Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-19 / 92. szám

2000. április 19., szerda aaiiihffliMiiidifiMíí í Miskolc és környéke 7 Visszafelé folynak a vizek Gyöngyösi Gábor Áradások idején, mint most is van, egyáltalán nem meglepő jelenség. A folyók keresik régi medrüket, folyá­saikat, eltömöttnek, feltöl­töttnek hitt ágaikat s kész a baj. Mert a folyók memóriája jobb és tartósabb mint az embereké, s rendszerint meg is találják azokat a helyeket, ahol már jártak egyszer. Az emberek, társadalmak természetátalakító szándékaival meg nem nagyon törődnek. Most, hogy a megáradt folyókkal való küz­delmet figyelem, eszembe jut egy régi tér­képcsomó, amelyet legidősebb nagybátyám­tól örököltem, aki Trianon után szökött Ma­gyarországra, s csak a második bécsi döntés­kor térhetett haza Szatmárnémetibe, hogy 1948-ban ismét elhagyja szülőföldjét. A térképeket akkor hagyta rám. Nagybátyám régi vízügyi ember volt (apai nagyapám is az volt). Kikötőparancsnok lett a Balaton melletti Alsóörsön, bizonyára on­nan voltak neki ezek a térképek. Nos, ezeken a szép pauszpapírra rajzolt, vagy másolt térképeken a Szamos és a Tisza fő folyásiránya mellett minden kiöntési hely, terület, védmü be volt rajzolva, még olyan helyeken is, ahova el sem tudtuk képzelni, hogy eljuthat a Szamos. Aztán mégis eljutott. 1970-ben minden bejelölt helyet elöntött, ha nem tudott odafolyni, feljött a csatornák­ból. Máshol meg visszafelé folyt a víz, a tér­képen szereplő nyilakkal ellenkező irányba, amelyek természetesen mutatták a vízjárás be- és kifolyási útját is. Ekkor derült ki, hogy apámnak lett igaza, aki annyira „tisztelte" ezeket a térképeket, hogy még lankai házát - ma,hétvégi kuny­hónak, szerszámos bódénak mondanák - sem volt hajlandó odaépíteni, ahol a térkép vízjárta helyet mutatott. Ma, meg amint látom, családi házak, gaz­dasági épületek rogynak, dőlnek össze az ilyen helyeken. Az én térképeimet annak idején egyik házkutatás alkalmával elvitte a szekuritáté, tehát nincsenek már meg. Arra pedig gondol­ni se merek, hogy a mostani Tisza, Szamos, Bodrog menti falvak tanácsi, polgármesteri hivatalaiból is eltűntek volna, vagy netán el­vitte volna őket valaki... HÍRCSOKOR • Forráshiány. A répáshutai idei költség- vetés csaknem negyvenhatmillió forintos főösszeggel számol. Mivel majd hétmillió a forráshiányuk, így beadják önhikis pá­lyázatukat. • Emlékoszlop. Kistokajban a sajópetri kanyarban egy emlékoszlopot kívánnak állítani a millenniumi rendezvények kere­tén belül. Itt egy parkot is kialakítanak, melynek átadását (az oszloppal együtt) idén augusztus 20-ára tervezik. Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást telepü­lése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeret­né, ha erről szűkebb pátriájában, térségé­ben olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Magyarország zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. Rá­adásképpen minden hónapban a legjobb sztori beküldőjét jutalomban is részesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István Telefon: 20/326-5966 e-mail: mmi@iscomp.hu Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/333-2530 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Rajtra készek a nyékládháziak A városi cím birtokában nagyobb eséllyel tudnának pályázni Nyékládháza (ÉM - MMI) - Ta­valy huszonnégy település pályázott a városi cím elnye­réséért, idén negyven. Az el­múlt esztendőben négy nagy­község kapta meg a városi rangot, idén... Nos, hogy eb­ben az évben mennyi helység büszkélkedhet majd a városi címmel, még nem tudni. Az biztos, hogy Nyékládháza másodszor is beadta erre vonat­kozó pályázatát. Természetesen bíznak benne, hogy végre elnye­rik a városi címet, s el is követ­nek ezért mindent.- Igaz, hogy a tavalyi elutasí­tásban indoklásként az szere­pelt, hogy településünk nem úgynevezett városhiányos kör­nyezetben fekszik - mondja Ga­luska László polgármester. - Az is igaz, hogy ez a helyzet nem változott, nem is változhat: kö­zelünkben a megyeszékhely, nem messze esik tőlünk Tiszaúj- város, Mezőkövesd. Ennek elle­nére úgy döntött a képviselő-tes­tület, hogy újra pályázunk. A nagyközség két falu egyesü­léséből jött létre - Mezőnyék és Galuska László: - Újra beadtuk pályázatunkat Ládháza - 1932-ben. A fokozatos fejlődés révén elérték, hogy ma már minden infrastrukturális adottsággal rendelkeznek. Asz­faltos utak, teljes közművesítés, jó közlekedési körülmények, minden szükséges intézmény és így tovább. Nyékládháza ugyan­akkor a közlekedés két fő ágá­nak előnyeit (olykor bizonyos hátrányait) is élvezi: itt vezet keresztül a 3-as és a 35-ös fő köz­lekedési útvonal. Továb.bi jó adottsága még a turisztikai, üdülési szempontok­ból fontos tó-rendszer, melyek mentén számos víkendház talál­ható már. Mindennek köszönhe­tően a nyári időszakban meg­duplázódik Nyékládháza lakos­sága.- Szeretnénk itt egy kempin­get kialakítani - vázolja a jövőt a polgármester. - Ám ez nem kevés pénzbe kerül, hiszen ha csupán a tópart közmű ellátását nézzük, több millió forintos be­ruházásról kell beszélnünk. Ugyanakkor szükséges megolda­ni az itteni szemétszállítást és így tovább. Készült már erre vo­natkozó tanulmányterv, mely lépcsőzetes megoldást javasol a tó környéki fejlesztéseket illető­en. E terv szerint az első „nekifutáshoz” hozzávetőleg negyven-ötven millió forintra lenne szükség. A település vezetője úgy tart­ja: a városi cím megszerzése nem cél, hanem eszköz. A hely­ségben ugyanis mások lennének az állami normatívák, melyek révén több jutna fejlesztésekre.- Említhetem itt a személyi jövedelemadót - fejtegeti Galus­ka László. - Ha város lenne tele­pülésünk, akkor a mostaninál úgy tizenötmillió plusszal szá­molhatnánk. Egy másik aspek­tust tekintve pedig úgy ítélem meg, hogy városként nagyobb eséllyel pályázhatnánk. Például a turisztikai, környezetvédelmi pályázatok esetében. Amennyiben elnyernék a vá­rosi címet, úgy - a megváltozott finanszírozási keretek között - nem sokat kellene gondolkodni­uk azon, mik is legyenek a prio­ritások. Elkészült rendezési ter­vükben ugyanis mindez szerepel - például az iskola bővítése, az önkormányzati intézmények fel­újítása és így tovább. Egyszóval: a nyékládháziak rajtra készek... Hagyományteremtő, -őrző húsvét Miskolc (ÉM) - „Legyen a vendégünk!" címmel hagyo­mányteremtő, -őrző húsvé- tot rendeznek a miskolci Ho­tel Lidóban - tudtuk meg Kiss Sándor értékesítési ve­zetőtől. Az események lényegében már április 10-én elkezdődtek, a tra­dicionális hímestojás-vásárral, ahol a bocsi Lengyel Gyuláné tojáskarcoló és Újvári Mária to­jásíró muzeális remekei jelen­tik a készletet. Április 22-én, nagyszombaton este nyolc órá­tól „Csak tiszta forrásból” cím­mel táncház és húsvéti cuháré lesz, de nem maradhat el az ilyenkor szokásos néptáncbe­mutató sem, amelyet a későbbi­ekben néptánctanítás követ, va­lamint közös tánc a vendégek­kel, sziesztaként pedig népdal­tanulás. Táncházvezető Barsi Csaba néptáncoktató, a vonót nyűvi a Szikes zenekar. „Végre vége a böjtnek!” cím­mel pedig Matyi bácsi húsvét ünnepének jellegzetes hideg- konyhai készítményeit szolgál­ják fel a tapolcai Hotel Lidóban - közölte lapunkkal Kiss Sán­dor értékesítési vezető. A tor­kok kiszáradását óvja Szabika és Gabika. A belépődíjról csak annyit: „Fizess annyit, amennyit jónak látsz!”. A viga­dalom végén színes szalagok­kal, cifra papírokkal és hímes­tojásokkal díszített fenyőágból hajnalfaállítás zárja a nagy- szombati programot. Kiss Sándor, a Hotel Lidó ér­tékesítési vezetője azt is el­mondta, hogy április 23-án, hús- vétvasárnap reggel kilenc órá­tól „Elmentem én a vásárba fél pénzzel...” kezdődik a húsvéti sokadalom, a népi mesterségek bemutatója. Kézműves-foglalko­zásokat tartanak a húsvéti ha­gyományok őrzése jegyében. Szerepel a rendezvényen tojás­író, mézeskalácsos, csuhébaba- készítő, fazekas, kosárfonó, „folt hátán folt” foltvarró, és gyöngyfűző. A program végeztével a részt­vevőket a Hotel Lidó vezetése nevében Kiss Sándor értékesíté­si vezető, Szabó Gábor és Máté Szabolcs recepciós húsvéti jókí­vánságaikkal köszöntik, ilyen­féleképpen: „Keléses ne légy! Bolhás ne légy! Esztendőre fris­sebb légy!” A jövőt illetően pe­dig azt tervezi a Hotel Lidó stábja, hogy a vendégek, a láto­gatók április 24-én sem marad­nak majd „szárazon”. Ekkor vízbevető, vízbehányó hétfőt akarnak hajnali zenés ébresztő­vel. Lányok, asszonyok reszkes­senek, mert a víz tisztító, ter­mékenység varázsló erejét óhajtják kipróbálni rendhagyó módon, úgy, ahogy nagyanyá­ink kapták, csak vízzel, de jó sokkal. Kossuthos diáknap ­Miskolc (ÉM - MMI) - Amíg a diákok választotta igazgató dirigált az április 14-én meg­rendezett diáknapon, addig a miskolci oktatási intézmény valódi igazgatója részt vett a „tanári produkcióban", ű is fellépett, szerepelt ugyanis... A miskolci Kossuth Lajos Gim­názium és Pedagógiai Szakközép- iskolában a 12. évfolyamosok szervezték a napot, melynek fő attrakciója a diákigazgató-vá- lasztás volt. A délelőtt során be­mutatkoztak a jelöltek (s az osz­tályok is), majd következett a választás. Az egész napos programban voltak tréfás vetélkedők, pródi- ák, s a tanárok is „beszálltak” a mókázásba. Szerepeltek egyebek mellett a „kifutón”, a „Kossuth Hetesben”, és a nap zárásaként együtt énekelték a diákokkal az „Ugye, mi jó barátok va­gyunk...” című dalt. Jövőre ismét megrendezik a tréfás diáknapot, s vélhetőleg akkor is részesei lesznek a tanárok. igazgatóválasztással Vidámságban nem volt hiány Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom