Észak-Magyarország, 2001. május (57. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-22 / 118. szám

2001. május 22., kedd ÉSZAK-MABYflRORSZfit? í Kultúra 8 • Irodalomtanárok fóruma. Irodalomtaná­roknak tart fórumot a Magyar Irodalom­történeti Társaság megyei tagozata május 23-án, szerdán délután 4 órától a Miskolci Akadémiai bizottság dísztermében. A fó­rumon a szaktanárok többek között Ady istenes verseiről is hallhatnak előadást. • Habsburg évszázad - Egy birodalom fo­tográfiái 1848-1916 címmel látható kiállí­tás Budapesten a Néprajzi Múzeumban. A főváros az első állomása a bemutatósoro­zatnak, amelyet még számos olyan európai város lát vendégül, mely fontos szerepet töltött be az egykori Monarchiában. A pályázatokról Telkibánya (ÉM - PB) - A pályázati le­hetőségekről is szó lesz a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet zempléni és abaúji közművelő­dési decentrumainak mai. Telkibányán megrendezett összevont értekezletén. A decentrumok összevont értekezletén, amelyet ma tartanak Telkibányán, az or­szágos és megyei közművelődési támoga­tásokról, pályázati lehetőségekről és ered­ményekről nyújtanak tájékoztatást szak­emberek. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Közművelődési Intézet „Decentrum” programjának célja ugyanis a települések, elsősorban a kistelepülések közművelődé­si szakmai módszertani segítése, a szakta­nácsadói tevékenység és az információ- áramlás biztosítása, a térség művelődési folyamatainak koordinálása. A B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap anyagi, a Művelő­dési és Közoktatási Minisztérium Közműve­lődési Főosztályának szakmai támogatásá­val 1997-ben jött létre a megyében négy decentrum, amely elvégzi az említett plusz­feladatokat: Kazincbarcikán az Egressy Mű­velődési Központban, Sárospatakon a Műve­lődés Házában, Mezőkövesden és Encsen szintén a közművelődési intézményekben. A pogácsa íze Bujdos Attila A Duna Televízió színes reggeli tudósítás­ban bizonyította, hogy bizonyos helyze­tekben nem szabad színes tudósítást ké­szíteni. A stáb a kormányfői nyílt napra érkező egyik csoportot kísérte el. Való­ban, nem mindennapi az esemény, megér­demli figyelmünket: kik, miért, hogyan juthatnak be Orbán Viktorhoz, mit csinál­nak odabent, kíváncsiságunkat részben kielégítették, kérdéseink másrészt megvá­laszolatlanul maradtak: például, hogy miért „csúszott a program”, miért előszo- bázott a csoport. Pedig érdekes lett volna tudni: a programszervezők vitték jégre a kormányfőt, vagy valamely országos ügy késztette, hogy várakoztassa a vendégeit, esetleg egyszerűen csak rosszul gazdálko­dik az idővel. Ez mind fontos adalék le­hetne egy politikus portréjához. A műsorkészítő vélhetően szimplán ügyetlen volt, amikor nem kérdezett. Arra öszpontositott: miként színezze a történetet (nép)mesévé. Ami - tájékoztatásról lévén szó - elég nagy baj. A politikus amúgy is az érzelmeinket veszi célba, amikor népet fogad, kolbászt tölt, vagy ingyen repülője­gyet ígér az időseknek. A hírközlésben, ha egyáltalán foglalkoznak az Uyen témákkal, fokozottan kívánatos a tényékhez ragasz­kodni. A politikusok emberi arca csak ki­tüntetett pillanatokban őszintén emberi, de akkor önmagától az, riporteri adalékokkal fokozhatatlan. Ehhez képest nem tudunk mihez kezdeni az olyan közbevetésekkel, hogy jobban ízlet a várakozóknak a pogá­csa, miután kiderült, hogy Orbán Viktor felesége sütötte. Ezzel nem segítenek Or­bán emberi arcának felmutatásában, in­kább csak összemaszatolják a képet. A pogácsát elsősorban is a jellege mi­nősíti (vajas, tepertős, hamuban sült), majd az íze (finom, ehetetlen), illetve az állaga (friss; szikkadt). Hogy ki volt a pék, az üzletben is ritkán írják ki. De ha már egy televíziós műsorban ezt is szóba hozzák, legalább vennék benne észre a műsort. Kérdezzék meg, mi vesz rá vala­kit, hogy négy gyerek nevelése mellett, számára vadidegen embereknek száz­számra süsse a pogácsát. Mi a szerepe a kormányfőnek a konyhában. Vagy legalább adják közre a receptet. Diákelszánásból felnőtt kamaraegyüttes Ősbemutóval (is) ünnepli 20 éves jubileumát a Reményi Ede Kamarazenekar Próbál a Reményi Ede Kamarazenekar Fotó: végh Csaba Miskolc (ÉM - CsM) - Az első koncert kézzel rajzolt plakát­ja és a jubileumi hangver­seny elegáns invitálója jól mutatja azt az utat, amit húsz év alatt bejárt a miskol­ci Reményi Ede Kamarazene- kar. Ám az is hamar kiderül: változott a státus és az összetétel, de mindig a mu­zsikálás öröme tartotta össze az együttes tagjait. Az első koncert plakátja a vonós tanszék vezetőjének, Gál Károly- nak főiskolai tanári szobájában még fennen hirdeti: 1982 feb­ruárjában adta első koncertjét a miskolci Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola diákjai­nak kamarazenekara. • 1981 októberében betódult a szobámba vagy nyolc elsős szak­középiskolás, és a 15 éves gyere­kek azt mondták, ők szeretné­nek egy igazi kamarazenekart - emlékszik vissza Gál Károly, a Reményi Ede Kamarazenekar művészeti vezetője. - Fél évet kellett legalább dolgozni, hogy kiállhassunk a közönség elé, így sem volt egyszerű összeállítani a műsort. Nem volt például brá­csásunk, mert a konziban akkor nem volt ilyen szak, a kicsik meg még nem tanulják. □ Ön mégis egyértelműen pártol­ta az elképzelést. • Hogyha megkérdeznének, én átírnám az indexet is: a főtárgy­nak a kamarazenének kellene lenni, a második főtárgy persze lehetne a hangszer, mert azért azt meg kell rendesen tanulni. De hallgatóinknak csak egy szá­zalékából lesz szólista, a többi kilencvenkilenc beül egy zene­karba. És rámegy tíz kemény éve, míg megtanulja a szakmát, figyelni a másikat. Az élet tény­leg nagyon nehéz, ha ezt nem csinálta korábban, márpedig az iskolában van rá nyolc év. □ A Reményi viszont hamar ki­nőtte az iskolát. • A konzisok mentek tovább főis­kolára - aki nem az akadémiára és 1990 táján már csak 1-2 szak­középiskolás volt köztük. Úgy működtünk évekig, mint a honvéd labdarúgócsapatok, ahol azok fociztak, akiket éppen behív­tak. Azután 1993-ra egész jó társa­ság jött össze, és végül '94-95 kö­rül eldöntöttük, független, alapít­ványi formában működő zenekar leszünk, és ekkor vettük fel hiva­talosan Reményi Endre nevét. □ Hamar „ki is hallatszottak” a Zenepalotából. • Szerencsénk volt, rögtön a legelején kaptunk egy önálló kon­certet a Miskolci Nyár keretében, a Muzsikáló udvarban. Ezt pedig hallotta Mészáros János Svájc­ban élő fagottművész, és meghí­vott minket Zürichbe. Hat év alatt legalább 20 svájci koncertet adtunk, de felléptünk Ausztriá­ban, Németországban, volt egy hosszú turnénk Dél-Koreában is. □ És itthon? • Azt kell mondanom, jól állunk, ha a közönséget nézzük: kon­certjeink döntő többsége telt há­zas. Mind a 17 zenekari tagunk játszik a szimfonikusoknál, ez időnként okozhat ütközéseket, de a szimfonikus zenekar veze­tése részéről is igen pozitív a hozzáállás. Korábban rendszeres bérletes előadásaink is voltak. Idehaza persze nincs sok pénz a zenére sem, de nem minden mú­lik azon. És ha már a városnak van - mert a városnak van - egy jó kamarazenekara, úgy hi­szem, nem kellene kitüntetés­nek vennünk, hogy játszhatunk. Ezért is elsősorban magunknak rendezünk koncerteket - köztük már harmadik éve egy-egy olyat, amelyen világhírű mű­vész a vendégünk. □ Töretlennek, hullámhegyek és -völgyek nélkülinek tűnik az az út, amit a 20 év alatt megtett az együttes. Létezik ez? • Nagy válság soha nem volt. Sok, akkor annak hitt legna­gyobb élmény pedig megismétlő­dött, vagy még nagyobb is követ­kezett. Amióta alapítványként működünk, a mindennapi mun­ka is gördülékenyebb. Nekem valóban csak a művészeti veze­tés maradt, van, aki menedzselje a zenekart, a pályázatokat gon­dozza, van fix kottatárosunk is. Ha valamit, azt viszont nagyon élvezem, hogy a próbáról hiány­zás nem létezik - csak ha fizikai­lag elkerülhetetlen. A sok siker, a sok jó zene egybeforrasztotta a zenekart. Szépség és öröm A Reményi Ede Kamarazene- kar 20 éves jubileumi kon­certje május 25-én, pénteken este 7 órakor kezdődik a mis­kolci Zenepalota Bartók-ter- mében. Szólót játszik Bán­falvi Béla hegedűművész, a Budapesti Vonósok koncert­mestere. Műsoron Vivaldi: Négy évszak, Csajkovszkij: Vonósszerenád és ősbemuta­tóként Orbán György: Album­lapok Razumovszki grófnak című műve szerepel. *- Ennek a koncertnek szépnek kell lennie, és ha Bánfalvi Béla olyan gyönyörűen hegedül, ha van egy ilyen remekmű, mint Vivaldié, akkor ezt el kell ját­szani - mondta a műsorról egy­behangzóan Gál Károly és a koncertet szervező Kriston Ta­más. - A kamarazene-iroda­lomnak sok csúcsa van, a Mount Everestje viszont egyér­telműen a Csajkovszkij vonós­szerenád. Orbán műveit pedig a szimfonikusokkal sokat ját­szottuk, velünk együtt a közön­ség is megszerette sajátos stílu­sát. Ezt a művét kamarazene- karra kifejezetten nekünk írta át, ezért ősbemutató lesz a pén­teki koncert, ahol jelen lesz Or­bán György is. Az ő zenéje egyébként is olyan, hogy ami­kor játsszuk, azt az örömöt érezzük: ezt biztos nekem írta. És ezt érzi majd a közönség is. Lovagi torna a várbéli horrorshow előtt Vidám forgatag a tavalyi invitáló felvonuláson Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - CsM) - A gyer­meknapi (tehát e hétvégi) diósgyőri várjátékokkal kez­dődik az idén is a miskolci If­júsági és Szabadidő Ház nyá­ri rendezvénysorozata. A „harcos" nyitóprogramot a megszokottakon kívül több új vagy új életre keltett szín­házi, zenés és gasztronómiai rendezvény követi a várban, a galéria udvarán vagy ép­pen Tapolcán. Három nap vidám, látványos szórakozás: játék a fegyverek­kel, a zászlókkal, a múlttal, az ízekkel, az erővel és a mestersé­gekkel, és persze színjáték - va­lahogy így lehetne összefoglalni a május 25-27-i diósgyőri várjá­tékok lényegét. Erőművész, számszeríj A már pénteken megkezdődő programsorozatra hagyományo­san az összes résztvevő meginvi­tálja a közönséget a sétálóutcán délután 1 órakor induló jelmezes felvonulással. Aki kedvet kapott ..................... Színházat szeret csinálni az ember, mert az is nagy öröm, amikor látjuk előre a közönség örömét. Ádám Ibolya ..................................................... a harciasnak tűnő kalandra, an­nak pénteken délután 3-tól, szom­baton és vasárnap pedig már dél­előtt is érdemes kimennie a vár­ba, hiszen a játszóházak, kézmű­ves bemutatók, a középkori vá­sár mellett olasz zászlódobálók, és a haditorna legkülönbözőbb ágait képviselő, különböző nem­zetiségű bátor legények produk­ciói láthatók. A színpadon pedig helyi színjátszók adnak elő vi­dám középkori darabokat. A bemutatók folyamából érde­mes kiemelni néhány különle­gességet, például a félelmetes erejű számszeríjász társaságot, a lovas haditornát, Nick Árpád erőművész produkcióját. És per­sze a két nagyrendezvényt: a szombati középkori vacsoraes­tet, valamint az Új Színház va­sárnapi Cervantes-előadását, a Szószátyárokat. Ez utóbbit ajánlja néhány szereplő neve, úgymint Bánsági Ildikó, Bubik István, Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, Ráckevei Anna... Az előbbi, a parasztlakoma inkább receptjei­vel csábít, de elég vonzerő, ha tudjuk, hogy közben Huzella Pé­ter játékát hallhatja a közönség. Színház, zene, ősbemutató Évekkel ezelőtt már szervezett színházi előadást a várba az Ifjú­sági és Szabadidő Ház, most ezt a hagyományt Zenés színházi hétvége címszó alatt keltik élet­re - kissé bizarr módon. Ez utóbbi jelző természetesen már az első előadásra, a június 15-én, későn este kezdődő Rocky Hor­ror Show-ra vonatkozik. A Buda Stage produkcióját Kálloy Mol­nár Péter rendezte - és ő igazítja a Diósgyőri vár különös adottsá­gaihoz is. Ez az extrém, megdöb­bentő, de magával ragadó előadás már akkor megszólítja a nézőt, amikor belép a várba... Más műfajt képvisel a máso­dik este: St. Martin és zenészba­rátainak koncertje, amelyen az új, még készülő lemezéről is el­hangzik majd néhány dal. A szín­házi hétvége utolsó napjára kissé várni kell: július 4-én itt lesz az országos bemutatója Kulka János és Csákányi Eszter közös estjé­nek. A színházi elemekkel átszőtt koncertre a két ismert művészt tizenhárom tagú zenekar, tánc­kar is elkíséri. Ezek a rendezvé­nyek éppen ütköznek az opera- fesztivál nyitányával, de Ádám Ibolya, az ifjúsági ház igazgatója vallja, egy közel kétszázezres vá­rosban a különböző műfajoknak meg kell hogy legyen a maga kö­zönsége, akik megtöltik a nézőte­ret itt is és ott is. Jubileum címszavakban A műfaj rajongói valószínűleg számon tartják: július első hétvégéje a dixielandé a vár­ban, három hét múlva pedig a ízek varázslói - az idén először külföldiek is - foglalják el az ár­kot a második legrangosabb gasztronómiai versenynek minő­sülő, idén ötéves ízek csodája fesztiválon. Ugyancsak jubilál az ötödik évébe ért Péntek esték a Rákóczi-udvarban című prog­ramsorozat. És már hagyomá­nyaira hivatkozhat a látványos zárás, a tapolcai Zene és fény­fesztivál is: az eddig legsikere­sebb vízfüggönyös előadáshoz hasonló lesz a lézershow, a vi­rágkötők viszont most nem elő­re megadott témában, hanem zene által ihletve, a közönség előtt alkotva mérik majd össze tudásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom