Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-16 / 39. szám

2000. február 16., szerda ÉSZAK- iMMWZáS# Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Dixie-klub. A Miskolci Dixieland Bánd klubja várja a szórakozni vágyókat febru­ár 17-én, csütörtökön este 8 órától a mis­kolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. • Zempléni képek. A Rajztanárok Zemp­léni Alkotókörének sárospataki nyári mű­vésztelepén készült alkotásokból látható kiállítás februárban a B.-A.-Z. Megyei Pe­dagógiai Intézet (Miskolc, Andrássy u. 96.) aulájában. • Zenész klub. Metál farsangot rendez a miskolci Bartók Béla Művelődési Házban működő Zenész Klub február 17-én, csü­törtökön este 8 órától. A koncertet - amelyen a Xanax, a Flashblack és a Forcas lép fel - rockdiszkó követi. Szobrok a Felvidékről Sátoraljaújhely (ÉM) - Ferenc György és Ferenc Rita fa- és köszobraiból nyílik kiállítás ma, szerdán délután 4 órakor Sátoraljaújhelyen, a Kossuth Lajos Mű­velődési Ház Zemplén Galériájában. A két művész a Felvidékről érkezik a zemp­léni városba. Jelenleg Nagykaposon élnek, bár Ferenc György Leleszen született 1953- ban, Ferenc Rita pedig Királyhelmecen 1979-ben, és mindkettejük alapozó iskolája a Kassai Középfokú Ipariskola volt. Ferenc György két éve szabadúszó szob­rász, munkáit azonban hazai (Királyhel- mec, Kassa, Nagykapos) egyéni kiállításai, illetve a csoportos tárlatok révén már is­merheti a közönség. Az általa formált em­lékoszlopokat láthatjuk többek között Sze- rénfalván, Leleszen, Borsiban, Királyhel­mecen vagy Kistárkányban. Nagykaposon pedig három köztéri alkotása is áll: az el­hurcoltak emlékműve, a kitelepítettek em­léktáblája, és Dobó István szobra. Ferenc Rita is szerepelt már több egyé­ni és csoportos kiállításon, ám valószínű­leg most először találkozik a magyar kö­zönség a szőnyegszövő képesítést is szer­zett, és jelenleg a Budapesti Nép Kismes­terség oktató-képző kerámia szakán tanu­ló fiatal alkotó munkáival. A természet lefotózott költészete Kazincbarcika (ÉM) - A szlovák Alexan­der Jirousek fotóművész alkotásaiból nyí­lik tárlat A természet költészete címmel február 17-én, csütörtökön délután 4 óra­kor a kazincbarcikai Városi Kiállítóterem­ben. A művész a kassai Nova Fotoklub tagjaként mutatkozik be Barcikán. A ma­gyar város fotóköre és a Nova évek óta jó kapcsolatot tart fenn, melynek újabb ered­ményeként látható a mostani kiállítás is. Alexander'Jirousek műveivel már talál­kozhatott többek között Japán, az Egyesült Államok, Spanyolország, Németország, Gö­rögország közönsége. Noha eredeti szakmá­jára nézve gépészmérnök, idestova negyed évszázada örökíti meg a természet szépsége­it. Eddigi legnagyobb elismerése a római központú Turista Irodalom Európai Föderá­ciójának Európa-díja volt, melyet egy, a Tát­ráról készült albumáért nyert el 1994-ben. Csángó bál Budapest (MTI) - A moldvai és gyimesi csángók kultúrájának, népszokásainak, hagyományainak, a csángó magyarság zenéjének, táncainak megismertetése szándékával idén is megrendezi zenés­táncos összejövetelét a Pro Minoritáié Alapítvány szombaton, immár hagyomá­nyosan a Petőfi Csarnokban. A bál ízelítőt ad a csángók páratlanul gazdag hagyományaiból. A millenniumi esztendő művészeti műsorába érkeznek vendégek Csíkból és - hagyományőrző ze­nészek, énekesek, táncosok - például Klé- zséből, Külsőrekecsinből és Lészpedből is. A magyarországi közreműködők között lesz Berecz András és az Egyszólam együttes, Fábri Géza, a Tatros Együttes, a Jászság Népi Együttes, valamint a Zurgó Együttes. Az est idején dokumentumfotó-kiállí- tást is rendeznek. Az alkalmi bemutatón Harangozó Imre képeinek segítségével a nézők betekintést nyerhetnek a csángó mindennapok történéseibe, illetőleg nyo­mon követhetők azok a változások, ame­lyek a hétköznapi élet, valamint az ünne­pek átalakulását tükrözik. Bohémélet - mától Puccini Bohémélet című operá­jának miskolci premierje csak pénteken lesz, de már a ma esti nyilvános főpróbát is láthatják az érdeklődők. Felvételünkön - a Juhász Katalin által tervezett jelmezekben, Dávid Attila dísz­letei előtt - az előadás szerep­lői, és középen Hegyi Árpád Ju- tocsa igazgató-főrendező, az elő­adás rendezője. A főbb szere­pekben Kovácsházi Istvánt, Nógrádi Gergelyt, Albert Ta­mást, Molnár Eriket, Sólyom- Nagy Mátét, Szegedi Dezsőt, Frankó Tündét, Pérchy Korné­liát, Bakonyi Anikót, Busa Ta­mást, Egri Lászlót, Gecser Gá­bort, Horváth Ádámot, Kulcsár Imrét, Kertész Marcellát és Eperjesi Erikát láthatjuk. A ze­nei vezető Kesselyák Gergely. A tervek szerint nyáron a sza­badtéren is játsszák majd az operát, sőt eredeti nyelven, olasz énekesek közreműködésé­vel is bemutatják. Fotó: Éder Vera \ 1 / S , jL ’ • Versek az iskolából, színház az iskoláért Koncz Gábor színművész és Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező' a Földesben Miskolc (ÉM - FG) - A szí­nész kedvenc versei között elmondta azt is, amelyet még az iskolában tanult. A színházigazgató pedig arról is beszélt, miként szolgálja a színház az iskolát. Koncz Gábor Jászai-díjas, érde­mes- és Kossuth-díjas színmű­vész egykori iskolájában, a mis­kolci Földes Ferenc Gimnázium­ban - a volt évfolyamtársa, Emődi óyula önkormányzati képviselő által szervezett teadél­utánon - kedvenc költői között Arany Jánost is idézte. Elmond­ta: lányának is kötelezővé tette a Toldit. Ezt a művet legalább kétszázötvenszer előadta közön­ség előtt, eljutott vele Európa és Amerika több magyarlakta vá­rosába is. És már mondta is: „Lódobogás hallék: elrepült az álom. / Feltekinte Toldi a szép holdvilágon, / Messze látott vol­na, hanemhogy nem kellett, / A lóhátas ott ment a temető mel­lett...” A lóhátas Bence volt, ci­pót hozott a bujdosó fiúnak, a cipóban pénz volt, a pénzből fu­totta borra... A színész mintha csak mesélt volna, úgy mondta a verset, és közben azt is képes volt megláttatni: hogy ébred ál­mából a kocsmáros, miként gyengül el a bortól az öreg Ben­ce, és csendesik el a nagy mula­tozás után Toldi, a „hatalmas gyerek”. A Toldi-ének után A walesi bárdok is elhangzott, mert Koncz Gábor kedvenc költője Arany, és mert ez volt az a vers, amelyet még a Földesben tanult, és amellyel a színművészetire felvételizett. Aztán Zágon Ist- ván-novellát mondott, Illyés-ver- set, Baranyi-költeményt... Szusz- szanásnyi szünetet sem hagyva következtek egymás után a szí­nész számára ars poeticává lett idézetek. Az irodalmi bevezetőt követő­en, alkalom adódott a kötetle­nebb beszélgetésre is. Az idő­sebb közönség kicsit nosztalgi­ázva emlékezett Koncz Gáborra, a történelmi filmek hősére. A művész megnyugtatta az aggó­dókat, most is felugrik a lóra, most is kaszkadőr nélkül dolgo­zik, pontosabban dolgozna, de most nincsenek ilyen szerepei, bár a régi filmek közül mindig látható egy-egy valamelyik tévé- csatornán. (Kaszkadőr nélkül - ez lett a címe Koncz Gábor ké­szülő könyvének is.) „Kicsi ez a szakma, kevesen vagyunk, tudunk egymásról, tudjuk, mire készül éppen a má­sik” - egyezett meg a színész és a színidirektor. Együtt ugyan még soha sem dolgoztak, de többször találkoztak. Koncz Gá­bor is itt volt a Miskolci Nemze­ti Színház fennállásának 175. év­fordulójára rendezett ünnepi gá­lán. Most pedig a gimnazistákat hallgatva kapta fel a fejét a hír­re, hogy a beavató színházi so­rozatban az idén a Csongor és Tünde című Vörösmarty-művet mutatták be egykori színházá­ban. A beavatásokkal a színház az iskolai tananyaghoz igazodik, a maga módján szolgálja az ok­tatást, az értő közönség felneve­lését, az előadások kapcsán a di­ákoknak alkalmuk adódik arra, hogy beszélgessenek a szerep­lőkkel - színházról, irodalomról, a valóság és a művészet viszo­nyáról... A fiatalok szeretik a beavatást, szeretik a Csongor és ' H ■ c Tünde-előadást. Koncz Gábor számára is kedves ez a dráma. Annak idején Balga volt a Zsurzs Éva által rendezett film­ben. Azt gondolta, felkapja Il­mát, és jól elfenekeli - bele fért volna a szerepbe -, de Ilma, Pé­csi Ildikó, azt mondta: Ilma kap­ja fel Balgát. És fel is kapta. Ha valamelyik tévécsatornán ismételnék a filmet, nézzék meg - Koncz Gábor is játszik benne. De a miskolci színházban is ér­demes megnézni a Csongor és Tündét - Hegyi Árpád Jutocsa rendezte. Teadélután - iskolai és színházi történetekkel Fotó: Bujdos Tibor Farsangi koncert, zenekari premier Miskolc (ÉM - CsM) - Farsan­gi műsorral várja a Városhá­zi esték rendezvénysorozat február 17-én, csütörtökön este fél 6-tól a miskolci kö­zönséget. A zenét szolgálta­tó együttest koncerten most hallhatjuk először: ők a Mis­kolci Szalonzenekar. Hosszú az idei farsang, még egy hónap hátra van belőle, bőven van tehát alkalmunk megünne­pelni. A szórakoztató kínálatot bővíti a miskolci Belvárosi Kultu­rális Menedzser Iroda is: Város­házi esték elnevezésű rendez­vénysorozatuk keretében farsangi műsort szerveztek a Miskolci Sza­lonzenekar közreműködésével. A hagyományteremtő, vidám prog­ramban népszerű dallamok csen­dülnek fel, megidézve a farsang hangulatát. Csak néhány szerző és cím a műsorból, amelynek ke­retében a szervezők meglepetés­sel is készülnek: J. Strauss: Bécsi vér, Mesél a bécsi erdő (kerin- gők); Lehár: A víg özvegy (egyve­leg): Brahms: Keringő, 5. Magyar tánc; de Curtis: Sorrentói emlék. Az est főszereplőit, a Miskolci Szalonzenekar tagjait valójában már ismerik a koncertre járók, de magát a zenekart mégsem... A hatfös együttes ugyanis a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult, ám ebben a felállásban - a képünkön látható sorrendben Mokány Johanna (brácsa), Zabolotniuc Gabriella (I. hegedű), Kőhegyi András (nagybőgő), Vitányi Csaba (II. hegedű), Nemes Tamás (cselló) és Balázs Adrienné (zongora) - még csak néhány zárt körű ren­dezvényen léptek fel, koncerten most először muzsikálnak. Pedig nem most alakultak, más felállásban ugyan, de már 1992-től játszanak, tudtuk meg Nemes Tamás együttesvezetőtől. Ám ennek a mintegy 150 éve megszületett, és sokáig, különö­sen a fürdőhelyeken nagy nép­szerűségnek örvendő műfajnak itthon már egyáltalán nincsenek hagyományai. Erősen él viszont még Németországban, és megta­lálható Ausztriában is a „kur- music”. A zenekar is az utóbbi országban szerzett gyakorlati ta­pasztalatokat, és ez alapján el­mondható, ez sem könnyű mű­faj. Naponta kétszer játszottak ugyanis az üdülőhelyek vendége­inek, egy repertoár tehát tizen­hat teljesen különböző hangver­senyt jelent. A szalonzenekarnak viszont célja, hogy ismét megho­nosítsa itthon is a „kurmusicot”.- Ezeket a zenei programokat lehet ebéd vagy vacsora mellett játszani, és persze lehet koncert­szerűén is - mondta Nemes Ta­más. - Ami viszont alapvető, hogy műfajában és hangulatá­ban is változatos legyen a prog­ram. Az nem lehet ugyanis kér­dés, hogy a műsor tetszik-e a kö­zönségnek, legfeljebb az, hogy tetszik - vagy nagyon tetszik... A Miskolci Szalonzenekar Fotó: Végh Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom