Észak-Magyarország, 2000. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-06 / 105. szám
14 OTTHON íszak-mgyamrsM § 2000. május 6., szombat Színszimbolika A kék: megnyugtat, lehűt, üdít, távolság- és mélységérzetet kelt. Csökkenti a pulzusszámot, érzékenységet, finomságot fejez ki. A hűség, a hit, a hagyományok szimbóluma. A világoskék tágítja a teret. A zöld: a remény, a nyugalom, az egyensúly színe, nyugtató hatása miatt használják a műtöknél, rendelőknél. A sárgászöld barátságos, fiatalos hatású, míg a fűzöld kissé komolyabb, a fenyő pedig ünnepélyes. A piros: a tűz, a vér színe. Izgató és lelkesítő, serkenti a pulzus- és légzésszámot, emeli a vérnyomást. Kifejezi az energiát, a szellemi erőt, a vonzódást. Nagy felületen elviselhetetlen, idegessé, nyugtalanná tesz. Kicsin, jó helyen azonban barátságos színfoltot jelenthet. A sárga: minden más színnél erősebb, figyelemfelkeltő. A napsütést, a virágzó repcefoldet idézi, lelkesítő, optimista. Világossá, derűssé, meleggé varázsolja a környezetet, ha túl erős, idegesítő lehet. A barna: a föld, a fa színe. Az állandóság, biztonság érzetét kelti, emiatt a stresszes emberek kifejezettem kedvelik (ugyanakkor a gyerekek idegenkednek tőle). Természetes megjelenése a lakásban jobbára a padló és a bútorok. Sokféle szín illik hozzá, s igényli is az élénk színekkel való társítást. A beige (bézs): a homok, a kagylók színe. Szabadságot és természetességet áraszt. Önmagában unalmas, viszont egyaránt jól társítható erős, illetve halvány színekkel, más-más hatást keltve. A fehér: a hómezőt, a felhőket idézi, a tisztaság, a rend és a semlegesség színe. Tágítja a teret. Önmagában túl steril, személytelen, de jól kiemel más színeket. Még az egymást ütő színeket is képes összehozni. Színben az orvosság A májbetegséget a tengerzöld, az anyagcserebetegséget a citromsárga, az étvágytalanságot az okker gyógyítja, a zöldnek nyálkahártya-tisztító hatása van, míg a motorikus idegek működését jótékonyan befolyásolja a zöld szín. El a függönnyel a kaktusz elől! Tüskések, de sokfélék és sokszínűek Fotó: Végh Csaba élénk virágzattal hálálja meg a nöPapp Tímea Szúrnak, kényesek, rengeteg fényt és hozzáértést igényelnek, mégis az egyik legnépszerűbb növény a kaktusz. Néhány jó tanács a gondozásához egy kaktuszszakértőtől. A kaktuszok sajátosan élték túl egykor a földrajzi változásoknak köszönhető elsivatagosodást a föld- teke két térítője között. Tökéletesen alkalmazkodtak a forró és nedvességszegény környezethez: leveleik, elérendő a lehető legkisebb vízveszteséget, tüskékké változtak, és belső szerkezetük is a víz tartalékolására épül. Ugyanakkor szüksége van a növénynek a sok napfényre. Ettől ugyancsak eltér hazánk éghajlata, a „beutaztatott” kaktuszoknak mégis szükségük van a sivatagi körülményekre. Ezért csak az adja a fejét kaktusztartásra, akinek lehetősége van üvegházba, vagy napos szobába helyezni a növényt. Szobában tanácsos közvetlenül az ablaküveg előtt tartani a kaktuszokat, a legvékonyabb függöny is rengeteg éltető napfényt von el a növénytől - tanácsolja a kaktuszokkal foglalkozó Ródai László. A fényhiányos állapot jól észlelhető, ilyenkor ugyanis megnyúlik, és világoszölddé válik a növény. A szemölcsös fajtáknál az első jel, amikor a „göcsörtök” távol kerülnek egymástól. A fellazult szövetekbe könnyen beleférkőzhetnek az atkák vagy a gombásodás kórokozói. Ha túl is éli a megpróbáltatást a kaktusz, virágot abban az évben már biztos nem fog hozni. Sarkalatos pont az öntözés is. A szakember szerint a kaktuszt először jól meg kell öntözni, majd hagyni, hogy a föld teljesen kiszáradjon. Két öntözés között hetek, hónapok is eltelhetnek. A törődést vény. Am ehhez be kell tartani a téli pihentetési időszakot is. Általában plusz 5, plusz 10 Celsius- fokos helyiségben - fűtetlen szobában, garázsban - kell tárolni a kaktuszt. Ilyenkor nincs szükség öntözésre, legfeljebb permetezni szabad a növény felszínét. Kedves színfolt Bárki könnyen hozzáfoghat az itt látható dísztárgy elkészítéséhez. Mindössze egy kecses fehér üveg, sokféle apró termés, mag és egy dugó szükségeltetik hozzá. Az üvegbe ré- tegezzük a belevalókat, vigyázva arra, hogy a nagyobb szem- cséjűek felülre kerüljenek, hogy a kisebb méretűek ne „folyjanak” be a nagyobbak közé. Variens • Variens • Variens • Variens • Variens • Variens Teherautó-Alkatrész SzakSzlet IFA, W50, LÓO, AVIA, SKODA, UAZ Kis- és nagyker. Miskolc, Besenyői u. 24. volt ÉPFU-telep Tel./fax: 46/413-229 • Aqip-olajok ., . • akkumulátorok Ny.tvg tartás: • lengéscsillapítók h.-p.: 7.30-17 óráig • spanírerek szo.: 7.30-12 óráig • szűrőbetétek Variens • Variens • Variens • Variens • Variens • Variens 2000. május 6., szombat ísaK-MmmHStíe § OTTHON 3 Első és legfontosabb szabály: vágy egy építészt! Házépítésnél, átalakításnál számba veendő, min lehet spórolni és mi az, amin nem Balogh Attila Mit tegyen az a fiatal (pár), akinek - bárhonnan is - csak összegyűlt valahonnan a pénze a saját otthon megteremtésére. Hogyan válasz- szón, mire figyeljen, kitől kérjen segítséget - ezekre a kérdésekre kértünk választ építészektől. Ha valaki építésre szánja magát, először is építészre van szüksége - ez kikezdhetetlen alapvetésnek hangzik, ám, ki ne tudná, az elmúlt évtizedekben számtalan ház terve készült el anélkül, hogy azt arra képzett szakember látta volna. Sok család otthona született meg kizárólag a kőműves „sokoldalúsága” révén - építész neve legfeljebb aláírás formájában bukkant fel az ügyben a hatósági engedélyhez szükséges terven. Áz elmúlt években bonyolódott az engedélyeztetés rendje, szabályozása, ez ugyan több papír beszerzésének terhét rója az építtető- re, de valamelyest rá is kényszeríti, hogy komolyan vegye a terveztetés fontosságát - ismertette Szu- nyogh László. A lapunk által megkeresett másik építész, Petrik Zoltán is úgy fogalmazott: manapság már inkább csak olyan házakkal találkozik, amelyeket valóban mérnök tervezett. A korábbi „családi-baráti”, kalá- kás építkezéseket az új, mind összetettebb, s így valódi szakember közreműködését igénylő technológiák is visszaszorítják. Ily módon minden megkérdezett egyetért abban, az építés első szabálya: végy egy jó építészt! A kérdést talán legjobb onnan megközelíteni: ha már valaki 3 (5, 10, 20, ...) millió forintot rászán arÉpülőfélben Fotó: Bujdos Tibor ra, hogy élete következő szakaszában ő és családja valahol tényleg otthon érezhesse magát, akkor ne a gondos tervezés mellőzésén akarjon néhány tíz- vagy százezer forintot spórolni. Mérnököt is úgy találnak a legtöbben, mint bármilyen más szakembert: ismeretség útján. Ha megvan az építész, ő többnyire ajánl kivitelezőt is, akiben megbízik, az hozza a különböző mesterembereket és így tovább. Másik oldalról viszont nem szabad megállni az első ajánlkozó kőművesnél vagy festőnél: kevés az, hogy „a sógornál is milyen jól megcsinálta”. Kettőt- hármat össze kell hasonlítani - akár százezer forintos nagyság- rendű is lehet az eltérés az árajánlatban. Örök átok Legalább ilyen fontos kérdés a hely kiválasztása - már ha egyáltalán van lehetőség választani. Hogy ki hol, milyen környezetben szeretné saját házikóját látni, kinél-kinél eltérő. Szempont lehet, hogy az ingatlanárak élesen különböznek településenként, azon belül település- részenként. Petrik Zoltán arra hívja fel a figyelmet, amiről könnyű megfeledkezni a vásárlás izgalmában: hogy legyen jó a közlekedés, a szomszédság (nézzünk utána, nem egy benzinkút akar-e épp az szomszéd telken létesülni!), megvannak- e a kellő közművek, a környék milyen fejlődése várható a közeljövőben. A jó adottságok, persze, az árban is jelentkeznek. Vehetünk kész házat is, átalakítási-bővítési célzattal, és kezdhetjük az otthonteremtést az alapoktól is. Ebben a kérdésben talán legdöntőbb a rendelkezésre álló ösz- szeg nagysága. Adott pénzből ma még álmaink házát tervezgethetjük, pár év múlva már örülünk, ha ugyanannyiból telik valami szerényebb vágyra. Szunyogh László számításai szerint egy „átlagos”, 100 négyzetméteres, szolidan igényes ház felhúzása az évtized első felében 5 milliót kóstált - ma már alig lehet 10 alatt megúszni. Ennek tudható be, hogy manapság kevesebben mernek az építésbe belevágni, mint egy-két évtizede. Aki megteszi, általában megengedheti magának, hogy igényesebb épületben gondolkodjon; ugyanakkor kevesebb a túlméretezett, „az én váram” típusú betonmonstrum is. Az építőanyag beszerzésekor egyesekben felmerülhet: érdemes-e bontottal helyettesíteni az úján megvásárlandót? Az építészek válasza: a bontott nem olcsóbb annyival, hogy megérné kockáztatni. Vécékefe, hatvanezerért? Petrik Zoltán szem előtt kell tartani, hogy szép otthont szeretnénk magunknak. Ami jó a telekre egy kulipintyóhoz, nem elég a családi házhoz. Kevés eleme van egy épületnek, aminél különösebben spórolni lehetne azzal, hogy nem új, hanem bontott, s így olcsóbb építőanyagot szerzünk be. Két példa a két végletről: a bontott cserép olykor egész jól megfelelhet, a nyílászáróknál azonban kizárandó a használt - régi, korszerűtlen, hőtechnikailag rossz - elemek alkalmazása. Ami a tetőt illeti, a legelterjedtebb, és így átlagban legolcsóbb cserép mellett egyre többféle és jobb zsindely- és palafajtából választhatunk. Egy újabb jó tanács: érdemes a költségvetést (mennyit szánunk az egészre, és pontosan mire) jó előre felállítani - és tartani magunkat hozzá. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a belső munkálatok első fázisai elviszik minden vagyonúnkat, a végére meg nem marad semmi: a fürdőszoba márványból lesz, hatvanezer forintos vécékefével, a hálószoba falburkolata meg a puszta beton marad... Álom és valóság Akinek kis pénze van, kész házat vesz, aztán saját ízlésére alakítja. Itt a legfontosabb, hogy elsőre olyasvalakivel menjünk el háznézőbe, aki járatos az építésben (ha nem is feltétlenül építész). Feladat a kiszemelt épületet végigjárni pincétől padlásig. Egy repedést min- dénki meglát - de repedés és repedés között is van különbség, ráadásul több szem többet lát, szakemberszem pedig még többet. Például hogy könnyen vagy drágán fűthe- tő-e be az illető objektum. Hiszen nem elég megvenni a házat, fenn is kell tudni tartani. Át kell tekinteni, a ház beosztása, szerkezete lehetőséget nyújt-e elképzeléseink megvalósítására - nem feledve: valamelyest a vágyakat kell az adottságokhoz idomítani, hiszen épp olyat, amilyet szeretnénk, aligha találunk.
