Észak-Magyarország, 2001. május (57. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-29 / 124. szám
2001. május 29., kedd Kultúra 8 Kézimunkák tárlata Tokajban és Kuvaitban Tokaj (ÉM) - A Tokaji Galéria és Képző- művészeti Szalon által meghirdetett II. Nemzetközi Kézimunka Pályázat kiállítását e hét végén, június 2-án, szombaton délután 1 órakor nyitják meg Tokajban, a görögkeleti templomban. A szalonnak ebben az évben ez a második nagyszabású kiállítása, a közelmúltban Kuvaitban nyílt népművészeti és kézimunkabemutató rendezésükben. Salmiyaban, a Bayt Lothan Kiállító és Alkotóházban Föl- desi Jenő, Magyarország nagykövete nyitotta meg a tárlatot, ami 37 év óta az első művészeti kiállítás volt a két ország között. Az eseménynek nagy és pozitív sajtóvisszhangja volt, hiszen az anyag a magyar nyelvterület minden tájegységének népművészetéből nyújtott ízelítőt. A bemutató ideje is jelképértékű: Magyarország a millenniumot ünnepli, Kuvait 10 éve szabadult fel az iraki megszállás alól, és ebben az évben Kuvait az Arab Kultúra Fővárosa. A Tokaji Galéria és Képzőművészeti Szalon kezdeményezése a terveik szerint nem marad folytatás nélkül, hiszen két fontos célt is maguk elé tűztek. Az egyik, hogy népművészetünket, kézimunkáinkat széles körben megismertessék a kuvaiti emberekkel és a Kuvaitban élő nemzetekkel, a másik, hogy piacra jutási lehetőséget biztosítsanak az egyedi magyar népművészeti alkotásoknak, hungarikumoknak. Újságkép a kuvaiti kiállításról Ki hirdeti az igét? Bujdos Attila Szemléletesen vezette rá a vasárnapi Napkelte műsorvezetője Havas Henriket, hogy szavait nem a múltbéli érdemek hitelesítik, kizárólag a mindenkori teljesítménye. A riportert teljesen elvakította a hiúság, amivel kiérdemelte a leckét: észre sem vette a Lakat T. Károly állította csapdát. Az adás műsorvezetője olyan beszélgetésbe bonyolódott a médiaerkölcsről vendégével, ami igen'kevéssé hangzott beszélgetésnek: az érthetetienségig letromfolták egymást. Ebben a műfajban kétségtelenül Havas Henrik alakított nagyobbat, miután többször elismételte: Lakat nem is érti, miről van szó. Utóbbin egyre jobban eluralkodott a zavar: lapos pislogása maga volt a nyilvánvaló beismerése. Kétségtelen: a honi médiaviszonyok ki- beszéletlenek. Ez komolyan veszélyezteti a tájékoztatás (nóta bene: a kimondott szó) hitelét. A téma feldolgozása tehát indokolt. Lehet-e ebben a folyamatban szerepe Havas Henriknek? Természétesen. Csak az zavar, ha kizárólag ő hirdeti az igét. Hiszen mostani meghívását is az indokolta: köveket dobált az amúgy is háborgó tengerbe, amikor kartársait plágiummal, tiszteletlen magatartással vádolta. Lehet figyelemre érdemes véleménye, de érintettsége kizárja az ítélőbíró szerepéből. Fennhéjázó mindentudása egyébként is ellenszenves ítélőbíróvá tenné/teszi, márpedig ebben a tárgykörben az érzelmeknek is kitüntetett szerep jut. Lakat T. Károly pedig nem az a fajta riporter, aki minden pillanatban készen állna ezen ellentmondás feloldására. Most is inkább ösztönösnek tűnt a reakciója: ha olyan okos Havas, hogy mindent jobban tud, mutassa meg, hogy kell ezt csinálni: kérdezze ő is a következő vendéget. Lakat telibe talált: Havas nem adhatott mást, mint mi lényege. Előtérbe tolakodott a személyisége, amelynek újabb rétegeibe nyertünk bepillantást: járt rockkoncerten, nem szereti a melegeket, vélhetően nem ugyanazon az oldalon áll, mint Nagy Feró. Kár, hogy közben harmadmagával sem talált fogást Nagy Ferón, a nemzet valamikori „csótányán”, a reménybeli politikusjelöltön. Pedig lett volna mit kérdezni, s a válaszok sem tűntek volna ab ovo érdektelennek. Sovány vigasszal azért szolgált az elszalasztott lehetőség: ha műsornak nem is volt jó ez az egész, a médiaviszonyokról szóló adaléknak azért megjárta. Lássuk be: nem a Nap-kelte lesz a tisztázás terepe. Átvilágított testek, kiismerhetetlen jellemek Fandl Ferenc, Bálint András, Kovács Vanda Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Márai műveivel az idealizált polgári rend védelmében emelt szót: Kaland című drámája egy szerelmi négyszög történetén keresztül a polgári lét válságáról is szól. Önelégülten, sikerei teljében lép színre a dráma főhőse, dr. Kádár Péter, ám az életműve csúcsának tartott klinika átadásának napján szembe kell néznie azzal, hogy minden, amit addig felépített, összeomlik. Ellentmondásos a főhős életútja, s jelleme: fiatalon sokat ígérő kuta-. tásait dobja félre magánéletére hivatkozva, s helyette a gyógyítást vállalja. Ám a szakmai siker, a jólét idővel fontosabb lesz a házasságnál: a mindennél előrébbvalónak tartott társadalmi mechanizmus rendjéből kiszorul a magánélet boldogsága, a házasság üressé válik... Márai szándékosan vagy akaratán kívül, de szinte minden jellemvonását megkér dőjelez(teti) hősének. A miskolci előadás főszereplője, Bálint András felvállalja a - talán az orvos zaklatottságából eredő - sokszínűséget, így nem könnyű határozott véleményt alkotni a figuráról. Miként nem könnyű választ adni a felvetett kérdésekre, mint például arra, mennyire van joga valakinek férjként és orvosként dönteni és rendelkezni egy másik ember sorsáról -, de vitára késztethet maga a döntés is. A társalgási dráma műfaját elsősorban külföldi bulvárok képviselik - főleg a pesti színházi életben s letűnt a megidézett nagypolgári világ, ám a többségében fiatal alkotógárda jól beszéli ezt a színházi nyelvet. Tasnádi Csaba feszes, jó ritmusú rendezése - az eredeti darabot erősen meghúzva - számtalan morzsol- gatnivaló gondolatot és szép színészi pillanatot kínál. Bálint Andráshoz hasonlóan a többi színész is megmutatja az általa játszott figura igazát és kifogásolható lépéseit. Pasztellszínekkel rajzolja meg a feleség alakját Kovács Vanda. Jól indítja a játékot az elhagyott orvosnőt játszó Pásztor Edina. Fandl Ferenc kiemeli a tanársegédet a snájdig csábító kliséjéből. Földi László a vidéki- séget és a megszállottságot hatásosan keveri a hajdani egyetemista társ szerepében. Zeke Edit rideg eleganciájú díszlete nemcsak nagypolgári miliőt teremt, de előrevetíti a tragédiát is. Márai drámaírói munkásságával kapcsolatban megoszlanak a vélemények - ám ahogy a puding próbája az evés, úgy a dráma próbája a többszöri bemutatás. A színházak feladata, hogy az olvasók számára ismét egyre fontosabbá váló Márai munkásságának egy vitatott mellékágával is megismertessék a közönséget. Örvendetes, hogy a miskolci színház hosszabb szünet után vállalta ezt, főleg, hogy nagy műgonddal kivitelezett produkció született. Jubileum örömzenével, jelentős ősbemutatóval A közönség és a zenekar közös ünnepe lett a hangverseny Fotó: b t. Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - A zenekar tagjai nagyon fiatalok, szinte egyedül Gál Károly hegedű- művész, a művészeti vezető emlékezhet a miskolci Reményi Ede Kamarazenekar 20 év alatt megtett útjára, a zenekarrá válás kezdeteire, a tehetséget kitartást, szorgalmat igénylő évekre. A pénteki hangversenyen a közönség részese lehetett a helyi és nemzetközi sikereket elért zenekar ünneplésének. A jubileumi koncerten újra megcsodálhattuk az együttes fegyelmét, hangzáskultúráját, technikai virtuozitását és még sok mindent, amit a programösszeállítás kínált. Például azt is, hogy igazi művészi erejük abban a harmóniában keresendő, amely a zenekarból átsugárzik a közönségre. Örömzenének szoktuk nevezni azt a hangversenyt, melyen a muzsikusok lelkesedéssel, a műveknek kijáró boldogsággal szolgálják egyszerre a szerzőket és nyújtanak katartikus élményt a közönségnek. Vivaldi: Négy évszak című versenymű ciklusának előadásakor nagyszerű hegedűművészt köszönthettünk a vendégművész Bánfalvi Béla személyében, aki gyönyörű hegedűhangon játszott, és aki nemcsak szólistája volt az együttesnek, de vezette őket, s tételről tételre vonzó karaktert adott a műnek. Csajkovszkij Vonósszerenádja egyike azoknak a műveknek, amellyel az orosz romantika mestere „bécsi ideáljának” emléke előtt tiszteleg. Mozart megidé- zése az első tétel tematikus anyagában az est kiemelkedő pillanata, széles ívű és könnyeden virtuóz volt. S ha már a szerző orosz, az elmaradhatatlan tánctétel is szilaj, elementáris orosz tánc lett. Remek tempót választott a zenekar, technikailag kifogástalan pontosság jellemezte a produkciót, tónusuk végig színes, gazdag volt. Orbán György ősbemutatónak szánt Albumlapok Razumovszkij grófnak című héttételes alkotása zárta az estét (eredetileg zongorára írt művét kifejezetten a zenekar számára hangszerelte meg). Azt hinné az ember, Csajkovszkij tökéletes, népszerű alkotása ilyen jó előadásban az est csúcspontja lehetett. Ám annak hihetetlen szépségét egy XX. századi, igazi emocionális zene képes volt túlszárnyalni. Örömteli és ritka esemény, ha a kortárs zeneszerzők között olyan mű születik, amely a közönség számára követhető, vonzó, érzelmekben, hangulatokban, kifejezésben is tartalmas. Orbán György eddigi műveit éppen ilyennek ismertük és szerettük meg. Életteli a mű, és a zenekar teljesítménye kifogástalan volt. Joggal hihetjük, e mű révén jelentős alkotással gazdagodott a kamarazenekari irodalom. A szűnni nem akaró tapsot a zenekar az Orbán-mű zárótételének megismétlésével köszönte meg. A szerző jelenléte fokozta a lelkesedést - ami, bízhatunk benne, újjászületik majd a „jubileumok közötti” koncerteken is. Catherine Dagois Operaénekes egyházzenei estje Miskolc (ÉM) - Catherine Dagois francia operaénekes és az őt zongorán kísérő Edgár Teufel lép fel a miskolci deszkatemplomban június 1-jén, pénteken este 7 órától. Az ismert francia operaénekesnő 1997-ben már járt Miskolcon, akkor is a miskolci Alliance Francaise meghívására. A szervezők az idén a miskolci Operafesztiválhoz is kapcsolódva hívták meg a közép-európai turnéja során a térségben tartózkodó operaénekest, ám a helyválasztás miatt mégsem áriákat, hanem Bach, Rossini, Handel és Pergolese egyházi jellegű műveit adja elő a művész. Hirdetés Több mint moziműsor http://mozi.haon.hu moziműsora kritikákkal, ajánlókkal. Tudósítás a legnagyobb filmszemlékről A Borsod Online elérhetősége: Miskolc, Zsolcai kapu 3. sz. - E-mail: boon@inform.hu www.boqn.hu www.boon.hu
