Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-05 / 130. szám

2000. június 5., hétfő fám-tmíimmM # Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Gömöri hagyományok. Gömöri és Ózd környéki népi hagyományokról beszél­getnek dr. Ujváry Zoltán néprajzkutató­val az ózdi városi könyvtárban június 8-án, csütörtökön délután 4 órakor. • Rendhagyó irodalomóra. Fa leszek, ha fának vagy virága címmel rendhagyó iro­dalomórát tart Ludvig József és Ötvös Éva előadóművész a szendrői Közművelődési Központ Könyvtárában június 6-án, ked­den délelőtt háromnegyed 12-től. Könyvtárosok tanácskozása Sárospatak, Szerencs (ÉM) - A Határon- túli Magyar Könyvtárosok VI. Zempléni Nemzetközi Tanácskozását rendezi meg június 5-6-án a sárospataki Városi Könyvtár és a szerencsi Városi Kulturális Központ. A nyitónapon délelőtt 11 órakor kezdő­dik a szakmai tanácskozó Sárospatakon. Az előadások középpontjában a magyar könyvtári szaksajtó áll. A résztvevők rög­tön a legilletékesebbekhez, a szaklapok fő- szerkesztőihez intézhetik kérdéseiket. Másnap Szerencsen folytatódik a konfe­rencia délelőtt 10 órától. Ezen az ülésen több, a könyvtárosok munkáját segítő új kiadványt mutatnak be határon túli és hazai szerzők tollából. A Bodrogköz eseményvilága Halász Magdolna Zemplén egyik legszebb, vadregényes ré­sze a Bodrogköz, amely történelmében, irodalmában, hagyományaiban és művé­szetében igen gazdag múlttal rendelkező tájegység. A népszerű és sokoldalú Tamás Erzsé­bet legújabb kötetében dokumentumok, levéltári források és élő személyek visszaemlékezéseinek felhasználásával adja közre „A Bodrogköz esemény világát a honfoglalástól napjainkig”. A formai megjelenítésében ízléses, tar­talmában sokszínű, illusztrációkban igen gazdag könyv a Bodrogköz ezeréves történetének „tárháza”. A szerző a nagy gondossággal össze­gyűjtött ismeretanyagot igényes szer­kesztőmunkával, olvasmányos formában, két nagy fejezetre tagolva állította össze. Az első részben felelevenedik a „dicső múlt”. Szemelvények formájában olvasha­tunk honszerző őseinkről, a magyar uralkodóház eredetéről, a honfoglalás­ról, a Bodrogköz honfoglaláskori törté­nelmi eseményeiről. Rövid, tömör tanul­mányok és képek segítségével tanulmá­nyozhatjuk a honfoglaló törzsek életét, nyelvhasználatukat, öltözetüket, munka- és háztartási eszközeiket, harcmodoru­kat és temetkezési szokásaikat. A Bodrogköz életének plasztikus be­mutatását a kiadvány második fejezete tartalmazza. Először a tájegység jellemzőit, majd a bodrogközi településnevek eredetét ta­nulmányozhatjuk. Ezután különösen ér­tékes statisztikai adatokat találunk a kö­tetben (a 14. századtól napjainkig) Zemp­lén és a Bodrogköz népességszámának alakulásáról. Jelenlegi aktualitása mellett tanulsá­gos és értékes „A Bodrogköz nagy árvi­zei” című írás, amely eddig nem publi­kált források alapján vázolja fel a kör­nyék pusztító árvizeinek történetét, az itt élők küzdelmeit az árral, és a közel 600 évszázados árvízvédelmi erőfeszíté­seket is. Példaértékű a tájegység főbb történel­mi eseményeinek kronológiája, és az azt követő két tanulmány, amely 1900-tól napjainkig a gazdasági élet nehézségeit, gondjait, a hátrányos helyzetet, de az eredményeit is elemzi. A dicső múlt, a gondokkal és nehézségekkel teli jelen egy reményteljesebb jövőt sejtet. A millennium tiszteletére kiadott kö­tetben való eligazodást a fejezetek elején lévő tartalomjegyzék segítheti. Tamás Erzsébet könyvét ajánlhatjuk a környék lakóinak, helytörténészeknek, kutatóknak és e tájegység iránt érdeklő­dőknek. Igazi ünnep lett az idei könyvhét Miskolc (ÉM - CsM) - Hogy pontosan mennyi fogyott az 1432 forintos átlagáron meg­jelent 178 könyvheti, és kü­lönösen a listán kívüli köny­vekből, nem tudható. Ami biztos: a tavalyinál jobban si­került az idei könyvünnep. A miskolci könyvtéren az első napon a tavalyinak háromszoro­sát forgalmazták a sátrat verők, és biztos, hogy ebben komoly szerepe volt a mostani csalogató napsütésnek a tavalyi cudar idő­vel szemben. Vagy például a szép hangú gimnazistáknak, akik pro­dukciójukkal megállásra, és köz vetve böngészésre, vásárlásra késztették a járókelőket. De nem­csak a szombaton bezárt könyv­vásárt, a könyvhét egyéb rendez­vényeit is komoly érdeklődés kí­sérte, és valószínűleg kíséri még ezen a héten is. így nyugodtan leírhatjuk: valódi ünnep lett az ide ünnepi könyvhét. Mi sok, mi szép Az anyagi kondíciók alig változ­tak tavaly óta. A könyvheti kiad­ványok átlagosan 1432 forintba Nehéz volt a választás a bőséges kínálatbólFotó: Bujdos Tibor kerültek (tavaly 1400), a legol­csóbb kötet 500 (tavaly 480), a leg­drágább pedig 9900 forintba (ta­valy 7900-ba). Igaz, a legolcsóbb­nál olcsóbb is volt, a Bíbor Kiadó - amelyik csak bemutatni hozta el kiadványait, ám eladás lett a vége - A mi városunk, Miskolc című könyvét 350-ért kínálta.- Úgy kétezerért - válaszolja egy nézelődő hölgy a könyvtéren a kérdésre, mennyiért tervezi a vásárlást. Minden évben eljön a könyvvásárra, és körülbelül ilyen nagyságrendben vásárol - mint mondja, vagy egy szép, vagy két egyszerűbb kivitelű, de érdekes kiadványra telik belőle. Egy fiatal pár viszont igazi szép könyvet csak a régiek kö­zött talál magának. Más még kézbe venni is, mondják, és per­sze megvenni is, hiszen az, hogy így 800 forintért négy Molnár Ferenc-könyvet vehettek, önma­gáért beszél. Kortárskereslet A könyvünnep mégis ismét a kortárs magyar irodalomé. Fo­gyott szépen a Szép versek és a Körkép, keresték, szinte termé­szetes módon, a médiából ismert személyiségek könyveit, például Bácher Ivánét, Vitray Tamásét, a már korábban megjelent Ke- pes-könyvet és a Lengyel-Vár­szegi munkát, kezdi az összeg­zést Szabó Lajosné, a Bibliofil Kft. miskolci Kazinczy Könyves­boltjának vezetője. De érdemes még folytatni a névsort, hiszen korábban előfordult, hogy csak a külföldi neves írók munkái kerültek az érdeklődés közép­pontjába. Most viszont örömmel vették észre és meg például Esz- terházy és Spiró, Janikovszky, Lator és Parti Nagy munkáit is az olvasók. Suliexpo-díjas kódex és kumiszrecept Kázsmárk, Szentistván és Tállya is díjat kapott az országos pályázaton Tállya (ÉM - SFL) - Az ország valamennyi általános iskolá­jából várták a pályaműveket a Nyíregyháza-Sósfürdőn működő Pedagógiai, Közmű­velődési Intézet és Tovább­képző Központ által szerve­zett Suliexpóra. Megyénkből Kázsmárk, Szentistván és Tállya díjjal tért haza. Az évenként megtartott Suliexpó­ra az idén tizenhárom kategóriá­ban írtak ki pályázatot a program szervezői. Az ország valamennyi általános iskolájából igen nagy számban érkeztek a pályaművek, sőt, nemcsak hazánk területéről, de a határainkon túl működő ma­gyar ajkú általános iskolákból is. A tizenhárom fogalomkör rendkí­vül változatos feladatokat tartal­mazott, de a fókuszban magyarsá­gunk történelme állt. A gyerekek készíthettek kódexeket, makette­ket, írhattak monográfiát telepü­lésükről és intézményükről, ter­vezhettek közlekedési és használa­ti eszközöket, bármit, ami a Kár- pát-mendencét jellemzi, gyűjthet- tek régi magyar recepteket, és még lehetne sorolni. A háromnapos rendezvényen, amely kapcsolódott a gyermek­naphoz, a tanulók „élőben” mu­tathatták be művészeti és nép- művészeti ambícióikat, szaval­hattak, mondhattak prózát, sze­repelhettek hangszerekkel mint szólisták, de a három színpadon felléphettek bűvészek, parodis- ták, modern- és formációs tánco­sok is. Előadásaikkal bemutat­hatták a nagy felfedezések ko­rát, a lovagi tornák hangulatát, a kultikus szertartások világát. A szakemberekből álló zsűri a harmadik nap végén értékelte a produkciókat, illetve eredményt hirdetett a beküldött pályázati anyagokat illetően. Megyénkből három intézmény kapta meg a Suliexpo 2000 díját. A kázsmárki Fogarasi János Általános Iskola tanulói kódexet írtak, míg a szentisváni általános iskola és a tállyai Zempléni Árpád Álta­lános Iskola tanulói régi magyar ételek leírásából készítettek összeállítást. A beküldött recep­tekből a Suliexpo 2000 házigaz­dái könyvet szerkesztettek, ame­lyet, túl a pénzjutalmakon, meg­kapnak az érintett iskolák. Mátyás-mondák drámai keretben Új magyar ifjúsági színjáték született a Diósgyőri várban Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Nem sokat tu­dunk arról, hogy Mátyás ki­rály miként múlatta az időt a Diósgyőri vár falai között egy-egy vadászat után. Talán ezért nem is erről, hanem a fiatal Hunyadiakról szól a várjátékok alatt bemutatott ifjúsági játék. Kevés olyan fejezete van a ma­gyar történelemnek, amelyről igazán jóízűen lehetne anekdo- tázni: valamilyen baljós árnyék majd’ mindig rávetül a történe­tekre, amint a diósgyőri várjáté­kok keretében bemutatott A két Hunyadi című ifjúsági előadás­ban feldolgozott mondákra. Thu- róczy Katalin történelmi játéka a két elfogott Hunyadi-fiúról szól, akik a budai várbörtönben ítéletre várnak. Egy törött va­rázstükör segítségével hűséges állataik, a holló és László pari­pája nyelvét is megértik, s Má­tyás kedvesével, Andulkával együtt színjátékkal próbálják ol­dani a rabság és az ítéletre vára­kozás feszültségét. A vidám epi­zódokban elképzelik - sejtve, hogy Lászlóra halál vár -, mi­lyen király is lesz Mátyásból. A játék lecke és vizsga is egyben Mátyás számára - a történetek abban segítenek, hogy a legkülö­nösebb helyzetekben is igazsá­gosan döntsön. Mátyás-mondák füzérét kínál­ja tehát az előadás: egymás után sorjáznak a jól ismert mesék az igazmondó juhászról, a cinkotai kántorról, Mátyás bolondjáról, az álruhát öltő király kalandjai­ról. Ám az egyébként vidám tör­ténetek - anélkül, hogy humoruk A premier szereplői erejét vesztenék - itt a keretjáték révén furcsa fénytörést kapnak. Minden résztvevő érzi a különös komédia felelősségét, s a történe­tekben is hangsúlyt kap - gyil­kosságok, lefej eztetések kapcsán - a fenyegetettség érzése' Miköz­ben egyik mondából a másikba váltunk, egy-egy elkomoruló te­kintet jelzi a drámai véget. Bár a történeteket átkötő rö­vidke jelenetek ügyesen fűzik tovább a mesék fonalát, s jó rit- musúak a mondafeldolgozások is, valahogy egy idő után még­sem éreztük azt a drámai fe­szültséget, lendületet, ami végig magával ragadná a nézőt. Pedig Lengyel Pál és munka­társai a részletekre is odafigye­lő, kidolgozott előadást hoztak létre, amelyben nem a látványos díszletekkel, jelmezekkel káp­ráztatják el a nagyérdeműt, ha­nem az ötletességgel - miként lehet játszani, színházat vará­zsolni néhány tárggyal, ruhada­rabbal. Szellemes például, aho­gyan a jelmeztervező Haamer Andrea egy-egy ruhadarab ki­fordításával, átkötésével más fi­gurát teremt. S végig bírják az alakváltást a szereplők. Á Kan­cát nagyon találó mozgással megformáló Lóránt Krisztina és a hollót játszó Gőz István bravú­rosan jeleníti meg az állati ka­raktereket is. Lászlóként Sípos Fotó: Dobos Klára Imre, Mátyásként Vida Péter il­letve mindkettejük szerepét fel­váltva játszó Blazsovszky Ákos és Andulkaként Soltész Erzsébet a mondákban erőteljesebb voná­sokkal rajzolják meg a különbö­ző figurákat, a keretjátékbán fi­nomabb eszközökkel éreztetik az alaphelyzet komorságát. Az előadás többszörösen is hi­ánypótló: nemcsak a színpadja­inkon sajnálatosan ritkán látha­tó történelmi tárgyú ifjúsági da­rab született, de a produkció ar­ra a fajta - szintén hiánycikk­nek mondható - gyermekszív házra is példát mutat, amely el­sősorban a néző fantáziájára, já­tékosságára épít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom