Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-30 / 304. szám
2000. december 30., szombat EVBUCSUZTATO Szilveszteri lapok, egykor és ma Gyerek az ágy alatt, egér a párnában Olvasóink mesélték 2000-ről Miskolc (ÉM) - Számos újságban olvashatnak ilyenkor, év végén összeállításokat arról, hogy a város, a megye, az ország valamelyik ismert személyisége milyennek látta az elmúlt évet, melyek voltak abban az esztendőben legemlékezetesebb, legtréfásabb történetei. Mi úgy döntöttünk, kipróbáljuk, mi sül ki abból, amikor olvasóink mesélik el nekünk (s így egymásnak) 2000-es vicces, de legalábbis különös eseteiket. Összeállításunkat az alábbiakban olvashatják. Az év legvidámabb történeteként tartom számon - kezd mesélni Czel- vikker Józséfné amikor egy éjszakai mosogatás után bekukkantva a gyerekszobába, négyéves kislányomat nem találtam az ágyában. Nagyon megijedtem, hirtelen 'el sem tudtam képzelni, hová lett. Gyors ellenőrzés a bejárati ajtónál: zárva. - Itt nem mehetett ki. - Fürdőszoba, nagyszoba, konyha, a gyerek sehol. Ébresztem a férjem, aki szegény nem rég aludt el, és mindjárt kelnie kell. A közös keresésnek sincs semmi eredménye. A nagy sürgés-forgásra felébredt a 9 éves nagylányunk is, és most már hárman kerestük a kicsit. Semmi. Végül leültünk a gyerekszobába, hogy rendezzük gondolatainkat, s a pár másodperces csöndben halk horkolásra lettünk figyelmesek. Lassan rájöttünk, hogy a hang az ágy alól jön. S valóban ott volt Fruzsina. Kis plédjét magához ölelve jóízűen szundított. Hogy hogy került az ágy alá, máig sem tudtam kitalálni, ugyanis oda bemászni még ébren is nagy mutatvány kislányom számára, nem még alvás közben. A párna vége Hizsnyik And- rásnét egy „hűséges” egér tréfálta meg: - Kedves egeré- sző kedvű macskám elkóborolt, s mi tagadás, néhány szemtelen egér a házba is be-be- tévedt. Nem riadtak vissza még attól sem, hogy párnáim sarkát kirágják. - Na, ennek véget vetek! - határoztam el. Szereztem egy új macskát, s párnáim sarkát szépen bevarrogattam. Úgy gondoltam, pontot tettem az ügy végére, volt egér, nincs egér. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor este épp az első gyönyörű álmomat kezdtem el álmodni. Halk kaparászást éreztem a fülem körül. - Mi ez? - ugrottam föl. Aztán semmi. Visszafeküdtem. - Biztos csak álmodtam - nyugtattam meg magam. Aztán újabb kaparászás, egyre erősebben. Eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, hogy a szemtelen kis cin- cogót bevarrtam a párnámba. így utólag már mulatságosnak tűnik, ahogy elkeseredett harcot vívtam a fürge egérrel az újra kibontott párnám tollai között, de akkor, a csata végén szomorúan vettem tudomásul, hogy kedvenc párnám nem párna többé. Nem jöttek az ufók Szintén éjszakai történetre emlékszik Hegyi Bernadett:- Kishúgom játék fütyülős teáskannát kapott karácsonyra. Egy idő múlva a gyakori használatnak köszönhetően a kanna olyankor is bekapcsolt, és fütyült, amikor nem kellett volna, s hangja is megváltozott: érces, éles sípolása szelíd, távoli búgássá szelídült. Egyik éjszaka álmomból ébresztett ez a hang. - Jönnek az ufók! - gondoltam rögtön. Épp ebben az időben olvastam néhány ufós könyvet. Az erkélyről pásztáztam az eget, vajon tényleg csészealj alakú űrhajók repülnek majd le? Az ufóvárásból apa mérgelődése térített vissza a valóságba.- Holnap kidobom ezt a teáskannát, képes éjszaka is fütyülni. Azóta sem mondtam senkinek, hogy milyen izgalommal vártam azon az éjszakán a földönkívülieket. Műsor a roncs mellett Munkám jellege miatt elég sokat utazom - kezdi saját történetét Molnár Péter. - Gyakran kell Budapestre mennem. Októberben, egyik budapesti utamon a Margit-híd budai oldalán álltam egy komolyabb, kétsávos sorban, amikor meglódultak az autók és a hirtelen támadt lehetőséget mindenki vérmérséklete szerint szerette volna kihasználni. A mellettem lévő sávból váratlanul elém vágott egy öreg citromsárga Wartburg, de a meggondolatlan manővernek rossz vége lett, a sor ugyanis hirtelen megállt. Elég nagy csattanás volt, az én autóm eleje a Wartburg hátuljának csapódott, az pedig elejével az előtte fékezőbe szaladt. Dugóban koccanni eléggé rémes dolog, hiszen nem elég a karambol miatt idegeskedni, de még a körülöttünk, főleg mögöttünk beszorultak dudálását is el kell viselni. Mindhárom autóból kiszálltunk, szerencsére gyorsan kiderült, hogy sem az én kocsim, sem a hármas koccanás harmadik résztvevőjének terepjárója nem sérült meg komolyabban - sőt, csak a lökhárítók gumicsíkja horzsolódott meg -, de a Wartburg sajnos elég rossz állapotba került. Bár az eleje igencsak összetört, mozgásképes maradt, de a hátulja, a csomagtartó gyakorlatilag felismer- hetetlenné vált - a benne szállított holmikkal együtt. Ami eléggé elkeserítette a wartburgos srácokat, ők ugyanis (mint amatőr hódmezővásárhelyi rockegyüttes) éppen életük első fővárosi klubkoncertjére készültek és a csomagtartóban vitték a gitárokat, a dobokat, az erősítőket, mindent, ami az ütközés után nem csak használhatatlanná, de gyakorlatilag felismerhetetlenné is vált. Mivel egyértelműen ők okozták maguknak a bajt, inkább letörtek voltak, mint ingerültek és mi, a koccanás vétlen áldozatai igyekeztünk megnyugtatni őket. A mögöttünk feltorlódó kocsisorból hamarosan előkerült egy huszonéves fiatalember, aki először csak azért indult el, hogy lássa, miért áll a forgalom. Ám amikor megtudta, mi történt, elővett egy riportermagnót és kiderült, hogy az egyik rádió munkatársa, aki ott, helyben készített egy kis beszélgetést a koncertje előtt karambolozó zenekarral. Akik így, kicsit kárpótlásként, életük rádióriportján estek túl - a roncs mellett. Kötöznivaló január- Még jócskán az év elején, januárban történt, hogy egy korábbi, még nem teljesen gyógyult térdsérülés dacára Budapestre kellett utaznom egy fontos üzleti tárgyalásra - meséli Soltész Judit. - Mivel nem kis tétje volt a dolognak, igyekeztem a legjobb benyomást kelteni, hosszú szoknyában, bundában, hibátlan sminkkel szálltam ki a parkolóban az autóból és indultam a megbeszélt hely felé. Úgy éreztem, rendkívül jól sikerültek előkészületeim, mert igencsak megnéztek az utcán. Fiatalabb és idősebb férfiak, akik velem szemben jöttek, sőt az út túloldaláról is megbámultak. Akkor kezdett gyanússá válni a helyzet, amikor észrevettem, hogy a nők ugyan úgy megnéznek, mint a férfiak. Lopva végignéztem magamon, de nem találtam semmi olyasmit, amit nem szerettem volna, ezért egyre nagyobb zavarban voltam, hogy mégis, miért néz engem mindenki. Nem tehettem mást, magam mögé néztem és meg is láttam, mi olyan bámulnivaló... A még otthon gondosan térdemre kötött fásli letekeredett és ekkor már több méteres sávban húztam magam után. Elcsúszott a fodrászom Marschallkó Ildikó története: — Nyáron történt a nagy melegben, ful- lasztó hőség volt és mint mindenki másnak, nekem is eszembe jutott, hogy ráférne a frizurámra egy kis fazonigazítás. Egyszerűen csak pár centivel rövidebbre szerettem volna vágatni. Felhívtam hát a fodrászom és megkértem, ha tud, igazítson rajta egy kicsit. Mikor beléptem, a szalont takarították, felmosták a csillogó járólapot is. Beültem a székbe, ő pedig az ollóval azonnal munkához látott. Mögémállt, és arra készült, hogy- mint már annyiszor - körben megszedje kicsit. Igen ám. de megcsúszott a frissen felmosott padlón és ugyanazzal a mozdulattal fejem búbjáról levágott egy jókora tincset. Megdermedtem az ijedtségtől, ő visszanyerte egyensúlyát, de ahogy felállt, azonnal kértem tőle egy tükröt, hogy lássam: mit csinált. Akkor döbbentem rá, hogy nem csak néhány szálat vágott le, hanem körülbelül háromujjnyi csíkban nyisszantotta le az ollóval a hajamat. Igaz, szörnyülködtem, de sírás helyett nevetni kezdtem. Nem volt más választásom, 3 milliméteresre kellett vágatnom a frizurámat. Elég extrém lett a megjelenésem, ismerőseim furcsán is néztek rám, találgatták, vajon miért hordom így - de az igazat, hogy elcsúszott a fodrászom, senki nem hitte el. Oda lett a nadrág- A kutyánkat, a fekete szőrű, örökmozgó Duracellt ezúttal a „keresztanyja” fürdette meg, mert a lakásban épp tataroztunk. Szép tiszta is lett az állat, de a szőre rettenetesen hullott. Ilyen körülmények között látogatott meg minket egy kedves barátunk, Tamás. Öt nagyon szereti a kutya - Tamás néha énekel is neki. Örültek egymásnak, a nagy játék közepette a kutya felpattant a barátunk ölébe, és azonmód összeszőrözte az elegáns, világos nadrágot. Szaladtunk volna gyorsan a ruhakeféért, de mivel a lakás is szaladt, sehol sem találtuk. Meglett viszont a porszívó... Leszedtük a csőről a fejet, és azzal láttunk a tisztításhoz. Nem kellett volna, mert a cső teljesen beszívta a nadrágszárat, és egy nagy kör alakú foltot hagyott az anyagon. Pillanatok alatt tönkrement a szép nadrág. Csakis végső elkeseredésében juthatott eszébe Tamásnak, hogy a fürdőszobába vonuljon, és megpróbálja eltüntetni az elmúlt néhány perc csúnya nyomait. De nem jött össze: ahogy megnyomta a folyékony szappan gombját, a tartó csaknem teljes tartalma a nadrágján landolt. De akkorra már mindannyian a hasunkat fogtuk a nevetéstől - sorolja Szőke Zsuzsa. Mi volt a kabát alatt?- Mint minden nap, békésen álltam a pult mögött - könyvet árulok a belvárosban - halljuk Schülle Zsolttól. - Akkor épp egy pár érkezett a standhoz. Nagyon érdekelte őket egy könyv. Főleg a hölgyet. A férfi nagy gavalléran fel is ajánlotta, hogy majd ő megveszi a szíve választottjának, de nem volt nála elég pénz. Már én éreztem magam kellemetlenül, mert egyre csak álltak ott toporogva, ám végül feloldotta a helyzetet a hölgy azzal, hogy ő majd kipótolja a hiányzó részt, kifizet engem. Ki is gombolta a blézerét, akkor lepődtem meg: meztelen felsőtesteit álldogált ott előttem. Szerencsére még mielőtt egy szót szólhattam volna, elővette a zsebéből a pénzt, fizettek, távoztak. Sötétben Csordás Tamással esett meg a következő.- A Miskolci Egyetemen dolgozom - elég sokszor keveredek a hallgatókkal mulatságos helyzetbe. Egy előadás alkalmával diavetítőt is használtam. Abban az előadóteremben elég furák a fényviszonyok, hol az a baj, hogy a vetítőt nem látják a diákok, hol meg az, hogy a jegyzeteléshez túl nagy a sötét. Békésen kezdődött az óra. Mindössze azt akarták tőlem a hallgatóim, hogy kapcsoljam fel a villanyokat, hogy írni tudjanak. A baj az volt, hogy ezt hirtelen és egyszerre közölték, a nagy hangzavarból én pedig azt szűrtem le: sötétebbet akarnak. El is kezdtem lekapcsolgatni a még égő lámpák közül néhányat, mire aztán még nagyobb hangzavar keletkezett, de akkorra én már egy másik kapcsolóhoz nyúltam, mire ők magyarázták, hogy nem, nem azt akarják, a másikat kapcsoljam, és ellenkezőleg, végül a nagy ordítozás közepette, mindenkit túlberregő hanggal leereszkedtek a sötétítő panelek, és mi pedig ott nevettünk a teljes sötétségben. Olvasóinkat kérdezte: Búss Gábor Olivér, Kavaleczné Hegyi Erika, Papp Tímea Fotók: Bujdos Tibor, Vajda János, Végh Csaba
