Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-29 / 303. szám

2000. december .29., péntek Találkoztak a magyar a színházak Harminchét elő­adás, tízezer néző - a magyar szín­házi élet jelentős eseménye volt jú­nius 15. és 30. között a Magyar Színházak Fesztiválja, amelynek a Miskolci Nemzeti Színház adott otthont. A fesztivál néhány emlékezetes pillanatát villantják fel Dobos Klára felvételei. A temesváriak Lorenzaccioja A Budapest Bábszínház Varázsfuvolája Az Artus társulata Szegedről - Gyaloggaloppban ÉSMK-MJiaYMOftSaS % _____________________________Színlap - 2000 8 A színház gyerekfejjel sem „gyerekjáték” Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Lilikéből min­den bizonnyal rendező lesz (most a „rendezők réme"). Róbert Gida sebésznek készül (a színészet a kis fizetés miatt sem vonzza, de hálapénzt nem akar majd elfogadni). Friderikának viszont a színház az élete (sajnos a Kis éji zene című darabot már nem játssza a színház, ezért a diáklány most nincs színpadon). Liliké (Nagy Máté)- Nehéz megértetni egy négy­éves gyerekkel, hogy „dolgoz­zon”, ne játsszon, ne integessen ki a nézőtérre. Az édesanyja be­szél a lelkére, hogy próbáljon jól viselkedni. Nem tudom, mennyi­re élvézi, de nem panaszkodik - mondja fiáról az édesapa, Nagy Sándor hangosító. Máté az - ígé­ret szerint ebben az évadban is repertoáron tartandó - Üvegcipő című vígjátékban játssza a Lili­kének becézett Jánoskát.- Sokat járt be velem a szín­házba, azért is örült a szereplés­nek, csakhogy akkor kötelezett­ség nélkül jöttünk-mentünk. Kis csodavilág volt ez számára, ren­geteg játéklehetőséggel. De egy- egy ilyen szerepet megvalósítani a színpadon nagyon nehéz. A szereplőkkel nagyon jó a fiúcska kapcsolata, ő az egyik központi figura a színfalak mö­gött is. Bár néha nehéz vele. Az egyik főpróbán a rendező már pszichológusért kiáltott, mivel a kisfiú folyton belekotyogott a jele­netekbe. A darab főszereplője, Ko­vács Vanda sem tagadja, nehezíti a dolgát, hogy a monológok köz­ben is minduntalan arra kell fi­gyelnie, nem készül-e valami „rendbontásra”. Különösen akkor volt nehéz, mikor az első sorban Nagy Máté, Pálmai Zsolt (Latabár Árpáddal) és Szabó Emília (Seres Ildikóval) Fotó: Dobos Klára idősebb hölgyek ültek, s hívogat­ták magukhoz Mátét. Róbert Gida (Pálmai Zsolt) Zsoltnak szép múltja van - mond­ják a színházban Pálmai Zsoltról, hiszen elsőként a gyermek Jézust alakította a Mária evangéliumá­ban, s azóta már több darabban is fellépett. Mikor elsős lett a Fráter György Katolikus Gimná­zium nyolcosztályos évfolyamán, úgy gondolta, nem vállal új szere­pet, de mikor kiderült, hogy Ró­bert Gida lehet a (szintént reper­toáron tartott) Micimackóban, nem tudott nemet mondani.- Olvastam korábban a re­gényt, és mindegyik állatka tet­szik, mert mindegyik tud vala­mit. Otthon Micimacinak becéz­nek, mert én is nagyon szeretem a mézet meg az édességet, és én is filozofikus alkat vagyok - mondja Zsolt, aztán arra kér, fel­tétlenül írjam be a cikkbe, hogy nem protekcióval került ide.- Elsős voltam, mikor anyu­kám elvitt a Diótörőre, s akkor egyből vágytam a színpadra. Nem sokkal később telefonáltak az iskolánkba, hogy kellene egy korombeli, énekelni tudó fiú. Az igazgatónőm épp akkor írt be nekem egy dicséretet, mert nyertem egy prózamondó verse­nyen, így ajánlott engem. Zsolt felelősséggel végzi a dol­gát: lázasan is játszott már. Elő­fordult, hogy egy napon három előadása volt: délelőtt Emil és a detektívek, délután Antigoné, este pedig a Mária evangéliuma. Nagy rajongója a kollégáinak, de nem készül művészpályára.- Szív- vagy agysebész szeret­nék lenni, mert ezek „sorsdön­tő” foglakozások. Elhatároztam, hogy hálapénzt nem fogadok el, főleg nem a színészektől, mert nagyon keveset keresnek. Friderika (Szabó Emília)- Megőrülök, ha nem lehetek a színház közelében - mondja a 13 éves Szabó Emília, aki 5-6 éves kora óta vágyott arra, hogy fent lehessen a színpadon. Kisebb feladatok után a Kis éji zene cí-. mű Sondheim-musicalben övé volt az egyik kulcsszerep.- Nem volt nehéz beleolvadni a századforduló táján játszódó darabba, hiszen nagyon szere­tem ezt a kort, s az emberben megvan a vágy, hogy visszanéz­zen a múltba. Magamra találtam Friderika szerepében, elmond­hattam, hogy ő vagyok én. S ez a legfontosabb a színházban: átélni azt az érzést, amit a szerep ki akar fejezni, megte­remteni a lelki kapcsolatot a szerep és színész között. Ha nincs a színházban - ahol úgy érzi, a kollégák nagyon vi­gyáznak rá -, borzasztó hiányér­zete van. Pedig most a legfonto­sabb számára a tanulás. Ezt azonban nemcsak iskolai tanul­mányaira érti, de a lelki fejlő­désre is, ami majd segítheti szí­nészi munkáját. Mert erre a pá­lyára készül. Elisabeth még feltámadhat Az elmúlt évad legnagyobb színházi sikere volt az Elisa­beth című rockopera, s még mindig nagy iránta az érdeklő­dés, ám lekerült a színház mű­sorrendjéről. A rockopera ját­szási jogát ugyanis ötven előadásra vásárolta meg a színház. Szeretnék még a jog­díjat 10-15 újabb estére is meg­szerezni, ennek azonban anya­gi nehézségei vannak - várják tehát az Elisabeth-barát szpon­zorok támogatását. Fotó: Dobos Klára Emlékek és emlékezők a Színészmúzeumban Miskolc (ÉM - MG) - A miskol­ci Színháztörténeti és Színész­múzeumban nemcsak az el­múlt esztendőt összegezhet­jük: a kétszáz éves magyar színjátszás kezdetéig visz vissza az emlékezés. Immár hagyomány, hogy kará­csony előtt a múzeum falai kö­zött összejönnek a Színészem­lékház Egyesület tagjai és a tár­sulat nyugdíjasai, hogy össze­gezzék az elmúlt évet, köszönt­sék a jubilálókat.- Van a múzeum eldugott sar­kában egy fotó - Kerékgyártó László ajándéka -, amelyen a Földessy-társulat látható a szín­padon egy karácsonyi ünnepé­lyen - hallhattuk Gyarmati Bélá­tól, a múzeumi anyag gondozójá­tól. - Együtt a teljes társulat a családtagjaikkal. A fényképnek több évtized után is van sugárzá­sa: a színházi család - ma már kevésbé tapasztalható - varázsát tükrözi vissza. Ebből a varázsból teremtünk meg itt valamit. Somló István megzenésített verseket, Szabados Ambrus Ba­bits Mihály és Márai Sándor verseit hozta ajándékba, Somló Ferenc Juhász Gyula Búcsú­szimfónia című költeményével lepte meg a többieket. S aján­dékkal érkeztek a miskolci Rota- ry Klub képviselői is.- Akik most itt összegyűltek, olyah személyiségek, akik erköl­csi tartásukkal, tehetségükkel fontos példák az elkövetkezendő nemzedékeknek... - köszöntötte a megjelenteket Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója.- Ha a múzeumról szólunk, nem hagyhatjuk említés nélkül Gyarmathy Ferenc nevét, aki kezdeményezője volt e kiállítás­nak, sok év szívós munkájával gyűjtötte össze elhunyt művész­társai tárgyait. Mikor az önkor­mányzat a galériára bízta a Szí­nészmúzeum gondozását, nem­csak az örömet, de a felelősséget is éreztük. Reveláció számba ment a múzeum megnyitása, s azóta is szeretettel látogatják a színházbarátok az emlékhelyet. A múzeum idén is helyet adott alkalmi tárlatoknak. Ku­riózum számba menő volt a hat­vanas évek népszerű miskolci színészének, Makay Sándornak a karikatúráiból rendezett kiál­lítás. A következő, januárban megnyíló tárlattal - halálának százéves évfordulóján - Verdi emléke előtt tisztelegnek. Feb­ruárban egy hónapra bezár a múzeum, hogy március 15-től megújult formában - többek közt a látogatók kéréseit, javas­latait is figyelembe véve - egy újrarendezett kiállítás fogadja a színházszeretőket.Egy asztalnál a „színházi család" tagjaiFotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom