­ség ek alapjaival. A résztvevők a héten Gömörszőlősre is ellátogattak, ahol alkal­muk nyílt tanulmányozni a mézeskalács­sütés és a gyapjúkészítés fogásait. • Erősek versenye. Magyarország legerő­sebb faluja címmel hirdetett verseny terü­leti elődöntőjét rendezik meg július 7-én, szombaton Sajósenyén. A falvak lélekszá- ma szerint alakított három kategóriában hét B.-A.-Z. megyei és három Nógrád me­gyei település lakói mérik össze erejüket. • Fogadóóra. Fogadóórát tart ma dél­után fél 4-től dr. Simon Gábor önkor­mányzati képviselő (MSZP) Miskolcon, a Corvin utca 9. szám alatti pártirodában. A Miskolc és környéke összeállítást írja és szerkeszti az Eszak-Magyarország társadalomrovata Telefon: (46) 502-900/3230, 3235, 3236 e-mail: bujdos@inform.hu, szaloczi@inform.hu, wmitty@inform.hu Történet kőomlásról és egy anyáról Ómassa (ÉM - Hl) - A család tévézett. A hatalmas robaj néhány másodpercig tartott. Az anya kirohant a szobából, hogy megnézze, mi történt. A zaj a fürdőszoba felől érke­zett de annak ajtaját kinyitni nem tudta, eltorlaszolták a kövek. A sziklatömbök több mint száz méterről zúdultak a házra, a fal bedőlt a tető be­szakadt. A kis ómassai ház mögött emel­kedő hegyoldalról korábban is le­csúszott egy-egy nagyobb kő, de ilyen mennyiségben és erővel még sosem, meséli Kenyhercz Ti- vadamé, Vilma, aki két gyerme­kével sérülés nélkül vészelte át a napokban a kőomlást. Mutatja a bedőlt falat, és a farakást, amely némileg felfogta a kövek erejét.- Először el sem tudtam kép­zelni, mit csináljunk, mivel a ház nincs biztosítva. De azonnal ér­kezett segítség. A faluból 15-20 ember összeszaladt, kihordták a sziklatömböket. Az erdészet se­gítségével már húzzák a falat, a lezúdult kövek jó részét is beépí­tik. A katasztrófavédelem pótolja a széttört berendezést - magya­rázza mosolyogva Vilma, mintha az újságíró szorulna nyugtatásra. Az egyenes tartású, vékony, erős asszony a konyhába vezeti a láto­gatót. Ott nem zavar az építkezés zaja. Vilma nem panaszkodik, nem kér segítséget. Mesél. Az életüket. Ők lettek a hivatásom- Harminchárom éve élek itt, Ómassán. Négyszáz kilométeres körzetben a fiaimon kívül nincs rokonom. Győri, vagyok, a fér­jem hollóházi volt. Négy éve halt meg, itthon. Én több, mint húsz éve adtam fel az állásomat, akkor lett Tibor, az idősebb fiam beteg. Kiderül, mindkét fia, a 32 éves Tibor és a 27 éves István is ugyanabban a betegségben szen­ved. Egy kromoszóma-rendelle­nesség következtében tolószékbe kényszerültek.- Tibor 12 évesen már nem tudott járni. Azt mondták, való­színűleg nem éri meg a húsza­Fotók: Farkas Maya környékre, de az autójába csak egy tolókocsi fér be... Látta a virágkarnevált... Elgondolkozik, majd tesz egy ha­tározott fejmozdulatot.- Erős egyéniséget örököltem a szüleimtől, tudom, sosem adom fel. És azt is, hosszú életű leszek. Megtanultam katéterez- ni, bírom az emelgetést is. Rosszabb helyzetben is élnek emberek. Küzdenek, hogy' min­dent megadhassanak a gyerme­keiknek. Nekünk nincs remé­nyünk, mégsem szomorkodom. Elfogadok mindenkit olyannak, amilyen. Nem mondok le a fiaimról. Eldöntöttem, csak ak­kor kérek segítséget, ha hirtelen súlyosbodik az állapotuk. Felmerül, vajon miért nem költöznek Győrbe, a rokonság­hoz. Az egyik érv ez ellen az, hogy férje itt nyugszik. És kislá­nyuk is, aki hét éves volt, ami­kor elvesztették. Most 34 lenne.- Nyirokmirigy-daganata volt. Debrecenben kezelték, augusz­tusban vittük be a kórházba. Az operációk nem mentették meg az életét. De látta a tűzijátékot és a virágkarnevált... „A gyerekeim a hivatásom, a célom az életben" dik születésnapját. Most túl van a harmincon. Istvánt 18 évesen érte utol a betegség. Mostaná­ban sokat gondolkozom azon, nem lett volna-e jobb, ha intézet­be adjuk őket. Amellett, hogy ta­lán fejleszthetők lettek volna, közösségben élhettek volna, ami most nagyon hiányzik ne­kik, mivel szellemileg épek. De nem tudtam volna megtenni, így feladtam az állásom, ők let­tek a hivatásom, a célom az életben. Nemcsak fiaim, bará­taim is. Nem sok szórakozásuk akad. Nem vagyunk gazdagok, 93 ezer forintból élünk, de min­den hónapban rendelek nekik könyveket, újságokat, veszek videofilmeket. Nem krimit vagy akciót, a legtöbb utazásról szól. Autónk sosem volt, ha már nem tudunk sehová sem elmenni, legalább lássák azokat a gyönyörű tájakat. Tizennégy éve egyik fiam sem töltött a fa­lun kívül egy napot sem szóra­kozással. Tibort egyszer eltol­tam Bánkúira, néha egy szom­széd elviszi őket kirándulni a A tűzoltók segédkeztek az ómassai mentésben A közgyűlés ülésén hallottuk: segítenek, elutasítanak A képviselők adományaikkal segítették az ómassai kőomlásban károsodott családot Miskolc (ÉM - BAL) - Ritka al­kalom, hogy ellenzéki és koalí­ciós képviselők egyetértsenek, vagy egyenesen egymást támo­gatva szólaljanak fel az önkor­mányzat ülésein - ez a miskolci közgyűlés legutóbbi ülésén két­szer is bekövetkezett. A két eset­ben jótékony illetve közérdekű cél szolgáltatta a témát: segítség- nyújtás egy családnak, és két városrész lakosságának aggályai egy beruházás kapcsán. Két héttel ezelőtt egy amúgy is szegény, nehéz sorsú család életében okozott tragédiát az Ómassán bekövetkezett szikla­omlás. Az a család, amelynek házában jelentős - sok százezer forintos - kárt okozott a termé­szeti csapás, mint az elmúlt na­pokban kiderült, legfeljebb a he­lyiek, az ómassai lakosok önzet­len segítségére számíthatott: sa­ját vagyona nincs a helyreállí­táshoz, és az önkormányzattól sem számíthatnak rendkívüli segélyre. Mindezt a körzet kép­viselője, Kovács László (MDF, Fidesz-frakció) tárta képviselő- társai elé a testület június 28-i ülésén. A képviselő kérte, az ön- kormányzat is, a képviselők is tegyék meg az ügyben, ami mód­jukban áll. Kérése nem talált süket fülek­re: Hardonyi András (MSZP) csatlakozott a kezdeményezés­hez, mondván, a képviselők ma­guk is felajánlhatnának egy-egy összeget a havi tiszteletdíjukból. Mint az ülés végére kiderült, az indítvány nyomán tucatnyi kép­viselő kereste meg Kovács Lász­lót, és felajánlásaik nyomán több százezer forint gyűlt össze a szerencsétlenül járt család tá­mogatására. Nem kell a bioerőmű Ugyanígy egymásra talál a két politikai oldal egy-egy képvise­lője egy, a napirend utáni felszó­lalások során szóba került témá­ban: ez a tervezett bioerőmű ügye volt. A kérdésben először Orosz Lajos (MSZP) kért szót először: mint előadta, választó- körzete, a Martintelep lakossága a sajtóból értesülhetett arról, hogy úgynevezett bioerőmű épülne a közelben, valahol Szir­ma és a Martintelep között. Ezt azonban az érintett tele­pülésrészek lakossága határo­zottan ellenzi - jelezte a képvi­selő, akihez azonnal csatlako­zott szirmai társa, Üszögh La­jos (Fidesz) is. „Nem tudni ma még, bio­micsodát égetnének ott - fogal­mazta meg a közkeletű félelmet Orosz Lajos -, akármit is, a he­lyiek nem kémek belőle, ahogy abból sem, hogy a nagyszabású ipari létesítmény kiszolgálására negyedóránként teherautók dü­börögjenek a lakóterületi uta­kon”. Választ a képviselők ké­sőbb kapnak a hivataltól. Harmadik lett a Pótkerék Nyékládháza (ÉM - Hl) - Az ország harmadik legjobb út menti éttermének választották a nyékládházi Pótkerék Csárdát a Kossuth Rádióban indított játék szavazói. A kis parasztházban működő csárda tulajdonosai vendégeik­től értesültek a hírről.- A napjainkat a csárdában töltjük, nem a Kossuth Rádiót hallgatjuk, de nagyon örültünk, hogy ilyen jó véleménnyel-van­nak rólunk az emberek. Családi vállalkozásban, 27 éve működ­tetjük az éttermet, kilenc éve már a sajátunknak is tudhatjuk - meséli Sípos Tamásné. - Az ország minden részéről érkez­nek hozzánk vendégek, akiket hagyományos, házias ételekkel várunk. Számos politikus, mű­vész megfordul nálunk Kupa Mihálytól, Koós Jánoson, Bajor Imrén, Hofi Gézán, Haumann Péteren át Kovács Katiig. A csa­ládias hangulat sokukat újra és újra idevonzza. Korábban, ami­kor még sokat jártak vidékre a művészek, előfordult, hogy tíz-ti- zenkét autó is állt a csárda előtt. Megrendelte mindenki a ked­vencét, zúzapörköltet, szalontü­dőt vagy bográcsgulyást, gyor­san megebédeltek, úgy mentek a fellépésre. A rádiós szavazáson a legjobbak közé soroltak Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom