Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-27 / 148. szám
2000. június 27., kedd Kultúra 8 • Diósgyőr Dunaújvárosban. A Diósgyőri Képzőművész Stúdió hat tagja, Kletz László, Szlifka Anna, Koscsó László, S. Marján Ida, Homola Krisztina és Veres Attila mutatja be festményeit, grafikáit június 28-tól, szerdától a dunaújvárosi Munkásművelődési Központban. • Húsz gitár. A Szendrey-Karper László Gitárzenekar Alapítvány húsztagú zenekara ad koncertet az edelényi Művelődési Központban június 27-én, ma este 7 órától. • Könyvtáros asszisztensek. Egyéves tanulmányai végeztével sikeres záróvizsgát tett az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár könyvtáros asszisztensképző tanfolyamának 16 hallgatója. A hevesi intézmény az északkelet-magyarországi térséget lefedve folytatja középfokú képesítést adó képzését, ami szeptemberben újra indul. Nyáreste az Ungvári Vonósnégyessel Sárospatak (ÉM - BSZA) - Május végétől augusztus közepéig majd minden hét végén jelentkezik Sárospatakon a Nyáresték a várnegyedben címet viselő program, amely a Pataki Nyár komolyzenei rendezvényeit gyűjti össze. Ennek keretében adott koncertet az elmúlt hét végén az Ungvári Vonósnégyes. Kaszó Lajos zenetanár, az est házigazdája elmondta, az 1997-ben alakult együttest magasan képzett zenészek alkotják, s az ungvári önkormányzat támogatásával működnek. Az eltelt néhány esztendőben több országban vendégszerepeitek, Magyarországon 1998-ban mutatkoztak be Budapesten A Nemzetek Házában megtartott koncertjükkel. Zemplénbe már több alkalommal is ellátogattak. Az Ungvári Vonósnégyes elsősorban egyházi zenét játszik, ám repertoárjukban klasszikusok és modern zeneszerzők művei egyaránt szerepelnek. Négynapos történelemóra az államalapításról Bánhorváti (ÉM) - Szent István és kora volt a témája a millenniumi olvasótábornak, amely szombaton zárult Bánhorvátiban. A négy nap folyamán a gyerekek az irodalom, a zene és a művészet szemszögéből is megközelítették a történelmi kort. Helyi és nagybarcai általános iskolások vetették bele magukat az államalapítás korába a bánhorváti önkormányzat olvasótáborán, de a Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatta rendezvényen nem csak elméletben kerültek közel őseinkhez a gyerekek.- A kézműves-foglalkozások is szerves részét alkották a tábornak, bőröztek, nemezeitek, gyöngyöt fűztek a résztvevők - mondta el Dienes Mária táborvezető, a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ népművelője. - Ez a generáció már hozzá van szokva, hogy mindent készen kap, most a saját kezüket is használniuk kellett. Hallatlan sikerélmény volt számukra egy tarsoly elkészítése is. A vetélkedők és táncházak között természetesen előadások, kiscsoportos foglalkozások is voltak. A tábort megelőző alapozó előolvasás során szerzett ismereteket mélyítették el a négy nap alatt.- Eleve olyanok érkeztek, akiket megfogott a téma - folytatta Dienes Mária. - Nem csoda, hogy az alkalmi minikönyvtár köteteit az utolsó napokban már állandóan forgatták, nézegették, jobban utánanéztek a hallottaknak. Korábbi olvasótáborainkból már többen lettek néprajzosok, történészek, népművelők. Remélem, hogy ebből a harmincöt gyerekből is sikerült néhányat „beoltani”, hogy később is fontosnak tartsák történelmünket. Nekünk a közönség boldogsága a fontos Koltai Róbert szerint nincs komédiás szerep, vagy drámai szerep - csak szerep van Koltai Róbert Fotó: Bujdos Tibor Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Történeteket mesélek színészként a színpadon és a filmekben - mondja magáról Koltai Róbert, aki állítja: a komédiá- zás nem alacsonyabb rendű valami. Az ismert színész a Balfácánt vacsorára című komédiában aratott sikert vasárnap a miskolci színházi fesztiválon. □ Meglehetősen sok színdarab figurázza ki a valóságot a miskolci színházi fesztiválon. Mit gondol: ez a program válogatóinak ízlését tükrözi, vagy a mai magyar színjátszásnak ez a meghatározó új irányzata? • A kritika hajlamos rá, hogy ne sorolja a magyar színház kiemelkedő teljesítményei közé a mély művészi mondanivalót nélkülöző produkciókat. Én egész eddigi pályafutásom alatt azért küzdöttem, hogy ne legyenek mesterségesen fenntartott különbségek a műfajok között. Kapjon elismerést minden produkció, amelyik képes katarzist kiváltani a nézőkből. Katarzis a kirobbanó nevetés csakúgy, mint utána egy kibuggyanó könnycsepp. Ha valaki bejön a színpadra és képes örömöt okozni a nézőknek, az az én felfogásomban szintén igazi színház: nekünk a közönség boldogsága a fontos. A miskolci fesztivál programját válogatók érdemének ezért éppen azt tartom, hogy nem törődve a fanyalgók- kal, terepet adtak minden katar- tikus sikerű színházi rendezvénynek. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az általunk bemutatott Balfácánt vacsorára ilyen előadás. □ Ön szerint csak a kritika tesz különbséget komoly és könnyebb műfajok között? • Szerintem nem volna szabad léteznie semmiféle rangsornak. Azt kellene nézni, hogy egy vígjáték a színpadon a szakma szabályai szerint jó, vagy rossz, ahogy ezt a mércét kellene alkalmazni a drámát játszókkal szemben is. Évek óta próbálom képviselni, hogy az ember egyszerűen csak: színész. Ha drámát játszik, az ő dolga elérni, hogy a közönsége könnyezzen. Ha vígjátékban szerepel: érje el, hogy a nevetéstől csorogjon a nézők könnye. □ Az utóbbi időben mégis mintha a populárisabb műfajokban aratna sikereket. Ön találja meg ezeket a szerepeket, vagy önt találják meg a szerepei? • Nem tudok mit kezdeni az olyan kifejezésekkel, hogy populáris műfaj. Történeteket mesélek színészként a színpadon és a filmekben. Nem hiszem, hogy ez alacsonyabb rendű valami volna. Játszottam egyébként „komolyabb” szerepeket is: Willy Lomant Az ügynök halálában, vagy Shakespeare A velencei kalmárjában Shylockot, Tho- mas Mann Mario és a varázslójában Cippolát. □ Nem érzi igazságtalannak, ha mégsem ezek miatt marad emlékezetes, hanem mondjuk A miniszter félrelép című komédiában nyújtott alakításával? • Nincs velem semmi probléma ebből a szempontból. Számomra nem létezik komédiás szerep, vagy drámai szerep - csak szerepek vannak. Aki megkeres bármiféle ajánlattal, ismerhet any- nyira: velem nem vásárol zsákbamacskát. Munkál bennem valami hajlam, hogy megpróbáljam sze- rethetővé és elérhetővé tenni, amit csinálok, legyen az dráma, vagy vígjáték. Szeretnék adni valamit a közönségnek, azt tartom fontosnak, hogy ez sikerüljön. □ Ha komédiázik, teszteli-e valakin a bemutató előtt a poénjait? • A közönségen. A nézők rengeteget segítenek nekem. A legjobb rendező az idő, a sok és jó előadás. Ha olyan csapat dolgozik együtt, mint a miénk a József Attila Színházban, nemhogy romlik, de jelentősen javul is az idők során az előadás. Erre jó példa A miniszter félrelép esete. Sokan temették, amikor a mozikba került a filmváltozata. Akkor a színházban a hatvanadik előadásnál jártunk. Most a két- századiknál tartunk... Zárul a játék a színházzal Miskolc (ÉM) - E hét pénteken, június 30-án befejeződik Miskolcon a Magyar Színházak Fesztiválja - így véget ért színházi játékunk is. A szervezők köszönik az olvasók, a nézők figyelmét. Az előző heti játék nyertesei: Földvári Istvánná (Bánhorváti), Nagyné Po- gonyi Erzsébet (Miskolc), Molnár Árpádné (Miskolc), Fazekas Gabriella (Felső- zsolca). Nyereményüket, az Üvegcipő című előadásra szóló belépőt a színház jegyirodájában vehetik át, hétköznapokon délelőtt 10 és este 7 óra között. Váralján találkoztak a dudások Boldogkőváralja (ÉM) - Megkímélte az eső a Millenniumi Boldogkői Várnapokat a hét végén, kellemes nyári időben láthatta tehát a közönség a középkori harci bemutatókat, népzenei és könnyűzenei koncerteket és az I. Dudás Találkozót. Ez utóbbi a Magyar Dudazenekar és számos, országosan ismert néptáncegyüttes fellépését foglalta magában. Az ország legjobbjaiból összeválogatott tizennégy dudás színvonalas produkciójával többször is megörvendeztette a várnapok közönségét, nem kis tetszést aratva közöttük. Az együttes két csoportra szétválva szólaltatta meg a pergő dallamokat a település és a vár különböző pontjain. A Magyar Dudazenekar Fotó: Bujdos Tibor Klasszikus és formabontó Shakespeare Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Globe Színház két változatban - Shakespeare hagyományosan és formabontón. A színházi találkozó két előadása nemcsak az emberi természetnek, de az angol klasszikusnak is tükröt tartott. Az Új Színház Othellójának díszlete az angol reneszánsz színház faszerkezete: Kiss Csaba rendező az eredeti shakespeare-i térben játszatja a velencei mór tragédiáját. Othello és Jágó legbensőbb gondolataikkal látványosan hozzánk, nézőkhöz fordulnak - nagymonológokként hatnak a néhány mondatos kiszólások is. Impozáns tér, nagy ívű zene, látványos színészi jelenlét - klasszikus előadást nézünk, bár a rendező dramaturgiai megoldásaiban érezhetünk friss értelmezéseket. S ha már színházat játszanak nekünk, jobban figyeljük az alakítások minőségét, X jobb volt, mint Z - hallani a nézőtéren az összevetést a korábbi miskolci produkcióval. A rendező, aki korábban egy kiváló Macbeth-elő- adásban csak a négy főszereplőt hagyta meg, most csak a statisztériát húzta ki a darabból, pedig a tér és az előadás jellege megkövetelné a látványos tömeget - ahogyan a díszes jelmezeket megkapja a szem. Színházi műélvezet nagyformátumú hősökkel és pesti sztárokkal, Bubikkal, Gáspárral, Ráczkeveivel, Bitskeyvel... A Csarnokban látott előadás címe - Balta a fülbe - ugyan Feydeau-t idézi, Lőrinczy Attila darabja azonban Shakespeare III. Richardját és valamelyest a Hamletet variálja mai környezetben. Parafrázist kapunk, amelyben a nagy klasszikushoz való viszonyuk megrajzolásában önmagukat koordinálják az alkotók. A játéktér itt is pontosan követi a Globe kétszintes színpadát: elöl a szabadteret jelző nagy alapszínpad - itt ráccsal körülvéve, mert lakótelepi dühöngőt jelez, felette hátul polgári szobabelső. Kőbánya, (új)gazdag polgári család, drog, bérgyilkosok és ezredvégi lepusztultság. És hangsúlyozottan színház: akár a reneszánsz korában, itt is férfiak játsszák a női szerepeket. Nem kabarészinten mórikálnak - női magatartás- formát mutatnak meg olyan stili- zációs technikával, hogy Brecht tapsolna, ha látná. A játék végén Richard anyja - vagy a fantasztikusan jó Kovács Zsolt(?) - elfelejti szövegét, a Miatyánkot. Súgó jön, majd a jelmezeiket lassan levető színészek reneszánsz tánccal zárják a játékot - idézőjel, tapshívó finálé. Műélvezet folyt itt is, „hatásvadászat” szavakkal és képekkel. Az Othello korjelzés nélkül szólt férfi és nő viszonyáról, a kaposváriak napjaink érzelmi kiüresedésének látleletét adták, s közben a „természet tükrében” saját arcukat is keresték. S ugyanezt kellett tenniük a nézőknek is a Csarnokban, akiket úgymond „interaktívan” vont a játékba a véletlen: az esti fagyoskodás ellen a jelmeztárból való bundákkal takaróztak -, így a néző téren is Shakespeare-hősök ültek Gáspár Sándor (Othello) és Botos Éva (Desdemona) Fotó: Dobos Klára
