Észak-Magyarország, 2001. június (57. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-20 / 142. szám

2001. június 20., szerda 13 TOP 100 Az ÉM gazdasági melléklete I Árnyképet oszlató eredmények Méhes László W-- . V (M£H£S@mFORM.HU) Qizakodó értékítéletek sze- Drint lassan megtalálja he­*4 lyét Magyarország gazdaságában Borsod- Abaúj-Zemplén is - ugyan pillanatnyilag csu­pán néhány területet tekintve. Ahogy az opti­mista szóhasználatban emlegetni szokás: itt- ott látszik az alagút vége - még ha ebből a lakosság továbbra is vajmi keveset érzékel. A munkanélküliségi mutatókban a megye ugyanis masszívan őrzi negatív értelmű első he­lyét, az életszínvonal-beli különbségek egyre szembeszökőbbek, folyamatosan romlik az egészség és a környezet állapota, elszomorító a dolgozó emberek kiszolgáltatottsága. A jólét tekintetében hazánk keleti felén a politikai és gazdasági rendszerváltást követő évtized során behozhatatlannak tűnik az elmaradás. Ezt csak fokozza, hogy az iparűzési adóbevételek híján a megye forráshiányos települési önkormányzatai képtelenek a fejlesztések támogatására, így a működő tőke fogadására alkalmas „terep" elő­készítésére. Olyan, az utóbbi időben ugyancsak gyakran használt kulcsszavak, mint régiók, re- gionalitás, kistérségi rendszerek, a legtöbb esetben mindeddig tartalmatlanok maradtak. H osszan folytathatnánk a napi valóság­ból fakadó, rossz szájízzel járó problé­mák sorolását - közben azonban elsikkadna, hogy eredményességük alapján akadnak sző­kébb pátriánkban nem csupán megyei, de or­szágos figyelemre is igényt tartó cégek, gaz­dasági társaságok, amelyek töretlen fejlődése jótékonyan hat Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye megítélésére. Amelyekre hivatkozni lehet akkor, ha egy külső Ítélkező máig csupán a már nem is igen takargatható elmaradottsá­got veszi észre megyeszerte. A z Észak-Magyarország most harmadik /~\ alkalommal megjelenő TOP 100 listájá­val a megye gazdaságának szebbik oldalát szeretné bemutatni, még ha mellékletünk fel­kért szakértőinek írásaiból az is kiderül: mennyire törékeny is ez a fejlődés. De, mint­hogy létezik, mutassuk meg! Ezért ezúton is köszönetét mondunk mindazon vállalkozá­soknak, amelyek visszaküldték az ÉM toplistá­jának elkészítésében felhasznált adatokat, mert vélhetően úgy gondolták: ami eredmé­nyeikre ők maguk büszkék lehetnek, legyünk arra mi is büszkék. Hiszen a maga módján mindenki profitálhat belőle. Helyezés Cég Összes forgalom ______________________ 2000-ben (M Ft) 1.Tiszai Vegyi Kombinát Rt.156835,00 2. BorsodChem Rt. 110347,00 3. ÉMÁSZ Rt.64614,42 4. AES-Tisza Erőmű Kft.35500,00 5. Orient Vállalatcsoport 17404,00 6. Ózdi Acélművek Kft. 14452,00 7.Észak-Kelet Pro-Coop Rt. 13000,00 8. Columbián Tiszai Koromgyártó Kft. 9727,00 9. Akzo Nobel Coatings9711,00 10. Unió Coop Rt. 8228,00 11. Borsod Volán Rt. 6711,00 12. D&D Rt.6272,00 13.Radici Film Hungary Kft. 6121,00 14.BC-Ongropack Kft. 5670,00 15.BC Ablakprofil Kft. 5021,00 16. Modine Hungária Kft. 4865,00 17. Észak-mo.-i Vegyiművek Kft. 4847,00 18.FK Raszter Építő Rt. 4763,00 19.Shinwa Magyarország Ptrecíziós Kft. 4730,00 20.Északtej Tejipari Rt. 4727,00 Fejlődés ott van, ahol termelnek a cégek A kereslet és kínálat egyensúlya elbillent - apad a fizetőképes kereslet A gépipar helyzete kedvezőbb irányba alakul társas és az egyéni vállalkozá­sok többsége kereskedelemmel, vagy ingatlanügyekkel foglalko­zik. A kereskedelem fejlődése örvendetes, ám az üzletág csak akkor lehet életképes, ha van megfelelő fizetőképes kereslet - ebből következően jó arány ala­kul ki a kereslet és kínálat kö­zött. Ma megállapítható, hogy ez az arány elbillent, illetve túl­súlyossá vált a kínálat irányá­ban. Ahhoz, hogy megfelelő fi­zetőképes kereslet álljon rendel­kezésre ebben a megyében is, szükség lenne a munkahelyek számának növelésére, amely részben összefügg a beruházá­sok számának és az ipar rész­arányának növekedésével. Min­denütt, ahol fejlődést tapaszta­lunk az országban, ott a terme­lő üzemek száma is növekedik, a munkanélküliségi adatok pe­dig csökkennek. Ágazatok szerint A TOP 100-as megyei lista elején található vállalatok - mint azt ed­dig is megszokhattuk - a vegy­iparban működnek. Az ágazat ex­portja 22 százalékkal, belföldi ér­tékesítése pedig 17 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a két ve­zető vegyipari cég tőzsdei eredmé­nyeit a tulajdonosi körre vonatko­zó bizonytalanság jellemezte. A nagy szakmai hagyomá­nyokkal rendelkező, ám szinte teljesen leépült gépipar az utób­bi években kedvezőbb irányban alakult át. Jelentős helyet köve­teltek maguknak a kis- és közép- vállalkozások, és megjelent a külföldi tőke. Ezt bizonyltja, hogy 2000-ben 56 százalékos ex­portbővülés következett be a gé­piparban, a termelés pedig 32 százalékkal növekedett. Az élelmiszeriparban működő cégek kénytelenek gyakran ön­költség alatti árakkal dolgozni, hiszen itt méginkább meghatáro­zó a fizetőképes kereslet hiánya. Valamennyi céget érint az euró­pai uniós csatlakozással összefüg­gő környezetvédelmi előírások betartása, amely jelentős átalakí­tásokat és befektetéseket feltéte­lez. A kamara sajátos gazdaság- szervező tevékenységével járul hozzá a gazdaság szerkezetének kedvezőbb irányú átalakításához. Szolgáltatásaival, az információk átadásával, az üzleti kapcsolatok, a bemutatók, vásárok szervezésé­vel, és nem utolsósorban az euró­pai uniós csatlakozásra való fel­készítéssel segíti tagságát. Bihall Tamás, a B.-A.-Z. Me­gyei Kereskedel­mi és Iparkama­ra elnöke A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kereskedelmi és Iparkamara évente készít elemzést a megye gazdasági helyzetéről. Az összehasonlí­tó adatok alapján meglehe­tősen kedvezőtlen a kép, hi­szen az ország többi megyé­jéhez képest térségünk az el­maradt, a leszakadó régiók közé tartozik. Ezt mutatja, hogy az egy főre jutó GDP alapján a megyék sorrendjé­ben a tizenhetedik helyezést érte el Borsod-Abaúj-Zemplén, az egy lakosra jutó beruházások alapján pedig a tizenegyedik a megye. Az ezer lakosra jutó vállalkozások számát tekintve ugyancsak hátra kerültünk: huszadikak vagyunk a sorban. Nálunk 56 vállalkozás jut ezer lakosra, míg Budapesten ez az érték eléri a 140-et. Egyensúlytalanságok A vállalkozások által foglalkozta­tott létszám alapján sajnálatos módon évről évre romlik a hely­zet. 2000-ben 250 főnél több alkal­mazottal működő cég csupán 66 volt, az 50-200 közötti középvállal­kozás száma 242. Továbbra is a kisvállalkozásokból van a leg­több, és a legmagasabb több mint 27 ezer, azoknak a vállalkozók­nak a száma, akik önmagukon kívül nem foglalkoztatnak senkit. Borsod-Abaúj-Zemplénben a Miskolc, a szomszédvárak mögé sorolva Gondolatok a borsodi megyeszékhely és a helyi ipar kapcsolatáról Luterán László ! a D&D Rt. igaz­j' T H GATÓSÁGÁNAK —------------­Létezik egy összehasonlítás, mely szerint Miskolc város iparűzési adóbevételének növekedési üteme - az 1990- es évtől kezdődően - messze elmarad két szomszédos me­gyeszékhely, Debrecen és Nyíregyháza adóbevételei­nek növekedésétől. Ez a tény, miközben mindenkit elgondolkodásra kell hogy kész­tessen, egy sor fontos és megvá­laszolandó kérdést is felvet. Hogyan lehetséges, hogy az egykori „ipari nagyhatalom” e tekintetben is elmarad a két szomszéd várostól, melyeket valaha sok szempontból maga mögött tudhatott? Vajon gazda­sági törvényszerűség-e, hogy a város nehézipara mint lehetsé­ges adófizető-potenciál alig élte túl a gazdasági rendszervál­tást? A „kereskedelmi és ide­genforgalmi központ” koncep­ció mikor gyakorol majd érez­hetően jótékony hatást a város adóbevételeire? Ipar vagy ke­reskedelem, gyártsunk vagy eladjunk? Eltékozolt évek Meggyőződésem, hogy Miskolc nagyobb ütemű gazdasági növe­kedésének az ipar lehetett vol­na, és jelentős késéssel ugyan, de ez a gazdasági ág lesz a jövő­ben a fejlődés motorja. Az acélipar, a gépipar és az építőipar lehet, hogy sokak szá­mára nem szalonképes iparág, de az elmúlt évtizedben meghatároz­hatta volna Miskolc gazdagodá­sát, mint ahogy meg is határozta a város relatív elszegényedését. Sajnálatos tény, hogy a borso­di megyeszékhely a gazdasági rendszerváltását követően nem rendelkezett regionális iparpoli­tikai koncepcióval. Olyannal, amelyik nagymértékben támasz­kodik azokra az óriási értéket képviselő ipari termelőberende­zésekre, amelyekben hatalmas termelési érték (az adófizetés egyik alapja) előállításának a le­hetősége rejlik. Igényli azt az ipari tapasztalatot és szellemi tő­két, amely a termelési tradíciók és a helyi felsőfokú műszaki kép­zés ötvözeteként a rendelkezésre áll és minden elemében a hosszú távú növekedést szolgálja. Új élet a romokon Talán kevesen tudják, hogy pél­dául a gépipar a magyar ipar legnagyobb és egyben meghatá­rozó jelentőségű ágazatává vált napjainkra. Nemzetgazdasági je­lentőségét emeli, hogy a teljes hazai ipari kivitel kétharmadát gépipari termékek alkotják, mi­közben Miskolcon lassan elte­metjük ezt az egykor nagy múl­tú iparágat. Nem használtuk ki lehetőségeinket és adottságain­kat, hanem megpróbáltunk új lehetőségek után nézni, ami sok­kal többe kerül és a kockázata is nagyobb, mint a meglévőt okosan kihasználni. Mára egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy nem volt szük­ségszerű a tradicionális iparágak hanyatlása, hisz a romokon las­san újjászerveződnek. Ha na­gyobb segítséget kaptak volna - és itt nem elsősorban a közvet­len anyagi támogatásra gondolok -, ez a folyamat hamarabb kezdő­dik el, és hamarabb szolgálja a város és a városlakók javát. Program, kapcsolatok Külföldi befektetőket könnyebb célirányosan toborozni, vagyis nem árt, ha tudjuk: mit, miért kínálunk és mit várunk el tő­lük. A befektető kizárólag üzle­ti szempontok alapján dönt, ezért számukra üzleti ajánlatot kell készíteni, amiben a földraj­zi fekvésünkből és az infra­struktúra viszonylagos elmara­dottságából adódó hátrányok kompenzálhatok. Ehhez is egy gondosan felépí­tett, hosszú távú program szük­ségeltetik, melynek nem lehet más célja, mint a városi költség- vetés bevételeinek a növelése. Fontos szempont, hogy a be­fektető ezer szállal kötődjön a városhoz, ne szedhesse könnyen a sátorfáját, ha tőlünk keletebbről kedvezőbb kínálat érkezik. És ha már valaki ideté­vedt, nem ildomos gyakran em­legetni: „ebben a városban fel kell számolni az ipar egyoldalú túlsúlyát és Miskolcot kereske­delmi és idegenforgalmi köz­ponttá kell fejleszteni” - mert le­het, hogy előbb-utóbb mégis odébbáll. Ki kell használni az iparválla­lati vezetők szakmai tudását, kapcsolatrendszerüket, be kell vonni őket az iparfejlesztési, ipartelepítési döntések előkészí­tésébe, mert ez a városnak nem kerül semmibe, viszont nagyon jól kamatozhat. Lehetőségeink eszköztára gazdag, ki kell tudni aknázni minél előbb, mert ered­ményeink egyelőre szegények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom