Észak-Magyarország, 2000. november (56. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-14 / 266. szám

2000. november 14., kedd Szólástér / Hirdetés 12 Graffitisekhez! Olyan problémára szeretném felhívni az önök figyelmét, ami egyre nagyobb mérete­ket ölt városunkban: a falfir­kákról van szó. Tudom, hogy foglalkoztak már ezzel a kér­déssel a lap hasábjain, de úgy gondolom, e jelenség mellett nem mehetünk el sző nélkül és visszaszorítása Megbecsülik őket Bensőséges ünnepségen ve­hettünk részt november 2-án azon nyugdíjasok, akik a Szakszervezeti Bizottság előzetes meleghangú levél- beni invitálását elfogadtuk. Őszinte fogadtatásban volt részünk már a megér­kezésünkkor, ami a fehér asztalnál még fokozódott. Jó volt látni az örömteli arco­kat, az újra együttlét hatá­sára ismét egy nagy csapat tettünk. Vájsz Miklós régió ügyvezető igazgató úr széleskörű szakmai tájékoz­tatását hallgatva újra „ak­csak a közös fellépés eredmé­nyeként történhet meg. „Graffitisekhez! Főként a vadon élő állatok­nál fordul elő, hogy megjelö­lik a területüket. Az állatvi­lágban ez természetes, az em­bereknél viszont megdöbben­tő. Végigsétáltatok már nyi­tott szemmel a városban? Ha igen, akkor szégyelljé- tek magatokat! Tényleg ennyi­tív” OTP-ssé váltunk. A Szakszervezeti Bizottság külön megbecsülését fejezte ki az 50-51 éves tagsági vi­szonnyal rendelkező nyug­díjasai iránt. Rublinszki István Szakszervezeti Bi­zottság titkár úr pénzjutal­makat adott át, s mind­annyian szerény ajándékkal tértünk haza. Jó étvággyal fogyasztottuk el a finom ebédet, nemfigyelve a hi­báinkra s észrevétlenül evés közben is csak beszél­tünk, kérdeztünk, örültünk egymásnak. Úgy érzem mindannyian szívesen fo­gunk emlékezni a miilen­re ostobák vagytok? Régi vagy új, műemlék vagy modern egy épület. Nektek teljesen mindegy. Semmi sem számít, csak tönkretegyétek és a kis idióta jeleteket odapingáljá- tok. Erre aztán büszkék lehet­tek! A „nyugati világot” nem így kell utánozni! Amit ti csináltok: ezen a szinten máshol már nem di­vat. nem lehet csodálkozni a niumi évvel egybeeső nyug­díjas találkozóra, gondolat­ban együtt voltunk azokkal is akik már nincsenek kö­zöttünk, és akik bármilyen okból nem jöhettek el. Megköszönve az OTP Bank Rt. Szakszervezeti Bi­zottság Vezetőségének és a Bank szakmai vezetésének azt, hogy együtt lehettünk 230-an, munkájukhoz sok si­kert és jó egészséget kíván­va. Elköszöntünk annak re­ményében: „Jövőre újra, Ve­led, ugyanitt.” dr. Koleszár Istvánné Miskolc A RÉSZTVEVŐ NYUGDÍJASOK NEVÉBEN primitív firkákon, ha ezt ér­telmi szinteket nem haladja meg. Nem hiszem, hogy ne lennétek többre hivatottak! A madár sem piszkít a sa­ját fészkébe, veletek ellentét­ben, pedig ti emberek vagy­tok. Valóban? Bizonyítsátok be, hogy nincs igazam és nem vagytok olyan szánal­masak, mint ahogy azt írtam!" 3 U.i.: Elnézésüket kérem, ^ ha helyenként keményen fo- 3, galmaztam, de szeretem Mis- 5 kolcot és gondolom sokan va- •ö gyünk, akik teszünk is érte. 2. Nem szabad hagyni, hogy az oktalan vandalizmus, az értelmeién rongálás kereked­jen felül! Kérem, ha tehetik, közöl­jék írásomat a Szólástér c. rovatukban, mert célom az, hogy egyre többen figyelje­nek oda környezetükre! El­torzult értékrendű világban élünk, de talán együtt sike­rülhet csökkenteni negatív hatásait. Egy miskolci polgár Válogatós taxisok? Avasi lakótelep, Űjgyőri fő­tér, Szemere utca, Szentpály utca - taxik sorakoznak utasra várva. Legalábbis ezt gondolná a gyanútlan állam­polgár. Csak egy a baj : ez a „luxus” nem jár ám minden­kinek. Különösen annak nem, aki olyan helyen lakik, mint például a Békeszálló környéke. Mi ugyan soha nem laktunk az említett he­lyen, de a Csillag utcában igen. Sajnos, sok embernek a kettő ugyanazt jelenti. Pedig szüleim is, mint az utca töb­bi idős lakója, több éven át azon fáradoztak, hogy kis családjuknak a tőlük telhető legjobb lehetőségeket megad­ják. Gyerekeiket taníttatták, családi házukról saját kezű­leg gondolkodtak. És ez utób­bi nem mondható el azokról az emberekről, akik a Béke­szállónak bármikor is lakói voltak, hiszen ők a készbe ültek bele. Persze az ő kezük munkája is látható ezeken a házakon, az vitathatatlan. Az itt lakó, mára már idős emberek megpróbáltak béké­ben élni az ideérkezőkkel, annak ellenére, hogy kör­nyezetük minősége és felépí­tett házuk értéke rohamosan csökkent. A városi emberek előítélete pedig régi és az újabb lakókra egyaránt ki­terjedt, és kiterjed ma is. így volt ez két hete is. Szükségünk lett volna egy taxira. A testvérem többdip­lomás sikeres cégvezető, sa­ját nyugati autóján jár. Csak éppen ezen a napon a kocsija szervizben volt. Tár­csáztam, de néhány perces várakozás után az a válasz érkezett, hogy nincs szabad kocsi. Ettől a cégtől már kaptunk néhány hete egy nagyon kedves sofőrt a Csil­lag utcába. Nyilván ő is elé­gedett volt velünk, mert a vidéki útról szeretett volna vissza is szállítani minket, de erre már nem volt szük­ség. (így utólag bánom, hogy nem kérdeztem meg a nevét.) Szóval nem volt sza­bad kocsi. Fényes nappal. Aztán ismét tárcsáztam egy másik számot. Itt a Csillag utca szó hallatán egy pilla­natot sem várva közölték, hogy nincs kocsi. Aztán fel­hívtam egy harmadik szá­mot, ahol a legnagyobb meg­lepetésemre meg sem vár­ták, hogy mit akarok, már mondták is az ismerős szö­veget: nincs kocsi. Aztán hívtam egy újabb számot, és itt nagy örömömre beígér­ték a 18-as kocsit. Az persze már meg sem lepett minket, hogy a hívott taxi természe­tesen nem jött. Beláttuk, hogy a miskolci taxisok jóvoltából aznap se­hová sem fogunk eljutni. Pe­dig nem jártak volna rosszul, hiszen a testvérem igen há­lás szokott lenni a színvona­las szolgáltatásokért. És, hogy hol itt a fajgyűlölet? Én már nem lakom a Csillag ut­cában, ha nekem taxira van szükségem, mindig kapok. Arrafelé ugyanis még járnak szabad kocsik. A sofőreikkel elbeszélgetve tudtam meg né­hány kulisszatitkot. Ezek egyike az, hogy nyíltan nem lehet felvállalni azt, hogy az „etnikumhoz” tartozókat nem szállítja a vállalat. Sok­kal egyszerűbb annyit mon­dani, hogy éppen nincs sza­bad kocsi. Nem a romákat védve jegyzem meg: van rendes, tisztességes ember és sajnos . létezik mocskos, durva, ag­resszív alkoholista is. Talán valahogy így kellene különb­séget tenni. Név és cím a szerkesztőségben Továbbra is várjuk olvasóink közügyekről szóló észrevételeit. Kérjük, írjanak röviden, mert a hosszabb írásokat terjedelmi korlátáink miatt alkalmanként kény­telenek vagyunk tömöríteni. Névtelen levelekkel semmilyen formában nem foglalkozunk. Az e rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szer­kesztőség álláspontját. A kéz­iratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Hirdetés A A j □ LAT □ K? Mexikói mirelit ZÖLDSÉGKEVERÉK 45Dg M A : ‘AJÁNLATUNK a készlet erejeig tart és a Miskolci Cora Áruházra vonatkozik. 6 9 FT

Next

/
Oldalképek
Tartalom