Észak-Magyarország, 2001. június (57. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-22 / 144. szám

2001. június 22., péntek ISZAK-MAOVARORSZÍQ# Szólástér / Hirdetés 11 A víz naponta kétszer cserélődik Fadarabnak tűnt... Az Észak-Magyarország jú­nius 8-i számában a város strandjainak üzemeltetői na­gyon aggódnak az idei nyár miatt, mert szerintük a rossz idő miatt kevesebb lesz a vendég. A Selyemréti Strandfürdő­ben június 9-én tapasztalta­kat, a víz higiéniájával kap­csolatban írom. Gyakorta eljárok a strand­ra heti bérletek váltásával. Hét végeken (szombat, vasár­nap) az unokákat is elviszem. Fenti napon 16 óra körül a meleg vizes medencében észleltem (a mellettem lévő fürdővendég is), hogy egy kb. 8-10 centis sárgás-barna fadarabnak tűnő úszik a víz tetején, mire én kézzel átse­gítettem a túlfolyón (hogy senkit meg ne szúrjon) ak­kor döbbentünk rá, hogy emberi ürülék volt. Azonnal mentünk a dögönyözőhöz, de lépten-nyomon hol nagyobb, hol kisebb darabok forogtak a víz tetején, szinte az egész medencében, még a dögö- nyöző fala alatt is. Egy álta­lam látásból ismert vendég, aki mellettem szintén csa­patta le magáról a koszos vi­zet, megjegyezte, hogy „tele van a medence szarral”, fel­háborodva rohantunk ki a vízből és még sokan, akik időben észlelték. Két fiatal­embert láttam a vízleeresztő- nél (akik a fürdőben dolgoz­nak) mondtam nekik, hogy nagyon jól teszik, hogy leen­gedik a vizet, mert tele van ürülékkel. De ekkor már né­gyen bizonygattuk a fentie­ket, erre azt a választ kap­tuk, hogy ők csak hétfőn en­gedhetik le a vizet, hama­rább nem, erre kaptak utasí­tást, ők csak beosztott dolgo­zók. A jegykezelőtől panasz­könyvet kértem, megkap­tam, de mivel az olvasó- szemüveg nem volt nálam, mondtam, hogy a holnapi napon beírom a ma látotta­kat, amit 10-én be is írtam. (9-i dátummal). A jegykezelővel elmen­tünk megkeresni egy vezető­helyettest, de nem találtuk meg. Mire visszaértünk, a jegykezelőben már ott ült a két fiatalember és egy hölgy, aki jegykezelő. A fiatalembe­rek mondták, hogy körbejár­ták a medence szélét és nem láttak semmit. Megszólalt a hölgy is, hogy azt fogjuk elérni a rek­lamálással, hogy felemelik a jegy árát annyira, mint a barlangfürdőé. A válaszom az volt rá: úgy látszik ebben a fürdőben csak a pénz do­minál, a higiénia nem szá­mít, mert nem az első eset, hogy a meleg vizes medencé­ben a víz tisztasága kifogá­solható volt. Ilyen vízben az ember fertőzést kaphat, nem felüdülést, nem beszélve ki­csi gyermekekről, akiknek a legnagyobb óvatosság ellené­re a szájába megy a víz, még nyelnek is belőle. És éppen hét végeken (szombat, vasár­nap) tudjuk őket strandra vinni, amikor már egyhetes „mocsok” lebeg kisebb-na- gyobb darabokban a vízben, mert csak egyszer cserélik ki a meleg vizes medence vi­zét, mert így szól az utasítás az alattvalóknak. Ilyen „élményekkel” talál­kozó fürdővendégek azt hi­szem egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán fogják láto­gatni a strandot, de könnyen történhet fertőzés is. Emiatt is aggódhatna a strand üzemvezetője! Fürdővendégek egymás közötti beszélgetéséből idé­zek: „Nem lesz itt rend és tisztaság, mert nagyon nagy az összefonódás.” Kapcsolód­janak hát széjjel az illetékes Urak és Hölgyek és tegyenek rendet a saját portájukon. Gulya Lászlóné Miskolc Vízcsere naponta kétszer A selyemréti fürdőt látoga­tók kényelme és a higiéniai feltételek javítása érdekében társaságunk jelentős beru­házásokat végzett az elmúlt néhány év során. Egyes für­dőlátogatók sajnos „összeté­vesztik” az illemhelyet a medencével, így nem elkép­zelhetetlen, hogy a panasz- levél állítása valós. Ebben az esetben a medencét azon­nal le kellett volna üríteni. Miután azonban a levél író­ja maga állítja, hogy átsegí­tette a „sárgás darabot” a túlfolyón, annak jelenlétét a strand arra illetékes dolgo­zói már nem tapasztalhat­ták, s így nem is tudtak mi­ről intézkedni. Ha a „fada­rab” valóban az volt, mint aminek látni vélték, akkor az annak a szégyene aki „beledobta”. A fertőzésveszélytől tartó vendégek megnyugtatására közöljük, hogy a dögönyön keresztül a meleg vizes me­dence naponta kétszer ki­cserélődik! Teljes vízcserét és medencetakarítást legalább hetente kétszer végzünk a Városi ÁNTSZ előírásainak megfelelően. A fürdő rendjének és tisztasá­gának fenntartását továbbra is elsőszámú feladatunknak tartjuk. Penta-Miskolc Kft. Monetáris restrikció Rendszeres olvasójuk vagyok az Önök lapjának, és éppen ezért bizalommal írok Önök­nek olyan cikkekről, ami ne­kem nem tetszik. Idegesítik a jó?an embert egyes megnyilvánulások. írja egy levelező a 2001. május 15-i cikkben, hogy 3 éve megszűnt monetáris rest­rikció vad formája. Nem tu­dom, hol él az illető, mert 92-96-ban sokkal jobban élt a nép mint most. Nem beszélve az átkosnak nevezett rend­szerről, ahol a dolgozó nem koldus polgár, hanem ember volt, aki a családját becsüle­tesen el tudta tartani, tudott építkezni. Igen, most is tud a nép 15-20%-a. A nyugdíjas örül, ha az a soknak mondott és magas vásárlóértékes nyugdíj, amit az Orbán-kor- mány adott és ad éppen csak élelemre és a rezsire elég, de ehhez is két nyugdíj kell, mert egyedüli nyugdíjas a ha­sán spórol. Nézzék meg a vá­sárlást! Az infláció alakulását a nép nem veszi észre, mert minél kisebb számú, annál koldusabb a nép. Nem beszél­ve a gyógyszerekről, amit a nyugdíjas csak felében tudja kiváltani, de ez nem baj, legalább hamarabb eltávozik. Ki érzi a javulását, mert a szegény réteg nem. Egy igaz­ság van, amit mindenki tud, hogy kelet voltunk, volt meg­élhetés, de amióta nyugat va­gyunk koldusok lettünk. Tisz­telet a kivételnek. Én ezt úgy írom, hogy nem voltam MSZMP-tag, csak egy közép­szintű dolgozó, aki 44 évet dolgozott le. Székely Béla Hangony Fordítási hiba Ha egy rendezvényen a tolmács (vagy a szinkrontol­mács) hibázik vagy téved, ak­kor a hallgatóság egy része felhördül, „felmorajlik”. En­nek az egyszerű oka az, hogy mindkét nyelvet ismerik és művelik, még ha nem is a hi­vatalos fordító szintjén. Nem­régiben Orbán Viktor egy fontos tájékoztatója alkalmá­val semmi ilyen vélemény- nyilvánításra nem került sor, pedig a miniszterelnök jelentős bejelentést tett és a tolmács is nagyot hibázott. A jelenlévők (mind) elhitték? Mi (magyarok) ugyancsak sok mindent elhiszünk. Néz­zük a legutóbbiakat! Szabadi Béla államtitkár úr felelős­ségteljes küldetése során vé­gig nagyon szigorú volt, de mindig igazságos. Az M3-as autópályát természetvédelmi megfontolás alapján kanya- rítják Debrecen felé, és e szempont először (csak) a múlt hónap közepétől fontos. Répássy Róbert örül, hogy Mádl Ferenc normakontrollt kért az alkotmánybíróságtól, mert ő, mint a törvény beter­jesztője nem akarja alkot­mányellenesen korlátozni a sajtószabadságot. Minden to­vábbi nélkül rendezhetünk olimpiát 2012-ben, hiszen Bu­dapest nyolc sportágban akár már 2002-ben olimpiai helyszín lehetne (minden gond nélkül). Egy igazgatói állás pályázatának elbírálása során pártkötődés, világné­zet, politikai beállítottság nem kerülhet szóba (ha igen, akkor ez ellen elsőként Tava­szi Zsolt fog tiltakozni). Az országban a „baloldali ügye­ket” a kormánypárt képvise­li, a jobboldalon, magyar mo­dellként teszi mindezt. Az egészségügyi miniszter legutóbbi patikarendeletével a gyógyszerészeknek akar jót, és az ő érdekeiket képvi­seli. A következő években több millió bevándorlót kell befogadnunk a népességfo­gyás megállítására és a gaz­dasági növekedés fenntartha­tósága érdekében... stb. stb. Ezek mind-mind az elmúlt pár nap során jelentek meg az Észak-Magyarországban (esetenként rövidebben hosszabban). Miért írtam meg akkor a le­velemet? Mert most hallottam a rádióban, hogy a felsorolás utolsó gondolata tulajdonkép­pen nem is igaz. Ilyen minisz­terelnöki bejelentés egyáltalán nem hangzott el, (szimplán és) egyszerűen fordítási hiba tör­tént. Hát ez az egyetlen dolog viszont, amit már én sem tu­dok elismerni. Ettől függetle­nül a jövőben továbbra is le­het rám számítani. Jöhetnek a bejelentések, hírek, tudósítá­sok, riportok tömegével. Vevő vagyok rájuk. Köszönetemet fejezem ki Önöknek levelem elolvasá­sáért, még akkor is, ha nem értenek egyet velem. A leír­tak nem a dolgok szakmai (politikai), hanem az emberi oldalához tartoznak. Fekete Adrienn Továbbra is várjuk olvasóink közügyekről szóló észrevételeit. Kérjük, írjanak röviden, mert a hosszabb írá­sokat terjedelmi korlátáink miatt alkalmanként kénytele­nek vagyunk tömöríteni. Név­telen levelekkel semmilyen formában nem foglalkozunk. Az e rovatban megjelenő írá­sok nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Várjuk olvasóink leveleit a http://forum.boon.hu internetes címen is. Boldog sógorok Olvasom az Északban, hogy minden tíz osztrák közül ki­lenc tartja magát meglehető­sen boldognak. 72 százaléku­kat az teszi boldoggá, ha ba­rátokkal összejöhetnek, 61 százalékát a nyaralás boldo­gítja. 57 százalékot a zenehall­gatás, 54 százalékot a szex, minden második megkérde­zettet az evés és ivás boldogít. Az igazán boldogok az értel­miségi elit köréből kerültek ki. Közölük is azok érzik na­gyon boldognak magukat, akiknek háztartásában gyer­mekek is élnek. Feltételezem, hogy azok a családok is örül­nek gyermekeiknek, akik ala­csonyabb rétegek között, sze­rényebb környezetben élnek. Csak nálunk már nem olyan gondtalan az élet, a szűkö­sebb anyagi körülményeik miatt. Egy korábbi felmérés­ből tudom, hogy hazánkat a rosszkedvű, pesszimista nem­zetek közé sorolják. Olykor már nekem is úgy tűnik, mintha a jókedv, a mosoly, a bizakodás száműzte volna magát kis hazánkból. Persze ez azért nem egészen így van. Nálunk is él egy felsőbb tíz­ezer, akiknek minden feltétel adott ahhoz, hogy örülhesse­nek az életnek. Az köztudott, hogy az öröm, örülni valami­nek, örülni az életnek, relatív dolog. Hiszen az tud örülni apróságoknak, aki kifejezet­ten rossz körülmények között él. Csakhogy ez nem az a gondtalan és felhőtlen öröm. Mert hogyan is lehet tartós mosolyt varázsolni annak az arcára például, akinek az is gondot okozott a közelmúlt­ban, hogy teljesíteni tudja-e gyermekének szerény kíván­ságát a gyermeknapon. Vagy hogyan örüljön önfeledten az, aki a béréből még a legszük­ségesebb létfenntartási költ­ségeket sem tudja biztosítani családjának. És sajnos ők vannak többen. Láthatjuk, nem lehet elvonatkoztatni egymástól az anyagiakat, vagyis a jó és jobb létet a jó­kedvtől, az örömtől, a jó kö­zérzettől. Ezek a fogalmak összetett szerves egységet ké­peznek, elválaszthatatlanok egymástól. Az egyik országos napi­lapból tudom, hogy 5 száza­lékkal nőtt a gazdaság telje­sítőképessége. Azonban ezt az életszínvonal-beli emel­kedést csak 20 százaléka ér­zi úgy, hogy jobban él, 53 százalékának nem változott, míg 27 százalékának kifeje­zetten romlott az életszínvo­nala, különösen régiónk­ban. Ahhoz, hogy gond nél­kül nyaralhassunk, bará­tainkkal partin vehessünk részt, mindent feledtető ze­nehallgatásba merülhes­sünk, vagy egyszerűen csak jókat ehessünk, ihassunk, mint az osztrákok, hát erre sajnos még várnunk kell. Addig is marad a már-már arcunkra fagyott keserű mosoly. Pásztor György Miskolc Nem nyaralunk, eszünk Az én családom 1990-ig min­den évben el tudott utazni nyaralni, azóta pedig egyszer sem. Bennünk lenne a hiba? Idén január 1-jétől 10%-kal emelkedett a bérem, viszont a jelenlegi infláció (most ép­pen) 10,8%. Ezen belül az élelmiszerek ára több mint 18%-kal emelkedett. Nehéz munkával megkeresett pén­zünk java részét élelmisze­rekre vagyunk kénytelenek költeni, és folyamatosan „csodálkozunk” azon, hogy egyre kevesebb és kevesebb kerül a családi asztalra. Pe­dig ebben nincsen semmi csoda. A kormány az EU felé a polgári jólét útján jár, a la­kosság legnagyobb része pe­dig pontosan az ellenkező irányban, a teljes ellehetetle­nülés, elnyomorodás felé tart. A múltkor az egyik ol­vasó azt írta, hogy legalább ne vicceljenek velünk ott Bu­dapesten. Szerintünk is: ez már tényleg vicc, rossz vicc. Név és cím a szerkesztőségben Hirdetés „Szavazzon kedvenc képeire!” http://www.boon.hu/tools/hot

Next

/
Oldalképek
Tartalom