Észak-Magyarország, 2001. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-13 / 37. szám
2001. február 13., kedd ísiak-imqyarobszAg# Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Babakiállítás. A Szendrői Közművelődési Központban Dolongonszki Józsefné 268 darabos babagyűjteményéből látható kiállítás március közepéig. • Tájképek, csendéletek. Bakosné Kertész Zita képeiből nyílt kiállítás a sajóbábonyi Déryné Szabadidőközpontban. A főként tájképből és csendéletekből álló alkotások vegyes technikával és pasztellel készültek. A kiállítás február 23-ig tekinthető meg. A faluért játszottak Jósvafő (ÉM) - Bódvaszilasi, sajókazai és jósvafői színjátszók nyertek pénzt a falujuknak és utazhatnak Hollandiába, a nyári fesztiválra a Magban az erő elnevezésű versenyen nyújtott teljesítményük révén. Mint arról korábban beszámoltunk, hároméves program zárult le a fenti eredmény kihirdetésével, ám a szervezők és résztvevők bíznak benne, hogy lesz újabb lehetőség annak megmutatására: mekkora erő rejlik egy apró csoportban, néhány ember elszánt kezdeményezőkészsége milyen sokat tehet egy egész település érdekében. A Koninklijke Nederlandsche Heidmaat- schappij holland alapítvány által támogatott és a Jósvafőért Alapítvány által koordinált programban a színjáték csak az első lépés volt: a közösség összekovácsolásának eszköze. A „valódi versenyben” olyan vállalást kellett teljesíteni, amely a szűkebb- tágabb környezetük érdekeit szolgálja - így a bódvaszilasiak tanösvényt alakítottak ki. Mindkét versenyben olyan jó volt az első két helyezett, hogy a zsűri megosztotta közöttük a pénzdíjat, a holland alapítvány pedig felemelte az utazók létszámát, így valószínűleg a harmadik helyezett is képviselteti magát az úton. Az első két helyet és ezzel 12 500 guldent a Szilasi Színjátszókor (Bód- vaszilas) és az Akkord Művészeti Társulás (Sajókaza) szerezte meg, a harmadik helyen pedig a Jósvafői Színjátszókor végzett, az ő pénzjutalmuk 500 gulden lesz. A vörös bolygó Miskolc (ÉM - MAL) - A vörös bolygó a közeli jövőben játszódik, az első ember vezette Mars-expedícióban résztvevő amerikai asztronauta-csoport útját követi végig. A Mátrix Trinityjeként megismert Carrie- Anne Moss játssza Kate Bowman parancsnokot, az erős és kemény nőt. A vörös bolygón nincsenek ötlábú szörnyek sem pedig fejlett intelligenciával rendelkező ufók, viszont a lebilincselő izgalom is elmarad. Csak a meghibásodott robot rohangál harci üzemmódban, és gerilla háborút folytat a csapat tagjai ellen. A vörös bolygót a jordániai Wadi Rum sivatagban és Ausztráliában forgatták, két olyan helyszínen melynek felszíne leginkább hasonlít a Marséhoz, ameddig a szem ellát, minden szemet bántóan vörös. A díszlet így rendben is lenne, ám jellemrajzok lehetnének kidolgozottabbak, egyes jelenetek után megválaszolatlan kérdések vetődnek fel a nézőben. Canton, a producer szerint a vörös bolygó olyan film, amely különböző műfajokat ötvöz, sci-fi, de nem nélkülözi a kalandot és a szerelmet sem. így például a Gallahert alakító Val Kilmer másfél órát té- pelődik azon, hogy mi lett volna ha megcsókolja Kate-et ám hollywoodi jó szokás szerint a kettejük kapcsolata happy enddel zárul. Az alaptörténetnek elvileg mélyenszán- tó kérdéseket kellet volna felvetnie, mint például: mi lesz, ha el kell hagynunk a Földet, mi történik, ha nem találunk megfelelő bolygót az emberiség számára? Ám a mondanivaló valahol félúton elsikkadt a nagy vörösségben és a vizuális effektek - mindemellett látványos - forgatagában. „Tündértánc” a hangversenyteremben Shlomo Mintz és a Miskolci Szimfonikus Zenekar között művészi azonosulás született Shlomo Mintz virtuóz hegedűs, karizmatikus személyiség Fotó: b t. Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - Az a nagyságrend, amit Shlomo Mintz a világ előadó-művészetében képvisel, nem igényel sorszámot, mert azt biztosan állíthatjuk, hogy nincsenek sokan. Miskolcnak az elmúlt 30 évben három-négy ilyen rangú neves vendégművésze volt, ezért meg kell becsülni a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak köszönhető látogatást, ezt a ritka pillanatot. Nem számít korunkban ritkaságnak, ha egy hangszeres előadó- művész karmesteri pálcát fog, és megosztja lelkét hangszere és a zenekar között. Fölösleges lenne felsorolni is Casalstól Slomo Mintz-ig (s nyilván nem ő az utolsó) a karmesterkedő szólistákat. A zenekari irodalom felmérhetetlen nagysága a zenei mondanivaló kiszélesítését teszi lehetővé egy hangszerjátékos számára. Ez a „kísértés” a vasárnapi koncert vendégművészét is utolérte, s ha nem is cserélte fel hangszerét a karmesteri pálcára, elvitathatatlan joggal érzi úgy, hogy a zenekar, mint nagy hangszer, ugyancsak engedelmes eszköz a partitúrában elrejtett zeneszerzői üzenetek közreadásához. Ben-Haim: Zsoltár című darabjával kezdődött a koncert. Dekoratív, hatásos művet hallottunk. A nagy zenekart foglalkoztató mű dinamikai erőt, hangszerelése gazdag színeket nyújtott. Az érzelmek, zsidó dallamok romantikus megfogalmazásban törtek elő. A várakozás igazán a második műsorszámnak szólt. Mendelssohn e-moll hegedűversenye egyike a versenymű-irodalom legnépszerűbbjének. Lendületesen felszárnyaló főtémája szenvedélyes és vágyakozó egyszerre. Eleganciája, virtuozitása minden művész számára vonzó feladat. Most a karmesteri éberség talán kissé háttérbe szorította a teljes hangszeres felszaba- dultságot. Egy romantikus mű esetében ezt nagy áldozatnak éreztük. A középső tétel kamaraszerű dalolása zavartalan, önfeledt, álomszerű, a harmadik tétel tündértánca nagyon szép volt. Azon eltűnődhettünk, hogy karmester irányításával Mintz játéka bizonyára még virtuó- zabb lett volna. Sztárvendégünk hegedűhangja gyönyörű, megcsodálhattuk tökéletes technikai biztonságát, magasrendű zenei érzékenységét. Teljessé tette élményünket a ráadás számokkal: Bach - geometriai pontosságú - prelúdiumának és Saint-Sa:ens virtuóz darabjának előadásával. Szünet után megcsodálhattuk Shlomo Mintz-et, a karmestert. Ha nem is akarta bebizonyítani vezénylés technikájáról, hogy az egy tanult karmesteré, Brahms- ról, a műről, a zenekarról, a zenéről mindent tud. Karizmatikus személyiség, akinek szándékait is érti, érzi és követi a zenekar. Brahms szimfóniájának tematikus anyaga emberi érzéseket, mindenekelőtt Brahms érzéseit, szenvedélyes, férfias erejét, muzsikájának expresszivitását és mély, bölcs humorát juttatja érvényre. Mintz a zenekart tökéletes egyensúlyban tartotta mind dinamikai, mind hangzásarányok tekintetében. A zenekar kiválóan tolmácsolta a karmester szándékait. Itt derült ki, hogy rövid felkészülés ellenére milyen mélységű azonosulás született az együttes és a karmester között. A közönség ovációja azt igazolta, hogy a koncert előtti várakozás hosszú időre szóló élménnyé nemesedett. Kaláris: kézműves, nomád és dinamikus Nagykálló (ÉM - PB) - A Kaláris Népművészeti Táborokat idén is megszervezi a nagykállói II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ Nagykálló-Harangodon. Július 4-12 között a gyermektáborba azokat az általános iskolás korú diákokat, baráti társaságokat, nagy- családosokat várják, akik nem idegenkednek a nomád körülményektől, és érdeklődnek a népi kultúra iránt. A város határában kialakított víztározó partján állítják fel a sátortábort, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a népi kismesterségekkel - például az agyagozással, bőrözéssel, gyöngyfűzéssel, fafaragással, szövéssel. Lehetőség nyílik népi hangszerek készítésére, népszokások megismerésére. Idén is lesz tábortűz, bemutatkozó műsor, zene, tánc és a különlegességnek számító falusi disznővágás. A programok közötti szabadidőben lehetőség van egyéni kirándulásra, vízisportok űzé- sére, a gyógyvizű strand látogatására és a környék nevezetességeinek megtekintésére. A július 14-22-ig tartó táborba korhatár nélkül várnak mindenkit. A programok hasonlóak a gyermektáboréhoz, a különbség inkább abban van, hogy lazább, kötetlenebb, dinamikusabb, zajosabb időtöltést kínál. Hangsúlyosabb szerepet kap a táncoktatás, a táncház hajnalig tart, a zenei kíséretet a Jártató és a Galga Zenekar felváltva biztosítja. Sátorról és a személyes felszerelésekről mindenki magának gondoskodik. A jelentkezési határidő június 15. A részvételi díjakról és a jelentkezés módjáról a nagykállói művelődési központban adnak bővebb információt a 42/263-141-es telefonon. Időutazás öltözetekkel a honfoglalás korába A szilaj lovasíjász kiállításrendező és az új hazára váró beszélő eszközök Petraskó Tamás egy fejedelmi öltözetet mutat be Fotó: Bódisz Attila Bódisz Attila Sátoraljaújhely, Kisrozvágy (ÉM) - Petraskó Tamást higgadt, megfontolt, jó humorú embernek ismerem. Ezzel szemben tud szilaj lovas és szenvedélyes előadó is lenni. Persze csak akkor, ha olyat tesz, ami a honfoglalással bármiféle kapcsolatba hozható. A magát egyszerűen csak „megszállottként” jellemző kisrozvágyi tanárember 1996-ban, a honfoglalás ezerszázadik évfordulóján társaival együtt a Magna Hungária Expedíció keretében lóháton járta be eleink útvonalát Baskíriától Ópusztaszerig. Százharminc napon át közel 4500 kilométert lovagoltak. Az utat hasonló körülmények között tette meg a hét „harcos” - ha úgy tetszik „vezér” -, mint a honfoglalók. Leszámítva azt, hogy a határokat csak mindenféle engedélyekkel tudták átlépni, s olykor puskacső feszült a hasuknak. Szinte végig korhű ruhákat, fegyvereket viseltek, bárányos áldos levessel csillapították éhségüket, tülökből itták a kumiszt, folyókban fürdették lovaikat, este tábortűznél beszélgettek, s jurtákban hajtották álomra fejüket. Az akkor viselt öltözeteket, eszközeiket ma Petraskó Tamás kezeli. A gyűjtemény öt éve vándorol az országban kiállításról kiállításra. Legutóbb Kisrozvá- gyon, a volt általános iskola épületében találtak otthont számára. Február elejétől egy hónapon át pedig a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban tekinthetik meg a viseleteket, fegyvereket, lószerszámokat azok, akik kíváncsiak eleink iparművészetének rekonstruált értékeire. Újraélték- A kiállítás minden egyes darabja korhű - állítja Petraskó Tamás. Elkészítésüket komoly kutatómunka előzte meg. Az előkészületekben részt vevő kézművesek, iparművészek hónapokig csak leletegyütteseket, régészek rajzait tanulmányozták, amelyeket aztán összevetettek a krónikákból kiolvasható leírásokkal. A sírokban talált szövetdarabok például nem őrizték meg a ruha eredeti színét. Ezeket az írásos emlékek segítségével tárták fel.- A maguk módján időutazást tettek a honfoglalás korába - fogalmaz a kiállítás rendezője. Nem egy-egy helyről előkerült leleteket rekonstruáltak, hanem megpróbálták összeszedni a korra és a kultúrára legjellemzőbb, legbeszédesebb motívumokat.- A kiállításon például látható olyan harcosöltözet, amelynek a süvegcsúcsa a beregszászi, tarsolylemeze a strázsahalmi míg egyéb darabjai a karosi ásatások során kerültek elő. Olyan volt ez, mint egy régészeti rekonstrukció - mondja Petraskó Tamás. - Itt nem csupán újra kellett alkotni, hanem életre kellett kelteni, használhatóvá is kellett tenni a tárgyakat. László Gyula professzor szavait idézve: újra át kellett élni az 1100 évvel ezelőtt élt ötvös lelkivilágát. Honfoglaló tervek Innen indult el aztán az a gondolat, hogy mindezt élőben az emberek elé is tárják. Az „élő katedra” helyszíneként Révész Lászlóval a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjével közösen a Bodrogközt szemelték ki. A kistérség nemcsak természeti érintetlensége miatt felel meg erre a célra, hanem azért is, mert - főleg a Karoson feltárt leletek tanúsága szerint - a honfoglaló magyarok első szálláshelye ezen a területen volt. Számtalan tervük van. Lovas harci bemutatók, lakható skanzenek építése, kézműves műhelyek működtetése, a füves területeket benépesítő őshonos állatok legeltetése, tartása. Mindehhez sok pénz kell, ezért számos helyre pályáztak. Míg várni kell a megvalósulásra, Petraskó Tamás rövid turnékra viszi a múltról beszélő eszköztárat. Közben élménybeszámolókat, előadásokat tart. Vagy ha éppenséggel az kell, vágtató ló hátán ülve fordulásból lövi keresztül íjjal a zsebkendőnyi céltáblát. Persze csak a hitelesség kedvéért.
