Észak-Magyarország, 2001. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-08 / 33. szám

2001. február 8., csütörtök Kultúra 8 Shlomo Mintz 1999-es miskolci koncertjén A hegedű mestere a Mesterbérletben Miskolc (ÉM - PB) - A világ négy legki­válóbb hegedűművésze között számontartott Shlomo Mintz lép fel a Miskolci Szimfonikus Zenekar Mester­bérletének február 11-én, vasárnap este fél 8-kor kezdődő hangverse­nyén, a Miskolci Nemzeti Színházban. Ma érkezik Miskolcra Shlomo Mintz, a vi­lághírű hegedűművész, hiszen a Miskolci Szimfonikus Zenekar Mesterbérletének koncertjére - amely rendhagyó módon nem hétfő, hanem vasárnap este lesz - pró­bálnia is kell. Különösen, hogy nemcsak hegedül, de a zenekart is ő vezényli majd. Shlomo Mintz nem először jár Miskol­con: két évvel ezelőtt Krausz Andrienn zongoraművész baráti meghívásának ré­vén adott egy koncertet a Zenepalotában. Már akkor felvetődött a visszatérés, ami a zenekarnak és a miskolci közönségnek is nagy lehetőség. Mintz nem csak felnőtt művészként lett ismert: csodagyereknek számított, 11 éves korában lépett fel először az Izraeli Fil­harmonikusokkal és 16 évesen debütált a New York-i Carnegie Hallban. Karmester­ként 1989-ben, az Izraeli Kamarazenekar­ral lépett először a közönség elé. 1994 óta a Maastrichti Szimfonikus Zenekar művé­szeti tanácsadója és első vendégkarmeste­re. Kamaraegyüttesekben és szólistaként, hegedű- és brácsaművészként egyaránt vi­lágszerte hallható. A több jelentős zenei kitüntetés és hanglemezdíj birtokosa ma este együtt próbál a Miskolci Szimfonikus Zenekar­ral a vasárnapi hangversenyre, amelyen Mendelssohn: e-moll hegedűversenye és Brahms: II. D-dúr szimfóniája mellett egy idehaza kevésbé ismert izraeli zeneszerző, Ben Haim: Tehilim című zeneművét is hallhatják. Ez utóbbi művet Mintz kérésé­re tanulta meg a zenekar. Abban, hogy a hegedűművésszel kezdhe­ti a Mesterbérlet a 2001-es évet, ismét nagy szerepet játszott a gesztelyi születésű, de Párizsban élő zongoraművész, Krausz Adrienné, hiszen olyan összeget, amelyért a világ más részein vállal fellépéseket, nem tudott volna felajánlani a Filharmó­nia. így azonban természetesen nemcsak a bérletesek, hanem minden zenebarát (aki kap még jegyet) meghallgathatja a rendkí­vülinek ígérkező hangversenyt. • Táncbemutató. A Kazincbarcikai Egres- sy Béni Művelődési Központban Akroba­tikus rock'n roll bemutatót tartanak, február 11-én, vasárnap délután 4 órakor. • Rajzfilmhősök élőben. A Pokémon és más rajzfilmsorozatok mesefigurái kel­nek életre a sajószentpéteri Művelődési Ház színpadán, február 23-án délelőtt 10 órától. • Válogatott grafikák. A Miskolci Galéria grafikai gyűjteményéből válogat az a kiállítás, amely február 12-től látható a miskolci Mini Galériában. A négyezer éves mese igazsága A Lúdas Matyi lesz az idei gyermekelőadás a miskolci Kamaraszínházban Magyar filmszemle: jövőre, ugyan hol? Méhes László Budapest (ÉM) - A 32. Magyar Filmszemle kedden este azon a helyszínen zárult, amelyi­ken a múlt hét csütörtökén megnyílt: a budapesti Átrium moziban, ahol a díjkiosztó gá­lára a versenyben indult 27 játékfilm, 25 kísérleti és kisjátékfilm illetve 35 nem fikciósnak jelölt dokumen­tumfilm alkotói és szereplői közül válogathatott a zsűri. Az idei filmszemle sokban kü­lönbözött az azt megelőzőktől, hiszen egyrészt bevásárlóköz­pontban (a budai Mammut mul­tiplexében) eddig még nem ren­deztek filmseregszemlét: olyan sem volt, hogy a szemleprogram több helyszínen is fusson (ugyancsak Budán, de az Átrium moziban); az pedig ugyancsak el­szomorító, hogy a versenyprog­ramból kimaradt, bemutatásra mégis alkalmasnak talált doku­mentum- és ismeretterjesztő fil­mek készítőit azzal alázták meg, hogy a legminimálisabb hírve­rés nélkül, alig elfogadható tech­nikai körülmények között vetí­tették alkotásaikat a pesti olda­lon (a Kultiplex művészeti köz­pontban, a jelen állapotában ugyancsak leromlott képet muta­tó egykori Blue Box moziban). A 32. azonban nem csak az em­lítettektől lett különleges. Hat napját jó előre beárnyékolta, hogy a Magyar Filmművészek Szövetségének közgyűlése épp a szemle megnyitása előtti napon utasította el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának film­törvény-tervezetét. Az annak ré­szeként emlegetett, a filmek tá­mogatására szánt pénzeket magá­hoz vonó filmközpont életre hívá­sa ellen tiltakozók a Mammutbeli szemle helyszínén fel is állították kamerájukat, amely előtt a szö­vetségbeli rendezők - és a velük szimpatizálók - elmondhatták vé­leményüket a szerintük a film- művészetet kisajátítani, politika- függővé tenni vágyó hatalomról. Ők voltak azok a csendes de­monstrálok, akik a 32. filmszemle korábban elfogadott - majd vala- müyen felsőbb akaratnak enged­ve hirtelenjében elvetett -, film- szalag-szárnyakat viselő angyal figuráját ábrázoló jelvényt hord­tak a szemle egész ideje alatt (s osztogatták a velük egyetértők­nek). Ilyen „háttér” mellett min­Filmszemle Plakát - szárnyak nélkül denesetre hátborzongató volt minden egyes film bemutatása előtt szembesülni a szemle végül hivatalossá lett főcím-animációjá­val - a Grünwalsky Ferenc opera­tőr megfogalmazásában „smink- próbás kozmetikai reklámformá­cióval” -, azzal a személytelén női arccal, amely rövid kacaj kí­séretében lekacsint a vászonról. A filmszemléről tudósítótól jó szívvel aligha lehet elvárni, hogy a terjedelmi korlátok okán a ver­senyben indult 87 film mindegyi­kéről mondjon akár egyetlen mondatot, akár hogy összegzést adjon - a versenyben nem indult műveket nem is említve - 87 job- ban-rosszabban elmesélt történet­ről, celluloidra vagy videóra for­gatott mozgóképekről, netalán ar­ról, milyen állapotok uralkodnak napjaink hazai filmiparában - ez utóbbiról legalább a következő filmszemléig vitatkozni fog egyéb­ként is a filmes szakma. A szem­lélő helyett döntött a zsűri: így lett a 32. Magyar Filmszemle nagyjátékfilmes fődíjasa (az egyébként három évig készült) Tarr Béla Werckmeister harmó­niák című munkája, míg a doku­mentumfilmes kategóriában Csil­lag Ádám Mostohák című darab­ja aratott. A nézettségi sikerlistát - a szemle 338 előadásából - Tö­rök Ferenc Moszkva tér című munkája vezette, másodikként az Üvegtigris futott be. A statisztikák egyébként azt állítják, hogy filmszemlére még annyian nem voltak kíváncsiak, mint a mostanira. Remélhető csak, hogy nem pusztán azért, mert most nőtt valóban néző­korúvá a ’70-es évek bébi-boom nemzedéke... A közösen létrehozott értékek estje Miskolc (ÉM - MG) - A jogos tulajdonától megfosztott, s az igazságtalan hántásért há­romszor megfizető legény történetét sokfelé mesélik a világban, sokfelé el is játsz- szák. Most (először szomba­ton délután 3-tól) a miskolci Kamaraszínházban elevenedik meg Lúdas Matyi története. A mese - amint egy törökorszá­gi ásatás során előkerült agyag­táblának köszönhetően kiderült - legalább négyezer éves. Isme­rik a törökök és az arabok, a ka­talánok és a finnek, a bretonok és az ukránok, s az igazság min­denütt győz, különbséget sok­szor csak az elkobzott állatfaj je­lent; a lúd helyenként sertés, máshol kecske vagy tehén. Nálunk Fazekas Mihály tette halhatatlanná a furfangos legény alakját. Történetének népszerűsé­gét mi sem bizonyltja jobban, mint hogy az író tudta nélkül egy kéziratos másolat alapján nyom­tatták ki Bécsben. Két évtized múltán pedig már színpadra ke­rült a mese, amelynek azóta számtalan színpadi feldolgozása született. Az elmúlt évtizedekben Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - Antonin Dvorak ritkán hallható re­mekműve, a Stabat Mater szerepelt a Népszerű bérlet hétfői hangversenyén. A mű megírásának tragikus indí­tékai voltak. Rövid időn belül há­rom gyermekét veszítette el a művész. A fiát sirató anya zenei megfogalmazását több zeneszerző életművében megtaláljuk. A cseh romantika kiemelkedő népszerű- ségű mestere megrendült hangon, tragikus intenzitással énekli el a Szűzanya keserveit. A romantika tiszta zenei eszközeivel egyetemes érvényű művet komponált. A mű minden előadása nagy siker volt az 1880-as prágai bemutató óta, amely növelte Dvorak európai elismertségét, népszerűségét. A miskolci előadás hallatán a mű sikerét érthetőnek tartjuk. Mindenekelőtt a Nemzeti. Ének­kar (karigazgató: Antal Mátyás), a Miskolci Szimfonikus Zenekar és természetesen Kovács László karmester érdeme, hogy előadá­sunkban a mű szépsége feltárult. Ami a szólistákat illeti, úgy lát­szik, el kell fogadnunk, hogy nincs egyszerre négy, hangüag jó állapotban lévő, egymáshoz hang­színekben és zeneiségben közelítő énekes, akik Miskolc közönségét megörvendeztetnék művészetük­kel. Kolonits Klára, Bátor Tamás, a Miskolcon különösen népszerű Takács Tamara és Timothy Bentch érkeztek erre a feladatra. (A vírusos időszak hallhatóan nem kedvezett hangjuknak). A te­norista vendégművész hangja, >■ muzikalitása nagyon jól érvényé­ül sült, ráádásul olaszos dallamfor- 5 málása is illett a szólam igényes 5 megvalósításához. (Emlékezetes, •ö szép pillanat volt a tenorária fér- £ fikarral kísért előadása.) A Nemzeti Énekkar eddig is „A karmester és a Nemzeti Énekkar között nagy a művészi respekt' sok örömet szerzett a zenebará­toknak. Antal Mátyás karnagyi munkájával mindig tökéletesen felkészített együttes érkezik Miskolcra. Homogén, erőteljes, színgazdag hangjuk, korlátlan dinamikai erejük mindenkor imponáló. Dvorak majd minden tételben nagy feladatot szán az énekkarnak. A könyörgés lírai hangjait, a gyász drámai megje­lenítését hitelessé tették. Külön dicsérendők a női szólamok tö­mör, dús, kiegyenlített színeit. A Miskolci Szimfonikus Zene­kar nagyon jó volt. Lehetne szó­lamokat külön is kiemelni, de ennek a műnek a hangulati, ér­zelmi egységét végül is együtte­sen oldották meg, puha meleg­séggel, erőteljes drámaisággal, alkalmazkodó hajlékonysággal. Kovács László karmester és a Nemzeti Énekkar között nagy a művészi respekt. Ez a magyará­zata a közösen létrehozott érté­keknek. A mű jó ismerete, a je­lentős alkotásnak szóló alázatos közelítés, amiért a karmester és az est közreműködői kivívták az elismerést a közönségtől. Lúdas Matyi (Molnár Sándor Tamás) kedvesével. Évivel (Tari Teri) a leginkább Schwajda György átiratát játszották színházaink, amelynek első bemutatója itt Miskolcon volt 1979-ben Galkó Balázssal, Somló Ferenccel és Somló Istvánnal a főszerepekben. A miskolci társulat most Mó­ricz Zsigmond 1911-ben írt népi já­téka alapján viszi színre a mesét. „Minden sorában van valami megjegyeznivaló... A nyelv szel­leme, mint egy önálló költő, szin­te gondolkozik és humorizál” - vallja Fazekas remekművéről az író, akinek nem adatott meg, hogy színpadon teljes egészében láthassa színművét, amely sok új elemmel és szereppel gazdagítot­ta az eredeti történetet. Csak 1945-ben Kolozsvárott került színre a darab, egy évre rá a Ma­dách Színház tűzte műsorára, s játszották az ötvenes években az Úttörő Színházban is. Fazekas Mihály-Móricz Zsigmond: LÚDAS MATYI színmű két részben Lúdas Matyi Döbrögi Matyi anyja Évi Kobak Hajdú Öreg bíró Istók bá Ferke Legény Molnár Sándor Tamás Fandl Ferenc Kerekes Valéria Tari Teri Latabár Árpád Lukács Gábor Kriston Szabolcs Horváth László Varga Bálint Újhelyi István Leányok Szitás Barbara, Németi Gyöngyi, Juhász Adrienné közreműködnek a Szemere Bertalan Művészeti Szakközépiskola tánctagozatos növendékei, zenészek Díszlet-jelmez: Juhász Katalin Dramaturg: Hársing Hilda Rendezte: Majoros István De vajon manapság akadná­nak-e Lúdas Matyik, akikben elég bátorság van ahhoz, hogy igazsá­got tegyenek, és ha igen, vajon lenne-e lehetőségük arra, hogy betartsák a szavukat - teszi fel a kérdést Majoros István, a darab rendezője. Európai Filmakadémia: két magyar rendezőt hív Budapest (MTI) - Az Európai Filmakadé­mia szavazati joggal felruházott tagjai sorá­ba hívja Gyarmathy Líviát és Böszörményi Zsuzsát, a rendezőket a testület elnöke, Nik Powell levélben kérte fel a csatlakozásra. Gyarmathy Lívia elmondta: mindketten nagy megtiszteltetésnek éraik a felkérést.- Minden tudásommal és a lehetőséggel élve azon leszek, ha magyar alkotással ta­lálkozom az akadémia elismeréséért ver­sengők között, a tőlem telhető legnagyobb mértékben támogassam azt - mondta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom