Észak-Magyarország, 2001. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-11 / 85. szám

2001. április 11., szerda A költészet napia 8 Deákpoézis 2001 Nem csak az országból, a határon túlról is pályázó közel kétszáz alkotó ezernél több verséből kellett Vass Tibor zsűrielnöknek és két társának, Nyilas Atillának és Zemlényi Attilának kiválasztani a nyerte­seket. A hatalmas anyag a vártnál jobb színvonalat mutatott, nem szoktak ilyen arányban feltűnni tehetségek, mint az idén, értékelt Vass Tibor. Új nevek is meg­jelentek, ez is mutatja, milyen fontos ez a diákpályázat, és nagy örömmel tapasztalta a zsűri, hogy sok, iskola által gondozott anyagot kaptak, tehát foglalkoznak a tehet­séggel ezek az intézmények. Vass Tibor, aki a Parnasszus költészeti folyóirat szer­kesztőségét képviselte a zsűriben, elmond­ta, a tervek között szerepel egy válogatás a helyezettek és a különdíjasok munkáiból, ugyanakkor várhatóan az Új Holnap folyó­irat is merít a fiatal tehetségek munkáiból.' 1. helyezett _____________________________ Bállá István Kórházban Zuhogó nyál a reggel. Kihalt, fehér zsivaj. Rohadt fénybe bódult vértelen bivaly. Nem kukorékol a hajnal. Redőny lehúzva jó. Mögötte futnak a percek és ráncosodik a szó. Süket, megőszült csík a dél. Sugár nyálába csonk. Zöld sajt könyököl gyomorba, s penészedik már bent a csont. Betocsog szobánkba az est. Vigyázva, hátha letörli arcuk. De csak ragad, ragad, s fáradt szívünket őrli. Lámpa kacsint. Barátkozik. De kioltjuk szolga-létét. Mint izzó sötétben egyszer, úgy gondolatunk is szétég. Pihegve fed be az éjfél. Csókokról álmodik a száj. Fehér iszony ezüstbe tér, simogat, s már semmise fáj. S a kis dobogó, ott a bal oldalt rejtekéből előjön. Táncol, tombol, hogy négy kamrából Isten fénye visszaverődjön. 2. helyezett _____________________________ Szegedi László Hozzávalók Egy meleg, nyári éjszaka, jó sötét. Egy álmos lány. Néhány félig-ottfelejtett emlék: egy csipet tenger, egy marék só. Egy csöndesen vágtázó halott az ablak túloldalán. Néhány préselt virágszirom a kedvenc könyvből. Apró emberek, hogy megkülönböztessék a jelent a mától. Csapzott férfiak. Gammasugarak, hogy megváltoztassák a jövőt. Egy darab vér, egy darab homály. Egy darab vér, egy darab homály. Egy darab vér, egy darab homály. Egy darab vér. Egy darab homály. Néhány be nem fejezett, Fölösleges mozdulat. Bólintás száraz torokkal. Tücsök csöndje az éjszakában. 3. helyezett _____________________________ Dunajcsik Mátyás Lea Nem vagy valóság És nem vagy álom Én vagyok csak ilyen ügyetlen Hogy sehogy se találom Mindig itt voltál Szerettelek Menedéket adtál Esőkabát helyett Arcodat viselték a mindennapok Távoli éj vagy most Tenger szeli ketté arcodat S az én testem Csupán lengő fecni-ing - Furcsán iramló számadat Nem nyújtom feléd A kirakat mögött Ahogy hátatfordítva állsz Gyönyörű a hátad És ha kiabálsz Nem vagy posztmodern S én mégis önpusztítóan Emésztettem magam Miattad De nem szabadulhatok Még mindig itt tükröződöm mögötted Egyetemes és regionális valóságfelmutatás Csörnök Mariann Miskolc (ÉM ) - A költészet napjára időzítették az Új Hol­nap című folyóirat tavaszi számának bemutatóját. Ez azonban több egy szokásos új megjelenésnél: ez az első, amelyet az új szerkesztőség készített, és amely némi­képp megváltozott formá­ban látott napvilágot. Az Új Holnapot 1999 tavasza óta adja ki a Szépmesterségek Ala­pítvány és a Miskolci Galéria, és ahogy a felelős kiadó, dr. Dobrik István fogalmazott, azóta érzi, hogy nem tudta kellően megszervezni a kiadás körülmé­nyeit. Két éve formálódó gondo­lat lett tetté az év elején, amikor hatékonyabb szerkesztőség felál­lításáról és a lapigazgatói poszt létrehozásáról határozott. • A korábbi szerkesztőség igen jól képviselte szándékunkat, hogy összefogja a különböző irá­nyultságú csoportokat - mondja a felelős kiadó -, ugyanakkor a nagy létszám a munka szervezé­sében gondot jelentett. Most Ficsku Pál főszerkesztő, az eddi­gi felelős szerkesztő munkáját három szerkesztő, Urbán Tibor, Vass Tibor és Zemlényi Attila segíti. A lapigazgató irányítja és szervezi a lapkiadás körüli teen­dőket, ezt a feladatot Görömbö- lyi Lászlót vállalta. □ A szerkesztőség megváltozása jelent-e koncepcióváltást is? • Ficsku Pál személye is folyama­tosságot mutat, a korábbi szer­kesztőbizottság tagjait pedig fel­kértük a tiszteletbeli szerkesztőbi­zottsági tiszt ellátására, kíván­csiak vagyunk a véleményükre. És van a lapnak egy olyan straté­giája, amin nem szeretnénk vál­toztatni: értékközpontü, kritikus akar lenni, de nem megosztó, és felelősnek érzi magát az itt terem­tődő értékekért. Dobrik István és Görömbölyi László az Új Holnap legújabb számával • Annyiban lesz új, hogy ne­gyedévente jelenik majd meg - mondja erre Ficsku Pál. - Ez a szerkesztőség egy frissebb, újabb generációt képvisel, és célja, hogy összefogja a város fiatal, az egye­temhez kötődő és attól független alkotóit. És nem csak irodalomról van szó, szeretnénk, ha a szerzői gárdába bekerülnének színházzal, filmmel, zenével foglalkozók is. A társadalomtudományt pedig szocioriportok, szociográfiák kép­viselik majd. Olyan témákat vá­lasztunk, ami a szélesebb olvasó­....................... Ez a szerkesz­tőség egy fris- \ ^ sebb, újabb generációt képvisel, és célja, hogy összefogja a város fiatal alkotóit. Ficsku Pál < >» közönséget is érdekli, a prostitú­ciót vagy épp a kórházi ápolónők munkáját. Tervszerűen szeret­TÉKA Kétszer új Méhes László Aki egy folyóirat új számát veszi a kezébe, ne föltétlenül kutakod­jon a periodika múltjában. Ne la­pozzon bele - jelen esetben az Új Holnap - új folyamának 1999 jú­niusában megjelent első számába, ne ássa elő az akkori, szerkesztői megnyilatkozásokat, és végül fe­ledkezzen meg arról, milyen sajá­tos rendszerességgel - majdhogy - szájhagyomány útján értesült egy-egy újabb lapszám utcára ke­rüléséről. Ha már mindent a fele­dés homályába temetett... Akkor kezébe veheti az Új Holnap legújabb újfolyamának még nyomdaszagú példányát, amely most, 2001 tavaszán kétszeresen is új. Egyrészt a korábbi felelős szerkesztőből új főszerkesztője, no meg két szerkesztője lett. Másrészt összerendezettebb lett a külsőbe foglalt tartalom. A tarta­lomjegyzékből száműzték az írá­sok műfaji megjelölését (pl. vers, próza, interjú stb.), amelyet az olvasó korábban akár fejezetcím­ként is értelmezhetett. Lettek he­lyettük azonban olyan (szójjáté- kos rovatcímek (már ha azok nem csupán egyetlen szám ere­jéig élő megjelölések), mint a „bar(l)angolő”, vagy az „egyaz- egybe’ - máskép”. Ezek már mu­tatják, talán épp csak nem jelölik nénk előtérbe helyezni a fiatalo­kat - de ebben is egyensúlyra tö­rekszünk, szerzőink átlagéletkora most is 40 év fölött van. □ Helyi szerzőkről beszél - ma­rad-e országos lap az Új Holnap? • Egyszerre regionális és egyete­mes. Nem lehet csak helyi alko­tókra támaszkodó lapot csinálni, egyetlen vidéki városban sincs annyi helyi szerző. De jó válasz a kérdésre a lap erős képzőművé­szeti szála, ami elsősorban a galé­riára épít, tehát helyi, ám itt nem csak megyebeli művészek állíta­nak ki, tehát túlmutat a régión. □ A külseje viszont némiképp megváltozott a lapnak. • Takarékossági megfontolások­ból választottunk új nyomdát, ez­zel járt együtt egy új tipográfiai­grafikai kép kialakítása - mondja Görömbölyi László. - A megyei és a miskolci önkormányzat, va­lamint a kiadó egy-egy milliós tá­mogatásához a Nemzeti Kulturá­lis Alapprogram pályázatán nyer­tünk ugyan 500 ezer forintot, de még így is további forrásokat kell találnunk a mégoly szerény költségvetésünk fedezéséhez. egyértelműen a szándékot. Az Új Holnap legfrissebb számán min­denesetre érződik, hogy készítői az előzőeknél jobban koncentrál­tak a negyedéves megjelenés ad­ta lehetőségre. így kerülhetett például fókuszba a 70 éve szüle­tett Kondor Béla munkásságát méltató írások sora, emellett pe­dig két érzékeny társadalmi problémának a fölvetése. Az egyik ilyen a globalizáció, amely­hez Báger Gusztáv közgazdász, költő gondolatai adnak adalékot, míg a másik a prostitúció kérdé­se. Ezt utóbbit Csató Gyula egy 1925-ben született, közel negyed évszázadon át prostitúcióból élő nénivel készült kedves interjúja, illetve életsorsának elemzése vi­□ Végezetül: a lapigazgató nem a művészeti életből került egy mű­vészeti, társadalmi folyóirathoz. • A szerkesztők dolga, hogy fe­leljenek a tartalomért, a művek esztétikai értékéért, az enyém a lapkészítés szakmai felügyelete, szervezése. Több mint két évti­zede foglalkozom újságírással különböző feladatkörökben és beosztásokban, más elfoglaltsá­gaim mellett talán az Új Holnap csapatának is hasznára tudok lenni a tapasztalataimmal. • Kifejezett szerencsének tar­tom, hogy nem a művészeti élet­ből érkezett a pénzügyekért, a lap működtetéséért felelős lap­igazgató - veszi át a szót a fele­lős kiadó. - Ugyanakkor a jo­gunk mindkettőnknek megvan, hogy ha sérülni látjuk az erköl­csi és szakmai elvárásokat, köz­beszóljunk. De a lap tartalmáért azok viselik a felelősséget, akik az első oldalon szerepelnek. * Az Új Holnap tavaszi számának bemutatóját ma délután 5 órától tartják a Miskolci Galériában, utána szabad versfelolvasás, azaz slam, mindenkinek. Barna T. Attila Téli hajnal Nagymaroson Óriás lovagok a hegyek állnak komoran mozdulatlanul páncéljuk csillan a kelő Napban Idelent hullámok hátán ringatózik a csend a füzek között őrült asszonyként bolyong s hajában az első fénysugárral a vízre hajol a köd (Új Holnap, 2001. tavaszi szám) szí közelebb az olvasóhoz. A lap­ban közölt versek, prózai írások, a képzőművészeti reprodukciók és recenziók mellett az efféle té­mamerítés - és annak következe­tes végigvitele - lehet az, amely a jövőben élőbb kapcsoltot ígér az Új Holnap és közvetlen kör­nyezete között. Kénytelen vagyok azonban a nyílt színen bevallani: nem tu­dom például, ki is az a Csató Gyula, akinek élvezettel olvas­tam a már említett, s egyébként „Kurvácska” címet viselő inter­júját. Az Új Holnap ugyanis cserben hagyott: régi szokásá­hoz híven most sem árul el sem­mi közelebbit az adott számban publikáló alkotókról... Megkerülhetetlenül hisznek a szóban Miskolc (ÉM - CsM) - A Hit a szóban című Kelet antológia szerzői estjét tegnap rendez­ték meg a Miskolci Városi Könyvtárban. Nincs kerek év­fordulójuk - az alkotócsoport 28. éve működik, a Hit a szó­ban a 18. Kelet Könyv ám fontos állomás ez a kötet. Utry Attila, a Kelet alapító tagja és névadója, a Kelet Könyvek so­rozatszerkesztője ajánlásában megkerülhetetlennek nevezte ezt az antológiát. • Fontos, hogy ez az antológia világosan megmutatja, elveszí­tettük a belterjességünket. So­káig tagsági díjat is fizettek a keletesek, volt szabályozott szer­vezeti forma, minden munká­nak, területnek felelőse - igaz, sokkal inkább voltunk kirekesz­tettek, mint kirekesztők. És per­sze mindig voltak kivételek is: például a kötet szerkesztője, Ka- rosi Imre sosem volt regisztrált tagja a Keletnek, mégis évtize­dek óta velünk dolgozik. De ez a kötet mutatja meg először vilá­Karosi Imre és Utry Attila az esten gosan, az a keletes, aki úgy érzi, gondolatai, munkássága révén van köze ehhez a csoporthoz, al­kosson az ország bármely tele­pülésének irodalmi műhelyében. □ Ajánlásában „annyi év meg nem értésről”, most kirekesztettség­ről szólt. Ma is valós sérelem ez? • A térség első alternatív műhe­lyeként hoztuk létre a Keletet 1973-ban, és akkoriban nem tole­rálták a hivatalos, az állam által támogatottól eltérő kezdeménye­zéseket. Isteni csoda, hogy nem­csak megmaradtunk, de az egyik legtermékenyebb műhellyé vál­tunk: egyéni köteteket, antológiá­kat jelentettünk meg, voltak be­szélgetések, társművészeti ren­dezvények, műhelymunka, az iro­dalmi közművelődés terepévé vált az alkotócsoport. A kirekesz- ■g tettség, mondhatjuk, ma már a Ö múlt, viszont az is igaz: máig nem oi kerültünk be a kortárs irodalom > véráramába. Nincs bennünk sem harag, sem indulat, végezzük ma “■ is a magunk „amatőr” munkáját. □ És mintha egyre tudatosabban fordulnának a fiatalok felé. • Valóban, már az antológiában is találkozhat az olvasó az egye­temi Initiale alkotócsoport tag­jainak munkáival, és március óta minden második * * csütörtö­kön, a Rónaiban összejönnek az idősebb alkotók, akik szívesen véleményezik a fiatalabbak mun­kát. Igen, toborozzuk a fiatalo­kat, hogy tanuljanak meg verslá­bakon járni. Nagy reményünk, Szabó Bogár Imre Sötét sikolyok Sötét sikolyok jégszilánkjai verik a téli erdőt. Káromkodások őrült varjai cikáznak viharral üvöltöző tájban. Beesteledik majd, mire ideér az Isten. Árnyékunkat is elveszítjük akkorára, nem csak a lelkünket. Kereshet aztán minket! Suttogva hazudjuk, itt vagyunk, csupán egy köpésre tőle. Szép, ufó-szemével bámul rettegő korunk nagy puskacsövébe. (Hit a szóban, Kelet Könyvek 18.) hogy komoly szakembereket ké­peznek az egyetem bölcsészka­rán, jó műhely alakul ki, és on­nan is érkeznek majd hozzánk - akik esetleg megbírálják majd az idősebbek munkáját is...

Next

/
Oldalképek
Tartalom