Észak-Magyarország, 2001. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-24 / 95. szám

2001. április 24., kedd Kultúra 8 • Kollégiumi kiállítás. Szablyár Zsuzsanna festőművész kábításának megnyitóját tart­ják április 24-én, kedden fél 6-tól a miskol­ci Karacs Teréz Középiskola Leánykollégiu­mában (Győri kapu 156. sz.). A tárlatot Dr. Odor Ferenc a Borsod Abaúj Zemplén me­gye közgyűlésének elnöke nyitja meg. • Aranyos diákszínjátszók. A hét végén megrendezett X. Országos Weöres Sán­dor Diákszínjátszó Fesztivál megyei dön­tőjéről az alábbi, arany minősítést szer­zett csoportok jutottak tovább: Általános Művészeti Iskola, Szakiskola (Tiszaújvá- ros): Süss fel nap, Dózsa György Úti Álta­lános Iskola (Kazincbarcika): Csiri, a bo­szorkány, Tűvétevők (Kazinczy Ferenc Ált. Isk., Encs): Mese a lusta fiúról, aki nem volt olyan lusta, mint lehetett volna. • Költő a kollégiumban. Káli Sándor poli­tikus-költő lesz a vendége a miskolci Debreczeni Márton Szakképző Iskola Kol­légiuma diákönkormányzata rendezvé­nyének április 26-án, csütörtökön délután 5 órától a kollégium könyvtárában. • Fafaragások tárlata. Tóth Lóránt fafa­ragó munkáiból rendez kiállítást a ruda- bányai művelődési ház. A kazincbarcikai alkotó tárlata április 26-án, csütörtökön délután 4 órakor nyílik meg. Encsi képek Mezőtúron Encs (ÉM) - Több mint negyedszázada működik (közel húsz éve az abaúji város­ban) az Encsi Országos Képzőművészeti Al­kotótábor. Gyűjteményes kiállításukat ren­dezi meg április 26-tól a mezőtúri Városi Galéria. A megyén kívüli érdeklődés nem véletlen, hiszen az annak idején a járási amatőr képzőművészeti mozgalom felkaro­lását célul kitűző kezdeményezés hamar or­szágos szabadiskolává nőtte ki magát. Szólások, közmondások rajzokba foglalva Sz. Havasi Gyopár és Dr. Ujváry Zoltán néhány grafikával Fotó: v. J. Miskolc (ÉM - PB) - Dr. Ujváry Zoltán Gömöri szólá­sok című kötetének bemuta­tóját tartották tegnap Mis­kolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban, ahol egyúttal a könyvhöz kapcso­lódóan megnyílt Sz. Havasi Gyopár Szólásillusztrációk című grafikai kiállítása is. Szólásillusztrációk címmel egye­dülálló kiállítás nyílt tegnap Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Sz. Havasi Gyopár grafikusművész foglalt rajzokba mintegy hatvan szólást azok közül, amelyeket dr. Ujváry Zoltán a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem professzo­ra gyűjtött össze Gömöri szólá­sok című kötetében.- Kevesen vállalkoznak arra, hogy proverbiumokhoz illusztrá­ciót készítsenek, hiszen fogalmat képekben megjeleníteni nehéz fel­adat - fogalmazott dr. Ujváry Zol­tán a megnyitón. - Ez egy szokat­lan kiállítás és hazánkban az első gyűjtemény, amely szólásokhoz, közmondásokhoz készült rajzokat mutat be. Eredetileg a tárlat anyaga és a kötetben közölt szólá­sok egy nagyobb gyűjteményes könyv részét alkották, ám a kiadó különböző problémák miatt elállt a rajzok megjelentetésétől. így ön­álló kiadásban jelentek meg. Az erdélyi származású, fiatal grafikusművész illusztrációit már ismerheti a közönség, pél­dául Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön, A nagyhatalmú sündisznócska vagy Benedek Elek: Elfelejtett mesék című könyvéinek újabb kiadásaiból. Most kiállított rajzai híven tük­rözik a néphagyomány szellemi­ségét és a szólások mondaniva­lóját magyarázat nélkül is egyértelművé teszik. A Gömöri szólások című köte­tet dr. Viga Gyula, a Hermán Ottó Múzeum igazgató helyette­se mutatta be a közönségnek. A szólások, közmondások kilenc­ven százaléka nemcsak Gömör vidékén használatos, de vannak specifikusak is, amelyek egy-egy helységhez kötődnek. Ilyen pél­dául a kötet első szólása - „egy akaraton vannak, mint Tóth atyus Tóth mamival” - amely Hét községből származik. Fiatal művészek versenye a Kalákán Miskolc (ÉM) - Huszonket­tedszer rendezik meg az idén a Diósgyőri Kaláka Folkfesz- tivált. A július 5-9. közötti nagy zenei találkozónak is­mét része lesz a három na­pos, 6-7-8-án a Diósgyőri , várban megrendezendő ver­senyprogram. A Diósgyőri Kaláka Folkfesz- tiválok versenyprogramjaiban az elmúlt két évtizedben közel kétszáz együttes mutatkozott be a közönségnek, az ország min­den részéről, sőt külföldről is jöttek előadók. Idén is várják a verséneklés, népzene, blues, folk-rock, folk-jazz műfajában te­vékenykedő zenekarok és szólis­ták jelentkezését a fesztiválon megrendezendő találkozóra. Pályázni egy 20 perces demo- kazettával és az előadót bemuta­tó rövid ismertetővel, zeneka­rok esetén részletes névsorral kiegészítve lehet. Feltétlenül ké­rik a zenekar összes elérhetősé­gét: telefon-, faxszámot, postací­met, e-mailt és a kapcsolattartá­sáért felelős személy nevét és címét. A pályaműveket a Kalá­ka Alapítvány elhelyezi saját archívumában. A pályaműveket május 25- éig lehet az alábbi címre eljut­tatni: Kaláka Alapítvány Irodá­ja (Petőfi Csarnok) Budapest XIV., Városliget, Zichy M. út. 14. Tel: 1/343-4327. E-mail: biomusic@mentha.hu. A meg­hívásról a beküldött demo- felévetelek alapján a zsűrit alko­tó Kaláka együttes és a Kaláka Alapítvány dönt, a meghívott előadókat június 15-éig írásban értesítik. A résztvevők egy alka­lommal lép fel a várszínpadon, költségeik fedezésére fellépti dí­jat kapnak az ISM jóvoltából. Fotel Bujdos Attila Új formát öltött a tv2-n a Jó reggelt, Ma­gyarország! Könnyed reggeli magazinhoz illő pasztellszínek a stúdióban, és a műsor­részeket elválasztó rövid filmbejátszások­ban. E betétek a saját hírverést szolgálják: a műsor vezetésében egész héten osztozó hölgyek tűnnek fel a villanásnyi jelenetek­ben. Kellemes a képernyőre nézni: csupa otthonosság, üdeség, báj. A gondosság és a komponáltság látszata. Jóleső érzésünket azonban rendre megzavarja valami. A stúdióvendégeknek fenntartott fotel szemre kényelmes, pirosas, puha. Aki he­lyet foglal benne, mégis mind gnómnak tűnik, szerencsétlennek. Az lehetetlen, hogy kizárólag púpos vendégeket hívja­nak egy műsorba! Az bizony: nem a fotel­ben ülőkkel, hanem a fotellel van baj. Az ülőkéjét túl mélyre, a karfáját túl magas­ra tervezték. Ebből adódóan a benne fész- kelődőnek füléig préselődik a válla, fel- gyűrődik a zakója gallérja. Nem hinném, hogy tudatosan hozzák kényelmetlen helyzetbe a beszélgetések résztvevőit. In­kább figyelmetlenségből. Ennél tudatosabb jelenség a műsoridő tisztelete. Bár most fél órával hosszabb az adás, de nyilván magasabbak a költségek is. S hogy az idő pénz - ezt leginkább ak­kor látni, ha a főszerkesztő, Pánczél And­rea vezeti az adást. Van valami hidegséggel elegy űzöttség ebben a szép nőben, talán a céltudatosság­tól, talán a bizonyítási kényszertől. Taka­rékos mondatokkal terelgeti a beszélge­tést, szinte felsejlik, ahogy kipipálja a le­tudott feladatokat. Általában is szigorú, de a lapszemléknél különösen: örüljön a reg­geli újságokból tallózó kollega, hogy egyál­talán a képernyőre kerülhetett, ne nagyon okoskodjon. Mondja és menjen! Az életet juttatja eszünkbe, a rohanást, a kapko­dást, saját, határidős feladatainkat. Meg­remeg a kávéscsésze a kezünkben. Idege­sen megyünk neki ennek a napnak is. Pedig nem lenne olyan nagy baj, ha né­ha hagyná még beszélni a vendégeket, ha valóban és helyettünk is kíváncsian fi­gyelné a mondandójukat. Hiszen ez az egész nem kizárólag műsorblokkokról és információkról szól, de érzésekről és em­berekről is. Mint ahogy a televíziózás sem egyenlő a szakmai rutinnal, kell még hozzá valami, ami igazi személyiséggé te­szi a televízióst. Például empátia. Színes gúnyában rejtőzködő értékeink A népi építészet csak ritkán látott emlékei: színezett parasztházak Miskolc (ÉM - PB) - A népi építészet egy kicsiszolódott tudomány, amelyhez szoro­san kapcsolódnak a színek. Azt hogy milyen módon. Kármán Zsuzsa építészmér­nök, színdinamikus és for­matervező évek óta kutatja. A régi parasztházak egy részére különleges színvilág jellemző, amelyből a szakember sok érde­kes következtetést tud levonni. A népi építészet legszebb darab­jait azonban nemcsak a kutatók miatt érdemes megmenteni az utókor számára, hanem mert nemzeti értékeink részét képe­zik, és ráadásul szépek is. Kár­mán Zsuzsa színdinamikus, for­matervező öt éve foglalkozik a magyarországi parasztházak külső színezésének kutatásával és az egyedi házak „megmenté­sével”.- Nagykátán születtem, ahol ma is megtalálható több külön­leges színezésű régi ház, mégis csak egyetemista koromban fi­gyeltem fel ezekre az épületekre. A szakmérnöki diploma meg­szerzése sokat számított a kuta­tómunka elindításakor, jobban értettem és értékeltem a színek világát és hatását - kezdte Kár­mán Zsuzsa. - A szülőfalumon kívül Pest, Nógrád, Borsod- Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szat­már megyében vizsgálódtam, több mint ötven faluban.- Milyen színek fordultak elő leggyakrabban?- A legrégibb hagyománya a kék színnek van, egyszerűen azért, mert ezt lehetett leg­könnyebben beszerezni. Jellem­ző még a sárga és a vörös, de a legtöbb parasztház nem egyszí­nű hanem több, általában két szín kombinációjából készült. Az a ház például, amelyre Nagy­kátán először rácsodálkoztam kék és sárga színű volt. A népi építészet valójában egy kicsiszo­lódott „tudomány”, amely sokat fejlődött, alakult az évszázadok során. Az 1800-as években még rendeletek szabályozták a külső festést, fehérre kellett meszelni a házakat. Ez inkább fertőtlení­tő eljárás volt, a gyakori járvá­nyok miatt vezették be. Később feloldották ezeket a rendelete­ket, de a műemlékvédelmi felügyelőség például ma is jel­lemzően fehérre festi a gondozá­sába kerülő házakat, így azok elveszítik eredeti színezésüket.- Milyen területi különbségek vannak a festésben, színhaszná­latban?- Az ország különböző terüle­tein elsősorban a színek intenzi­tásában jelentkeznek eltérések, míg például az észak-magyaror­szági, zempléni térségben Pálhá- za, Hollóháza, Pusztafalu kör­nyékén tompábbak, visszafogot­tabbak, addig Pest megyében erősek, intenzívek az árnyala­tok. Zemplénben találtam hal­ványkék, fakó sárga-tompa vö­rös összeállítású házakat, érde­kes módon azonban a vörösnek egyfajta barnás árnyalatát hasz­nálták. Etnikai hatásoktól sem független a színezés, de az eddi­gi területeken nem volt jelentős a szerepük, viszont az ország minél nagyobb részére szeret­ném kiterjeszteni a vizsgálódást, hogy teljesebb képet kapjak.- Mire szeretné felhasználni az elért eredményeket?- Egyre kevesebb eredeti pa­rasztház marad ránk, még keve­sebb, amely megőrzi hagyomá­nyos színezését. A cél elsősor­ban a hagyományőrzés, érték­mentés, felhívni az emberek fi­gyelmét ezekre a különleges há­zakra. Az eddig elért eredmé­nyeimet folyóiratokban, kiállítá­sokon tártam a nyilvánosság elé. Emellett a Nemzetközi Szín Szervezet (AIC) IX. kongresszu­sán veszek részt májusban. Az egy hetes kongresszust négy évenként tartják, most éppen Rochesterben, New York állam­ban. Elindítottam egy cikksoro­zatot a Magyar Festőmester cí­mű szaklapban is, könyvben azonban még nem gondolkodom. Sok feldolgozatlan anyagom van, időm és pénzem azonban kevés, a kutatásokat hétvégeken végzem. Hagyományos színezésű ház Sárospatakon Fotó: Bódisz Attila Hirdetés www.boon.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom