Észak-Magyarország, 2000. november (56. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-13 / 265. szám

2000. november 13., hétfő Aktuális 5 MEGINT HETE Jó tett helyébe... Kiss József Valószínű alapvető em­beri sajátosság egy bizonyos - nevezzük legszebbnek - életkor felett azon kesereg­ni, hogy a világ megválto­zott, sőt rossz irányba változik. Én sem va­gyok kivétel, de a fentiek figyelembevételével és ellenére is azt kell mondanom, hogy van­nak azért elgondolkodtató esetek. Napi munkám során sok olvasói levél megy át a kezemen. Akad közöttük segélykiáltás is: a levélírók megpróbálnak tőlünk segítséget kapni kilátástalan élethelyzetükben. Ha van rá mód, közöljük e leveleket, és az sem ritka, hogy érkezik is segítség. Amint az nemrégiben történt, amikor is egy idős hölgy - aki maga sem jómódú - felajánlotta, hogy küld egy ...,-t a rászoruló­nak. Többet nem árulhatok el az ügyről, az idős hölgy kérésére. Ő ugyanis kétségbeeset­ten kérte, álljak el attól a tervemtől, hogy nagylelkű gesztusát (akár neve elhallgatásával is) megírjam a Szólástér rovatba. Mint mond­ta, minden résziét áruló lehet, amely felfed­heti kilétét, majd hosszan sorolta a vértől csö­pögő tévéműsorokból megismerhető, folyto­nosan ismétlődő eseteket, melyek során idős, egyedül élő hölgyeket támadnak meg, rabol­nak ki, ölnek meg. Még ajándékának eljutta­tását is a konspiráció legszigorúbb szabályai­nak betartásává! szervezte meg. Az adományt közvetítők útján küldte el (nem postán, az le­nyomozható), Így maga a megajándékozott sem ismeri jótevője kilétét. Szóval - fellengzősen fogalmazva - ide ju­tottunk: a néni nemhogy élvezné a jótettéért jogosan kijáró megbecsülést, de olyan szigorú inkognitóban kénytelen élni, mintha részt vett volna a nagy angliai vonatrablásban (hogy a hazai olajszőkítésről ne is beszéljünk). Ez azért mégiscsak elgondolkodtató, és gondolom, önöknek is megvan erről a lesújtó véleményük. Azért nem kérem, hogy tegyék közzé véleményüket, mert hátha abból kide­rülhet, ki írta és hol lakik, netán egyedül él, és pláne idős ember - szóval jobb félni mint megijedni. Mert - ahogy mondani szokták - ilyen idő­ket élünk. Lerabolták a gatyáját Miskolc (ÉM - PT) - A Debrecenből bün­tetőeljárás miatt Miskolcra szállított há­rom fiatalkorú fiú a rendőrségen sem mondott ellent korábbi bűnöző magatartá­sának. A velük összezárt mezőkövesdi fiú­ról ugyanis erőszakkal levetették a nad­rágját, és egyikük - a sajátját levéve - magára húzta a szerzeményt. Nagy Sán­dor, a miskolci rendőrkapitányság sajtó- referense a szerdán történ bűncselek­ményről elmondta: a fogda előállító helyi­ségében szánták rá magukat újabb bűn­cselekmény elkövetésére korábbi törvény­telenségük miatt eljárás alá vont trió tag­jai. Fenyegetéssel kényszerítették a ruha­darab átadására a számukra idegen fiút. Csakhogy a pantallószerzés ily módja a rendőrség falai között is súlyos bűncse­lekménynek számít. Ezért a fiúk ellen csoportosan elkövetett rablás alapos gya­núja miatt (a meglévők mellett) újabb el­járás indult. Börtönnel fizethet Encs (ÉM - PT) - Amikor a szemerei csalá­di ház tulajdonosa, a 86 éves férfi a kinti motoszkálásra felriadt álmából, és kiment megnézni, mi csapja a zajt, egy középkorú személy jött vele szembe a kamrából. Az is­meretlen, a hóna alatt lévő sózott lapocká­val éppen távozni szeretett volna a tetthely­ről. Az aznap vágott disznó húsát szoronga­tó idegen nem adta vissza a szerzeményt. Inkább behúzott egyet a megrettent gazdá­nak, majd eltűnt. Dr. Lipusz György alezre­des, az encsi rendőrkapitányság vezetője el­mondta, a forrónyomos csoport munkatár­sainak rövid időn belül sikerült felkutatni a (bejegyzett lakhelye alapján) miskolci hússzerzőt, aki ismerőseméi tartózkodott a faluban. A házkutatás során előkerült az el­rablóit hús is. A támadót néhány napon be­lül bíróság elé állították. Az encsi bírósá­gon múlt kedden elhangzott ítélet szerint öt és fél év szabadságvesztéssel sújtották, mint különösen visszaesőt. Az ítélet nem jogerős. Nem tudni, hova költözhet a Zsamai Miskolc (ÉM - BAL) - Még nem tudni, hova költöztetné a városháza a miskolci ócska­piacot. Az árusítóterületnek is helyet adó területre állító­lag volna vevő, ipari haszno­sítással. Az árusoknak akkor menniük kell, bár ők aláírás- gyűjtéssel tiltakoznak. A Zsigmondi utca és Besenyői ut­ca által kijelölt terület övezeti be­sorolásának megváltoztatását ter­vezi az önkormányzat - adott hírt lapunk a küszöbönálló tervmódo­sításról nemrégiben..Az építészeti szabályozás lehetséges átalakítá­sáról előkészítő anyag is készült a polgármesteri hivatalban, amely elvileg a képviselőkhöz és más illetékes szervekhez jutott csak el, valójában azonban a Zsarnai piac árusai is megismer­ték a benne foglaltakat. Az ócska­piac esetleges elköltöztetésének ötlete nem nyerte meg a tetszésü­ket, s - mmt az a választókörzet önkormányzati képviselőjének, Dömötör Zoltánnak a múlt heti közgyűlési ülésen előadott felszó­lalásából kiderült - aláírásgyűj­tésbe fogtak. A másfél száz névvel támogatott tiltakozó levelüket el­küldték a polgármesternek. Ko­Helyét keresi a bolhapiac bőid Tamás válasza azonban nem nyugtatta meg őket: a politikus arra hegyezte ki a kérdést, hogy a „városnak nem kötelessége bol­hapiac fenntartása”. Dömötör Zoltán szerint viszont a válasz­Fotó: Vajda János nak azt kellett volna tartalmaznia - és az önkormányzatnak is erre való megoldást kellene keresnie -, hova lehetne az érintettek számá­ra minél kisebb megrázkódtatás nélkül áthelyezni a létesítményt, amennyiben a területet tényleg el kell adni. Lapunk információi szerint a piac mögötti telek iránt egy ka­miondepót építeni szándékozó befektető érdeklődik; a városhá­za illetékese korábban kérdé­sünkre azt mondta, jelentős be­fektetői érdeklődés tapasztalha­tó a sík fekvésű, közművesített és jól megközelíthető terület iránt. Állítólag az is elképzelhe­tő, hogy marad a Zsarnai, csak a mainál szűkebb területen. A hivatal főépítészi kabinetjé­től most csak annyi felvilágítást kaphattunk: a korábbi, előzetes elképzelésekhez képest fejle­mény nincs. Jelenleg a kérdés szakhatósági vizsgálata folyik. Az esetleges költözés célpontjára nézve konkrétum még nem léte­zik; a téma a szakemberek sze­rint a képviselő-testület februári ülésén kerülhet napirendre. A terület ipari hasznosításra való eladásához ugyanis iparterületté való átminősítése szükséges; ezt, a rendezési terv módosításával, a közgyűlés teheti meg. Máshol is lehetne Az ügy, mint arra korábbi lapszámunkban utaltunk, a közgyűlés legutóbbi ülésén is szóba került. Akkor Dömötör Zoltán beszámolt a körzeté­ben folyt aláírásgyűjtésről, a bolhapiacot pedig mint a vá­ros jellegzetes elemét jelle­mezte, amire Kohold Tamás úgy reagált: a városnak nem terve megszüntetni a Zsar- nait, de számára, minthogy a környéken komoly infra­struktúra-fejlesztés van kilá­tásban, „más területet is ki lehet jelölni". Költözött, majd elhalt Egerben annak idején nem .jött be” a bolhapiac elköltöztetésé­nek ötlete, bár a létesítmény mai vegetálásához több ok veze­tett. A korábbi helyén, 1990-ig sok gond volt a belvároshoz vi­szonylag közel működő „lengyel piaccal”, ezért a városháza a költözés mellett döntött. A majd­nem teljes egészében önkor­mányzati tulajdonú Városgondo­zás Kft. épített egy új helyet, kint, a település szélén, elkerít­ve, jól felszerelten. Itt azonban már gyakoribbá váltak a hatósá­gi (adó-, vám-, rendőrség, közte­rület-felügyelet) ellenőrzések, márpedig - ahogy Soós István, a kft. vezetője érdeklődésünkre el­mondta - a fokozott figyelem se­hol sem segíti az efféle, „nem a legszigorúbb szabályok szerint üzemelő” intézmények működé­sét. A külföldi árusok áttelepül­tek Mezőkövesdre, s ez közvetett módon, másfél-két éven belül a használtcikk-piac halálához ve­zetett. A társaság befektetett pénze épp csak hogy visszajött. Azóta az egri bolhapiac inkább csak névleg létezik, helyét idő­szakos autópiac foglalta el, a ha­gyományos árucikkeket, „ócska­ságokat” kínáló kereskedők leg­feljebb heti két napon tűnnek fel, igen kis számban. A lányom az egészség­ügyben dolgozik, mindig felhívja a figyel­memet az orvosi ellenőr­zés szükségességére. V érnyomásingadozás miatt szedek gyógy­szert, így havonta egy­szer egyébként is elme­gyek a rendelőbe. Sze­rintem fontos, hogy tö­rődjünk magunkkal, és szakavatott ember, a háziorvos kísérje figye­lemmel testi épségün­ket. Különösen igaz ez a nőkre. A mértékletesség általában megfelelő módszer az elhízás és az érrendszeri betegsé­gek megelőzésére. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a lé­lek rendezettségét. Kecskeméti Mihályné (67) nyugdíjas N em hiszek az orvosi gyógykezelésben. Hiába járok már hosszabb ideje minden­féle szakorvoshoz, a bőrbetegségemre eddig senki sem találta meg a gyógyírt. Soha nem gondoltam volna, hogy nyugdíjas éveimet bete­gen kell leélnem. Ráadásul úgy, hogy az egészségügy nem képes meggyógyítani. Talán a véletlen szerencse segít majd egyszer, hogy rendbe jöjjön a bőröm. Ha pedig valamelyik orvosnak mégiscsak si­kerülne kikúrálni a ba­jomból, attól kezdve másképp tekintenék rá­juk és a bizalmamat is visszanyernék. OlAh György (61) nyugdíjas N yugállományba vo­nulásomig az óvo­dásokat arra neveltem, hogy egészséges élet­módban, rendszeres testmozgással és helyes táplákozással éljenek. Nekem szerencsém volt eddig, mert ötven éve nem láttam orvost. Ta­pasztalataim alapján alakítom ki magam, fér­jem és a családban élők gyógymódját, ha mégis megfázás vagy valami más történik. Az étrend kialakításánál pedig ar­ra törekszem, hogy a házi gazdaságban ne­velt szárnyasjószágot, malacot fogyasszuk. Még kecskét is neve­lünk, aminek a tejét és túróját fogyasztjuk. VirAgfi Endréné (76) nyugdíjas A második világhábo­rúban a fronton vol­tam. Talán az ottani ri­deg életmód edzett meg annyira, hogy nincse­nek komolyabb problé­máim az egészségem­mel. Nem iszom, nem dohányzom, mert fon­tosnak tartom az egész­séges életmódot. Az ér­rendszeri betegségemre gyógyszert kaptam, így tünetmentes vagyok. Magam nem gyakran látogatom meg az or­vost, de a nyugdíjas klubban havonta egy­szer megjelenik a dok­tornő, és megnéz ben­nünket. Ha pedig vala­mi elvátozást lát raj­tunk, akkor úgyis szól és szakorvoshoz küld. Seremet IvAn (86) nyugdíjas H a nem lennének orvosok, talán már nem élnék. Több műté­tem volt, ami rendbe hozott és visszaadta az életkedvemet. Most ép-, pen a férjemet műtöt­ték meg a szívével. Ez az operáció is jól sike­rült. Bízom az orvo­sokban, az egészség­ügy munkájában. Rendszeresen eljárok szűrővizsgálatokra, és évente egyszer alapo­sabban is megnézetem, megvizsgáltatom ma­gam. Tapasztalatom szerint az idejében ész­revett betegség meg­gyógyítható. Senki ne gondolja, hogy majd elkerüli a baj, és örökéletű lehet. Budai IstvAnné (58) nyugdíjas Nem hozott szerencsét a kéményseprő Miskolc (ÉM - PT) - A Sajóka- zán tevékenykedő kéményseprő sem magának, sem az ellenőrzött ház tulajdonsoának nem hozott szerencsét tavalyi vizitjének kö­szönhetően. A házigazda ugyanis szén-monoxid mérgezésben vesz­tette életét otthonában. Ráadásul a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya által most el­készített vádjavaslat szerint bün­tetőjogi felelősség terheli őt a ha­lál bekövetkezéséért. A Miskolc Városi Ügyészség­nek eljuttatott iratokból kide­rül, hogy a tragédiával végződő éjszakán a sajókazai család asszony tagja rosszul érezte magát, ami miatt felébredt, és kitámolygott a konyhába. Fér­jét pedig már mozdulatlanul, holtan találta a földön. A vizs­gálat szerint a szén-monoxid forrása a konyhában felszerelt gázkazán volt. Az égéstermék azonban nem jutott ki a ké­ménykürtbe és onnan a szabad­ba. Ézért keletkezett a halálos gáznemű anyag. A szakértői vélemény megál­lapítja: a mérgezés közvetlen oka az volt, hogy a korábban megtartott kéményseprői el­lenőrzés során a szakember nem hívta fel a családtagok fi­gyelmét a rájuk leselkedő ve­szélyre. A tisztítónyílást lezáró ajtó ugyanis már akkor hiány­zott. Ráadásul nem tette meg a megfelelő intézkedést a baleset- veszély elhárítására. Ezért álla­pította meg és adta át a vizsgá­lati osztály az ügyészségnek a 26 éves kéményseprő ellen: a halált okozó, foglalkozás köré­ben elkövetett gondatlan veszé­lyeztetés vétsége miatti vádja­vaslatot. A elmarasztaló ítélet esetén a törvény szerint akár öt évi sza­badságvesztéssel is szankcionál­hatják az elkövetőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom