Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-176. szám)

2001-07-21 / 169. szám

2001. július 21., szombat Aktuális 5 VENDÉGSAROK Az alvó város Dobrossy István Mennél inkább peregnek éveink homok­szemei, annál többet gondolunk arra a mezsgyére, amely az életet a haláltól elvá­lasztja. A választóvonal a szűkebb és a tá- gabb közösség számára egyaránt fontos, s nem is eldönthető, hogy melyik, meddig meghatározó. A szűkebb közösség a halált egyszer éli át, a tágabb - megtartó erejénél fogva - az emlékezetben tartás nagyobb távlatairól szól. Ezért számomra együtt és egy időben két te­lepülés létezik, valamennyi képviselőjével: az élő város, amely rólunk szól, s az alvó város, amely elődeinkről, következésképpen múl­tunkról szól. Nyugalmunk és belső békénk garanciája az lehet, ha az alvó várost értel­mezni tudjuk, az élő várossal, a mindenkori városlakókkal. Jut eszembe mindez akkor, amikor gyakorta hallunk híreket, olvashatunk leírásokat és láthatunk képeket az oktalan te­mető- és slremlékpusztltásokról. De jut ez eszembe annak kapcsán is, hogy a Honisme­reti Egyesület szervezésében egy hete folyik a miskolci ortodox templom környezetében lé­vő temető síremlékeinek dokumentálása. Az egyik érthetetlen, a másik nagyon is megérthető. Talán azért, mert bármennyire nem akarunk róla tudomást szerezni, a múlt velünk él és bennünk munkálódik. Az más kérdés, hogy ezt ki hogyan dolgozza fel, mi­ként fejezi ki. Minden bizonnyal túlléphető a rombolás okozta sérelem, s maradandóbb bennünk az eltelt generációk emlékének megidézése. Va­lószínű ezért fontos nagyon sok ember szá­mára, hogy megidézzünk azokat az évszáza­dokat, amelyek képviselői sokat segítettek abban, hogy ez a város ne csak annak lát- szódjon, hanem az is legyen, ami már a har­madik évezredet jelenti számunkra. S ezt az évszázadot a gyermekeink, az unokáink ha­gyománytisztelete és a sorsközösség vállalása is kell, hogy övezze. Szerzünk a B.-A.-Z. Megyei Levéltár IGAZGATÓJA • Derenki búcsú. A megye lengyel ki­sebbségi önkormányzatai július 22-én lengyel-magyar búcsút tartanak Deren- ken. Az Aggteleki Nemzeti Park terüle­tén, Szögligettő! három kilométerre ta­lálható romközségben a rendezvény ke­retében lengyel, illetve hazai roma ha­gyományőrző együttesek lépnek fel. • Ebédosztás Csabán. A Hejőcsabai Ró­mai Katolikus Egyházközség ma délben ebédet oszt hajléktalanok részére a mis­kolci Templom utca 14/a szám alatti plé­bánia udvarán. Aranygyűrű a minisztertől. Horváth CJttó főtörzszászlós (Miskolci Rendőrkapitányság) felelősségteljes mun­kája elismeréseként, ötvenedik születés­napja alkalmából a megyei rendőr-főkapi- [ tányságon jutalomban részesült. Az ünne­pelt (képünkön balra) a belügyminiszter által adományozott aranygyűrűt dr. Ter- galecz Ferenc ezredes, bűnügyi igazgató­tól vehette át tegnap. Az ünnepelt koráb­ban pénzügyőrként teljesített szolgálatot, majd átkerült a rendőrségre, foglyos vizs­gálóként tevékenykedik. Fotó: Puskár Két dékáni ciklus után, tervekkel Időben alkalmazkodni a külső elvárásokhoz, megőrizve a tradicionális működést Miskolc (ÉM - PTA) - Lekö­szönt a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának dé­káni posztjáról Cselényi Jó­zsef professzor, aki lapunk­nak az elmúlt évek munkájá­ról és terveiről beszél. □ Az Anyagmozgatási és Logisz­tikai Tanszék vezetőjének 1984- ben nevezték ki. Milyen elképzelé­sekkel látott munkához? • A nagyon jó alapokkal bíró tanszék profilját már akkor fo­kozatosan és szükségszerűen át kellett alakítani a mai kor szel­lemének megfelelőre. Mindezt úgy, hogy a tradicionális műkö­dés is megmaradjon. Ez a fejlő­dés, a haladás alapja kutatási és oktatási téren egyaránt. Időben próbálunk alkalmazkodni a kül­ső elvárásokhoz, a munkaerő- piachoz, és követjük a tudo­mány-technika nemzetközi fejlő­dését. □ A nemzetközi kapcsolatok kiépítésében önnek, mint a tudo­mányos és nemzetközi kapcsola­tokért felelős rektorhelyettesnek nagy szerepe volt. • Ezt a posztot 1989-1994-ig töl­töttem be. Ez egy változásokban bővelkedő időszak volt az ország történelmében. De a Miskolci Egyetemében is. Megváltozott a kutatási struktúra: csaknem tel­jesen megszűntek az addig kialakult együttműködések, és újra kellett gondolni a nemzet­közi kapcsolatokat is. □ Mely országokkal tart most kapcsolatot a tanszék? • A volt szocialista országok kö­zül azokkal maradtunk kapcso­latban, amelyekkel valódi, közös munka folyt. Az egyetemek kö­zül ilyen a kassai, a magdebur- gi, vagy említhetném a szófiait is. Az egyetem számára fontos elv a magyar lakta területekkel való együttműködés - mindez jól illeszkedik ehhez. Bővítettük a nyugati kapcsolatokat is, elő­ször a német nyelvterületeken, aztán Nagy-Britanniában, ké­sőbb pedig a déli országokkal. Néhány éve a párizsi CNAM Nyitott Egyetem akkreditálásá­val indítottunk be egy logiszti­kai menedzser kurzust, amelyet miskolci regionális központtal Kelet-Európa egyetemeire fo­gunk kiterjeszteni. □ Amikor 1994-ben a gépészmér­nöki kar dékánja lett, csupán egyetlen szak, a gépészmérnöki működött a karon. Most milyen képzési lehetőségek közül választ­hat a felvételiző? • Jelenleg négyféle egyetemi, ötféle főiskolai diplomát adó képzés, és az akkreditált iskola- rendszerű felsőfokú szakképzés választható. Ismerve a kihíváso­kat, mindig odafigyeltünk arra, hogy mely új irányzatok oktatá­sára kell felkészülnünk. Ezek egy részének az előkészítését elődöm, Páczelt professzor kezd­te el, nekem a megvalósítás ju­tott osztályrészül. Tervezzük a gépészmérnöki, az informatikai és az elektronikai ismeretek egységéből álló mechatronika szak beindítását. A gazdaságtu­dományi karral közösen pedig két új szakra adtunk be akkredi- tációt az elmúlt hónapban. □ Kutatási téren milyen új ered­ményekkel büszkélkedhet a kar? • Egy két éves pályázati rend­szer eredményeképpen július 16- án aláírtuk azokat a dokumen­tumokat, amelyeknek köszönhe­tően az egyetemen létrejöhet a Kooperációs Kutató Központ. El­sősorban a mechanotronika, il­letve az anyagtudomány terüle­tén szeretnénk majd több, a programba bekapcsolódó válla­lat számára is hasznosítható munkát végezni. □ Milyen feladatok várnak önre, mint egyetemi tanárra? • Két dékáni ciklust vittem vé­gig, a törvények ennél többre nem adnak lehetőséget - nem is lenne optimális -, tanszékveze­tőséget pedig szintén a szabá­lyok alapján, a korhatár miatt már nem vállalhatok. Mégis ne­héz lenne kiszakadni ebből a körből, és az évek alatt felhal­mozódó ismeretek, kutatási ta­pasztalatok miatt nem is lenne célszerű. Egy megerősödött tan­széket adhatok át a fiataloknak, akik munkájának segítését a to­vábbiakban kötelességemnek ér­zem. A továbbiakban előadáso­kat tartok, kutatómunkákban veszek részt és irányítok, vala­mint doktoranduszok és habili- tációra készülők tudományos vezetői feladatát látom el. A ku­tatóközpontban pedig professzo­ri elnökséget kaptam. Tervezem még egy tankönyv elkészítését a tanszék fő tárgyaiból. Játszótéri fogyóeszköz: csúszda, hintaléc Út a semmibe Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - PTA) - A mis­kolci játszóterek karbantar­tására Idén 12 millió forint jut. Ez az összeg éppen hogy elég arra, hogy balesetmen­tessé és használhatóvá te­gyék a lerobbant állapotú játszótereket. A javarészt a lakótelepekkel egy időben épült játszóterek nem csupán a természetes pusztulás miatt vannak leromlott állapot­ban. A folyamatos rongálások következményeként nincs olyan játszótér Miskolcon, amely ne szorulna kisebb-nagyobb felújí­tásra - tudtuk meg Fiié Ferenc- nétől, a városháza illetékesétől. A városban - az egy hintából ál­ló tértől a komoly, többfunkciós játékokkal felszereltig - 305 ját­szótér található. Ezek karban­tartásáról a polgármesteri hiva­tal városüzemeltetési és beruhá­zási osztálya gondoskodik. A rendelkezésre álló keretből na­gyobb felújításokra nem futja, a karbantartási, baleset-megelőzé­si munkákat, azaz a festést, rozsdátlanítást, eszközpótlást rendszerint tavasszal kezdik el, idén május havában láttak munkához. A városban három kivitelező végzi el a rájuk bí­zott felújításokat, egyenként mintegy 3,5 millió forintos ke­retösszeggel. Hogy ebből hány játszóteret tesznek rendbe, hányra egyáltalán nem jut, ar­ra nem tudott válaszolni Fiié Ferenc. Azt viszont elmondta: a lakosság jelzéseit, kéréseit előnyben részesítik. A játszóterekről leggyakrab­ban a csúszdalap, a hintaléc, il­letve a játékeszközök egy-egy darabja, tartócsavarja hiányzik. A pótlást követően azonban gyakran alig telik el néhány hét, és a helyszíni bejáráson ki­derül: ismét megrongáltak vala­mit. Bár mindegyikre egyszerre nem jut pénz, a kopott játékesz­közöket a városháza időről idő­re újrafesteti. Gyakran azonban a lakosság nem kíméli a rendbe hozott, frissen festett eszközö­ket: nem hogy a száradási időt, de a mázoló távozását sem vár­ják meg a gyerekek - állítja az illetékes. Vádmódosítás a Bonnié és Clyde-ügyben Miskolc (ÉM - PT) - Újabb fordulat következett be a vádbeszédek előtt álló „Bonnie-ügyben". A legutóbb megtartott tárgyalá­son a vádat képviselő dr. Dananay Csaba ügyész négyre növelte a vádba beemelt fegyve­res rablások számát. És ami még nagyobb súllyal szerepel majd a végső felelősségre vonás­kor a latban: a hivatalos sze­mély sérelmére elkövetett em­berölés kísérlete helyett több emberen elkövetettnek minősí­tette ezt az eredeti vádpontot is. A büntetőeljárás jogi megíté­lése szempontjából ezek a vád­módosítások valójában súlyo­sabb büntetéskiszabást is ered­ményezhetnének, amennyiben a bíróság is kétséget kizáróan bi­zonyítottnak látná az ügyészségi álláspontot. Ez utóbbi vádpont­módosítást azért terjesztette elő az ügyész, mert álláspontja sze­rint nemcsak az életveszélyesen megsebesített rendőrre lőttek, hanem az először igazoltatásra készülő járőrre is. De a fegyver akkor csak elcsattant, mert fel­tehetően nem volt csőre töltve. Mint arról folyamatosan be­számoltunk: a Gömöri felüljárón tavaly április 12-én délután el­dördült pisztolylövéssel véglege­sen megpecsételte sorsát az öt éve sikeresen bujkáló, de idő­közben több miskolci bűncselek­ményt elkövető, Bonnié és Clydeként elhíresült fiatal sza­bolcsi pár. A tetthelyen velük szemben intézkedésre készülő rendőrpáros egyik tagját életve­szélyesen megsebesítette a férfi által leadott lövés. A rendőrség óriási erőket bevetve három nap alatt elfogta és őrizetbe vette a fiatal párt. A férfi a börtönben öngyilkos lett. Párja, a most 22 éves lány, Tünde 1995-ben ismerkedett meg az akkor 25 éves Lászlóval, aki annak idején egy nyíregyházi pénzintézetben biztonsági őr­ként dolgozott. A hamar szere­lembe eső pár a fiú esti szolgála­ta idején a bankban is randevú­zott. Egy ilyen alkalommal, a vezető szobájában egy boríték­ban megtalálták a trezor kul­csait. A rendkívüli kísértésnek nem tudtak ellenállni: elvitték a páncélszekrényben lévő majd­nem 28 millió forintot. Előbb Kisvárdára mentek, majd végül Miskolcon kötöttek ki. A nagy­városi tömegtől remélték, hogy rejtve maradhatnak. Az elképze­lés bejött, mert nem találták meg őket. Igaz, a borsodi szék­helyen nagyon sokszor változtat­tak lakóhelyet. Álnéven mentek egyik albérletből a másikba. Utoljára az Avas tetején lévő emeletes házba költöztek. Ami­kor pedig a banki lopással szer­zett milliók elfogytak (tízmillió forint sorsa még ismeretlen), egy pénzszállító autó kirablását tervezték el. A napokban történt vádmódo­sítással a vádbeszédek előtti utolsó lépés is megszületett. A perbeszédek után az ítélet őszre várható. Az ügyben érintett, ed­dig másod- és harmadrendű vád­lottként szereplő vádlottak ügyét elkülönítette a bíróság. Most már csak Bonnié szerepel vádlottként ebben a perben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom