Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-22 / 68. szám

2000. március 22., szerda i iJJLj. M-MÉ/mmi Miskolc és Kömyéfce 7 MSiú hl u h) *J r* r* Árcsökkenés Mészáros István Olcsóbb is lett, mennyiségileg pedig több lett! - mondja az egyik élelmiszerüzletben az el­adó, amikor két műanyag szódás palackot nyújtok át neki cserére. Ráadásul még szeb­bek a szódás „üvegek", teszi hozzá, s való­ban. Ne vicceljen már velem! - hitetlenke- dek -, ilyesmi nem nagyon történik meg manapság. Még hogy kevesebbet fizessünk többért, ugyan már. De, de, Így van, nem viccelek - erősíti meg a fentieket. Két forinttal kevesebbet kell fizetni. Teljesen oda vagyok. Örülök, mert naivan arra gondolok, hátha éppen most történik meg az, amire már oly régóta várunk: las- san-lassan elfelejthetjük az inflációt, de leg­alábbis minimális lesz annak mértéke. Ép­pen ez a kétforintos árcsökkenés az a titkos jel(zés), amely egy kedvező folyamat elindu­lását mutatja. Igaz, a mai árakat tekintve ez a csökke­nés nem olyan nagy dolog, főleg, ha a bol­tokban kapható termékek árát nézzük. A több ezer forintos áruknál elenyészően ke­vés a két forint. Ahhoz képest is, hogy nap mint nap hallani százmillió forintos, esetleg milliárdos nagyságrendű csalásokról (áfa és egyéb). Nos, mindezekhez mérten csekély a kétforintos árcsökkentés. A sok kicsi sokra megy elve alapján azonban jelentősnek számíthat ez különö­sen olyan emberek esetében, akik minimál­bérből kénytelenek berendezni életüket. Akik csak a nyugdíjukra számíthatnak, akik... 5 bizony ők vannak többségben, úgyhogy jó lenne, ha minél több kétforintos árcsökkenés következne be. HÍRCSOKOR • Húszéves. Jelenleg negyvenhét dolgo­zója van a felsőzsolcai Gamesznak, amely a közelmúltban volt húsz esztendős. Eb­ből az alkalomból a régi és a mostani fel­sőzsolcai alkalmazottak emlékeztek az el­telt időszakra. • Millenniumi helyzetkép. Tavaly febru­ár 25-én alakult meg a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Millenniumi Emlékbi­zottság a rendezvények s egyéb teen­dők koordinálására. Az idei rendezvé­nyekről a március 30-i megyei közgyűlé­sen esik ismét szó. • Nyílt nap. Március 22-én, azaz ma van a víz világnapja. A Mivíz nyílt napot szervez a szennyvíztelepen és a Jósika utcai gépház­ban, ahol iskolai csoportokat is fogadnak. Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást telepü­lése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeret­né, ha erről szűkebb pátriájában, térségé­ben olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Magyarország zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. A legjobb sztorikat megírjuk majd, és közöl­jük azt is, hogy melyik olvasónktól szár­maznak' az információk. Ráadásképpen minden hónapban a legjobb sztori beküldő­jét jutalomban is részesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István Telefon: 20/326-5966 e-mail: mmi@iscomp.hu Felelős szerkesztő: Buzafalvi Győző Telefon: 20/333-2530 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Ha van egy kis időd, akkor nevess! A százkettedik életévébe lépett Juci néni csupa szív ember Miskolc (ÉM - MMI) - A bér­ház bejáratánál látható az a piros pad, melyet tavaly kért Juci néni a miskolci önkor­mányzattól a születésnap­ján. Hogy legyen hol leülni, nézelődni. Az ember a 102. életévében ugyanis már kicsit nehezebben tud hosszabb ideig álldogálni... Különben, korához képest na­gyon is friss Kiss Lászlóné: ép­pen a napokban volt a tapolcai barlangfürdőben. Megnézte, ho­gyan újították fel, bővítették a messze földön híres fürdőt, no meg egy kicsit úszkált is.- Mindenről véleménye van édesanyánknak - mondja az egyik lánya, aki Svédországban él, de sokat tartózkodik itthon vele, testvérével egyetemben - Rendszeresen nézi a híradó mű­sorokat, minden nap fel kell ol­vasnunk neki az újságból, az Észak-Magyarországból. Juci néni sosem hagyja ki a választást - négyévente taxival viszik az urnához. A Kunágotán 1899. február 4-én született néni Sátoraljaújhelyben gyerekeske- dett, édesapja főkertészként dol­gozott a városban. Tízen voltak testvérek, ő középen „helyez­kedett el”: ötödik volt a sorban. Ma már csak ő él közülük.- Mi mindig megértéssel vol­tunk egymás iránt - mondja. - Tudja, ez a legnagyobb gazdag­ság. Ez segített minket a nehé­zségeket átvészelni. Elég sokat kellett dolgoznom egész életem­ben, már kisgyerekként, tíz esz­tendősen én dagasztottam a ke­nyértésztát... Juci néni a legjobb barát - csupa szív emberként ismerik. Pedig az eltelt több, mint egy évszázad alatt jó néhányszor megdobálta a sors. Két lánya mindössze hét valamint két és fél évesek voltak, amikor meg­halt a férje. A házukat építet­ték éppen, úgyhogy azt egyedül kellett befejeznie. Aztán az öt­venes években elvették tőlük, egyszerűen államosították. Ké­sőbb még két házat épített fel, azok sem maradtak a család birtokában. Ma is szomorúan gondol ezek­re vissza, igaz, ettől nehezebb periódusai is voltak életének. Fiatalon, mindössze tizennyolc évesen - az első világháborút követően - elkapta a spanyol náthát. Tíz, hozzá hasonló korú lány közül csak ő maradt élet­ben...- Isten megtartott - mondja -, de jól tette! A Kossuth utcai református gyülekezetben presbiterként te­vékenykedett hosszú időn át. Ő szorgalmazta, segítette a kisgyő- ri ifjúsági tábor létrejöttét, be­rendezését, ő javasolta, hogy szép székely kaput építsenek oda. Szóval Juci néni aktívan él­te s éli életét. Jellemző példa, hogy kilencvenedik születésnap­ján a gyerekeitől egy Kanári-szi­geti utazást kapott ajándékba, hát persze, hogy elment a messzi tájra!- Hogy mi a hosszú élet titka? A munka és a derű - adja meg a receptet. - Kiskoromban édes­apámnak segítettem a palántázás­ban, a kertészeti munkákban. A piacra jártam árulni. Aztán a gyümölcsösünket én telepítet­tem, gondoztam. Lányaitól megtudhatjuk: Juci néni annak idején, leányként el­ső volt Újhelyben, aki bicikli­zett. Kiabáltak rá az utcán, mert akkoriban a lányok nem ültek még kerékpárra... Beszélgetésünk végén még egy tanácsot ad az idős asszony: ha beteg vagy, sírjál, de ha van egy kis időd, akkor nevess! Miskolci gondokról, rongálásokról Miskolc (ÉM - MMI) - Kemé­nyen meg kellene büntetni a szemetelöket - írja levelé­ben olvasónk. Katona József- né. Szerinte a közterületes dolgozóknak illene felkutat­ni a renitenskedőket. Sok minden szúrja olvasónk sze­mét, legfőképpen a város tiszta­sága, illetve ennek ellenkezője: a sok szemét látványa. Tele van a megyeszékhely szeméttel, mo­csokkal - írja -, a régi utcasep­rők eltűntek a közterületekről, az állati tetemek hetekig az utcá­kon hevernek. Közben milliókat fizet ki a miskolci polgármesteri hivatal a különféle segélyekre. A szemetelöket keményen meg kel­lene büntetni, hogy elmenjen a kedvük a szemeteléstől. A rongálok klasszikus terepe a nyilvános telefonfülke... Fotó: Vajda János A rongálok is „dolgoznak” rendesen a településen, példa­ként a nyilvános telefonfülké­ket említi olvasónk. Ezek ol­dalsó üvegtábláit betörik, a ké­szülékeket összekarcolják, ha tudják, megrongálják. A buszjáratokkal szintén adódik gondja Katona József- nénak. Nem tudja, milyen szisztéma szerint indítják az 1, 1/A, a 21, a 33 járatokat. Megfi­gyelése szerint néha egymást érik, aztán van olyan időszak, amikor egy járat sem közleke­dik. Nem ártana, ha azok, akik a menetrendet összeállítják, néha felszállnának egy-egy buszjáratra - véli -, mert így lenne némi tapasztalatuk a sű­rű, illetve a nagyon ritka jára­tokról. Mindig igaz barátja volt a harmonika Szirmabesenyő (ÉlVj - MMI) - Kisgyermekkorom óta igazi ba­rátom a harmonika - fogalmaz a szirmabesenyői Pechnyik Mik­lós bácsi, aki most hetvennégy esztendős. Gyerekkorában már hang­szert készített: egy citerát. Igaz, ahogyan mondja, egy-két fals hang „éktelenkedett” benne, ám mégis megszerették, használták. Miklós bácsiban egyébként a keresztapja fedezte fel annak idején, mennyire vonzódik a ze­néhez. Éppen ezért odaadta neki a tízgombos harmonikáját, pe­dig nagyon becses volt neki, mert még legénykorában kapta. Ezt a hangszert 1900-ban vették meg neki, s rendszeresen ját­szott rajta, például a fonó­házban. Itt Szirmabesenyőn az asszo­nyok, lányok énekeltek, táncol­tak vele. Miklós bácsinak azóta is a fejében vannak ezek a ma­gyar nóták, bármikor el is játsz­sza azokat. S ezt szívesen meg is teszi, hiszen bárhová hívják, elmegy zenélni. Főleg a nyugdí­jasokhoz, akikkel együtt idézik fel a tangóharmonika hangjai­nak segítségével a régi időket. Már az új tangóharmonikáját használja, a régi hangszerét félt­ve őrzi a szekrény fiókjában. A négyszáz adagos araóti „ételközpont” Arnót (ÉM - MMI) - A gyere­kek leginkább a gombócot, a derelyét és másfajta édessé­geket kedvelik - mondja Ko- lenkó Gáborné, az arnóti konyha vezetője. A Miskolc közeli település „ételközpontjában” négyszáz adag ebédet tudnak egyszerre készíteni, ennyi előállítására al­kalmasak a konyhai gépek, be­rendezések. Jelenleg 380 adag- nyi étel fő a nagy üstökben, a tűzhelyeken. Ezeket a két óvoda, az iskola étkezdéjében fogyaszt­ják el a diákok. Rajtuk kívül a nyugdíjasok hordják ételhordó­ban, s a polgármesteri hivatal dolgozói is itt étkeznek - tudtuk meg a konyha vezetőjétől. Heten dolgoznak az arnóti konyhán, közülük ketten szaká­csok. A beszerzéseket a polgár- mesteri hivatal gépkocsijával végzik, leginkább az egyik mis­kolci nagy bevásárlóközpont­ban. A távolság elég kicsi, így a szállítási költség nem terheli annyira az étkezési térítési dí­jat, mint más, távolabb lévő te­lepülés esetében. Kolenkó Gá- bornétól megtudtuk, hogy az al­kalmazottaknak egy ebéd 146, míg a nyugdíjasoknak 149 fo­rintba kerül. Naponta csaknem négyszáz adag ebéd készül Fotó: mmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom