Észak-Magyarország, 2000. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-06 / 105. szám
2000. május 6., szombat Színlap 10 A pénz szava Még az ő felebarátjánál is utálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. (Ótestamentum: Példabeszédek) ...a pénz senkit nem tesz gazdaggá... (Seneca) Nem az tesz gazdaggá, hogy nagy a vagyo- nod, hanem az, hogy kevés a vágyad. (Va/e- rius Maximus) Senki se kérdi, a pénz honnét, csak meglegyen egyszer! (Juvenalis) Kinek teli az erszénye, elég tudós az. (szólás) Tudja ki földön jár: csak a pénz a király egyedül már. (Carmina Burana) ...az arany a világnak legnagyobb mozgatója, / úrból szolga lesz véle, véle lesz úr a szolga... (Ruíz) Szegényebb senki nincs a kapzsinál, / mert nem övé, amiért mind káricsáí... (Chaucer) ...arany! - De méreg ám ez is: / Többet pusztít e förtelmes világon, /Mint kotyvalékod, melyet tilt a törvény. (Shakespeare) (Á fösvény) Egy pénzért Bécsbe hajtaná a tetőt, (szólás) A készpénzfizetés nem az egyetlen kapocs ember és ember között. (Carlyle) Gazdag ember filozófiája. Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell. (Karinthy Frigyes) Szerencsés hetedik Ez volt a miskolci Páholy partik hetedik évada, és ahogy azt megszokhatta a páholybérlő (és a magasabb bérletárak fizetésével a színházat támogató) közönség, vidám szórakozás, meglepetések, kalandok várták őket az előadásokat követő partin. Ma este például felpróbálhatják A fösvény előadásában is látható különösen kényelmetlen parókákat, a hölgyek pedig az abroncsos ruhákban is pompázhatnak - ha tudnak lépni bennük. A színészek dallal mutatkoznak majd be a közönségnek, és lesz rokokó hangulatú kávéház, virág- és autóbemutató is. De tekintsünk kicsit vissza az elmúlt partikra! Shakespeare III. Richárd című drámája után különös módon folytatódott a színpadi játék: középkori vacsora, a Diósgyőri Haditorna Klub meglepetésekkel teli bajvívása, majd ír-kelta zene és táncház várta a vendégeket. Táncra kérték a közönséget a Kis éji zene című musical szereplői az előadásot követő Páholy-partin. A színpadon pedig bál volt, mint az Operában... A Bohémélet után különböző stílusokban énekeltek a művészek, a megelevenedő Moulin Rouge kánkán-táncosai, a Szaj- na-parti portrérajzolók, az Edith Piafot megidéző színművész, Horváth Zsuzsa, vagy a tangóharmonikán muzsikáló Kovács Gábor teremtett párizsi hangulatot. Elválaszthatatlanul Csapó János (jobbra) 76. születésnapját ünnepelte januárban, Somló Ferenc (balra) a 82. évét tölti be szeptemberben. Négy évtized köti mindkettőjüket a Miskolci Nemzeti Színházhoz, és természetesen még több a színpadhoz. Úgy tűnik (szerencsére): elválaszthatatlanul. Nevüket a miskolci színházba járók nemzedékei tanulták meg örökre, és most együtt láthatjuk őket A fösvényben, Jacques illetve Paszuly szerepében. Csapó János szinte nem is hagyta el a poros deszkákat, a közelmúltban is játszott: a Hamletben, a Hl. Richárdban, a Szentivánéji álomban. Somló Ferencet azonban hat évig, a Hárman a pádon 1994- es előadása óta nélkülöznie kellett a közönségnek. De nem a színháznak, hiszen a Színész Emlékház Egyesület tiszteletbeli elnöke - és aktív munkása. Fotó: Éder Vera Párizsi hangulat a Bohémélet partijáról Pénz nélküli béke, béke nélküli gazdagság Gáti Oszkár: Hazudik, aki azt mondja, semmit nem áldozna fel a pénzért Arany keretbe zárt színpadi hatalom és az emberek jó részének vágya, hogy uralkodjon más embereken. Ez a darab is a pénz mágiájáról szól, hogy mi mindenre képes érte az ember, mit áldoz fel érte. □ Ön milyen áldozatra lenne képes pusztán pénzért? • Nem jó a kérdés, mert természetszerűleg mindenki azt válaszolná rá, hogy semmit sem áldoznék fel csak az anyagiakért. De sajnos az a helyzet, hogy ma pénz nélkül jószerivel semmi sem érhető el. Legfeljebb egyfajta egyéni belső béke és harmónia, de minden más pénzbe kerül, azt viszont valahogy elő kell teremteni. Akárhogy is nézem, az embereknek ahhoz, hogy önmaguknak vagy bárkinek is valamit adhassanak, amivel az élet megkönnyíthető vagy szebbé tehető, pénz kell. Hogy ez meglegyen, az átlagembernek csak egy elképzelése van. Dolgozik, mégpedig nagyon sokat. Hogy sokat tudjon dolgozni, áldozatokat kell hozni, többek között érzelmieket is. □ így viszont önmaga is áldozatul esik. • Természetesen, hiszen egy olyan önmagába visszatérő körről van szó, amiből nehéz szabadulni. Ma az első számú értéket a megvásárolható javak jelentik. A szellemi értékekhez is rengeteg pénz kell. A könyvek, amikkel a belsőt, a lelket lehetne gazdagítani, azok is hihetetlenül sokba kerülnek. Csapda ez, amit az emberek maguknak állítottak fel. Nehéz kívül maradni az őrületből, és ép bőrrel, egészségesen megúszni. külön festődinasztiák, mint például az olasz Bibione család álmodták meg a kor igényeinek megfelelő illuzionista, grandiózus képeket, melyek álperspektivikus tereikkel különleges hangulatot varázsoltak a színpadra. □ Ehhez képest most egyszerűbb a díszlet. Tarka festett erdő, egy hinta, egy szobor, a hatalmas keret és semmi több. • A miskolci feldolgozás jóval rö- videbb, mint az eredeti mű, sűrítették és a kertbe helyezték át a cselekményt. A rendező pergő, friss darabot képzelt el. Ezt szem előtt tartva készült a díszlet is, így lett könnyedebb. Festményből indultunk ki, ezért a keret a színpadon, de ezt nemcsak utalásnak szántuk, hanem az elemelkedés eszközének is. Illúziót teremtettünk, amit kívülről nézegetünk, de amiből időnként ki is lépnek a szereplők. A látvány tulajdonképpen egy nagy mozgó festmény, ilyet pedig ritkán lát az ember. □ A hinta egy felszabadult, szinte pajzán festmény, a darab pedig, ha úgy akarjuk, végtelenül tragikus lehet. Nincs itt ellentmondás? • Valóban komoly a mondanivaló és éppen ezért szerettünk volna oldani a hangulatán, hangsúlyozni, hogy alapjában Bekeretezve, élő festményként véve játékról van szó, a színészek játékáról. □ A fösvény sok színésznek szerepálom, de vajon álom-e egy díszlettervezőnek? • Nagyon izgalmas volt évszázadokkal visszanyúlni a díszlettervezésben és élni a régi eszközökkel. Külön szerencse, hogy olyan felkészült gárda segítette a munkámat, mint amilyen a miskolci festőtáré. Máshol is felkérnek munkára, de mint a Miskolci Nemzeti Színház tervezője, elsősorban az itt dolgozó rendeFotó: Éder Vera zőkkel és az itt bemutatott darabokkal kerülök kapcsolatba. Természetesen vannak kedvencek és vannak olyanok is, melyeket akkor szeretek meg, amikor jelmezt vagy díszletet tervezek hozzájuk. Ekkor a rendező világítja meg számomra a darabot vagy teszi új közegbe, de akkor is az ő elképzelése a mérvadó. Ha aztán lehetőségem van egy művön másodjára is dolgozni, akkor lehet, hogy máshogy talál el a darab és valami teljesen más kerül ki a kezem alól. Miskolc (ÉM - FK) - A körülmények úgy hozták, hogy A fösvény próbaideje igen szűkmar- kúan lett mérve Gáti Oszkár számára. Kovács Lajos helyett ugrott be a főszerepbe, és tizenkét nap alatt kellett felkészülnie a miskolci bemutatóra. Gáti Oszkár (Harpagon) Máhr Ágival (Frosine) Fotó: Éder Vera □ Hogyan lehet megbirkózni egy ekkora feladattal? Aludni sem nagyon lehetett ideje. • Sajnos elég szerencsétlenül alakultak a dolgok a próbák alatt. Kovács Lajos váratlanul megbetegedett és tizenkét napunk maradt a probléma megoldására. Emellett volt más munkám is. Az első héten minden nap Pesten voltam, így kizárólag este tudtunk itt próbálni. Csak a premier hetében tudtam megoldani, hogy állandóan Miskolcon legyek, akkor napi két, öt-hatórás próbát tartottunk. A színészek szerencsére nagyon segítőkész és jó partnernek bizonyultak. □ Nem csak a felkészülés, maga a játék is kimerítő lehet fizikailag. Szinte végig színen van, ráadásul meggörnyített háttal, megroggyantott térddel. • A látszattal ellentétben nem túlságosan megerőltető számomra. Volt egy elképzelésem a szerepről, és arra törekedtem, hogy kívül-belül azonosuljak vele. Az én olvasatomban Harpagon egy alacsony, hatvanéves öregember, én meg 183 centiméteres ötvenes vagyok. Valamit mindenképpen változtatni kellett, hogy a végeredmény hiteles legyen. □ A feszített munkatempó nem ment aztán a minőség rovására? • A bemutatón talán kiforratlan volt még az előadás, de azt tudni kell, hogy minden darab a közönség előtt érik meg igazán. Nincs olyan, ami teljesen kész lenne a premierre. Pláne egy vígjáték, ahol különösen fontos, hogy közönség előtt legyen. A legjobban előkészített produkciónak is ahhoz, hogy azt lehessen rá mondani, megérett, legalább öt-tíz, nézőkkel együtt eltöltött előadás kell. □ Ez A fösvény túl van már a kiforrottsághoz szükséges kritikus előadásszámon? • Még nincs. Eddig csak hatszor játszottuk és sajnálatos módon ebből kettő olyan volt, aminek a nézőterét általános iskolás gyerekekkel sikerült csak megtölteni. Ezt azért nehezményezem, mert mégiscsak érettebb embereknek szól a darab. Nem is értem, hogy nincs rá elég felnőtt néző egy akkora városban, mint Miskolc. □ Pedig Harpagon a mai kornak is „gyermeke” lehetne. Vajon mi az ok, ami miatt valaki ennyire fösvénnyé válik? • Körül kell nézni a világban és lehet látni, mi az oka. A pénz Miskolc (ÉM - FK) - A fösvény Miskolcon nem más, mint egy élő festmény. A színpadot hatalmas aranyozott keret szegélyezi, a háttér is buja barokk erdőt idéz és nem egy fösvény ember otthonát. □ Egy rokokó festő, Fragonard műve, A hinta adta a kiindulópontot a látványhoz - tudjuk meg Bozóki Mara díszlettervezőtől. - A rendezővel, Puskás Tamással közösen egy látványos, de mégis Illúziót teremtettünk, amit kívülről nézegetünk, de amiből időnként ki is lépnek a szereplők. Bozóki Mara ................................................. ... egyszerű teret gondoltunk el, amihez a festmény remek alapnak bizonyult. A képet fel kellett bontani és részleteit a térben elhelyezni. Moliere korát szerettük volna megidézni, márpedig a barokk színjátszástól a festett kulisszák nem voltak idegenek. Sőt,
