Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-27 / 148. szám

2000. június 27., kedd Kultúra 8 • Diósgyőr Dunaújvárosban. A Diósgyőri Képzőművész Stúdió hat tagja, Kletz László, Szlifka Anna, Koscsó László, S. Marján Ida, Homola Krisztina és Veres At­tila mutatja be festményeit, grafikáit jú­nius 28-tól, szerdától a dunaújvárosi Munkásművelődési Központban. • Húsz gitár. A Szendrey-Karper László Gi­tárzenekar Alapítvány húsztagú zenekara ad koncertet az edelényi Művelődési Köz­pontban június 27-én, ma este 7 órától. • Könyvtáros asszisztensek. Egyéves tanul­mányai végeztével sikeres záróvizsgát tett az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár könyvtáros asszisztensképző tan­folyamának 16 hallgatója. A hevesi intéz­mény az északkelet-magyarországi térséget lefedve folytatja középfokú képesítést adó képzését, ami szeptemberben újra indul. Nyáreste az Ungvári Vonósnégyessel Sárospatak (ÉM - BSZA) - Május végétől augusztus közepéig majd minden hét vé­gén jelentkezik Sárospatakon a Nyáresték a várnegyedben címet viselő program, amely a Pataki Nyár komolyzenei rendez­vényeit gyűjti össze. Ennek keretében adott koncertet az elmúlt hét végén az Ungvári Vonósnégyes. Kaszó Lajos zenetanár, az est házigaz­dája elmondta, az 1997-ben alakult együt­test magasan képzett zenészek alkotják, s az ungvári önkormányzat támogatásával működnek. Az eltelt néhány esztendőben több országban vendégszerepeitek, Ma­gyarországon 1998-ban mutatkoztak be Budapesten A Nemzetek Házában megtar­tott koncertjükkel. Zemplénbe már több alkalommal is ellá­togattak. Az Ungvári Vonósnégyes elsősor­ban egyházi zenét játszik, ám repertoárjuk­ban klasszikusok és modern zeneszerzők művei egyaránt szerepelnek. Négynapos történelemóra az államalapításról Bánhorváti (ÉM) - Szent István és ko­ra volt a témája a millenniumi olva­sótábornak, amely szombaton zárult Bánhorvátiban. A négy nap folyamán a gyerekek az irodalom, a zene és a művészet szemszögéből is megköze­lítették a történelmi kort. Helyi és nagybarcai általános iskolások vetették bele magukat az államalapítás korába a bánhorváti önkormányzat olva­sótáborán, de a Magyar Millenniumi Kor­mánybiztosi Hivatal támogatta rendezvé­nyen nem csak elméletben kerültek közel őseinkhez a gyerekek.- A kézműves-foglalkozások is szerves részét alkották a tábornak, bőröztek, ne­mezeitek, gyöngyöt fűztek a résztvevők - mondta el Dienes Mária táborvezető, a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ népművelője. - Ez a generáció már hozzá van szokva, hogy mindent ké­szen kap, most a saját kezüket is használ­niuk kellett. Hallatlan sikerélmény volt számukra egy tarsoly elkészítése is. A vetélkedők és táncházak között ter­mészetesen előadások, kiscsoportos foglal­kozások is voltak. A tábort megelőző ala­pozó előolvasás során szerzett ismerete­ket mélyítették el a négy nap alatt.- Eleve olyanok érkeztek, akiket megfo­gott a téma - folytatta Dienes Mária. - Nem csoda, hogy az alkalmi minikönyv­tár köteteit az utolsó napokban már állan­dóan forgatták, nézegették, jobban utána­néztek a hallottaknak. Korábbi olvasótá­borainkból már többen lettek néprajzo­sok, történészek, népművelők. Remélem, hogy ebből a harmincöt gyerekből is sike­rült néhányat „beoltani”, hogy később is fontosnak tartsák történelmünket. Nekünk a közönség boldogsága a fontos Koltai Róbert szerint nincs komédiás szerep, vagy drámai szerep - csak szerep van Koltai Róbert Fotó: Bujdos Tibor Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Történeteket mesélek színészként a szín­padon és a filmekben - mondja magáról Koltai Ró­bert, aki állítja: a komédiá- zás nem alacsonyabb rendű valami. Az ismert színész a Balfácánt vacsorára című ko­médiában aratott sikert va­sárnap a miskolci színházi fesztiválon. □ Meglehetősen sok színdarab fi­gurázza ki a valóságot a miskol­ci színházi fesztiválon. Mit gon­dol: ez a program válogatóinak ízlését tükrözi, vagy a mai ma­gyar színjátszásnak ez a megha­tározó új irányzata? • A kritika hajlamos rá, hogy ne sorolja a magyar színház ki­emelkedő teljesítményei közé a mély művészi mondanivalót nél­külöző produkciókat. Én egész eddigi pályafutásom alatt azért küzdöttem, hogy ne legyenek mesterségesen fenntartott kü­lönbségek a műfajok között. Kapjon elismerést minden pro­dukció, amelyik képes katarzist kiváltani a nézőkből. Katarzis a kirobbanó nevetés csakúgy, mint utána egy kibuggyanó könnycsepp. Ha valaki bejön a színpadra és képes örömöt okoz­ni a nézőknek, az az én felfogá­somban szintén igazi színház: nekünk a közönség boldogsága a fontos. A miskolci fesztivál programját válogatók érdemé­nek ezért éppen azt tartom, hogy nem törődve a fanyalgók- kal, terepet adtak minden katar- tikus sikerű színházi rendez­vénynek. Szerénytelenség nél­kül mondhatom, hogy az álta­lunk bemutatott Balfácánt va­csorára ilyen előadás. □ Ön szerint csak a kritika tesz különbséget komoly és könnyebb műfajok között? • Szerintem nem volna szabad léteznie semmiféle rangsornak. Azt kellene nézni, hogy egy víg­játék a színpadon a szakma sza­bályai szerint jó, vagy rossz, ahogy ezt a mércét kellene alkal­mazni a drámát játszókkal szem­ben is. Évek óta próbálom képvi­selni, hogy az ember egyszerűen csak: színész. Ha drámát játszik, az ő dolga elérni, hogy a közön­sége könnyezzen. Ha vígjátékban szerepel: érje el, hogy a nevetés­től csorogjon a nézők könnye. □ Az utóbbi időben mégis mint­ha a populárisabb műfajokban aratna sikereket. Ön találja meg ezeket a szerepeket, vagy önt ta­lálják meg a szerepei? • Nem tudok mit kezdeni az olyan kifejezésekkel, hogy popu­láris műfaj. Történeteket mesé­lek színészként a színpadon és a filmekben. Nem hiszem, hogy ez alacsonyabb rendű valami vol­na. Játszottam egyébként „komolyabb” szerepeket is: Willy Lomant Az ügynök halálá­ban, vagy Shakespeare A velen­cei kalmárjában Shylockot, Tho- mas Mann Mario és a varázsló­jában Cippolát. □ Nem érzi igazságtalannak, ha mégsem ezek miatt marad emlé­kezetes, hanem mondjuk A mi­niszter félrelép című komédiában nyújtott alakításával? • Nincs velem semmi probléma ebből a szempontból. Számomra nem létezik komédiás szerep, vagy drámai szerep - csak szere­pek vannak. Aki megkeres bár­miféle ajánlattal, ismerhet any- nyira: velem nem vásárol zsákba­macskát. Munkál bennem valami hajlam, hogy megpróbáljam sze- rethetővé és elérhetővé tenni, amit csinálok, legyen az dráma, vagy vígjáték. Szeretnék adni va­lamit a közönségnek, azt tartom fontosnak, hogy ez sikerüljön. □ Ha komédiázik, teszteli-e vala­kin a bemutató előtt a poénjait? • A közönségen. A nézők renge­teget segítenek nekem. A leg­jobb rendező az idő, a sok és jó előadás. Ha olyan csapat dolgo­zik együtt, mint a miénk a Jó­zsef Attila Színházban, nemhogy romlik, de jelentősen javul is az idők során az előadás. Erre jó példa A miniszter félrelép esete. Sokan temették, amikor a mo­zikba került a filmváltozata. Ak­kor a színházban a hatvanadik előadásnál jártunk. Most a két- századiknál tartunk... Zárul a játék a színházzal Miskolc (ÉM) - E hét pénte­ken, június 30-án befejeződik Miskolcon a Magyar Színhá­zak Fesztiválja - így véget ért színházi játékunk is. A szervezők köszönik az olva­sók, a nézők figyelmét. Az előző heti játék nyertesei: Földvári István­ná (Bánhorváti), Nagyné Po- gonyi Erzsébet (Miskolc), Molnár Árpádné (Miskolc), Fazekas Gabriella (Felső- zsolca). Nyereményüket, az Üveg­cipő című előadásra szóló belépőt a színház jegyirodá­jában vehetik át, hétközna­pokon délelőtt 10 és este 7 óra között. Váralján találkoztak a dudások Boldogkőváralja (ÉM) - Meg­kímélte az eső a Millenniumi Boldogkői Várnapokat a hét vé­gén, kellemes nyári időben lát­hatta tehát a közönség a közép­kori harci bemutatókat, népze­nei és könnyűzenei koncerteket és az I. Dudás Találkozót. Ez utóbbi a Magyar Dudazenekar és számos, országosan ismert néptáncegyüttes fellépését fog­lalta magában. Az ország legjobbjaiból összeválogatott tizennégy dudás színvonalas produkciójával többször is megörvendeztette a várnapok közönségét, nem kis tetszést aratva közöttük. Az együttes két csoportra szétválva szólaltatta meg a pergő dallamo­kat a település és a vár különbö­ző pontjain. A Magyar Dudazenekar Fotó: Bujdos Tibor Klasszikus és formabontó Shakespeare Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Globe Színház két változatban - Shakes­peare hagyományosan és formabontón. A színházi ta­lálkozó két előadása nem­csak az emberi természet­nek, de az angol klasszikus­nak is tükröt tartott. Az Új Színház Othellójának dísz­lete az angol reneszánsz színház faszerkezete: Kiss Csaba rendező az eredeti shakespeare-i térben játszatja a velencei mór tragédiá­ját. Othello és Jágó legbensőbb gondolataikkal látványosan hoz­zánk, nézőkhöz fordulnak - nagy­monológokként hatnak a néhány mondatos kiszólások is. Impo­záns tér, nagy ívű zene, látvá­nyos színészi jelenlét - klasszi­kus előadást nézünk, bár a ren­dező dramaturgiai megoldásai­ban érezhetünk friss értelmezése­ket. S ha már színházat játsza­nak nekünk, jobban figyeljük az alakítások minőségét, X jobb volt, mint Z - hallani a nézőtéren az összevetést a korábbi miskolci produkcióval. A rendező, aki ko­rábban egy kiváló Macbeth-elő- adásban csak a négy főszereplőt hagyta meg, most csak a statisz­tériát húzta ki a darabból, pedig a tér és az előadás jellege megkö­vetelné a látványos tömeget - ahogyan a díszes jelmezeket meg­kapja a szem. Színházi műélvezet nagyformátumú hősökkel és pes­ti sztárokkal, Bubikkal, Gáspár­ral, Ráczkeveivel, Bitskeyvel... A Csarnokban látott előadás címe - Balta a fülbe - ugyan Fey­deau-t idézi, Lőrinczy Attila da­rabja azonban Shakespeare III. Richardját és valamelyest a Ham­letet variálja mai környezetben. Parafrázist kapunk, amelyben a nagy klasszikushoz való viszo­nyuk megrajzolásában önmagu­kat koordinálják az alkotók. A já­téktér itt is pontosan követi a Globe kétszintes színpadát: elöl a szabadteret jelző nagy alapszín­pad - itt ráccsal körülvéve, mert lakótelepi dühöngőt jelez, felette hátul polgári szobabelső. Kőbá­nya, (új)gazdag polgári család, drog, bérgyilkosok és ezredvégi lepusztultság. És hangsúlyozot­tan színház: akár a reneszánsz korában, itt is férfiak játsszák a női szerepeket. Nem kabarészin­ten mórikálnak - női magatartás- formát mutatnak meg olyan stili- zációs technikával, hogy Brecht tapsolna, ha látná. A játék végén Richard anyja - vagy a fantaszti­kusan jó Kovács Zsolt(?) - elfelej­ti szövegét, a Miatyánkot. Súgó jön, majd a jelmezeiket lassan le­vető színészek reneszánsz tánccal zárják a játékot - idézőjel, tapshí­vó finálé. Műélvezet folyt itt is, „hatásvadászat” szavakkal és ké­pekkel. Az Othello korjelzés nél­kül szólt férfi és nő viszonyáról, a kaposváriak napjaink érzelmi kiüresedésének látleletét adták, s közben a „természet tükrében” saját arcukat is keresték. S ugyanezt kellett tenniük a nézők­nek is a Csarnokban, akiket úgy­mond „interaktívan” vont a já­tékba a véletlen: az esti fagyosko­dás ellen a jelmeztárból való bun­dákkal takaróztak -, így a néző téren is Shakespeare-hősök ültek Gáspár Sándor (Othello) és Botos Éva (Desdemona) Fotó: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom