Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-26 / 48. szám
2000. február 26., szombat ÉSZAK-MiillKIOmil# CSAK 10 Húrok Fáklya Adrienn Karcsú teste a kezembe simult, megsimogattam vékony nyakát, muzsikált az érintésem alatt, mindenem ő volt. Bármit feledni tudtam, játszottam a húrjain, lelkem a magasba repülve érezhette, milyen is a szabadság. Nem bírtam sokáig a magányt, a hiányából áradó űrt. Van, aki a hegedűt, a fuvolát, a kutyát nevezi kedvencének, de nekem a gitárom adta a biztonságot, a tudatot, hogy nem vagyok egyedül és szerethetek valamit. Sokan csak a durvaságot, a hangzavart látják a zenénkben, mégis rengeteg érzés, elfojtott indulatok kirobbanása húzódik meg a decibelek mögött. Minden fájdalmat, keserűséget képes elmondani, világgá üvölteni, sikoltani a rock, melynek egyik legfőbb alkotóeleme a gitárzene. Játszani egy „bandában", itt megtalálhatom önmagam. Végre korlátok nélkül kitombolhatom lelkem, megszabadulhatok a bennem felgyülemlett stressztől. S ha ez nem tetszik bizonyos „felsőbb körökben", erről nem tehetek. Nekünk fiataloknak türelmesnek kell lennünk minden emberrel és helyzettel. Ám ha mi szeretnénk megvalósítani az álmunk,. valaki mindig rányomja a bélyegét, akinek papírja van róla. „Idősebbek", konzervatívabbak, diszkósok és más stílusok kedvelői, legyünk egy kicsit megértőbbek és nyitottabbak a világ „régi-új" dolgairal Új! Új! Új! Új rovatot indítunk. A címe: Kedvencem (lásd: fent). Bárki írhat itt a kedvencéről, legyen az élőlény, tárgy, vagy fogalom. A személyes megnyilatkozás persze nem túl könnyű, de miért ne próbálnátok meg? írjatok, írjatok, írjatok! Ha tudunk (azon leszünk, hogy tudjunk), mi gondoskodnánk a fotóról. Várjuk a leveleket, e-maileket (csak@iscomp.hu)! ZENEI AJÁNL Ezen a héten BMG gondozásában megjelent Republica Speedballads című albumát ajánljuk. Pergős gitárzenék kísérik a kedves női énekhangot. Pörgős témák, CD-n és kazettán. Nyerőjáték A képünkön látható Republica, Speedballads című kazettáját sorsoljuk ki, azok közt, akik válaszolnak feladványunkra. Nevezzétek meg a Diákrock Fesztivál első két helyezett zenekarát! A válaszokat ide várjuk: 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3. Diákok, akik az oldalt írták és szerkesztették: Fáklya Adrienn (18) drie@freemail.hu, Mádai Kata (18) uskat@freemail.hu, Kristóf György (17) gkristof@freemail.hu. Szél Miklós (19) mukka@freemail.hu Riport egy miskolci rockfesztiválról Szél Miklós Miskolc (ÉM) - Szombat, délután négy óra. Az Ady Művelődési Házban körülbelül negyven ember lézeng, a létszám később kiegészül úgy kétszáz főre. A látogatók között talán három típust lehetne megkülönböztetni: a fellépőt, a fellépő ismerősét, valamint a „mezei” koncertlátogatót - utóbbiak kisebbségben vannak. A második kategória túlsúlya, a barátok, családtagok, unokahúgok nagy száma azzal az egyszerű ténnyel magyarázható, hogy közönségszavazat alapján döntenek arról: ki nyeri a Diák Rock Fesztivált. Ez kicsit rányomja a bélyegét az egész rendezvényre is, ha befejeződik az ismerős koncertje, akkor sokak számára a koncertestnek is vége. Ilyenkorra általános cselekvésként az Ady tágas előcsarnokában történő üldögélés, valamint az emberközeli árakkal dolgozó büfé - esetlegesen többszöri - igény- bevétele jöhet szóba. Az emberek alapvetően jól érzik magukat, a hiba valami A látványra igazán nem lehetett panasz Fotó: Kocsis Zoltán mással van. A zenekarok előtt le a kalappal, meglepő, milyen sok tehetséges és technikás zenekar működik annak ellenére, hogy korlátozottak a lehetőségeik, igazi támogatással pedig nem nagyon rendelkeznek. Ez az est a zenéről szól, sajnos inkább csak elméletben. Nem a zenekarok tudását értékeli a közönség, hanem a nevét. Mint kiderült többen inkább be sem jöttek, mert sajnálták a pénzt a kicsit borsos (400 forintos) belépőre, amelyből a rendezőség még a költségeket sem nagyon tudja fedezni. Sokan úgy gondolják, kisebb együttesek koncertjén nem lehet akkorát bulizni, mintha egy azonos színvonalú, de neves előadóval „ellátott” esten. Nehéz ma kiigazodni azon, hogy mi is a zene lényege, mi igazán fontos: a zene, vagy a külsőség. A rendezőség kedvezően áll a dolgokhoz, ők jövőre is - ugyanúgy, mint az előző öt évben - lehetőséget szeretnének biztosítani, a zenekarok továbbra is csak játszani szeretnének, a koncertlátogatók pedig mindössze jól szeretnék érezni magukat. Vélemények - önmagukért beszélnek Miskolc (ÉM) -„Az igazat megvallva kevés tetszett, nem vagyok ilyen beállítottságú. Az a jó benne, hogy neveket lehet kapcsolni az együttesekhez, szóval megismered őket.” „Azért vagyunk itt mert egy haverunk fellép, és az a helyzet, hogy nem akarunk bemenni, mert nagy a hangzavar...” „Jól meg van szerintem szervezve, csak kevés az ember.” „Most jót kell mondani, vagy rosszat?” „csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom.” „Mint fellépő, azt mondhatom, hogy négy sör után határozottan jó... nagyon jól demonstrálja a miskolci rockéletet, csak az a baj, hogy ez úgysem fog lejönni... nos ez az egész nem a zenekarokról szól, hanem arról, hogy valaki jól jár vele, hát figyelj, lehet hogy hülyeségnek fogod tartani, visszahallgatva én is annak tartanám, én komolyan mondom, hogy abszolút nem egy zenekarbarát dolog, már ameny- nyire ezt fellépőként ezt mondhatom, öt perc van behangolásra. Két órára kellett idejönni, az elég is, csak akkor nem úgy kellene, hogy mindenki elcsavargatja a cuccokat, nagyon aránytalanul szólnak a hangszerek, úgy indult, hogy a kezdő zenekaroknak egy videofelvételt és egy hangfelvételt biztosítson... videofelvétel helyből nincsen, a hangfelvételnél meg mondjuk lehagyták az első két számunkat, és nem mi vagyunk az egyetlenek. Én mondjuk jó éreztem magamat, meg most is jól érzem magam úgy négy sör után...” „A mai este nagyon fantasztikus, körülbelül 19 óra 46 perc van, nagyjából megjött mindenki akire számítottunk, a gáz az egésszel az, hogy itt baromira nem arra megy az egész, hogy ki mennyire tud játszani, vagy ki mennyire technikás, hanem arra megy az egész, hogy ki hány barátot, és esetleg ismerőst tud behozni, erről ennyit tudnék mondani.” „Nem tudom, van ott bent egy csomó barátom, azonkívül ott bent még nem voltam, kicsit rázós ez a négyszázas beugró nem tudom, hogy mi megy, de biztos jó.” „Ha egy Tankcsapda koncertre mész, csak pár száz forint a beugró, azon meg lehet, hogy sokkal jobban szórakozol.” „A baj ezzel, mint minden tisztességes kocsmával, hogy az ember vesz egy kettő-egyeset és két perc múlva elfogy.” „Hogy miért jöttünk el? Hát mert buli.” „Én egy kicsit elfogult vagyok, de szerintem egy kicsit túltendált a metál műfaj, és szerintem a diákzenekaroknak az a hagyományos célkitűzése, hogy a diákzenének egy ilyen sokszínű palettáját mutassa be, az nem nagyon érvényesült, egy kicsit egysíkú a műsor egy kicsit kevesen vannak, legA zenén kívül, barátok közt alábbis az előző évekhez képest kevés az újszerűén fellépő zenekar.” „Sok a feldolgozás... ha valaki a saját számát adja elő, akkor az sokkal jobb, mint ha feldolgozást játszana.” „Mindenhol jó, ahol a barátainkkal vagyunk, ha elmész bulizni, végül is teljesen mindegy, hogy milyen buliba mész, hogy ha azokkal vagy, akiket szeretsz, és jól érzed magad, akkor jó a buli.” Fotó: Kocsis Zoltán Diákzenekarok, úton a „csúcs” felé Beszélgetés az Évelő Növények és a Hermetic frontembereivel Miskolc (ÉM - FA) - Csendes kávéház, cigaretta, baráti beszélgetés. Körülöttem hosszú hajú, élettel és tervekkel teli fiatalok. Mesélnek: az életükről, a munkájukról - a zenéjükről.- Hogyan született meg az ÉN és a Hermetic? Prokop Attila (P. A.): - Az Évelő Növényei története akkor kezdődött, amikor találkoztam Skornyák Attilával, aki abban az időben dobolt. Én gitároztam. Megtetszett neki a hangszerem és kérte, tanítsam meg játszani rajta. Ez meg is történt. Ám mivel mindketten más stílust kedveltünk, hamar nyilvánvalóvá vált: soha nem fogunk egy zenekarban dolgozni. 1998. május 11-én, a Városnapon aztán Attila találkozott Párái Rolanddal, a mostani dobosunkkal. Eldöntötték, hogy zenekart alapítanak. Ekkor már csupán egy basszusgitárosra volt szükségük, esetleg egy énekesre. Attila megkeresett engem. Vettem egy „fadarabot”, egy úgynevezett basszusgitárt, így állt össze a csapatunk. Horváth Csaba (H. CS.): - A Hermetic kissé másképp alakult. Az egész. Már elsős koromban elhatároztam, hogy összehozok egy „bandát”. Néhány év múlva a Kisavason ülve Tóth Gergővel és Papp Tiborral elhatároztuk, hogy megvalósítjuk ezt a tervet. így egy éve „hivatalosan” is megalakult a Hermetic.- Van e valamilyen zenei előképzettségetek? H. CS.: - A zenénkhez tulajdonképpen nem kell „előképzettség” - szolfézs, stb. -. Nem azért, mert annyira primitív, hanem... P. A.: - ...amit kitalálunk, azt eljátsszuk, és ez nekünk éppen elég. Természeten vannak a tagjaink között „zenei múlttal” rendelkező emberek. H. CS.: - ...de talán nem is ez a fontos. Fiatalok vagyunk - az átlag életkor mindkét csapatnál 19-20 év. Van még időnk, hogy fejlődjünk, és tanuljunk a tapasztaltabb együttesektől.- Hogyan jutottatok el idáig? P. A.: - Első állomásként iskolákban koncerteztünk. Aztán jötték a meghívások, fellépések. Tavaly elindultunk a Diák Rockfesztiválon. Akkor negyedikek lettünk, ám azóta rengeteget fejlődtünk. Az idén sok barátunk jött el koncertre, sokan szavaztak ránk. Ám ami fontosabb: megkaptuk a fesztivál különdíját - koncert a Vian Klubban -, ez számunkra szakmai elismerést jelent. Az ideji első díjra - egy multi effect pedál - nem számítottunk. Kellemes meglepetésként ért minket az eredményhirdetés. H. CS.: - A második hely minket is váratlanul ért. Elég kalandos körülmények között tudtunk elindulni a versenyen. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani Párái Rolandnak, aki kisegített minket a bajban. A dobosunk a hétvégére felment Pestre egy dobos fesztiválra, így a csapatnak csak pénteken - az ÉN dobosával - sikerült összeállítania a műsorát. Sajnos nem tudtuk magunkat adni, nem a saját számainkkal léptünk fel. A második hely betudható annak is, hogy a közönség nagyon szereti a zenénket, legalábbis az ilyen stílusú „dalokat.” Nekünk is voltak barátaink - úgy mint Attilá- éknak -, de ők sem azért szavaztak elsősorban ránk, mert haverok vagyunk, hanem azért, mert közel áll hozzájuk a zenénk, annak az üteme, amit mind a ketten játszunk.- Mik a további terveitek? P. A.: - Szeretnénk kilépni Miskolcról. Itt nincs annyi lehetőségünk az önmegvalósításra. Legközelebb a Vian Klubban láthatnak bennünket az érdeklődők. Folyamatos fellépési helyünk az Anno- nimus Music Club. A városon kívül lesz egy koncertünk Egerben, esetleg Pesten és Szegeden is. De a legsürgetőbb feladatunk befejezni a demonk felvételét. H. CS.: - Tulajdonképpen a célkitűzéseink azonosak az ÉN terveivel - minden, amit egy mai fiatal rockzenekar elérhet. - Ezeken felül szeretnénk elindulni az EFFOT-on, ahol végre szélesebb közönség előtt is megmutathatnánk a tudásunkat.
