Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-176. szám)

2001-07-24 / 171. szám

2001. július 24., kedd ÉSZAK-MAGYAR08SZÁG $ Aktuális 3 • Romatanácskozás Miskolcon. „Együtt Európa felé - Kivándorlás, kitelepítés?" mottóval rendez konferenciát a Miskolci Független Cigány Szervezet, a megyebeli kisebbségi önkormányzatok képviselői­nek részvételével, július 28-án délután 2 órától az Ady Művelődési Házban. • Nyári szünet. A Keresztény Szakszerve­zetek B.-A.-Z. Megyei Szövetségénél a ked­denként esedékes ingyenes jogi tanácsadás a nyári szabadságolások miatt augusztus 20-ig szünetel. Ügyfélfogadás legközelebb augusztus 21-én délután 2-től 5 óráig Mis­kolcon, a Mindszent tér 3. szám alatt. Feladatunk, hogy nevéről lefújjuk a port Kazincbarcika (ÉM - KBA) - Első ízben rendeztek Kazincbarcikán ünnepségso­rozatot a város neves szülöttére, Egres- sy Bénire, és halálának 150 éves évfor­dulójára emlékezve. A közel féléves rendezvénysorozat része volt az a rajz­és esszépályázat, amelyet a Kazincbar- cika-alsói református egyházközség hirdetett meg iskolások számára. Megzenésített Egressy-művek illusztrálása, életképek a művész családjának életéből, a hazaszeretet fontossága voltak azok a té­mák, amelyek megihlették a diákokat. A rajzpályázatra öt iskola 54 művet küldött be, amelyeket László Erzsébet közoktatási szakreferens és Mezey István grafikusmű­vész értékelt. A beérkezett rajzokból tegnap nyílt kiállítás az ÉRV-nél, melyet Üszögh Lajos vezérigazgató nyitott meg. A megnyi­tón jelen volt a Kazincbarcika-alsói refor­mátus egyházközség lelkipásztora, Tóth Sándor is.- Féléves Egressy sorozatunk hármas jel­szava ez volt: hit-tudás-kultúra. Hiszem, hogy Egressy Béni Istenbe vetett hite adott költői géniuszának alapot, tudása - több nyelvből fordított operaszövegeket gazda­gította emberiségét, hazaszeretetét. Úgy gondolom, hogy kultúrája, annak színvona­la ma is követésre méltó. Királyné Kiss Piroska történelemtanár, a Borsodi Honismereti Műhely vezetője, aki „szülőanyja” az országosan beindított hon­ismeret tantárgynak, így fogalmazta meg kérdésünkre a pedagógusok feladatát:- Nekünk az a dolgunk, hogy szűkebb környezetünk, a család és a különböző kö­zösségek a szülőföld hagyományainak ala­posabb ismeretén keresztül erősítsük tanít­ványainkban a hazaszeretetei, és azt, hogy nemzeti örökségünket kötelességünk meg­becsülni. Tudatosítanunk kell, hogy lakóhe­lyünk nagy szülötte, Egressy Béni, akinek életművére szinte minden órán hivatkozha­tunk. Fogadjuk meg, azt a bölcs mondást, hogy Egressy Béni ne legyen halott, hanem élő, sőt örökké élő. Ránk vár a feladat, hogy nevéről lefújjuk a port, visszaemeljük őt abba a magasságba, amely megilleti, és kiengeszteljük méltatlankodó szellemét. Üszögh Lajos, Tóth Sándor és Királyné Kiss Piroska a megnyitón Fotó: kba Madármentő építőtábor Miskolc (ÉM - FL) - Madármentő és egy­más megismerését, tolerálását elősegítő nemzetközi építőtábort szervezett a Mis­kolci Vadasparkban nyolc ország fiataljai­nak részvételével az amerikai székhelyű Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA). A DIA-t 1979-ben alapították, s első nemzetközi építőtáborukat Magyarorszá­gon rendezik július 20-tól 30-áig. Az Egye­sült Államokból, Szlovákiából, Csehor­szágból, Lengyelországból, Ukrajnából, Jugoszláviából, Hollandiából, Magyaror­szágból érkezett 45 fiatal tíznapos találko­zóját azzal a céllal szervezték, hogy a kü­lönböző nemzetiségű résztvevők egyrészt megismerjék egymás kultúráját, s eköz­ben a Miskolci Vadasparkban megépítse­nek egy félmillió forintot meghaladó anyagköltségű madármentő állomást. A versenyautó sajnos kiszámíthatatlan tényező Borsodnádasd (ÉM - BG) - A tragédiával végződött lillafü­redi autós hegyiverseny kap­csán kérdeztük meg a bor- sodnádasdi pálya versenyzőt, Antal Krisztiánt arról, fele­lőssé tehetö-e valaki a vasár­napi halálos balesetért, illet­ve kíváncsiak voltunk arra is, versenyzőként kellett-e már aggódnia a nézők miatt. Szombaton magam is jelen vol­tam nézőként a versenyen - mondta Antal Krisztián. - Azt ta­pasztaltam, annak ellenére, hogy a jelek szerint jelenleg nincs sok pénz a pályaautó-versenyzésben, a biztonságra sokat áldoztak a szervezők. Sok rendező volt a pá­lyán, szinte minden kanyarban ott álltak, rám is szóltak több­ször, hogy menjek már egy kicsit arrébb, ha nem akarom, hogy egy autó elcsapjon. Miskolc le­gendás arról, hogy itt rengetegen rajonganak a raliversenyekért. A ralikra kijáró közönségnek pedig szokása, hogy egy kicsit közelebb állnak a pályához. Magam is hal­lottam már olyan szurkolót, aki arról lelkendezett, neki az az iga­zi élmény, amikor szinte súrolja őt a versenyautó. A pályaverseny nem kicsit különbözik a ralitól, az üyen típusú versenyeken sok­kal gyorsabban mennek a piló­ták, sokkal nagyobb a kicsúszás veszélye. A vasárnapi versenyna­pon már nem voltam kint, így nem tudom, mi történhetett, de ha tényleg egy lezárt szakaszon volt a baleset, akkor a rendezők és a versenyző nem igazán tehető felelőssé a tragédiáért. A nézők­nek tisztában kell lenni azzal, ..................... A pályaver­senyeken sokkal gyorsabban mennek a pilóták, na­gyobb a ki­csúszás ve­szélye. Antal Krisztián .............................................” hogy az ördög nem alszik, a ver­senyautó sajnos kiszámíthatatlan tényező. Nézőként az ilyen verse­nyeken nagyon félős vagyok, le­hetőleg minél távolabb állok a pályától, mert tapasztalatból tu­dom, ilyenkor a versenyző és a néző is a tűzzel játszik. Ma­gánemberként mélyen együttér- zek a gyászoló családdal nagyon sajnálom a történteket, bál' ezzel sem lehet már meg nem történtté tenni a tragédiát, legfeljebb ta­nulságul szolgálhat a jövőben.- A hegyiversenyeken eddig még soha nem kellett attól tarta­nom, hogy balesetet okozok, bár olyan már volt, hogy néhányan hamar elléptek a korláttól, ami­kor kisebb hibám miatt össze- festékeztem a gumit a korláttal. Egyetlen egyszer kellett össze­törnöm a gépemet a nézők miatt egy egri gokartbemutatón, ami­kor a sétálóutcán a nézők túl közelről akarták nézni a pro­dukciónkat és inkább egy beton virágtartónak hajtottam, mint­hogy elcsapjak valakit. „Lassan ellehetetlenedik az autósport” Autó a Szinvában - itt sérülés szerencsére nem történt Fotó: J. L. i Ózd (ÉM - ME) - A lillafüredi autós hegyiversenyen tör­tént halálos baleset kapcsán kíváncsiak voltunk az ózdi raliversenyző, Elek István vé­leményére. A pilóta ugyanis a tavalyi szezonban átélt egy hasonló esetet, elgázolt két nézőt. Szerencsére azon a fu­tamon egyikük sem halt meg, de így is mély nyomot hagyott a pilótában.- Amikor meghallottam, hogy mi történt Lillafüreden, a mély meg­döbbenés után rögtön az jutott az eszembe, hogy felelőtlen emberek miatt lassan ellehetetlenedik az autósport - kezdte Elek István. - Amint hallottam, többször is fi­gyelmeztették a fiatalembert, ne merészkedjen a kordonon belülre, de ez sem segített. Nagyon sajná­lom, ami történt. De az is hozzá­tartozik, hogy ezek az esetek el­rontják a békés sportbarátok szó­rakozását, ráadásul a vakmerő nézők óriási árat fizetnek. Elek István szerint a szervező­ket nem érheti vád, hiszen biz­tonsági szempontból mindent az előírások szerint hajtottak végre.- Nem tudom, mi lehet a megoldás. Ugyanakkor a balese­tek miatt támogatók fordulnak el a sportágtól, rengeteget veszít az amúgy óriási népszerűségé­ből és emberileg is megvisel mindenkit. Tavaly, amikor az egyik célban elütöttem a két né­zőt, hónapokig nem tudtam ma­gam túltenni az eseten. Szeren­csére nem halt meg senki, de ha belegondolok, még mindig el- csuklik a hangom. A versenyzőt is alaposan megviselhették a történtek, valószínű, hogy évek múltán is előtte lesz a lillafüredi szörnyű képsor - vélekedett Elek István. Új emlékkereszt a német katonák síija felett Miskolc (ÉM - BAL) - Újra­avatták az újjászületett ke­resztet tegnap a miskolci Hő­sök temetőjében. A mementót annak idején a me­gyeszékhely katonai kórházában elhunyt német katonák emlékére állították, ám néhány hete isme­retlenek megrongálták. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségé­nek megyei szervezete különösen azért érezte kötelességének, hogy a II. világháborúban (1944 őszén) a Miskolc környéki harcokban életüket vesztett katonák emlék­művét a rongálás után mihama­rabb helyreállíttassa, mivel a nyugat-európai országokban ­legfőképp Németországban - az ottani világháborús hadifogolytá­borokban elhunyt magyar kato­nák sírjait hagyományosan nagy gondossággal ápolják. Minderről Tárcái Béla, a szövetség országos alelnöke beszélt a tegnapi ünnep­ség keretében, egyúttal magyará­zatul szolgálva arra, miért kérték a megemlékezőket, hogy egy-egy szál virágot is hozzanak maguk­kal a koszorúzásra. A virágot a tiltakozás jeléül szánták: tiltako­zásul az utóbbi időben - tapaszta­latuk szerbit - elharapódzott „ok­talan, ostoba rongálás divatjával” szemben, illetve azért, hogy „a közvéleményt a rongálok ellen próbálják hangolni”. Több család számára a kereszt jelzi szerette nyughelyét A parcellában mintegy két és félszáz német katona holtteste fekszik, egy részük a temető te­rületén, de sokan a kerítés túlsó oldalán. Van olyan német csa­lád, amelyik tudja, hogy hozzá­tartozója hamvai magyar föld­ben nyugszanak, és időnként el­látogatnak ide, az emlékművel övezett jelképes sírhoz. A megemlékezők a Vasiszta Im­re kőfaragó önzetlen közreműkö­désével és a Temetőgondnokság segítségével újra felállított emlék­kereszt mellett tegnap azt a sírt is felkeresték a Hősök temetőjé­ben, amely az 1849-es szabadság- harc július 23-i zsolcai csatájának áldozataira emlékeztet. A barlangfürdő ma is unikum Miskolc (ÉM - BAL) - A tapol­cai barlangfürdőt a borsodi megyeszékhely fürdővárosi státusának első számú zálo­gaként tartják számon. A szakemberek szerint bár a termálra vonatkozó szép ter­vek nagyrészt még megvaló­sításra várnak, Tapolca külön­leges létesítménye mai for­májában is egyedülálló adott­sága a településnek. Az 1992-ben alakult Magyar Für­dőszövetségnek Miskolc - önkor­mányzati cége, a Miskolci Vízmű Rt. révén - majdnem a kezdetek­től tagja. Ugyanígy ott találjuk a várost a Magyar Fürdővárosok Szövetsége taglistáján, kéttucat­nyi hazai település társaságában. Igaz, hogy mely helység lehet für­dőváros, az nem valamiféle hiva­talos eljárás útján dől el: inkább elhatározás kérdése. Nincs a fürdővárosi címnek rögzített kritériuma (míg például a gyógyfürdőhelyek esetében van ilyen), fürdőváros az a település, amelyik ezt saját belső döntése nyomán deklarálja magáról, s persze azt a szakma elfogadja. Miskolc esetében kétség sem fér­het hozzá: három-négy működő közfürdője, strandjai, s minde­nekelőtt a tapolcai termál révén joggal tart igényt az elnevezésre. A Fürdőszövetség lapunk által megszólaltatott főtitkára úgy fo­galmazott: ha szakmai körökben, avagy külföldön a magyarországi fürdővárosokról kérdezik, Mis­kolcot feltétlenül megemlíti. Ákoshegyi György szerint a me­gyeszékhely jól ismert fürdős kö­rökben, a tapolcai létesítménynek kifejezetten nagy a híre. Mint mondta, nemrégiben épp a nagy nemzetközi berlini idegenforgal­mi kiállításon látta, az országról szóló turisztikai anyagokban Mis­kolc elsősorban a barlangfürdő kapcsán szerepel. Más kérdés - tette hozzá - hogy ő az utóbbi években ugyan biztató elképzelésekről hallott a barlangfürdő fejlesztése ügyében, ám arról nem tud, hogy ezek a tervek kellő ütemben valósulná­nak meg. Ahogy fogalmazott: saj­nálatos tapasztalata szerint egyelőre több a szép terv, mint a tényleges fejlődés... Ugyanez vo­natkozik például a termállétesít­mény beharangozott bővítésére, gyógyszálló és más kiegészítő funkciók építésére, telepítésére. A Széchenyi-terv bármely ha­zai létesítmény fejlesztéséhez, rekonstrukciójához jó lehetősé­get kínál - vélte Ákoshegyi György. Magának a Fürdőszö­vetségnek ugyanakkor anyagi segítséget nem áll módjában tag­jai (mintegy 130, nagyobbrészt önkormányzati cég) számára nyújtani - csakis szakmait. A fürdő minőségéhez a környezete is hozzátartozik Fotó: vajda János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom