Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-27 / 72. szám
2000. március 27., hétfő ísux-HUGmmsiáb i Kultúra 8 Üzenet a színház világnapján Michel Tremblay drámaíró Több mint kétezer évvel ezelőtt kérdezte Euripidész Elektrája: „Miként is kezdjem a vádjaimat? Miként fejezzem be? Miként fogalmazzam meg?" Korunk eufemizmusainak és üres retorikájának közegében, amikor jobbnak tűnik megkímélni érzéseinket, semmint nevükön nevezni, Agamemnon lányának jajkiáltása semmit sem veszített érvényességéből. Hogy vádoljon. Kíméletlen legyen. Provokáljon. Zavarjon. Végtére is nem ez volna a színház szerepe? A mindenáron való egyetemesség lendületében és a körültekintés nélküli globalizálódás sodrásában mindannyiunkat az a veszély fenyeget, hogy világunk falu nagyságúra zsugorodik, ahol egyformaság uralkodik, s amelyben bizony nem lesz köny- nyű a színház sora - ebben a mind erőteljesebben sterilizált társadalomban, ahol mindössze két-há- rom mindenható kulturális szörnyeteg parancsol. Annak beteges kívánsága, hogy minden hasonlóvá váljék egymáshoz a Földön, arra fog vezetni, hogy végül minden elveszíti sajátos jellegét. Menekvés a harmadik évezred kezdetén inkább azokban a halkabb hangokban rejlik, amelyek a világ több sarkából felhangzanak, szembeszegülnek az igazságtalansággal és a színház legalapvetőbb szerepére utalnak: Felmutatják az ember lényegét, lepárolják és a magasba emelik, hogy megoszthassák majd az egész világgal. Ezek a halkabb hangok Skóciából, Írországból, Dél-Afrikából, Quebec-bői, Norvégiából és Új-Zélandból hallhatók. Ezekből áll össze elégedetlenségünk felkiáltása, amely azután mindenütt visszhangra talál. (...) Egy drámai szöveg egyetemességének titka nem azon a helyen rejlik, ahol született, hanem éppen emberségében, állításainak érvényességében és szépségének szerkezetében. Az Írók nem lesznek „egyetemesebbek" csak azért, mert Párizsban vagy New Yorkban írnak, és nem Chico- timiben vagy Port-au-Prince-ben. Akkor szólnak mindannyiunkhoz, amikor megfogalmazzák azt, amit a legjobban ismernek, és a közönség pedig kész lesz arra, hogy önkritikus legyen, amikor önmagát pillantja meg - és erre éppen a színház csodája ad lehetőséget, igen, a bele vetett hittel, őszinteségükkel, hogy leírják és megénekeljék az emberi lelket, belepillantva misztériumába és felvillantva kincseit. Csehov egyetemessége nem abban rejlik, hogy orosznak született, hanem abban a zsenialitásban, amelynek révén úgy írhatta le az orosz lelket, hogy arra minden ember ráismerhet. Ugyanez érvényes minden zsenire, de az egyszerűen „jó" drámaszerzőkre is. Minden sora annak a dialógusnak, amit egy szerző leír bárhol a földön, lényegénél fogva egyetemes, ha kifejezi Elektra felkiáltásának igazságát: „Miként is kezdjem vádjaimat? Miként fejezzem be? Miként fogalmazzam meg?” (Ezt az üzenetet január 27-e, a színházi világnap alkalmából a világ minden színházában felolvassák.) MOZI A part Für Gabriella Danny Boyle - aki a Sekély sírhant és a Trainspotting után a világ legkeresettebb rendezőinek sorába lépet - nem A part okán lesz még nevezetesebb. Egy sikerkönyv megfilmesítése mindig jó ötlet, ha pedig még egy világhírű színészt is megnyernek az ügynek, akkor biztos a kasszasiker. Rég bevált fogás. Özönlik a nép a mozikba, hogy aztán minduntalan megállapítsa, a könyv azért sokkal jobb. A paradicsom újbóli megtalálása vezérli a véletlenül egymás mellé csapódott három fiatalt, az amerikai Richardot és egy francia szerelmespárt Thaiföldön. Egy titkos térkép segítségével meg is találnak egy szigetet, aminek egyik fele fegyveresekkel őrzött marihuána-ültetvény, míg a másik maga az éden, ahol az élet napos oldalát kereső emberek alkotta közösség él. A két csoport között megállapodás köttetett. A fegyveresek nem zavarják el a falut, ha oda sem jönnek többen. Ám egy napon újabbak akadnak a sziget nyomára. A négy bevándorlót könyörtelenül megölik. Mindezért azonban egyedül Richard okolható. A kis kommuna történetét nehéz pár mondatban összefoglalni, annyi minden történik. Éppen ez a baj a filmmel. A hazugságokra épült paradicsomi életet, a főszereplőben végbemenő változásokat, a párkapcsolatok felbomlását, a külvilág idegenné válását egyszerre kellett volna megjeleníteni. Ennyi minden viszont túl sok egy olyan filmnek, amiben a női rajongók kedvéért illik sokat mutatni Leonardo DiCapriót, a férfi rajongók kedvéért a női főszerepben látható Virginie Le- doyent, a többi néző kedvéért pedig a gyönyörű trópusi tájat. Kicsi színészek kuckónyi találkozója Anyanyelvi kultúra és személyiségismeret az óvodák Kuckószínházában A házigazdák előadásában a Rátóti csikótojás Fotó: vajda János Miskolc (ÉM - FK) - A színházi világnap alkalmából a miskolci Szilvás úti óvoda már negyedik alkalommal hívta meg az avasi óvodákat a Kuckószínházba. A vendégség azonban feladattal is jár. Mindenkinek fel kell lépnie egy-egy mesével.- Izgultok, gyerekek? - kérdezte az elmúlt pénteki találkozó résztvevőitől Fridman Györgyné, a Szilvás úti óvoda igazgatója.- Nem - hangzott a válasz. Csak néhány bátortalan igen keveredett bele a gyerekek jókedvű kiáltásába. Majd kezdődött az első előadás. A kicsik tátott szájjal nézték végig a többiek műsorát. Hálás közönség. De a legfélelmetesebb is. Ellentétben a felnőttekkel, ők azonnal kimutatják, ha unják a színi játékot. Ám erre nem került sor, végigülték a színpaddá átalakított játszószobában mind a nyolc produkciót.- Nem ismertük még egyik mesét sem - állítják a Szilvás útiak a szünetben. - De még a Rátóti csikótojást sem, amit most játszottunk el.- Jó, ha színházban látom a meséket, de én jobban szeretem, ha felolvassák nekem őket - mondta szerényen a rátóti történetet narratáló kislány, de ahogy kimondta, talán meg is bánta, mert a többi rögtön kicsit rosszallóan nézett rá. Néhol kicsit hadartak, néhol megtorpantak, de a csöpp színészeket átsegítette a nehézségeken lelkesedésük. Vagy a súgás, mert mindegyikük tudta fejből a másik szövegét.- Az anyanyelvi kultúra megismertetése volt a célunk, amikor létrehoztuk a Kuckószínházat - mondta Fridman Györgyné. - A magyar népmesék nagyon alkalmasak arra, hogy a gyerekek megismerhessék az alapvető személyiségjegyeket, az emberi kapcsolatokat. Megtanítjuk nekik a szöveget, majd néhány egyszerű kellék segítségével, egy kalappal vagy egy mellénnyel rögtön megvan a jelmez is. Máris minden adott a színházhoz és az együttjátszáshoz. Miskolcon A premier április 14-én, pénteken este 7 órakor a Kamaraszínházban lesz. Az előadás rendezője Puskás Tamás. (Az elmúlt évadban ő rendezte itt a Vidám kísértet című játékszíni bemutatót.) Tíz év után ismét Miskolcon láthatja a közönség - Harpa- gon szerepében - Kovács Lajost, aki többek között Kaspart játszotta az itteni színházban, és Banguo volt a Macbeth-előadáso- kon. Az idei Fösvény-bemutató további szereplői: Major Melinda, Kovács Vanda, Molnár Sándor Tamás, Samu Nagy Ádám, Máhr Ági, Latabár Árpád, Varga Gyula, Csapó János, Péva IboKovács Lajos és Kovács Vanda lya, Somló István, Horváth László. Az előadás egyik érdekessége, hogy először szerepel ugyanFotó: Éder Vera azon a színpadon, ugyanabban a darabban apa és leánya: Kovács Lajos és Kovács Vanda. A fösvényt próbálják Miskolc (ÉM) - Moliére A fösvény című vígjáték bemutatójára készül a Miskolci Nemzeti Színház. Olasz vendég a népszerű esten Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfonikus Zenekar Népszerű zenei esték sorozatának utolsó koncertjét hallhatja a Miskolci Nemzeti Színház közönsége március 27-én, hétfőn este fél 8-tól. A műsoron Brahms IV. szimfóniája, valamint Beethoven V. zongoraversenye szerepel. A hangverseny szólistája és karmestere Michele Marvulli. Az olasz Michele Marvulli neves tanárok vezetésével tanult zongorázni, zeneszerzést, kamarazenét és vezénylést. 1991-ben elnyerte az olasz zenekritika Massimo Mila-díját a „magas művészi tanításért”. Határon túli magyar teátrumok fesztiválja Kisvárda (MTI) - Az idén 19 társulat vesz részt a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválján, melyet május 26. és június 4. között rendeznek meg Kisvárdán. Ezúttal négy szomszédos ország, Jugoszlávia, Románia, Szlovákia és Ukrajna magyar színházai lépnek fel a tíznapos seregszemlén. A legtöbb társulat ezúttal is Erdélyből érkezik. Nagyváradról az Állami Magyar Színház Szigligeti Társulata, az Állami Bábszínház és a Matyi Műhely Magán Bábszínház vesz részt a fesztiválon. Két-két teátrum jelezte részvételét Kolozsvárról, valamint Marosvásárhelyről, ahonnan az Állami Magyar Színház és a Puck Bábszínház, illetve a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és az Ariéi Bábszínház érkezik. A Csíkszeredái Csíki Játékszín, a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, és a Temesvári Csiky Gergely Színház ugyancsak résztvevője a kisvárdai programnak. Délvidékről a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a Szabadkai Népszínház, valamint az Újvidéki Színház társulatát várják a rendezők. A felvidéki színjátszást a Kassai Thália Színház és a Révkomáromi Jókai Színház művészei képviselik. Kárpátaljáról pedig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház vendégszerepei Kisvárdán. Talált képek Talált képek címmel látható kiállítás ifj. Halmai László munkáiból a miskolci Teleki Tehetség- gondozó Kollégiumban. A fiatal művész nem kötelezte el magát sem a figuratív sem a geometrikus alakzatokból építkező festői stílus mellett. Változatos méretű és témájú képei a felhasznált sok szín ellenére is képesek néhol nyomasztó hangulatot árasztani, míg mások pont az ellenkező hatást váltják ki a látogatókból harmonikus formáikkal. Fotó: Végh Csaba A templomért Miskolc (ÉM) - A miskolci felsővárosi református gyülekezetnek a Győri kapuban épülő temploma javára rendeznek jótékonysági hangversenyt március 27-én, azaz ma délután fél 6- kor a Tiszáninneni Református Egyházkerület székházában. Meseíró pályázat Mosonmagyaróvár (ÉM) - A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület meseíró pályázatot hirdet hazai és határon túl élő alsó tagozatos általános iskolásoknak. A jeligés pályázatra nevezett, legfeljebb négy oldal terjedelmű meséket június 20-ig kell eljuttatni az egyesület címére: 9200 Mosonmagyaróvár, Pf. 152.