Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-14 / 62. szám

2000. március 14., kedd ’48-as emlékbélyeg Felsőzsolca (ÉM) - Az országban második­ként emeltek emlékművet 1848-49 hőseinek Felsőzsolcán. A Borsod Megyei Honvéd Egylet által 1867-ben felállíttatott oszlop látható azon az érték nélküli emlékbélye­gen, amely az ünnepre lát napvilágot. A bélyegen az emlékmű első, 1868-as ábrázo­lása látható. A nagyméretű, 500 számozott példányban kiadott bélyegblokkokon pedig olvashatók azok a feliratok is, melyek ere­detileg az oszlop négy oldalán szerepeltek, ám mára csak » egy maradt belőlük. Hol síijaik domborulnak Faragó Lajos Tiszatarján (ÉM) - Édes Albert egy­kori tiszatarjáni református lelkipász­tor két fia, Abrahám és Vince 1849- ben részt vett az erdélyi hadjáratban. A Sályban elhunyt Ábrahámnak sír­emléke van, Vince Tiszatarjánban jel­telen sírban nyugszik.- Az Édes család elsősorban irodalmi múlt­járól ismert. A nagyapát, Édes Gergely re­formátus lekészt (1763-1847) a magyar nyelv és stilus kutatójaként tartja számon a lexikon. Fia, Édes Albert vette át apjától a lekipásztori szolgálatot, s ugyancsak fel­emlegetik cikkeit, verseit és műfordításait. Az unokák, a gyermekek közül két név megismerése kötelező: Édes Ábrahám az egyik, a másik Édes Vince. Mindketten ti­zenévesen vettek részt az 1848/49-es forra­dalom és szabadságharcban. Közös volt az is a testvérekben, hogy mindketten lelké­szek lettek - ismerteti a család történetét Máté István Tiszatarjánban dolgozó peda­gógus, a család történetének kutatója.- Édes Ábrahám „1848-49-ben öccsével, É. Vinczével együtt állott be honvédnek és részt vett az erdélyi hadjáratban.” - tartal­mazza a Magyar írók élete és munkái cí­mű lexikon. Édes Vincze címszónál azt ír­ja: „1848-49-ben mint 15 éves ifjú, Ábra­hám testvérével együtt beállott honvéd­nek és az erdélyi hadjáratot mint tüzér-ti­zedes élte át” - idézi a kutató.- Kézirat is került a kezembe. A két szabadságharcosról az édesapát, Édes Al­bertét idézem: „Idősb fiamat, ki csak 17 éves volt, a- kisebb 15 (mindenik irányból) kérlelhetetlenül bosszantotta az aradi vár feladása, föltétlen feladása, a hol az ágyú golyó és ballaner készlet az udvaron kaz­lakban hevert, élelem is volt az ő nézetük szerint, és több mint tízezer ember, győzni vagy halni kész vitéz” - olvassa a kutató. Máté István a két ifjú történelmi szere­péről több információt beszerezni egyelőre nem tudott. A szabadságharc bukása után mindketten református lelkipásztorként dolgoztak. Édes Ábrahám 1911-ben Sály­ban halt meg, síremléke is áll. Édes Vince édesapját követte a tiszatarjáni lelkészi munkában 1863-tól. 1900-ban halt meg, fe­leségével és két gyermekével együtt jelte­len sírban nyugszik a község temetőjében.- Az Édes családról kutattam, tervem ez évben könyv megjelentetése. Szívesen foga­dom a segítséget, ha tud valaki adattal, ér­dekességgel szolgálni. Édes Albert fiai je­lentősek a magyar történelemben, és volt szerepük az egyházi irodalomban. Talán egyszer nekik is megadatik, hogy „Hol sír­jaik domborulnak, unokáink leborulnak...”, legalább március 15-én - mondja a tanár. A kutató a tiszatarjáni jeltelen sírnál Ünnep 8 „Hallám, követeinktől levelek jöttek...” A pesti és pozsonyi hírek napok alatt eljutottak Borsod és Zemplén vármegyébe Kornya István Miskolc (ÉM) - A kitörő lel­kesedés mellett és helyett elsősorban a félelem jelle­mezte március 15-e vidéki fogadtatását. A lakosság túl­nyomó többsége pedig nem a pesti forradalomra, hanem Pozsonyra, az országgyűlés­re figyelt - mondja Fazekas Csaba történész, a Miskolci Egyetem oktatója.- Március 15-e híre nagyjából a bécsi forradaloméval egyszerre jutott el Borsod és Zemplén vár­megyébe. Erről kaphatunk képet Szűcs Miklós - neves miskolci jo­gászdinasztia tagja - naplójából, aki március 17-én ezt írja: „Híre jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavarogni kezdenek. Du. Napok és események: Február 22-25. - Forradalom Párizsban Március 13. - Kirobban a bécsi forradalom - az Ellenzéki Kör elfogadja a tizenkét pontot Március 15. - A pozsonyi or­szággyűlés küldöttsége - köz­tük Szemere Bertalan és Bük Zsigmond Borsod vármegye követei - hajóval Bécsbe indul Március 18. - Az országgyűlés kimondja a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást és el­törli a papi tizedet - Milánó­ban és Berlinben is forrada­lom tör ki hallám, hogy követeinktől [Sze­mere Bertalan és követtársa, Bük Zsigmond] igen érdekes le­velek jöttek...” - idéz az egykorú forrásból Fazekas Csaba. Est ve felolvastatott- A pesti József-napi vásáron lé­vők közül számos vidéki kíván­csiskodóként volt tanúja a forra­dalomnak. „Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki a vásáron Pesten van, ebből megtudtuk, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s néme­lyek elestek, mely esemény a Pes­ten már megindult mozgalmakat igen növelé, a 12 pontok és Petőfi dala a casinoban mindjárt dicta- turára [kihidetésre] bocsátattak.”- olvasható Szűcs naplójában. A történész arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy manapság elsősor­ban a szabadságjogok kiteljesedé­se, a törvény előtti egyenlőség, a nemzeti felemelkedés kérdése, a sajtószabadság eszméje jut eszünkbe március 15-ről. Az egy­kori vidéken élő politikai közvé­lemény felfokozott érdeklődése már a forradalom napja előtt is elsősorban a jobbágyfelszabadí­tás, a feudális járadékszolgáltatá­sok - dézsma, tized és robot - el­törlésére vonatkozó törvények megalkotására, a közteherviselés­sel kapcsolatos vitákra irányult. Tehát elsősorban nem Pestre, ha­nem a Pozsonyban éppen ülésező országgyűlés munkájára. Aggasztó belmozgalmak- A pesti értelmiségi fiatalok, a radikálisan ellenzéki márciusi KOSSUTH LAJOS. 1*1* t uói* i jó/.*« nói. Egykorú rajz a jobbágyfelsza­badítás fogadtatásáról 99 ••••••••••••••••••••• „Megmentvén Pozsonyban a roppant igától A szegény jobbágyot a ter­hes robottól; Elmentek a lábát csókolni hozzája, Nem hagyta! mindnyájok kezét szorította. ” ...................................................... ifjak városi tömegmozgalma vi­déken először félelmet idézett elő. Szűcs Miklós erről így ír: „Azon valótlan hír jött, hogy a bécsi lázongok a [bécsi] Burgot felégették, s a király Pozsonyba menekült. E hírek igen rossz ha­tást okoztak, mindjárt a paraszt- háború jutott mindenki eszé­be...” A Pozsonyban tartózkodó Ragályi Tamás borsodi földbir­tokos március 19-i levelében ar­ról értesíti ügyeinek intézőjét, „hogy minden úrbéri szolgálat és adózások megszüntetni ki- mondatik.” Válaszában március 25-én Lukács István - miután részletesen beszámolt a birtok körüli ügyekről - így fogalmaz a közhangulatról: „Az előkelőket az adózók által támasztható bel- mozgalom aggasztja.” Egy komoly rémhír Szemere március 17-én kelt leve­lében - hevenyészett módon, de részletesen - adja hírül a várme­gyének a Bécsben történteket, de papírra veti „biztos hír sze­rint” azt is, hogy I. Miklós, az orosz cár meghalt. Szűcs Miklós naplójában követve a hír útját a következőket idézi Fazekas Csa­ba a március 19-i napról: „A muszkától is sokan tartanak, mondják, hogy cárjuk meghalt volna, de bizonytalan...” Ez va­lójában rémhír volt, mint ahogy az is, hogy „a megbukott Metter­nich átmegy a muszkához, s ő fogja a hatalmas nemzetet el­lenünk felizgatni.” Fazekas Csaba szerint két fontos dologról nem szabad meg­feledkezni, amikor a márciusi események kapcsán félelemről és bizonytalanságról szólunk, annak ellenére, hogy reformkor negyedszázada alatt a lakosság minden rétegében ismertté vál­tak a politikai viták témái: egy nyolcszáz éves, Szent István óta létező rendszer változott meg napok alatt. A bujdosó emléke: adomák és gondolatok Beszélgetés tardonai iskolásokkal a Jókai-év március 15-éje előtt A tardonai diákok a Jókai-emlékszobában Fotó: vajda János Tardona (ÉM - CsM) - Gyertek Tardonára emberséget tanul­ni! - a szabadságharc után ott bujdosó Jókai Mórnak ezt a mondását ma is méltán büsz­kén idézik a tardonaiak. Mi az, ami még tovább él ebből az időből? Ennek kiderítésére iskolásokkal beszélgettünk. A szabadságharc leverése után annyi más névtelen társával együtt bujdosnia kellett az egyko­ri márciusi ifjúnak, Jókai Mór­nak is. Öt hónapra, míg felesége érte nem jött a hamis menlevél­lel, az író a Bükkben meghúzódó Tardonán talált menedéket. Megülnek itt is minden ünne­pet, de március 15-én százak gyűl­nek, és gyűltek össze korábban is, a Jókai-háznál. Ő előtte tiszteleg a több mint harmincszor megren­dezett márciusi túra, nevét viseli az iskola, és őrzi emlékét minden tardonai. A történetek apáról fiú­ra és persze lányra szállnak. Diófa és asszonyszoknya A gyerekek karonülőként ott van­nak a március 15-i megemlékezé­seken, mielőtt megértenék, érzel­mileg kötődnek az ünnephez és Jókaihoz. De első emlékük, amit a nagyszülők meséltek.- Amikor jöttek a katonák ke­resni, szóltak Jókainak, aki leg­inkább a padláson bujdosott. Akkor onnan egy kötélen lee­reszkedett, és a pincén keresztül - aminek volt egy hátsó kijárata is - kijutott a ház mögötti re- kettyésbe, majd az erdőbe. Ez hivatalos menekülési útvo­nalnak is tekinthető, mivel a pin­ce nem oly rég is látható-járható volt. Van azonban még néhány változat. Mikor a kedvenc törté­netükről kérdezzük az iskoláso­kat, pajkosan csillanó gyerek­szem, és a következő variáció a válasz: volt bizony, mikor az asszonyok a szoknyájuk alatt buj­tatták el. És rejtőzködött diófa te­tején, hordóban, mosódézsa alatt. Való és legenda Hogyan jutnak el ezek az anek­doták a gyerekekhez? Nem kell hozzá házi feladat vagy iskolai verseny (pedig van ilyen). Előke­rülnek akkor is, amikor például egy disznóölésen együtt van a család. Még mindig tudnak olyat mesélni diákjai, amit az iskola igazgatója, Lovas Albert sem is­mer. Az új legendák persze már nem feltétlenül gyökereznek a valóságban, ám van olyan, ami­nek érdemes utánajárni. Egyet éppen Lovas Albert említ.- Népdalként ismerjük a Sze­retem a tardonai papot című éneket. Felmerült azonban, hogy ennek a szövege is Jókai­hoz kötődik, de ezt a gondolatot még nem sikerült megerősíteni. Valószínűleg utánajárnak majd. Ám aki azt hiszi, Jókai csak a régi históriák által van jelen Tardonán, az téved. Érzelem és értelem Hogy vajon Jókai számára mi­lyen lehetett a többnyire vidám anekdotákban megőrzött tardonai időszak, ez könnyű kérdés. És na­gyon szép válaszok érkeznek rá.- Nagyon megviselhette, hi- • szén érzékeny ember volt. És ma­gányos, ezért is szeretett'ánnyira kint lenni az erdőben. Hőseinek is gyakran csak a természet, az egyedüllét hoz megnyugvást. Hamar kiderül, nemcsak a kötelezőket ismerik Jókaitól, rá­kérdezésre pár másodperc alatt elhangzik nyolc-tíz cím, és nem is mind a legismertebbek közül. Merthogy szívesen olvassák.- Izgalmas, ahogy ír, és érzel­mes, és nagyon szép! Más a csatajeleneteket szere­ti, vagy általában, amit a törté­nelemről megtudni a könyvei­ből. És megtudják a tényeken kívül azt is, hogy „a hazáért mindent meg kell tennie az em­bernek”. De honnan lehet tudni, hogy mivel teszünk jó?- Azt a szíve megmondja az embernek. Március 15-én, és persze előt­te, Jókai is a szívére hallgatott. Azután, amikor a Békepárt esz­méit követte, már az eszére. Ta­lán látta, el fog bukni a szabad­ságharc, fogalmazzák meg a tar­donai diákok, akiknek ősei szin­tén a szívükre hallgattak, mikor Jókait bújtatták.- És ti, mit tennétek, ha vala­ki, nem is híres ember, menedé­ket kérne? Nem gondolkodnak a válaszon.- Ha ártatlanul üldözik, elbúj­tatnánk.- Ez rátok is veszélyt hozna!- Egy ember élete múlna rajta.- Meg sem fontolnátok? Hi­szen nagyon nagy a kockázat.- Egy ember élete annál is na­gyobb dolog. Talán mégis megfontolnák. De tudják a jó választ. Akikkel beszélgettünk Bállá Richárd 7. o Gyenes Emese 5. o Gyenes Szabina 7. o Kiss Tibor 6. o Kónya Szabolcs 8. o Pál Lilla 8. o Pogonyi Gréta 6. o Tózsa Róbert 7. o Tuncsik Georgina 5. o Tóth Alexandra 8. o Tóthné Koncz Erika magyartanár Lovas Albert igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom