Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
ÍSUK-MMYMttSZJUl # 2000. március 14., kedd Félbeszakadt tárgyalás 1989 júliusában - miként azt az Észak-Magyarországnak, az MSZMP megyei bizottsága lapjának akkori számai tanúsítják - tárgyalás folyt az MSZMP és a Meszeb (Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága) városi szervezetei között. A tárgyalópartnerek egyebek mellett a sajtónyilvánosság témakörét is napirendre tűzték. A Meszeb azt szerette volna elérni, hogy a Déli Hírlap ne a párt városi bizottsága, hanem a városi tanács felügyelete alatt működjön, vagyis ne a párt engedélyétől függjön az ellenzék véleményének megjelenése. A tárgyalások e ponton - a második fordulóban - megszakadtak, mivel az álláspontok a két és fél órán át tartó vitában sem közeledtek egymáshoz. A kör négyszögesítése Az Észak-Magyarország tudósítója így rögzítette az eseményeket: „Az elnöklő dr. Kovács László, a városi tanács elnöke szerint a sajtóstruktúra és a sajtótörvény között ellentmondás van. Tudomása szerint a városi pártbizottság még ha akarná sem mondhatna le saját elhatározásából lapjáról. Az MSZMP képviselője, dr. Tütős Sándor, arról szólt, hogy a vitát a sajtónyilvánosságról és nem a tulajdonjogról kezdték. Csak a nyilvánosságról hajlandók a továbbiakban vitatkozni... Ahogy dr. Kovács László megfogalmazta: Talán az erőnket, a kompetenciánkat meghaladó dolgokra vállalkoztunk.” A cikk végén a szerző a következőket állapította meg: „A tárgyalások megszakadása ellenére van esély arra, hogy néhány hónap múlva, esetleg a megyei pártértekezlet vagy a pártkongresszus után kialakuló új helyzetben a felek ismét körbeüljék a most nagyon is „szögletesnek” bizonyult tárgyalóasztalt.” A felek egyedül abban egyeztek meg, hogy a témával kapcsolatos nyilatkozataikat a lapok változtatás nélkül közlik. Néhány napon belül valóban napvilágot látott a két közlemény. Az egyik aláírója, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának tárgyalócsoportja nevében, Gulyik Zsolt volt. A másiké - a Meszeb nevében - Mile Lajos. Amikor tizenegy évvel később, ma arra kértük kettőjüket: fejtsék ki gondolataikat a sajtószabadságról, az azóta bekövetkezett változásokról, csak Mile Lajos vállalta a beszélgetést (lásd: oldalsó cikkünket). így látták az MSZMP-sek: „Az MSZMP városi bizottsága és tárgyaló- küldöttsége sem jogi helyzetét, sem politikai törekvéseit illetően jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a Déli Hírlapról lemondjon. Hogy miért nem? Azt mi sem tudjuk jobban megfogalmazni, mint ahogy a Meszeb megtette saját állásfoglalásában:... „hatékony tömegtájékoztatás nélkül egyetlen szervezet, politikai párt sem létezhet hosszabb távon...” A városi bizottság vállalja, hogy a Déli Hírlap az eddigi gyakorlatot követve és kibővítve, rendszeresen hírt ad ellenzéki pártok és szervezetek mozgalmi-szervezeti eseményeiről, tudósít rendezvényeikről. Heti egy alkalommal állandó rovat keretében közli állásfoglalásaikat, véleményeiket, vitacikkeiket.” így látták a meszebesek: „Nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZMP képviselői az érdemi döntésekhez nem rendelkeznek a megfelelő kompetenciával, amikor a birtokukban van a rendelkezési jog, a pártérdeket fontosabbnak tartják, mint a valódi átalakításhoz szükséges gyakorlati, politikai cselekvést. ... Maga az MSZMP is egyre gyakrabban és hangosabban hivatkozik az esélyegyenlőségre. Ha komolyan gondolják, nyilván ők is tarthatatlannak látják kiváltságos helyzetüket a napilapok terén... Az esélyegyenlőség az MSZP képviselői szerint az jelenti, hogy ők a saját lapjukban hetente, ilyen-olyan terjedelemben helyet adnak nekünk. Lényegi, szerkezeti átalakítás helyett kegyelmes adomány...” A delegációk MSZMP: Tímár Vilmos első titkár, Gulyik Zsolt, Gyarmati Béla, Sóvári Bertalan és dr. Tütős Sándor. Meszeb: Balázsi Tibor, dr. Bodó Pál, dr. Csukás Zoltán, Hajdú Gábor, Juga György, Kiss János, dr. Matyi László, Mile Lajos, Rajkai Zsolt és Végh László. / Miié Lajos: Álmodni se mertem a mai helyzetet Miskolc (ÉM - SzK) - Történelmi tény, hogy a struktúraváltás a médiában is megtörtént. Ma már azt, hogy egy lap melyik szekértáborhoz tartozik inkább piaci szempontok döntik el - véli Mile Lajos. Mile Lajost mint az idézett, 11 évvel ezelőtti tárgyalások Me- szebet képviselő politikusát szólaltattuk meg. Arra voltunk kiváncsiak, miként látja a sajtó- szabadság érvényesülését napjainkban. Elégedett lett volna-e annak idején, ha látja a mai helyzetet?- Álmodni se mertem volna, hogy idáig eljutunk. Hihetetlennek tűnt akkor, hogy ilyen rövid idő alatt megszűnik a Varsói Szerződés, a KGST, hogy kivonulnak az oroszok, összeomlik az Mile Lajos Fotó: Farkas Maya egypártrendszer. Bár már akkor, 1989-ben, az ominózus tárgyalások során egyfajta forradalmi láz hajtott bennünket. Mindenáron változtatni akartunk azon a anakronizmuson, hogy az MSZMP saját vívmányaként értelmezi a sajtótulajdonlást. Az történelmi tény: a rendszerváltással megváltozott a tulajdonosi szerkezet. Az más kérdés, hogy mindez esetleg szerencsésebben, hatékonyabban is végbemehetett volna. Az első időkben az írott sajtóban az volt a nagy kérdés: ki lehet az eladó? Mert az nyilvánvaló volt: aki erre jogosítványt kap, az feltételeket is szabhat. Valószínűleg történt mulasztás, abból fakadóan, hogy az MSZP a lapok valódi tulajdonosának örököseként lépett fel. De végül a sajtó a piaci viszonyok közé került. Hogy mindez miként jelenik meg tartalmi szempontból? Ma már az, hogy egy lap melyik szekértáborhoz tartozik, nem igazán politikai kérdés, sokkal inkább gazdasági, piaci szempontok a meghatározók. Ugyanakkor persze a politikát nem lehet kizárni a sajtóból, de a tulajdonos szabadon dönt arról, hogy eladja, nem adja, kinek adja el a sajtótulajdonát vagy tulajdonrészét. Vagyis megközelítőleg a valódi tulajdonjog érvényesül e téren is. Ázzál ma is mindenki tisztában van: a sajtó nem elhanyagolható szempont a véleményformálásban, így a tulajdonjogon keresztül igyekeznek hatással lenni a közvéleményre a hatalom gyakorlói. Az már szubjektív véleményem, hogy miként a közélet is két pártra polarizálódott, úgy a sajtóban is megmutatkozik ez a kettészakadás. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal: szükség lenne egy korrekt, tárgyilagos országos napilapra, amilyen korábban a Magyar Nemzet volt. Ennek híján pillanatnyilag az ember nem tehet mást: vesz egy lapot jobbról, egyet balról, s aztán előbb-utóbb kialakítja magának a saját véleményét a dolgokról. A helyi sajtó - nézetem szerint - jóval függetlenebb a politikától, inkább a helyi hírek, történések továbbítása a célja, s jól is van így: kár lenne mindent túlpolitizálni. Pankucsi Márta: Igen, itt, most sajtószabadság van Miskolc (ÉM - SzK) - Pankucsi Márta 1989-ben reformkörösként szállt síkra a sajtóbeli esélyegyenlőségért. Manapság médiaszociológiával is foglalkozik. E minőségében (is) kérdeztük: megvalósult-e a sajtószabadság?- A rendszerváltást követően megvalósult Magyarországon a sajtószabadság. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek a sajtó terén problémák. Az államszocializmus időszakában feltételeztük, hogy ha a szabadság korlátáit sikerül megdönteni, azzal egyszersmind megszűnnek A gondok is. Világos: tévedtünk. Vannak visz- szásságok a közszolgálati média, a helyi rádiók, a televíziók frekvencia-szétosztása körül, lehet vitatkozni, hogy csonka, vagy sem a kuratórium. De e problémák már éppen a szabadságból fakadnak. Igen, itt és most sajtószabadság van. Megvalósultak a követelések, amelyeket 1848-ban, majd 1989-ben fogalmaztak meg a sajtószabadság kapcsán. Megszűntek a korlátok, nincs cenzúra, megszűnt az egyetlen politikai erő általi kisajátítás, nincs direkt beavatkozás a sajtó tevékenységébe. Az más kérdés, hogy tudunk- e, vagy mikorra tanulunk meg e szabadsággal élni. Lehet irritáló az egyén számára, hogy nem szája íze szerinti cikkeket talál az újságban, számára nem jó műsort sugároz a tévé, a rádió. De adott a lehetőség, hogy másik újságot vegyen, vagy átkapcsoljon egy másik csatornára. A szabadsághoz fel kell nőni. Nekem gondot okoz, hogy az országos napilapok rendkívül markánsan elkülönülnek az egyes pártok mentén. Ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy egyetlen lap rendszeres olvasója mindig csak egyfajta beállítással, megközelítéssel, egyoldalú értékeléssel találkozik, ami beszűküléshez vezethet. Ennek kapcsán megemlítem, ma is érvényesnek tartom azt a régi vesszőparipámat: nagy szükség volna a kis civilszervezetek megerősödésére. A civil társadalom - mely a mai napig nem állt lábra - jelenthetne egyfajta kontrollt a hatalom fölött. A sajtó körül kialakult civil bázis nyomása biztosíthatná, hogy a sajtó képviselői rákérdezzenek a hatalmon lévők döntéseire. Ami alatt véletlenül se azt értem, hogy néhány nagyhangú civilszervezetnek kellene teleüvöltöznie a sajtót. A sajtó funkciójából következik: a mindenkori politikai hatalomnak alapvető érdeke, a politikai döntésekről időben minél több információ jusson el, minél szélesebb tömeghez. Épp ezért egyetlen politikai hatalomnak sem lehet érdeke hosszú távon, hogy korlátozza a sajtót, mert ezzel saját magát fojtaná meg. A demokráciával együtt jár a sajtószabadság. Pankucsi MártaFotó: Bujdos Tibor
