Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-176. szám)

2001-07-27 / 174. szám

2001. július 27., péntek ÉSUK-MA8YM0RSZÍB # CSAK - Fiatalok oldala 11 0: Ajánlat Mim : il Csonka Ági kyí Ujságárusítás - nyári diákmunka egy útelágazásban. A lény akkor még épphogy csak betöltötte a tizenötöt. Vannak arcok, amelyeket ma, öt év után sem felejt el. Egy házaspár, akik mindennap fél hét előtt pár perccel tűntek fel. Egy kamionos, aki üdítőt szállított, és aki mindig adott neki egy doboz gyümölcslevet. Egy barcikai srác, aki a százasból soha nem kért vissza. És rá. Szürke Volvóval járt. Az első alkalomtól kezdve vett tőle újságot. És soha sem hagyta ki, hogy hozzáérjen a lány kezéhez. Furcsa figura volt. Félig kigombolt ing, ujjnyi vastag aranylánc, és egy kereszt a nyakában. Pár nap után felajánlotta, hogy munka után hazaviszi a lányt. Az meg - maga sem tudja, hogy miért - igent mondott. A randi kettőre volt megbeszélve, de aznap jól fogyott az újság. Fél kettőkor már csak három volt... aztán egy sem, elfogyott mind. Tűzés haza. A zebrán átérve tülkölésre lett figyelmes. A szürke kocsi volt az. Kifogásokat keresett, hogy miért nem várta meg, de végül beült, és bár fogalma sem volt, hogy mitől, de eszméletlenül félt. Egy akciófilmben érezte magát. A lány végig szótlanul bámult kifelé az ablakon. A férfi pedig kérdezgette, hány éves, hol tanul, mennyit keres ezzel a munkával. Meglepődött, mert egyszer csak a férfi szidni kezdett valami csajokat, akik nincsenek a helyükön. A lánnyal megfordult a világ, rosszat sejtett. Egy parkolóba kanyarodva megálltak. Határozottan, bár nem erőszakosan elmondta a férfi, hogy mennyit kereshet egy óra alatt és ezért mit kellene csinálnia. A lány ledermedt. Itt van a nagy semmi közepén ezzel a férfival. Csak a szülei, meg a rendőrségi hírek jártak a fejében. Vérbefagyva, elvágott torokkal, megerőszakolva... Nemet mondott. A férfi ránézett és indított. A Centrumnál rakta ki. És elhajtott a szürke Volvójával, a slusszkulcsán a kisfia fényképével. Osztály! Találkozó! Miskolc (ÉM) - Miért is ne lehetne felhasználni az internetet különböző közösségi programok megbeszélésé­re? Egy internetes honlap például az osztálytalálkozók megszervezéséhez kínál segítséget. Egykori osztály- és iskolatársak, tanárok és diákok, iskolai szerelmek és barátok ta­lálhatnak akár évtizedek múltán is egy­másra - mikor máskor, mint egy osztály- találkozó alkalmával. Egy most induló internetes lap különleges feladatra vállal­kozott: segít az osztálytalálkozók megszer­vezésében. Az internet lehetőségeit ki­használva egy olyan ingyenes szolgáltatás indul útjára, ahol mind az egykori diákok, mind pedig a még iskolapadban ülők meg­találhatják egymást, kommunikálhatnak. A www.osztalytarsak.hu címen lehe­tőség nyílik egykori barátok, osztálytár­sak vagy éppen a kedvenc tanárok felku­tatására. Különösen egy költözés, vagy lakcímváltozás esetén jelent nagy segít­séget mindez. Az oldal pedig arra is esz­közül szolgálhat, hogy ez a kapcsolat megmaradjon, élővé váljon. Az adott is­kolába, vagy évfolyamba érkező új tag regisztrációjáról e-mailben értesítést kül­denek. Ha már többen regisztrálták ma­gukat egy osztályból, az iskolához ren­delt fórumban meg is beszélhetik egyko­ri élményeiket, megszervezhetik az osz­tálytalálkozó részleteit. Egyetemista találkozó Miskolc (ÉM) - Határon túli fiatalok rész­vételével Magyar Ifjúsági és Egyetemista Találkozót szervez a Keresztény Értelmi­ségi Társaság augusztus 3-13-áig Kisoro­sziban. A tíznapos sátortáborba 17-35 éves korig várnak fiatalokat, egyetemistákat. A programkínálatban előadások, kirándulá­sok, néptánc- és társastánctanítás, sporto­lás, fürdőzés és egyéb közösségi tevékeny­ségek szerepelnek. A nonprofit civil szer­vezet a táborozási költségek jelentős ré­szét alapítványok, önkormányzatok támo­gatásával finanszírozza, ám néhány ezer forint erejéig a jelentkezőktől is kérnek hozzájárulást. Érdeklődni levélben (1085 Budapest, Mária u. 20.) és telefonon (1/267-63-36 vagy 30-355-41-51) is lehet. Fesztivál: kicsinek nagy, nagynak kicsi... Szél Miklós Miskolc (ÉM) - Idén második alkalommal rendezték meg a Tokaj-hegyalja Fesztivált, amelynek központi témája ezúttal már nem a ciánszennyezte Tisza volt, hanem maga a buli. Nulladik nap: beköltözésfíling, 35 Celsius-fok, szardíniaérzés, lincs- hangulat. A kapunyitás-késésért felelős kerestetik. Nemhivatalos források szerint a váltás az. Többszöri időpontígéret után végre bejuthatnak az első szeren­csések, a sor azonban még órákig végtelen. Már most kiderül, hogy a tavalyinál jóval többen lesznek. Bár minderre számítani lehetett, tekintve az erőteljes fesztivál- kampányolást, látszik, még sem ez történt. A nulladik napokon ritkán látott, „ám ezúttal mégis csak van” koncertek nagyon jó bemelegítő jelleggel hatnak az egyébként még rettenetesen friss és fitt társaságra. Ennek másnap az ásványvíz-árusítók látják leg­nagyobb hasznát. Összhang Idén érezhetően sokkal több a program. Unatkozni csak az tud, aki nagyon azt akar. A koncert, illetve kempingterület mérete a tavalyihoz képest változatlan, vi­szont több a színpad, ennek ered­ményeképpen adott helyen állva kettő, illetőleg akár három szín­pad zenei felhozatalát is élvez­hetjük - egyszerre. Szerencsére az összhangzás jelensége nem vá­lik általánossá, leginkább csak akkor tapasztalható, ha gyökere­sen más jellegű zene szól, illetve ha a hangmérnökök is úgy akar­ják. A Cafe Jani, mint új színpad kitűnik fal méretű kivetítőivel, hangtechnikájával, kivitelezésé­vel. „Kiberkaféként” az elektro­nikus zenéknek ad otthont. A be­léptetés beteges egy kicsit, ,jó” benne, hogy az is elektronikus, csak épp lassú. Ettől eltekintve minden elismerés a színpadot megálmodóknak és kivitelezők­nek. Néhány az extrák közül: légkondi, szőnyegpadló, fény­hatások... Itt lép fel: Cakó Ferenc A homokanimációval, ami so­kak szerint az egész fesztivál egyik legütősebb programja. A produkció lényege: a mester, egy alulról megvilágított üveg­lapra szórt homokrétegbe for­mál képeket, alakokat. Egy-egy mű másodpercek alatt készül el, és hasonló időegységig él csu­pán. A hatás azonban nem mú­lik el nyomtalanul: teltház, cso­dálat, állvataps. A mintegy fél­órás bemutató hatása azonban kiben-kiben sokkal tovább tart. Összkép A tavalyi hajnali elnéptelene­désnek nyoma sincs, pörgés van huszonnégy órában, a koncertek végeztével dj-k tekerik „mikulá­sig”. Zeneileg szerencsés, hogy az unalomig ismert „kötelező ol­vasmányok” mellett rengeteg ki­sebb együttes bizonyíthatja be, hogy ismeretlensége csakis a vé­letlen műve, illetőleg nem hagy kétséget afelől, hogy a miért já­rul a „zene” szóhoz gyakran az „ipar”. A biztonsági emberek változatlanul korrektek. A zuhanyzók, vécék számának vál­tozására azonban nem figyelünk fel. A programok csúsznak né­ha, erről azonban a szervezés - apró hibáival együtt - nem te­het. A kiszolgálás gyors, a lá­nyok szépek, az idő pedig meleg, de nagyon. Ilyen ez a fesztivál. Kicsinek nagy, nagynak kicsi, csendesnek hangos. A legfonto­sabb mégis, hogy a miénk! tét kifogástalannak ta­láltam, a zavaró szerve­zési rendellenességekről nem ők tehettek. A Cafe Jam-sátor nagyon tet­szett. Az esetleges prob­lémák szerintem a kísér­let újszerűségének tud­hatok be. Lapis József (20) Tetszettek a programok, külön pozitívumként említe­ném meg, hogy a zuhanyzó nagyon kor­rekt volt. Negatívum­ként meg a beengedést említeném, és hogy a sportrendezvényeket nem hirdették meg eléggé. Tóth Zsuzsanna (19) A programok jók vol­tak, de a szervezés­ben voltak hibák. Szerin­tem a programváltozáso­kat hangosbemondón kel­lett volna kihirdetni. A tisztálkodási lehető­segekkel sem voltam megelégedve és szerin­tem az árak is magasak voltak. Kriston Zsófia (21) Problémám a zu­hanyzókkal volt, illet­ve a kapunyitással. Tet­szett viszont a Tisza, va­lamint maga a város, plusz, hogy nem esett bele a mobilom a pocso­lyába (a haveromé igen). Szerintem a mobil wc-ket árnyékba kellene tenni, esetleg vízszintesen. Kovács Zoltán (24) H amar el kellett hagyni a kempinget, erről jó lett volna legalább tudni. A prog­ramok és a szervezés jók voltak, igaz voltak csúszások, de ez szerin­tem belefér. Mint pozití­vum megemlíteném, hogy fogtam egy halat is. Hideg Zoltán (23) A „vadászokat” ismeri, a puskákat vadássza Miskolc (ÉM - CsÁ) - Vannak örök érvényű dolgok: amióta a diákság, azóta létezik az ille­gális segédeszközök használa­ta, vagyis a puskázás. És azóta hallani puskavadászokról is... Kísértetiesen üres a Miskolci Egyetem. Néhány melós veri a falat, a többi parizeres kenye­ret eszik. Néhány sráccal talál­kozunk a folyosón, akiktől Bé­kés Attila tanár úr holléte iránt érdeklődünk. Kiderül, ők is Békés Attila tanítványai. Az egyetemi tanár lényében ott a paradoxon: a nagy puskava­dászt háromszor erősítette meg szeretetéről és tiszteletéről a diákság. Kétszer Tiszteletbeli évfolyamtárssá választották és az Előadók előadója címet is megkapta. Ő az, aki bár meg­tartja a három lépés távolsá­got, az ajtaja mindig nyitva áll a hallgatói előtt. Feljegyzése­ket, címszavakat készít a tanít­ványairól: ki hol érettségizett, mi a hobbija, van-e testvére, mi az erőssége. Békés Attila zh-ján körülbelül annyi az esély arra, hogy valaki illegális eszközöket használjon, mint annak, hogy a lottóján ötö­se legyen.- A diákok nagyon találéko­nyak, ha puskázásról van szó. Bármennyire is ismerem a trük­köket, biztos vagyok benne, hogy van olyan, akinek sikerül „átver­nie” engem. Vagy talán nem is engem...? - sorolja mosolyogva. A „puskavadászat” A kiscserkészes láb vagy popó alatti módszerek kiszúrása számá­ra rutinmunka. Már abból, ahogy leül a diák, kideríti, hogy hol a puskája. Mert például, ha a hátsó­ja alá rakja az illető és ha hasz­nálni is szeretné azt, akkor min­denképpen a teljes fenekén, hátra­dőlve foglalja el a helyét, öt perc alatt kiszúrja az illető fejállásából azt, hogy a puska a padszint alatt van. És megindrú. Az illegális se­gédeszközt pedig udvariasan elké­ri. A tanár urat ismerők tudják, ha Békés észreveszi a cselt, akkor nem érdemes tagadni: át kell „Fegyvertár" Fotó: b t. nyújtani a „fegyvert”. És kifárad­ni a teremből. Gyakran volt felügyelő olyan hallgatók vizsgá­ján, akiket nem tanított. Mond­hatni, nem ismerték egymást hír­ből sem. Tizenöten vizsgáztak - ti­zenöt embertől vett el puskát.- Azt nem mondom, hogy soha sem próbáltam puskázni, de azért nem volt jellemző rám - emlék­szik vissza diákéveire Békés Atti­la. - Talán háromszor ha próbál­koztam, de közben soha nem éreztem magam jól a bőrömben. Nem ambivalens Leizzadtam, lebuktam - nem csináltam többet - mesélte. Nem tartotta jó megoldásnak. Inkább etikátlannak. A puskázásból eredő csalást egyébként nem fel­tétlenül a diák ambivalens ma­gatartására vezeti vissza, hanem inkább az iskolarendszer hibájá­ra. Példaként az Egyesült Álla­mokat említetten Mint mondta, ott a diákok fejében meg sem fordul, hogy puskázzanak, még­pedig az évfolyamrangsor intéz­ménye miatt. Az állásajánlato­kat ugyanis ez alapján a legjob­bak kapják. Ez az oka annak, hogy a hallgatói konkurencia- harcban, a diákok maguk aka­dályozzák meg azt, hogy valaki illegális eszközök használatával jogtalan előnyökhöz jusson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom