Észak-Magyarország, 2001. március (57. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-09 / 58. szám
2001. március 9., péntek Színlap 8 OPERETTMESE A fogadáson megjelenik a milliomos Glavári Hanna... ...és hajdani szerelme, Danilo is A nagykövet a vagyon Pontevedróba mentése érdekében összehozná az egykori szerelmeseket A nagykövetné házasságtörése azonban hátráltatja az eseményeket A happy end-ig kell még egy-két estély Fotók: Dobos Klára Estélyt ad az elszegényedett Pontevedro párizsi nagykövetsége Forradalmi műfaj hagyományőrző szereppel A miskolci víg özvegy hagyományos operett lesz, mobiltelefon nélkül Horváth Péter (balról a második) rendez Fotó: Éder Vera Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Nagy öröm Le- hárt hallgatni, nagy öröm az operett furcsa világát felidézni, s olyan előadást létrehozni, ami a közönségnek gyönyörűséget okoz és nem „hő- kölést"... - vallja Horváth Péter, a Víg özvegy rendezője. □ Az ősbemutatón politikai felhangja volt a műnek: montenegrói diákok tüntettek, mert úgy gondolták, lejáratja hazájukat. A mai néző megérezhet-e valamit abból, hogy a maga idejében ez több volt kellemes, andalító darabnál? • A legelső magyar bemutatón már a Pontevedro elnevezés szerepelt Montenegró helyett. A hajdani politikai aktualitás szerintem véletlenségből fakadt, hiszen semmi értelme nem lett volna a kis balkáni államról gyenge vicceket elsütni. A néhány apró poénon kívül tulajdonképpen nincs semmi különleges a szövegben. Azon pedig, hogy egy balkáni, déli vagy kelet-európai játékos álla- mocska párizsi követsége milyen, nem kell megsértődni senkinek. Ez a darab a műfaj harmadvirágzásának idején született: ekkor már a darabok nagy részének nem volt politikai aktualitása, érdekessége, ereje. Ez nem a francia operett, ahol a pikánsan érdekes történet mindig megosztotta a társadalmat vagy a nézőket, és komoly visszhangot vetett. □ Kicsit meglep az olvasata, hiszen a veszprémi Bál a Savoyban rendezésében volt szatirikus íz a látványban, a pesti Csárdáskirálynőjében pedig egy béna hadfi jelent meg a táncolok közt... • Igaz, de egyikben sem voltak politikai üzenetek. A Csárdáskirálynőben csak finoman akartam az operett eszközeivel érzékeltetni, hogy miközben a szerelmi történet zajlik, azért Kálmán Imréék sejtették, hogy a háttérben készül egy háború. A rendező keresi, hogy milyen módon lehet úgy előadni egy operettet, hogy ne sértse a műfaj rajongóit és a tradíciót, ugyanakkor 20-30 éves fiatalok is meg tudják nézni. Itt most azt kértem a színészektől, hogy csak élők és természetesek ne legyenek, hiszen az lehetetlen helyzet, hogy a festett háttér s az éneklő kórus előtt egy élő alak szólaljon meg... □ Ezért nehéz ma operettet rendezni, hiszen egész mást vár az idősebb és a fiatalabb közönség... • Ez a műfaj mai problémája. Már többen is reménykedve kérdezték tőlem, hogy ez ugye hagyományos operett lesz mobiltelefon nélkül?! Az operett mindig forradalmi műfaj volt, ma viszont hagyományőrző szerepet kellene betöltenie. Ez mulatságos, de tény, hogy valahogy úgy kellene szemtelennek, frivolnak lennünk, hogy közben az a réteg is örüljön, aki csupán azért jön be, hogy végre egy kosztümös operettet lásson. Ez az előadás hagyományos lesz... Lehár Ferenc: A víg özvegy nagyoperett három felvonásban Irta: León Viktor és Stein Leó Fordította: Mérei Adolf, Átdolgozta: Horváth Péter Glavári Hanna Seres Ildikó Csonka Zsuzsa Oanilovics Danilo Kincses Károly Leblanc Győző Mirko, nagykövet Szegedi Dezső Molnár Sándor Tamás Valencienne Várkonyi Szilvia Kertész Marcella de Rosillon Sztankovszky Miklós Laczó András Vicomte Cascada Molnár Erik Raul de St. Brioche Kanda Pál Homonai István Bogdanovics Latabár Árpád Sylvianne Komáromy Éva Kromov, tanácsos Somló István Olga, a felesége Péva Ibolya Prisics Varga Gyula Varga Bálint Praskovics Molnár Anna Nyegus Dézsy Szabó Gábor Díszlet-jelmez: Juhász Katalin Koreográfus: Majoros István Vezényel: Gillay András, Rácz Márton Rendező: Horváth Péter Premierek tüntetéssel, afrikai különvonattal Miskolc (ÉM - MG) - A víg özvegy premierjének langyos fogadtatása alapján senki sem gondolta volna, hogy a bécsi magyar operettek közül ez hódítja meg leginkább a világot. A közönség érdektelensége mellett a politikai botrányok sem sok jót ígértek: osztrákellenes érzelmek törtek fel több helyütt a darab montenegrói utalásaira hivatkozva. Tüntettek Bécsben, Konstantinápolyban, s nem egy olasz városban. Triesztben tiltakozó cédulákat dobáltak az erkélyről, s csak negyedórás zajos tiltakozás után mehetett le az előadás - végül nagy sikerrel. Firenzében viszont abba kellett hagyni az előadást a tiltakozás mértéke miatt, s helyette egy olasz zenés játékot adtak elő. Az operett azonban erősebbnek bizonyult a politikai hisztériakeltésnél. Rendkívüli előadásszámok születtek mindenütt: a New York-i produkció több mint négyszázszor ment, Londonban nyolcszázszor adták az operettet, s csak az ősbemutató helyszínén egymillióan látták Lehár művét. Huszonöt évvel a bécsi premier után megbecsülni sem lehetett az addigi előadások számát, amelyek közül a legegzotikusabb valószínűleg az lehetett, amelyről egy rhodésiai híradásból tudunk. Egy, a Victoria-vízeséshez tartó expedíció vezetője mesélte el a színházi meglepetést: az őserdei szállodában egy Afrikában turnézó európai operett-társulat mutatta be a művet, amelynek előadására különvonaton utazott Észak-Rhodésiából a közönség. Nehéz eldönteni, hogy a zeneszerző számára mi jelentett nagyobb elismerést: az, amikor A víg özvegy sikerét látva megkapta a keringőkirály Johann Strauss hagyatékából azt a nyakkendőtűt, amelyen briliánsokból kirakva a Kék Duna keringő első taktusa volt, s amely Strauss legméltóbb követőjét illette, vagy a zeneszerző Puccini barátsága. Lehár művének népszerűsítéséből természetesen a film sem maradhatott ki: minden idők egyik legnépszerűbb énekes színészével, Maurice Chevalier-vel a főszerepben készült el az operett filmváltozata 1934-ben az USA- ban. A Víg özvegy-keringót azok is megismerhették, akik inkább a krimit részesítik előnyben: Hitchcock A gyanú árnyékában című filmjét végigkíséri a mű híres melódiája - a pszichopata főhős ugyanis özvegyasszonyokra specializálta magát, ezért a víg özvegyek gyilkosaként tartják számon. Bizonyára Lehár sem gondolta, hogy édes-bús dallamai egyszer egy véres krimi ihletői lesznek - ám ez a műfajváltás mindenesetre jól jellemzi, hová lett a századelő békebeli idillje. Operett - makacskodó primadonnával Miskolc (ÉM - MG) - Öröménekesnek, öröm-színésznek mondja magát Csonka Zsuzsa. Szeret játszani, s nincs olyan szerep, ami lerágott csont lenne számára - Lehár hősnője sem az, pedig most alakítja a harmadik változatban Glavári Hannát.- Nézőként kimaradt az életemből ez az operett. S amikor először találkoztam vele, nem láttam benne túl sok fantáziát. Kis csalódással kérdeztem: ennyi lenne a nagy szerep, hogy három felvonáson keresztül ma- kacskodik a primadonna? A librettót is kevésnek éreztem. Itt nincsenek hatalmas csaták, nincsenek hatalmas félreértések, csak két nyakas ember. De a zene annyira operai kaliberű, hogy annak köszönhetően megértettem a hősnőt. Aztán, hogy többször játszhattam, új szövegkönyvekkel is találkoztam, s a többféle megközelítés segített, hogy árnyalt legyen Hanna alakja. Horváth Péter ugyan visszatért a régi szövegkönyvhöz, de a lényeget magamba szívtam az évek során. Jobban értem ma már a figurát, meglehet, hogy rafináltabb, nőiesebb lesz. Most már meg merem mutatni Hanna erkölcsi Csonka Zsuzsa partnere 1993-ban és most is Leblanc Győző Fotók: Dobos Klára hátterét. El lehet mondani úgy egy mondatot, hogy közben két másik értelmezés is eszébe juthat az embernek. A művésznő először 1993-ban Miskolctapolcán játszott A víg özvegyben, majd az Operettszínház előadásában német nyelven Németországban és magyarul a fővárosban. Ez most a harmadik változat...- Különösen a dalszövegeknél borzasztó nehéz a változtatás: éneklés közben arra koncentrál az ember, hogy most más lesz a szöveg, mint amit korábban énekelt, de a régit már nem tudja, az újat még nem. Itt helyenként bizonyos sorokat kellett újratanulni a dalokban, s ez nagyon nehéz. Ráadásul az előadások során kialakulnak a reflexek, nem könnyű átállni egy másik rendezésbe. Először ellenkezik a színész, mondván, milyen jó volt az a korábbi megoldás, de aztán hagynia kell magát. Ha akarom, elfelejtem, ha akarom, felhasználom a korábbiakat egy új rendezésnél - attól függ érdemes-e újítani. Most igyekeztem nem a régi előadásokra gondolni, inkább mindent úgy megoldani, ahogy a rendező akarta, ráállnia az ő hullámhosszára. Horváth Péter madarat tud velünk fogatni, olyan kedvesen, emberien tud kérni, hogy az összes ellenállását feladja az ember. Felfrissített vele a közös munka. Ráadásul a másik szereposztás Hannája, Seres Ildikó a legjobb partner: vele mindent meg lehetett beszélni. Nem sajnáltuk egymástól az ötleteinket, mindent egyeztettünk - aztán Horváth Péter döntött. De a döntésektől függetlenül a darab a „régi” maradt, nem forgatta ki a rendező...
