Észak-Magyarország, 2001. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-06 / 31. szám
2001. február 6., kedd £SZÜK-lAQ¥iiÍBIÍfi # Kultúra 8 • Deák Bill-koncert. A Deák Bili Blues Bánd ad koncertet február 9-én, pénteken este 8 órától a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. • Diák Rockparádé. A fiatal zenekarok számára rendezett „Diák Rockparádé 2001" vetélkedőt február 10-én, szombaton este 6 órától rendezik meg a miskolci Ady Endre Művelődési Házban. • Táncház és koncert. A Shannon zenekar ad táncházzal egybekötött kelta-rock koncertet február 16-án, pénteken este 8 órától a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. Szavalóverseny Kalász László emlékére Edelény (ÉM - PB) - Fölemelni e tájat címmel Kalász László emlékére idén is meghirdeti hagyományos szavalóversenyét az edelényi Városi Könyvtár. A versenyre a Bódva-völgyi általános iskolák felső tagozatos tanulói nevezhetnek, egy iskolából kategóriánként (5-6. és 7-8. osztályból) 1-1 tanuló. A kötelező vers mindkét kategóriában egy Kalász László vers, emellett egy szabadon választott verset is el kell mondaniuk a versenyzőknek. A versenyt a költészet napján, április 11- én, szerdán reggel fél 9-kor tartják. A nevezési lapokat az edelényi Városi Könyvtár címére kell elküldeni (3780 Edelény, István király útja 49. Pf.: 22.), miután ráírták az iskola nevét, címét, a tanuló nevét és osztályát, a választott Kalászvers címét és a szabadon választott vers szerzőjét, címét is fel kell tüntetni. A nevezési határidő: március 20. Ahogy tetszett Bujdos Attila Beázott a színpad. Az eseményről tizennégy év múltán értesülhettünk, az m2 jóvoltából: szombaton este, a főműsoridő peremén sugározták Shakespeare Ahogy tetszik című művét, felvételről, a Katona József Színházból. Nemcsak a nedvesség okán (sőt, elsősorban nem azért), de oázis volt ez a valamivel több mint két és fél óra az aznap esti magyar nyelvű kínálatban, s általában a hazai televíziózásban is. Az Ahogy tetszik a Katona egyik korai sikerdarabjaként öt'évadon át volt műsoron, parádés szereposztásban. A búcsúelőadást rögzítette az állami televízió, 1987-ben. A produkció ennyi év távolából, a képernyőn át is hatott: éltek a Szabó Lőrinc fordította mondatokkal, érthető és élvezetes volt a történet. Klasszikus. A műsorújság alapján úgy tűnik, hogy az m2, afféle utánközlő csatornaként - lehetőségeihez mérten - igyekszik komolyan venni a dolgát. Ami - félreértés ne essék - nem misszió: sajátos, a köztévétől éppenséggel elvárható szórakoztatás, értékközvetítés. Szerkesztői értő kézzel válogatnak az egykori színházi felvételek között. Ezzel nem is lenne baj. Legfeljebb az idővel. A Katona József Színházban készült felvétellel együtt lejátszották azt a beszélgetést is, amelyet az egykori szünetben Wisinger István folytatott Udvaros Dorottyával és a rendezővel, Székely Gáborral. Utóbbi avatott be a büszkeségre éppen okot nem adó részletekbe. A teátrum kifejezetten mostoha sorsát volt hivatva példázni a vihar, melynek kövér cseppjei a födémen átszivárogva bánatosan toppantak a művészek és a nézők kobakján. így lett a színházi közvetítésből kortünet, a rendszerváltoztatás előtti évek sajátos lenyomata. Csakhogy tizennégy év múltán már többre lennénk kíváncsiak. Hogy a fővárosi tanács megcsináltatta-e a szigetelést mellékes ahhoz képest: mi lett a Katona társulatával, melyek ma az erényeik, miért és hová szóródtak szét az akkori művészek, miért és hogyan bánt el a politika Székely Gáborral egy másik színház igazgatói pályázata kapcsán. Biztos, hogy e kíváncsiságunkat nem egy színházi közvetítéshez kötődően kellene kielégítenie a televíziónak, de lévén természetes a kíváncsiság, kielégítésre várna. S, ha már az időt hoztam szóba: engem még az is érdekelne, tizennégy évet kell-e várni, hogy a mai színházi sikerek képernyőre kerüljenek? Harmóniateremtés ecsettel, színekkel Az ózdi Veres Lajos festményeiből látható kiállítás a Miskolci Galériában Veres Lajos: Én nem tudok finomkodva festeni Fotó: Ádám János Miskolc (ÉM - MAL) - Veres Lajos, a magát műszaki beállítottságú embernek valló festő képein az expresszio- nizmus stílusjegyei és az erős tiszta színek tűnnek fel. Mindig arra törekedett, hogy megteremtse a számára fontos belső békét, harmóniát. Hosszú éveken át megfestett képekről álmodott, élményei végül képekké formálódtak, melyeket a Miskolci Galériában most a közönség elé tárt. Az ózdi születésű Veres Lajos az amatőr képzőművészeti mozgalom aktív tagja, kiállítások, alkotótáborok rendszeres résztvevője, illetve tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. Eddigi élete folyamán nem azzal foglalkozott, amit valaha fiatalon megálmodott. A hivatalos főiskola többszöri próbálkozásra sem vette fel, de a vágy, hogy egykor festő lehessen, soha sem szűnt meg. Megfestett képekről álmodott, élményeket gyűjtött az évek hosszú során, várta az alkalmat, mikor képpé formálhatja érzéseit. Belső harmónia- Mindig arra törekedtem, hogy megteremtsem a magam számára oly fontos belső békét, igazságomat. Úgy gondolom, hogy minden gondolat, minden kifejezési forma csak akkor hat igazán, ha az emóció révén az emberekre, a néző szívére hat - vall Veres Lajos. - Ezek a munkák, amelyek a mostani kiállításon láthatók, nem egy teljes életút munkái, csak cserepei, töredékei annak, amit egy sikeres, hosszú alkotómunka után létrehozhatott volna a festő. Nem az volt a szándékom, hogy tökéletes képeket mutassak be, amelyek első látásra érthetőek és technikai szemszögből is megfelelnek minden kritériumnak. A festő a szemlélőben vagy megindít valamit - valamilyen érzelmet, gondolatot - vagy semleges marad. Talán inkább az a feladata, hogy az útkeresés után már legyenek olyan képei, amelyeket szégyenkezés nélkül a magáénak vallhat. Ezzel az eltökélt szándékkal alávetem magam a belső ösztöneimnek, ez egyszerre békét és nyugalmat hoz számomra. Egy teljesen más világ- Több festményen is friss élményeimet jelenítettem meg - folytatja Veres Lajos. - Tavaly Spanyolországban, Andalúziában egy kis időt, azt megelőzően Ku- vaitban egy évet töltöttem, hogy megismerhessem az iszlám kultúra alkotásait. Mindig nagyon vonzott ez az európaitól teljesen eltérő világ, összes szokásával, hitével és csodálatos épületeivel. Egyetlen árnyoldala, hogy az iszlámban tiltott az utcán embereket rajzolni, vázlataimat egyszer egy helybeli férfi kitépte a kezemből, és darabokra szaggatta... Ettől az incidenstől eltekintve az élmények arra inspiráltak, hogy hazaérkezés után rögtön megfessem érzéseimet, gondclataimat. „A stílus belülről fakad”- Én nem tudok finomkodva festeni, mindenkiben másfajta stílus rejtőzik, mely belülről fakad, de én leginkább az exp- resszionizmushoz vonzódom. Számomra a festészet ma már belső kényszer, harmóniateremtés az ecset és a színek segítségével. A színek amelyekkel dolgozom, nagy hangsúlyt kapnak, mert, ahogyan Johannes Iten írta A színek elmélete című könyvében: „A színek a fény gyermekei, és a fény a színek anyja”. Törekvésemet, hogy a színek legerősebb fokozatát, expresszív hatását fejezzem ki képeimen, kísérletezésnek tekintem. Magyar várak, bábok és legendák Havas Zsolt a Diómanóval és a falánk Kisegérrel Fotó: vajda János Miskolc (ÉM - PB) - A dióból lett várkastély című bábjátékot mutatja be még ma is Miskolcon, csütörtökön pedig Kazincbarcikán a Maszk Bábszínpad. A Diósgyőri vár legendáját feldolgozó előadás egy sorozat része, amely népmeséi elemekkel gazdagítva, gyerekek számára is érdekessé téve magyar várak történetét meséli el. A dióból lett várkastély című bábjátékot stílusosan a diósgyőri Ady Művelődési Házban játssza a budapesti Maszk Bábszínpad. A látványos előadás, amelyet az átlagosnál nagyobb bábokkal, mobil paravánnal, árnyjátékkal és sok zenével fűszerezve adtak elő, tegnap percek alatt meghódította a gyerekközönséget. A társulat több vár legendája alapján készített előadásokat, amelyekkel bejárják az országot.- A Diósgyőri vár mesés története egy nyolc részesre tervezett sorozat egyik 'darabja. Magyar várak legendáit elevenítjük fel mesés elemekkel kibővítve, hogy a legfiatalabbak, óvodások, kisiskolások számára is érdekessé és élvezhetővé váljon - mondja Havas Zsolt, aki amellett, hogy a bábszínpad körül szervezési feladatokat lát el, az előadásokban is játszik. - A történeteket társulatunk tagja, Krain Edina írja, részben irodalmi források fel- használásával. A mostani előadáshoz a várregék mellett egy Tompa Mihály-verset is felhasznált, amiben szó esik a szegényember, Diós Pál furcsa álmáról. Kincset ígér neki a diófa, ha elindul Váradra, s ott bármi munkát kap, azt elvégzi. Azután ebből a kincsből épült fel a vár. A Diómanó és a falánk Kisegér viszont természetesen kitalált figura.- Miért került be a sorozat darabjai közé például a Diósgyőri vár, mi alapján válogatnak?- A válogatásnál egyszerűen azt vesszük figyelembe, hogy mennyire lehet népmeséi körítéssel tálalni a legendákban fennmaradt érdekes történeteket. Diósgyőr esetében ezt jól meg lehetett oldani. A terveink között szerepel még Regéc, Huszt, Gyula, Gács regéinek feldolgozása. Olyan várakat, amelyekhez csak harc, .öldöklés és kísértettörténetek kapcsolhatók, nem tudunk bemutatni, hiszen gyermekeknek játszunk. Arra nincs lehetőségünk, hogy a felnőtt közönséget célozzuk meg ezen a sorozaton belül, mert erre már nem elég a pénzünk. A kulturális minisztériumon kívül külső támogatóink nincsenek. Felnőttek számára más jellegű előadásokat készítünk, például tavaly a bor éve alkalmából bemutatott Borok, dalok, bábok című bábjátékot. Élni szenvedélyből, ölni kíváncsiságból Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Keservesen nyikorog a lánc, üresen leng a hinta. Az imént zuhant ki belőle a halott férfi. Egykori kedvese döfte le, értelmetlenné téve minden addigi bűnt. Lehangoló a pillanat, de mi mással is teljesedhetne be a kilátástalanság drámája. Szomorú játék Németh Ákos Haszonvágy című színműve, az európai kortárs drámaszemle nyitódarabja, amelyet a miskolci Csarnokban olvastak fel vasárnap a szerző rendezésében, bevezetve további négy, felolvasásra szánt estét. Szinte mellékes, hogy mi a társadalmi háttere ennek a szerelmi sokszögnek. Az ösztönök alakítják a történetet. Mindenki áldozat. Aki Jcépes a szenvedélyei által élni azért, aki nem képes, mások határtalan szenvedélye, vagy az elszalasztott lehetőségek felismerése által válik azzá. A szerelemnek szentelhető élet reményében gyilkol Aliz, nincs ereje, hogy ne ezt tegye, mint ahogy törvényszerűen re, Lívia szenvedélye a pusztí- Bukásra ítélt emberek komor, vesznie kell a szerelmének, ami- tás: ártani a nővérének gyűlölet- melankolikus világa: bármi lehet- kor meghal ez a remény. Testvé- bői, ölni kíváncsiságból. ne, de ez lesz. Az értetlenség a jellemző érzés: ez csillan meg az ékszerész szemében az utolsó pillanatban: a számára a halál legalább is - oktalanság, de semmiképpen nem belépő Aliznak egy másik életbe. Az elfecsérelt évek feletti férfibú csak valószerűtlen távlatokban nyerhet vigaszt: úgyis felrobban a világ - emlékeztet az öregedő autókereskedő -, müyen kicsiség bármennyi elszalasztott lehetőség ehhez képest. A felolvasás megmutat valamit a sorsszerűből, de nem elegendő a színházi élményhez (hiába utal a karakterekre a jelmez, hiába teszi előadásszerűvé a felolvasást a zene és a világítás). Nem is célja ezt nyújtani: a bevallott szándék, hogy legalább ilyen formában képet adjon a 2 kortárs drámairodalom törekvé- | seiről itt és most, s ha lehet, g kedvet csináljon a majdani be- g mutatóhoz. ?. Németh Ákos drámája szín- S padképes. Ennek eldöntésében “■ vitathatatlan érdemeket szerez- Németh Ákos szerző-rendező és Kulcsár Imre még a próbán tek a felolvasók.
