Észak-Magyarország, 2001. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-04 / 79. szám

ÍSIftK-MAGYARORSZÍG I 2001. április 4., szerda JKiL mm M álfl A kegyes halálról 11 Mit választana? Szörnyű, hogy az emberek zöme (tisztelet a kivételnek) mái' csak jogszabályban képes gondolkodni, józan ésszel, józan ítélőképes­séggel gondolkodva - ha még szoktak az emberek -, egyszerű a megoldás. Az ember nemcsak test, lélek is, s így együtt ember. Életünket Istentől kaptuk, csak Ő dönthet arról, meddig tart. A lélek szenvedései fá­jóbbak tudnak lenni a test szenvedéseinél, de mert az nem látható, nem vitatéma. Gondolkozzunk már!!! Anonymous JÓB Magyarországon a törvény tiltja az eutaná­ziát, nincs életképes donortörvényünk sem. Az egészségügy helyzete katasztrofális, mi­nimális állami támogatás, alulfizetett dolgo­zók! Új miniszterünknek jól jött a botrány, mivel így ellenőrizhette, nem pazarolják-e a kórházak a meglévő kevés gyógyszert! El le­hetett terelni a figyelmet a fizetésemelés he­lyett adott alamizsnáról! A hozzáértő szak­emberek alkossanak értelmes törvényeket a még problémás egészségügyi kérdések megoldására! Mi csak véleményt mondha­tunk, de az egészségügy átalakítása nem a mi feladatunk! Jól jött a túllihegett eset a kórházi dolgozók további lejáratásához is, megmaradt kevés becsületüket is megnyir­bálják! Éljenek a sarlatánok és a táltosok! New York Az eutanázia alapvetően azt a problémát jelöli, hogy terminális állapotú, de heroi­kus orvosi beavatkozásokkal még napokig- hetekig életben tartható betegek esetén ki döntsön bizonyos életfenntartó, illetve élet­meghosszabbító kezelések megszüntetésé­ről. A gyakorlatban erről Magyarországon általában az orvos dönt, a beteg bevonása nélkül, orvosi indokokra hivatkozva. Nem is tehet másképp, hiszen a mai hatályos jog akut életveszély esetén nem teszi a be­teg számára lehetővé az orvosi beavatkozás visszautasítását, s az orvosi kezelést kötele­zővé teszi, akár a beteg akarata ellenére is. Ugyanakkor - már csak az erőforrások korlátozottsága miatt is - ritkán fordul elő, hogy terminális állapotú, sokszor haldokló betegek életének (illetve haldoklásának) a meghosszabbításáért minden létező heroi­kus orvosi beavatkozást igénybe vegyenek. Ezt az orvosok (és a közvélemény is) ke­gyetlenségnek, a beteg szenvedései és hal­doklása felesleges meghosszabbításának te­kintené. A gyakorlatban ezért - orvosi in­dokokra hivatkozva - ilyenkor beszüntetik az orvosi kezelést, s csak palliatív, komfort terápiát biztosítanak. A probléma ezzel az, hogy ebbe a döntésbe nem vonják bele a be­teget, az akarata itt nem érvényesülhet. Ezt a mai jogszabályok szerint az orvos nem is tehetné meg, hiszen a beteg életmentő keze­léséről Magyarországon nem mondhat le, illetve az orvos ilyen kérést nem vehet fi­gyelembe. A magyar törvények szerint az orvos maga sem hozhatna ilyen döntést, hi­szen még gyógyíthatatlan beteget is a leg­nagyobb gondossággal kellene kezeljen, minden lehetségest megtéve élete (haldoklá­sa) meghosszabbításáért. A gyakorlat tehát a jog által részben szabályozatlan, részben jogellenes, s nincs megnyugtatóan megold­va sem a beteg önrendelkezési joga, sem az ilyen döntéseket hozó orvos jogi védelme. Medical Az agykárosodást szenvedett ember nincs tudatánál, nem is lesz soha. A szíve ver, lé­legzik, de köhögni, nyelni, táplálkozni nem tud, gyomrába vezetett csövön és vénájába kötött tápinfúziókat kap. A légútjaiban lévő váladékot a gégéjén ejtett metszésbe vezetett kanülön át szívják le. Vizelete katéteren át ürül, széklete beöntésekkel. Ha szükséges, lélegeztetik is. Elektromos agytevékenysége sincs! Csak azért él, mert kötelességből élet­ben tartják! A tüdőgyulladás néhány hét alatt végez vele, nincs olyan gyógyszer, ami az elveszett agytevékenységet pótolni tudná, de él, hiszen van szívverése. Kérni, válasz­tani nem fog! Mit tennétek!?? Frage Félix Az az ember, aki határozottan minden esetben elutasítja az eutanáziát, képzelje magát a következő szélsőséges helyzetbe. Egy baleset után mind a négy végtagját amputálva, és megvakulva fekszik egy kór­házi ágyon. Egy ilyen helyzetben (ha le­hetne) te mit választanál? Feca Eutanázia - ahogy az olvasók látják Miskolc (ÉM - SzK) - Időről időre felmerül a kérdés, mi az eutanázia: kegyes halál, vagy öngyilkosság? Az Inform Média internetes portáljának, a Borsod Online-nak a látogatóit arra bíztattuk, nyilvánítsanak vé­leményt e kérdésben. A Nyíró Gyula Kórházban tör­tént eset kapcsán Magyarorszá­gon ismét fokozottan kezdte fog­lalkoztatni a közvéleményt az eutanázia - még akkor is, ha a konkrét bűncselekmény csak igen erőszakoltan hozható össze­függésbe e fogalommal. A Bor­sod Online három kérdést meg­fogalmazva szavazásra bocsátot­ta a témát. 1. Ha ön halálos beteg lenne, kérné-e az orvost, vessen véget szenvedéseinek? A lehetséges válaszok közül a legtöbben azt választották (176): „ha kibírha­tatlan a fájdalom, akkor igen.” Jóval kevesebben ítélték úgy (68): „az élet minden perce aján­dék, még ha fájdalommal teli is.” Jóval kevesebben (31) vol­tak, aki teljesen elutasították - „semmi esetre sem, előfordult már téves diagnózis”. 2. Ha egy rokona felhatal­mazná, Ön döntsön, ha ne adj’ isten kómába kerülne, vállal­ná-e a felkérést? A szavazók ja­va (145) azt reméli, hogy ilyen­re nem kerül sor. Csaknem fél- annyian (69) válaszolták azt: „ha kér, akkor igen.” Valami­vel kevesebben (61) kattintot­Dönthet-e?Fotó: Vajda János tak arra a feleletre: „nem va­gyok én Isten, hogy életről-ha- lálról döntsék”. 3. Ön szerint van-e összefüggés a Fekete Angyal-ügy és az egész­ségügy helyzete között? E kérdés­re csaknem ugyanannyian (107) válaszolták azt, hogy „nem, őrül­tek mindenhol lehetnek”, mint azt (104), hogy „ezzel a feltevéssel csak elterelik a szót az eutaná­ziáról”. A www.boon.hu címen ki-ki szabadon is kifejthette vélemé­nyét az eutanáziáról (lásd: keretes anyagunk, oldalt). Akad közöttük teljesen ellenté­tes is, mint például: „Életünket Istentől kaptuk, csak Ő dönt­het arról, meddig tart”, illetve „ha az orvos nem az életemet, hanem a szenvedésemet tudja meghosszabbítani, akkor segít­Ón szerint van-e és az ran-e összefijjKés a Fekete Ancval-ügy i egészségiig)'nemzete közötti \ l)itti. Ki több nővér lett volna, biztosan nem fordul elő B Nem, őrültek mindenhol lehetnek C Ezzel a felvetéssel csak elterelik USÉ Forrás: Boon - grafika: ÉM sen abban, hogy minél hama­rabb 'megkönnyebbüljek”. Volt - sejthetőn egészségügyi berkekből származó -, aki azt boncolgatta: a hazai gyakorlat a jog által részben szabályozat­lan, részben jogellenes, s javas­latot is tesz a szerinte meg­nyugtató megoldásra. Kérné-e? Ha ön halálos beteg lenne, kémé-e az orvost vessen véget a szenvedéseinek? \ Ha kibírhatatlan a fájdalom, akkor igen. B Semmi esetre sem, előfordult már téves diagnózis. Q Az élet minden petce ajándék, még Ki fájdalommal teli is. Fonás: fíoon - Grafika: ÉM Az önrendelkezés lehetősége törvény szerint adott Miskolc (ÉM - SzK) - Az Egészségügyi törvény igen pontosan megszabja, milyen lehetőségei vannak a beteg­nek arra, hogy dönthessen: adott esetben vissza kívánja- e utasítani az életmentő­életfenntartó beavatkozáso­kat, vagy sem. Az más kér­dés, hogy sokan nem ismerik a törvényt - vélekedik dr. Barzó Tímea jogász. Mindenekelőtt azt tisztázzuk, mit értünk aktív, s mit passzív eutanázián. Az előbbi fogalom a terminális állapotban lévő (végál­lapotú) beteg életének szándékos kioltását jelenti. A passzív euta­názia alatt azt a „nemtevést”, il­letve . „halni hagyást” értjük, mely passzív magatartás hozzájá­rul az élet megrövidítéséhez. Ha­zánkban az aktív eutanázia min­den körülmények között tilos, a passzív eutanázia azonban jog­szerű és etikus magatartás lehet abban az esetben, ha a beteg jog­hatályos beleegyezésén alapszik. Ez utóbbi a beteg önrendelkezési jogából következik, miszerint visszautasíthat bizonyos életmen­tő, életfenntartó beavatkozásokat. Az orvos magától nem dönthet arról, hogy ezen beavatkozásokat alkalmazza-e vagy sem: ha köz­vetlen életveszély áll fenn, akkor Dr. Barzó Tímea Fotó: v. cs. kötelessége megkísérelni a beteg életének megmentését. De a cse­lekvőképes (potenciális) beteg gondolkodhat előre, s gondoskod­hat arról, hogy esetleges cselek­vőképtelenné válása esetén alkal- mazzanak-e nála életmentő, élet- fenntartó beavatkozásokat. En­nek alapvetően két útja van: az élő végrendelet (living-will) ké­szítése, illetve a döntés jogának másra történő átruházása. Korlátok között A cselekvőképes beteg közokirat­ban rendelkezhet előre arról: ha bizonyos körülmények bekövet­keznének, akkor mely konkrét - akár életmentő - beavatkozáso­kat ne végezzenek nála (például semmiképp ne amputálják a lá­bát, vagy ha leáll a légzése, ne te­gyék lélegeztetőgépre). Ám a tör­vény a visszautasított ellátások és beavatkozások egyértelmű és konkrét meghatározását várja el - s ez elengedhetetlen az orvos védelmében is -, ami azonban ne­hezen várható el a felektől, illet­ve a közjegyzőtől. Talán épp ezért sem igen élnek e lehetőséggel. No meg a további korlátok miatt: ugyanis a living-willhez szüksé­ges egy 1 hónapnál nem régebbi pszichiátriai orvosi vélemény, mely igazolja, hogy az adott sze­mély döntését annak lehetséges következménye tudatában hozza meg. Ráadásul az élő végrendele­tet 2 évente meg is kell újítani. Cselekvőképes beteg közokirat­ban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban maga is vissza­utasíthatja azokat az életmentő, életfenntartó beavatkozásokat, amelyek nélkül lehetővé válik a betegség természetes lefolyása. Ezt a beteg azonban csak abban az esetben teheti meg, ha olyan súlyos betegségben szenved, mely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezét és gyó­gyíthatatlan. A visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy 3 ta­gú orvosi bizottság (mely áll a kezelőorvosból, egy, a betegség­nek megfelelő független szakor­vosból és egy pszichiáterből) a beteget megvizsgálja, és egybe­hangzóan, írásban nyilatkozik ti................................. .. Cselekvőképes beteg közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánoki­ratban maga is visszautasít­hatja azokat az életmentő, életfenntartó beavatkozáso­kat, amelyek nélkül lehetővé válik a betegség természetes lefolyása. .............................................................. arról, hogy a beteg döntését an­nak következményei tudatában hozta meg, illetve hogy annak fel­tételei fennállnak. Ráadásul a be­tegnek a bizottság nyilatkozatát követő 3. napon két tanú előtt új­ra ki kell nyilvánítania a visszautasításra irányuló szándé­kát. Mindezek után a nyilatkozat - formai kötöttség nélkül - bár­mikor visszavonható, azaz elég egy „Doktor úr, mentsen meg!” sóhajtás is hozzá. Ha terhes Nem utasíthatja vissza az élet­mentő, életfenntartó beavatko­zásokat az a várandós nő, aki előreláthatóan képes a gyer­mek kihordására. A 18 év alat­ti, illetve gondnokság alá he­lyezett személy pedig nem uta­síthat vissza olyan beavatko­zást, mely elmaradása súlyos vagy maradandó károsodást okozhat. Amennyiben a jelzett kategóriákba tartozó beteg ese­tében kerül sor életmentő, illet­ve életfenntartó ellátás vissza­utasítására, akkor a kórház kö­teles keresetet indítani a be­leegyezés bíróság általi pótlása iránt. Azaz például véletlenül sem kizárólag a szülő (törvé­nyes képviselő) dönt arról, hogy a gyógyíthatatlan gyerme­ket „lekapcsolják-e” a lélegezte­tőgépről vagy sem. Megnevezett helyettes A szakember a living-willnél életszerűbb megoldásnak tart­ja, ha valaki cselekvőképessége birtokában arról rendelkezik, hogy cselekvőképtelenné válása esetén kit hatalmaz föl arra, hogy az életmentő, életfenntar­tó beavatkozások visszautasítá- si jogát helyette gyakorolja. A megnevezett helyettes cselekvő- képes személy beavatkozást visszautasító nyilatkozata ese­tén is érvényesek a korábban ismertetett korlátok. Dr. Barzó Tímea tisztázta: nem igaz az az olvasói felvetés (Medical), mely szerint a beteg­nek nem áll jogában visszautasí­tani az életmentő, életfenntartó kezeléseket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: aki a jelenleg hatá­lyos jogszabályok megsértésével eutanáziát végez, az bűncselek­ményt követ el. Csökkenteni a szenvedést A Magyar Orvosi Kamara „Etikai statútuma” szerint a terminális palliatív medicina - ami nem azonos a passzív eutanáziával - az orvosi tevé­kenység sajátos területe. Célja a végső állapotba jutott, a tu­domány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése. Az orvos kellő mérlegelés alapján javasolja a helyes kezelést és az ered­ménytelennek ítélt gyógymód mellőzését. Ez azonban csak a beteg, illetve hozzátartozójá­nak kellő felvilágosítása utáni beleegyezésével alkalmazható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom