Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-15 / 293. szám
2000. december 15., péntek Miskolc és környéke 7 úil ^ÍU-Í'ÁS • Faluközpontot alakítanak ki. Ongán az önkormányzat több tervet készíttet a leendő faluközpont kialakítására. A későbbiekben ugyanis a művelődési ház előtti teret kívánják olyan centrummá formálni, mely a település fontos részét képezné. • Oklevél. A „Három szombat" akcióban elért eredményes munkájukért oklevelet vett át ezen a héten Bükkszentkereszt polgármestere, Halász Rezső. A községszépítő akciót tovább jövőre folytatják a községben. • Ingyenes jogtanácsadás. A Munkáspárt politikai centrumában (Miskolc, Nagy Lajos király útja 46. sz.) ingyenes jogtanácsadást tart december 18-án 17 órától dr. Rózsa László ügyvéd. Olaj meg benzin Mészáros István M tisztesség úgy kívánja, hogy most is foglalkozzam a benzin-üggyel. Amikor hetente emelkedett az ára, többször érintettem e helyütt a témát, nem kevés kritikával illetve azokat, akiken múlott (múlik) a nafta árának kialakítása. Most mindenki olvashatta, hallhatta az örvendetes hírt: csökkent és újra csökkent az ára. Mindez a különböző tényezők kedvező összhangjának köszönhető, s talán már tényleg érvényesülnek e téren is a piaci törvényszerűségek, talán már tényleg nem csak az emelkedés „gyűrűzik be", hanem, ha a világpiac s egyéb monetáris körülmények úgy diktálják, a csökkenés is. Igaz, ez a csökkenés leginkább csupán mérséklés a benzin jelenlegi árához képest. Az is igaz persze, hogy sok kicsi sokra megy, meg aki a kicsit nem becsüli, stb., stb. Érdekes jelenségként könyvelhető el viszont, hogy először fordul elő az, hogy a benzin olcsóbb lett, mint a dízelolaj. Nehezményezik is a dízeles járműtulajdonosok ezt, talán okkal-joggal, hiszen ők azért vásároltak olajos üzemű járgányt, mert annak olcsóbb a fenntartása. Éppen ezért adtak ki típustól függően ötszázezertől egymillió forintig terjedően több vételárat (a benzineshez képest) a kocsiért. Ráadásul a napjainkban gyártott dízelautókról a szakemberek azt mondják, korszerűbbek, mint a benzinesek. Igaza lett az egykori pénzügyminiszternek is, aki anno, amikor még óriási különbség volt a dízel és a benzin üzemanyag ára közt, kijelentette: a dízel árát felviszik a benzinéhez. Megtörtént, sőt a kijelentést túl is szárnyalták most, hiszen drágább lett a dízelolaj. Hát igen. Hol vannak már azok a szép szőkített olajos időszakok?.. Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást települése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeretné, ha erről szűkebb pátriájában, térségében olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Magyarország zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. A legjobb sztorikat megírjuk majd, és közöljük azt is, hogy melyik olvasónktól származnak az információk. Ráadásképpen minden hónapban a legjobb sztori beküldőjét jutalomban is részesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István telefon: 20/326-5966 Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@inform.hu A vasgyári lakótelep kórháza A beteglátogatáshoz fiákeres kocsik álltak rendelkezésre A kórház épülete Fotó: archív Miskolc (ÉM) - A vasgyári kórházban kezdetben az Assisi Szent Ferenc rendi egyenruhás nővérek végeztek gyógyító munkát - mondja Balogh Sándor hely- történész, akitől a vasgyári kórház létrejöttének körülményeit ismerhetjük meg. A munkalehetőséget az 1868-ban elindult kohászati üzemek építése biztosította, melynek irányítója, Glanzer Miksa gyárigazgató volt. 1891-ben már 1046 fő dolgozója volt a gyárnak, akik közül 784 fő magyar, 123 fő német és 139 fő szláv. Az üzemek felépítése után 1878-ban megkezdődött a munkáslakások építése, 48 db kétosztású lakóházzal. 1892-ben 72 db kétosztású munkáslakással folytatódott. A lakóházak építése 1907-ben 100 db négyosztásű munkáslakás építésével fejeződött be. A dolgozók és családtagjaik betegellátása kezdetben lakótelepen kívül történt, mely igen költségesnek bizonyult. A költség csökkentése érdekében felvetődött a helyben történő betegellátás, vagyis saját kórház létrehozása. A gondolat 1898-ban megvalósult. A lakóházakhoz hasonlóan, téglából, egyemeletes magasságban felépült a kórház. Belülről teljesen felszerelve, 33 ággyal, műtővel, röntgen szobával és laboratóriummal kezdte meg működését, sebészeti és belgyógyászati ellátással. A betegellátást az Assisi Szent Ferenc rendi egyenruhás nővérek végezték. Vezetőjük Mónika nővér volt, akit a betegek nagyon szerettek és tiszteltek. A sebészeti asszisztens Maxima nővér volt. A betegek étkezéséről Elfrida nővér gondoskodott. Az emeleten volt egy kis kápolna a betegek részére, melyben a misén Elfrida nővér orgonáit. A betegek igen magas szintű orvosi ellátásban és emberi bánásmódban részesültek. A kórház első igazgatója és főorvosa dr. Mauks Károly volt, aki elvégezte a műtéteket is. A kórházban lévő orvosok voltak egyben a település háziorvosai is. A beteglátogatásokhoz lófogatú fiákeres kocsik álltak rendelkezésükre, melyet a Társpénztár, (betegsegélyző) tartott fenn. A lóistálló a gazdasági majorral az Alsószinva utca végén a Szinvaparton volt, megfelelő személyzettel. Ahol a ház előtt fiákeres kocsi várakozott, tudvalevő volt, hogy a házban beteg van. Az orvosi ellátást, dr. Jónás, dr. Ladányi, dr. Zakariás, dr. Tálas doktor urak végezték. Az 1930-as évek körül dr. Katona Sándor tüdőgyógyásszal egészült ki. A gyári sérülteket, átmeneti betegeket és az üzemorvosi teendőket dr. Grill főorvos látta el. Az orvosi rendelő gyáron belül volt, de kívülről is volt bejárata. A kisebb sérüléseket, sebkötözéseket Molnár József és Pavlanszky Lajos betegápolók végezték el. A kórház későbbi igazgató főorvosa dr. Feldmann József, magyarosított nevén Földesi József lett. Jó hírben álló sebész főorvos volt, akit Miskolc városa Díszpolgárává is avatott. A gazdasági és betegfelvételi iroda a mellette lévő, szintén téglaépületben volt. A kórház egész területe körül volt kerítve. Belépés a portásokon keresztül, előzetes engedéllyel volt lehetséges, a beteglátogatási napok kivételével. A fertőző betegség igen terjedőben volt, főleg a gyermekek között. Gyógyításukra 1924-ben felépült egy Járványkórház, a Vasgyári temetővel szemben lévő dombon. Magas deszkapalánkkal volt körülvéve. Akik lakásaikban váltak beteggé, figyelemfelkeltés végett a lakás ajtajára kívülről egy piros cédulát ragaszottak. Felgyógyulás után a lakás fertőtlenítését Pléh Jani bácsi végezte el. A járványkórházat a Miskolcon felépült központi kórház után lebontották. A háború után a vasgyári kórház szélesre terebélyesedett, több gyógyászati épület vette körül. Az első, külső elütő megjelenésével emlékeztet, hogy 102 évvel ezelőtt gondoskodás történt a betegek helyben történő ellátásával, az akkori idők legmagasabb szintjén, méltóan európai szintjéhez. Örömmel emlékezem a kórház múltjára, belülről ismertem, gyermekbetegségekből kifolyólag személyesen ismertem a felsorolt kedves orvosokat. Grill főorvos úr fiával az elemi iskola osztályait együtt jártuk végig, melyet az iskolai tablóm örökített meg. Három éve segítik a közoktatást Felsőzsolca (ÉM - MMI) - Három éve tevékenykedik a Fel- sőzsolcai Közoktatási Ellátási Körzet („F-KEK”), mely alkalomból emlékülést tartanak a városban. Az ülés „A régiók szerepe a közoktatásban” címet kapta. A helyszínt a felsőzsolcai Tupperware Oktatási Központ biztosítja a december 15-i rendezvénynek. A délelőtt kilenc órakor kezdődő ülésen a társult települések gyermek- csoportjai köszöntik a résztvevőket műsorukkal, majd Fehér Attila Felsőzsolca polgármestere és dr. Magyar Erzsébet alpolgármester nyitja meg az oktatási fórumot. Tájékoztatók keretében idézik fel az ellátási körzet munkáját, adnak számot a szolgáltatásaikról. Ennek keretében szó lesz még az oktatásirányításról, az informatikai hálózat működéséről, s a szakmai szolgáltatások szerepéről is. A kerekasztal-beszélgetésen a szolgáltatást igénybe vevő önkormányzatok, az oktatási intézmények dolgozói és a szülők is elmondhatják véleményüket. A rendezvény alkalmából összeállítanak egy tárlatot is „Képek társulásunk életéből” címmel. A város szélén, avagy a peremén élve...? Gúr Nándor Miskolc (ÉM) - Nemcsak mint martintelepi - remélt majdani kertvárosi lakos - hanem ezáltal mint Miskolcon élő ragadtam tollat véleményem rövid kifejtésének céljából.- Személy szerint tizenegy éve élek városunknak egy olyan területén, melynek fejlődése - megítélésem szerint sok más peremterülethez hasonlóan - a mai viszonyok közepette elsődlegesen saját tenniakarásán, szellemi és anyagi képességén múlik. Mindez nem baj, de az már probléma, ha az adott területek próbálkozásai és erőlködései nem kapnak kellő támogatottságot a város vezetőitől, mindakkor amikor Miskolc legtöbb részén a város lakójaként élők, teszik kötelezettségüket, adóznak és különféle áldozatokat vállalnak... Ha egy kicsit elgondolkodunk, rögtön látjuk, hogy a belváros és a peremkerületek együttese nem egymás ellen ható fogalmak összessége, az szerves egységet kell hogy képezzen. A város a peremkerületekkel együtt képezi Miskolcot, ezáltal a peremkerületek is Miskolc részét képezik. Ma ez nem így látszik. Gúr Nándor- Nem kell messzire mennünk. Többnyire ha kilépünk a várostáblán kívülre, a környező kisebb településeken azt tapasztalhatjuk, hogy az utak pormentesek, a vízelvezetések rendszere kialakított, a környezet ápolt, zöld, üde felülettel örvendezteti az arra járókat, az ott lakókat. Nem ellenpéldát állítva, de megjegyzendő az, hogy városunk - Miskolc peremterületein sok olyan önkormányzati „kezelésben” lévő ingatlan van, mely ha nem ilyen típusú ingatlan lenne, tulajdonosai már a hatóságokkal vívnák ádáz harcaikat ezek állapota miatt...- Az itt élőknek egyenként mindegyikünknek vannak kötelezettségeink és teendőink a lakókörnyezetünkért, a városért, de bizony ez igaz a város vezetésére nézve is. Egy városrészt - ugyanúgy mint településeket és városokat - lehet, de nem szabad képviselői hovatartozások figyelembe vételével preferálni, vagy háttérbe szorítani. Ezt csak azok teszik, akik nem a város fejlődése, hanem szűklátókörű politikai érdekeik vezérelnek... A felelősségünk ettől sokkal nagyobb és időben is előbbre kell hogy tekintsünk. A fejlődés útját a civil szféra intenzívebb bevonása és kontrollja mellett kell és lehet megalapozni... Előre kell lépni!- Azt is látnunk kell, hogy a korlátozott önkormányzati képviselői alapokból nem lehet elmaradt infrastrukturális beruházásokat finanszírozni, hiányos tömegközlekedést pótolni, a nem lakott felületek teljes körét ápolni, és ezer más olyan dolgot tenni, mint például ipari és logisztikai parkok telepítésének előfeltételeit megteremteni- ami munkahelyeket is teremt- amire hitem szerint a város sem áldoz kellő mértékben, és emellett a tőke „csalogatás” - kivéve a multinacionális kereskedelmi cégek telepítése - kedvező feltételrendszerét sem alakítja ki megfelelő módon... Ebben is előre kell lépnünk.- Jelen időszakban nem tapasztalható kellő érzékenység a peremkerületek megoldandó problémái iránt (sem)... (Nézzük csak meg évről-évre a város költségvetését, a prioritásokat, és az adott feladatok teljesítésére fordított pénzeket, hogyan részesültek az elmúlt években és hogyan részesülnek jelen időszakbank a peremkerületek...) Meggyőződésem, hogy' Miskolcot lehet eredményesebben is irányítani, úgy, hogy' az többek elégedettségét szolgálja, mint most. Növekvő erőforrások- Ezzel együtt azt hiszem a városnak nemcsak a kertvárosi részeivel, hanem a környező településekkel is szerves együttgondolkodó és együtt cselekvő életet kellene élnie ahhoz, hogy a mai stagnáló helyzetéből ki tudjon lábalni. Mindaz, ami nem a belvárosban, hanem a város peremén és a városkörnyéki településeken történik, az is szolgálhatja Miskolc fejlődésének érdekeit, éppen ezért meggyőződésem szerint sokkal nagyobb súlyt kellene helyezni ezen lehetséges együttműködések fejlesztésére is. El kell hinni és tudomásul kell venni, hogy a város peremkerületein is van élet és produktum, így ezen területeknek a támogatásával újabb és dinamikusan növekvő erőforrásokra lelhet Miskolc...
