Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-30 / 151. szám

2000. június 30., péntek Miskolc és környéke 7 hírcsokor • Bükkszentkereszti napok. Július elsején és másodikén falunapot tartanak a bükki településen. Július elsején szombaton dél­előtt nyolctól este fél hatig tart a prog­ram, vasárnap pedig az iskolaudvaron a délelőtt 11 órakor kezdődő Benko Dixie­land Bánd együttes koncertje zárja a ren­dezvényt. • Kevesebb gyerek. Nyékládházán szep­tembertől 157 gyerek jár majd óvodába. Ez jóval kevesebb, mint az előző évek­ben. így várhatóan csökken majd az óvo­dai csoportok száma is. • Alsózsolcai vállalkozók. A nagyközség­ben megközelítőleg 300 vállalkozó dol­gozik. A tevékenységi körük rendkívül széles: a kereskedelmi munkától a könnyűipari, kézműves, ipari szolgáltatá­sokon keresztül az ügynöki tevékenysé­gig, számos ágazatra kiterjed. JEGYZET Varázskutya Gyöngyösi Gábor A javíthatatlan világot valamivel már türelme­sebben szemlélve, kez­dem szeretni a kutyákat. Rajongójuk ugyan még nem vagyok, én ma­gam nem is tartok még kutyát, de a szárnya­sok előnyben részesítése mellett - pipi, pipi­hús, galamb, stb. - elismerem,,hogy többször utánuk fordulok, jobban megbámulom már őket, mint eddig. valamilyen határt jelentő „eddig", meg a „szárnyasok" szó szorul itt gondolom némi magyarázatra. Összevonva és nagyon röviden adva magyarázatukat körülbelül annyit jelen­tenek, hogy életkorom előrehaladtával töb­bet megengedek már a szememnek, mint azelőtt, s minden zavar és restelkedés nélkül rajta felejtem azokon a szépségeken, amelyek elébe kerülnek. „Eddig" úgy gondoltam, hogy az ilyesmit a velem ellenkező nemű - mindig ellenkeztek - szépségek tolakodásnak veszik, vagy valamilyen közeledési szándéknak ami­től azért „eddig" óvakodtam. Fantáziáivá azért magamban úgy gondol­tam, hogy a szép lányok, asszonyok kemé­nyített mellű blúza alatt, mikor szembe jön­nek velem, fehér „galamb" verdes a szárnyá­val riadozva a tűsarkú cipő kopogásától, most meg már tudom, hogy a gumitalpon csoszo­gó tündérek feszes pólója alatt valami lapossá van nyomorítva. Ebben pedig - számomra legalábbis - már nincs semmi talány, semmi ingerlő. Áttértem hát a kutyákra, amelyek pórázának másik vé­gén bizony többször látok áldozatra, önfelál­dozásra is kész szépségeket a hajnali órákban. Ebben a néhány éve tartó, nyugodtabb és bölcsebb szemlélődésben meg rájöttem még valamire. Arra, hogy ezek a ronda ebek, ame­lyek ilyen kívánatos gyönyörűségeket vonszol­nak maguk után, varázskutyák lehetnek, akik tudják még, mi kellene a magamfajta, bátor­talan férfiembernek. L gyről, kettőről biztosan tudom, hogy varázskutya. Különben hogy történhetett volna meg, hogy ugyanaz a kutya amely vagy három-négy évvel ezelőtt a kapuban egy nyeszlett kislányt hasra rántott, most egy gyönyörű csinos bombázót hord a lánca végén, aki még csak nem is hasonlít arra a pehelykönnyű kis csontkollekcióra, akit évekkel ezelőtt rángatott. Az oldalt Irta: Mészáros István Telefon: 20/326-5966 e-mail: mmi@iscomp.hu Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Horgász, vadász, kertész... Negyven évet húzott le a Diósgyőri Gépgyárban, ma kiskertgazdasága van Párái Imre nemcsak kiváló kertész - volt horgász, vadász is Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - NZ) - Világ­életében a közösségben érezte jól magát Párái Imre, a Diósgyőri Gépgyár volt géplakatosa. Most hatvanhét évesen nyugdí­jas éveiben viszont kedveli a magányt. A Miskolc déli határá­ban lévő Lippán túli dűlőben egy komplex kis gazdaságot ho­zott össze öreg napjaira. Mielőtt e gazdasággal ismerkedtünk vol­na, az öregurat változatos élet- útjáról kérdeztük.- Mindig szerettem a közössé­get: fiatalként, ’57-ben a Stúdió Együttesnek lettem az ifjúsági vezetője. Ez egy kulturális irá­nyultságú közösség volt, színját­szás, néptánc jellemezte tevé­kenységi körünket. Aztán a la­katos munka mellé mindig tár­sult valami hobbi. Voltam hor­gász, vadász még kutyaidomító is - meséli életútját Párái Imre. Horgászként, vadászként is profi szintre emelkedett az évek során.- ’57-ben az ÉMHE-be, a me­gyei horgászegyesületbe is beke­rültem, és horgászmester let­tem. A jelölőbizottság javaslata alapján választott meg a közgyű­lés. Olyan horgászokból lesz a mester, aki bebizonyítja: szereti is, tudja is művelni a horgásza­tot. Szerencsémre, ekkor került ki az egyetemről Csikós József, akitől sokat tanultam, mind az ellenőrzések, mind a továbbkép­zések során. Az akkori megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak igazgatási csoportvezetője, dr. Sömjén Miklós is értékelte a munkámat. Neki és Stock János hadosztály parancsnoknak kö­szönhetem vadászpályafutáso- mat, vele kezdtem vadászni. Elő­ször a taktaharkányi társaság tagja voltam, majd a Szőke Ti­sza Társasághoz kerültem - ele­venednek meg az emlékek. Bizonyára az ifjúsági mozga­lomban a kulturális kis együt­tesben szerezte meg csapatépítő, közösség összetartó képességét. Nemcsak saját kedvére horgá­szott, vadászott, hanem mások­nak is segített.- Mindig könnyen barátkozó ember voltam, szerettem az em­bereket, a jó társakat. A vadász- társaságban is gazdasági vezető lettem. Kis területen gazdálkod­tunk a Szőke Tiszában, de igen aktívan. Tízezernyi fácánt te­nyésztettünk, vadkacsa állomá­nyunk országosan elismert volt. Törzsállományt tartottunk egy másfél holdas bekerített tóban, Tiszaoszlártól kifelé, a Hejőto- roknál. Szárnyukat roncsoltuk, csak méternyi magasságig re­pülhettek. Gazdaságos vadászati Párái Imre Fotó: Bujdos Tibor .vállalkozás volt. Hasonlóan a külföldiek vadásztatása is. Egy olasz csoport évente visszajárt, franciák is jöttek. Mi itthoniak hajtottunk nekik, a vadászku­tyákkal. A Hejő-ágak mentén, a nádasok peremén rengeteg fá­cán, vadkacsa volt. Mi szedtük össze aztán a lelőtt, „madara­kat”. Jó pénzt hozott a társaság­nak 1-1,4 milliót évente a hatva­nas-hetvenes években. Horgász múltjára is büszkeség­gel gondol vissza. Sok fiatalt ne­velt kiváló horgásszá. Például if­júsági horgásztáborokban. Külö­nösen szívesen gondol egy fiatal tanítványára, akinek a Balaton­nál elért és ott megcsodált ered­ményeihez gratuláló levelet kap­tak az ottani horgász egyesülettől. Másfél évtizede a Lippán túli kertje a mindene Párái Imré­nek. A 400 négyszögöles telek teljesen ellátja a családot gyü­mölccsel, konyhakerti növé­nyekkel, sőt részben hússal is.- Abaújszántóról származom, közel állt hozzám a mezőgazda­ság, bár utáltam kapálni, mert muszáj volt - ma már derül fia­talkori ódzkodásán. - Nagyon el­hanyagolt kert volt ez régen, ki­száradt fákkal. Átalakítottuk most már két kivétellel minden fát én építettem. Júliustól szep­tember végéig terem a 17 külön­böző fajta őszibarackfa. Ezen kí­vül 8 és fél almafa sorakozik a kertben, a fél azt jelenti, hogy oltás után az egyik fa fele almát, másik fele körtét terem. (A ker­tész számára szórakozás az ilyen kísérletező oltogatás.) Meggy, cseresznyefa, no és cse­mege, illetve borszőlő teszik tel­jessé a gyümölcsöst. A konyhá­kért kezelője inkább a felesé­gem, ő segít a munkámban, meg időnként az egyik lányom mondja Párái Imre. No, és ne feledkezzünk meg az állatállományról. A kutya, macska mellett haszonállatok sorával találkozunk a kert végé­ben elkerített udvarban. Kecske, nyúl, baromfi bizonyítja a gazda állatszeretetét, a növény, a gyü­mölcs kedvelése mellett. Párái Imre 39 évet húzott le a Digépben lakatosként, előtte másfelet a MÁV fűtőházban. Most már csak a kertjének él. Kora hajnaltól késő estig dolgo­zik. Nem gyötri alvászavar - mondja búcsúzóul jó kedéllyel. Érdemes volt befektetni a sportba Sajóvámos lett a labdarúgóbajnok a Miskolc körzeti bajnokságban Sajóvámos (ÉM - MMI) - Kez­detben sok volt a bizonyta­lanság, főleg létszám gon­dok adódtak a bajnoksá­gunkban - mondta évadzáró értékelésében Boldizsár Jó­zsef, a Miskolc Körzeti Lab­darúgó Szövetség elnöke. A Sajóvámoson megtartott ünne­pi ülésen kiosztották az 1999/2000. évi bajnokság helyezettjeinek a díjakat. Az évadban 100-100 mér­kőzést játszottak az ifi és a felnőtt csapatok. Tizenegy csapat harcolt a bajnokságban az első helyezé­sért, mint az elnök kiemelte: összességében jó színvonalú, sportszerű mérkőzéseken. Persze, voltak problémák is, például a fe­gyelmi helyzetet illetően. Az évadzáró résztvevői meg­tudhatták, hogy összesen 320 sárga lapot osztottak ki a bírók, s 46 játékost állítottak ki. Két mérkőzés szakadt félbe, s össze­sen harminckétszer álltak ki a csapatok létszámhiányosán. Az elmúlt szezonban ezt nem bün­tették, ám a jövőben már szank­cionálnak ilyen esetekben. Elhangzott még: megfelelő lé­tesítményekkel rendelkeznek a csapatok. Boldizsár József a sa- jóvámosiakét külön kiemelte, mondván itt magasabb osztály­beli mérkőzéseket is lebonyolít­hatnának, hiszen kiemelkedően jók az adottságok. Szólt még a játékvezetők tevékenységéről is, majd az eredményhirdetés kö­vetkezett. Az 1999/2000. évi körzeti baj­nokságban az ifiknél első lett Sa- jópetri, második Sajóvámos, míg harmadik Mályi csapata. A gól­király a sajóvámosi Tóth Barna­bás lett - 26 góllal. A felnőtteknél a bajnok Sajóvámos csapata lett. Második helyen Mályi, harma- dik helyen pedig Sajósenye vég­zett. A gólkirály Pöcz Lajos, a sa- jósenyei gárda játékosa lett 18 góllal. A fair play díjat ebben a bajnoki szezonban a Nyíri SE Szirma érdemelte ki. A rendezvényen részt vett az ülésnek helyt adó Sajóvámos polgármestere, Komjáthy Lajos- né, aki jelezte, hogy ünnep ez a nap a számukra, hiszen a tele­pülés csapata lett az első. A sportklub 1993/94-ben kezdte meg tevékenységét, mintegy há­rom évtizedes kihagyás után. A hátteret a képviselő-testület sportszerető tagjai megteremtet­ték, így volt hol gyakorolni, ját­szani. Több millió forintot fek­tettek be a sportba, s most az eredmény láttán kitűnik: érde­mes volt. Ajándék az ötödik szülinapra „Vivilla lak” olvasható a mini víkend ház oldalán. Kifogyhatatlan a nagy­szülői leleményesség. Kertjükben külön játszó­kertet alakítottak ki uno­kájuknak és minden szü­linapra újabb játékkal gazdagodik a gyermek­kert. A Vivilla házzal kezdődött a sor, most az ötödik szülinapra július 8-ára egy mókuskerékkel lepi meg a nagyapa uno­káját, Steványik Vivient. Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom