Észak-Magyarország, 1999. december (55. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-04 / 283. szám

1999. december 4., szombat Életkép J Hajrá, hóhányók! Molnár István l\ovács őrmester november 25-én reggel „Ébresztő fel!"-t kiáltott a Vád Büntetés-végre­hajtási Intézet egyik folyosóján, majd a regge­lit követően a rabokhoz szólt: „Uraim! Kisza­badulhatnak néhány órára! A futballpályát majd harminccentis hó boritja. Segíteni kéne, mert szombaton jön a Diósgyőr, s bizony a PNB-s csapat vezetői nem bírják egyedül a munkát. A friss levegő mellé természetesen kapnak lapátot, talicskát, meg ha jól viselked­nek, akkor forró teát is." Jelentkeztek kb. két­tucatnyién. Végül is öt elítéltnek adatott meg az alkalom, hogy - a fegyőrökkel együtt - részt vegyen a Vác FC-Zollnert „megsegítő" hólapátolásban. Mire szombaton délután négy órára megérkeztünk a váci stadionba, már idillinek mondható körülmények várták a két csapatot. Kicsit vizes, kicsit sáros volta zöld gyep, de senki egy rossz szót sem szól­hatott. A hazaiak a végén talán megbánták, hogy ilyen lelkesek voltak, mert 2-0-ra a Diós­győr győzött. Diósgyőrben a héten „lázas" volt minden­ki. Keddtől az egész gazdasági társaság, molnárzsoltostól", „ feketezsuzsástól", „temesvárimiklósostól", „komistól" lázasan dolgozott azon, hogy a mai, MTK elleni mécs­esig megszabadítsák a füvet a fehér lepeltől. Persze a szurkolók se tétlenkedtek, a felhívás nyomán összejöttek vagy ötvenen a stadion­ban: volt olyan, aki lenyomta a DAM-ban a nyolc óráját azután, volt olyan, aki iskola után, s volt olyan, aki sem ezután, sem azu­tán, lévén nyugdíjas. Egy-egy cég biztosította a szerszámokat és a „nejlonterítőket", de az ügyvezető igazgató beszerzett pár tízliter bort is, ami kora este jól jött a már Szibériát idéző hidegben. A káefté azonban ezen felül is igyekezett megköszönni a srácoknak, lányok­nak, fiúknak, férjeknek, nagyapáknak az ef­fajta támaszt: tiszteletjegyet adományozott a bajnok elleni kilencven percre. Diósgyőrben a miskolci BV-intézet „sitteseire" nem gondoltak. Talán azért, mert el akarták kerülni az esetleges konfrontációt, mondván, mi van akkor, ha „Ne adj' isten" közülük valaki „beszól" a piros-fehér érzelmű szurkolóknak, hogy „Hajrá, Fradi!" Táj-tan. Ködös télelőtt a lillafüredi Hámori-tónál. A rossz idő miatt emberek alig sétáltak a parton. A pillanat szinte belemélyül a bükki völgybe. Fotó: Czapák Az oldalt szerkesztette: Bujdos Attila Telefonszáma: (46) 414-022/212 Elektronikus posta: bujdos@iscomp.hu „Nem a dátum, a gyermek a lényeg!” Az arnóti Nagyné Rimán Ildikó várhatóan 2000. január 1-jén hozza világra gyermekét Nyikes Zita Arnót (ÉM) - Cikkek harsog­ták: melyik is a legkedve­zőbb nap a fogantatásra, így nem csoda, hogy a 2000. ja­nuár elsején születendő gyermekekre mindenki fi­gyel. Az arnóti párnak ez a gerjedelem nem fontos. A férfi finoman a „közös pocak­ra” pillant, majd puhán és szin­te észrevétlenül felesége kezét sajátjába veszi.- Nincs ebben semmi, 2000. ja­nuár 1-je is egy olyan időpont, mint egy másik. De nem a dá­tum, a gyermek a lényeg - mondja tömören. A feleség csupa „kismamamo­soly”, ragyogva beszél:- Már májusban-júniusban tudtuk, hogy valamikor év vé­gén, év elején fogok szülni. A héten voltunk újabb vizsgálaton, akkor vált bizonyossá, hogy 2000. január 1-je a dátum. Ez már majdnem biztos. Persze sok minden közbejöhet. Az egyik kismamatársam például decem­ber 30-ára volt kiírva, és már a napokban megszült császármet­széssel. Korábban senki sem fi­gyelt a dátumra, most viszont mindenki azt kérdezi, hogy tu­datos tervezés volt-e. Egyszáz, kétszáz Nagy Józsefnek és feleségének, Nagyné Rimán Ildikónak azon­ban eszébe sem jutott, hogy el­ső gyermeke sorsát egy kitün­tetett és „túllihegett” dátumhoz kösse. Ugyan olvasták és hal­lották a kampányok szövegeit, melyek közül egy talán azt hir­dette, hogy „Szülje gyermekét az ezredfordulón a harmadik évezredbe!”, ők viszont úgy gondolják: a hétköznapi ember­nek akár most, akár jövőre lesz, az ezredforduló is olyan nap lesz, mint a többi. Kinek Papp TImea Miskolc (ÉM) - S. Jánosnak nem akármilyen látási prob­lémái vannak: előre látja a jövőt. Egyebek mellett azt, hogy Miskolc belvárosára zu­han egy repülőgép. Zavartan ül az asztal túloldalán, látszik rajta, és mondja is: nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy nyilvánosságot kap a törté­nete. Nehezen árulja el titkát. A környezetének legalábbis sem­miképp sem beszél „jövőbelátó- ságáról”, attól fél, más csak le­gyint, és bolondnak nézi. Épp ezért csak név nélkül vállalja a nyilatkozatot. Az öccsén kívül még senkinek nem beszélt ké­pességéről. De ő is csak azt sür­geti: bizonyításképpen jósolja meg a lottószámokat, akkor majd hisz neki.- De az lehetetlen, nem tudom az akaratommal befolyásolni, hogy mit lássak meg előre - mondja. - Nem használok sem­milyen kártyát, vagy más segéd­eszközt. Kizárólag a megérzése­imre hagyatkozom. Eleinte nem vettem komolyan, amolyan fan- táziálásnak tekintettem az egé­szet. De aztán szembesülnöm kellett vele, hogy később min­den megtörténik. Nem vagyok erre büszke, inkább félelemmel tölt el... Az első látomás Fél évvel bekövetkezte előtt megérezte: a Ferihegyi repülő­tér közelében felrobban egy au­tó. Ezt meg is írta az egyik lap szerkesztőjének, akivel akkori­ban levelezett. De a helyszínt és az időpontot nem tudta. 1991-ben megtörtént amit előre látott: egy autóbuszt robbantottak fel a reptér közelében. Számos olyan Nem tervezték az időpontot munkával, kinek szórakozással telik majd, fordulatot nem ér­demes várni tőle. Az idő, az persze nagy úr - vonatkoztatunk el egy ponttól, és távolodnánk. De ami más­nak megfoghatatlan, például, hogy egy emberélet akár száza­dokat is legyőz, az Nagyékhoz oly közel van.- A nagymamán 1891-ben szü­letett, elmúlt 108 éves. Most vár­ja a 14. dédunokáját. 108 év nagy' idő. Ami száz évvel ezelőtt tör­tént, az nekünk már történelem, de mi most a mindennapokban élünk - jegyzi meg természetes­séggel Nagy József. Az időből kiszállunk, és fag­esetet sorol még, amely alighogy megjelent lelki szemei előtt, már meg is történt. Hétköznapi pél­dái is vannak. Egy alkalommal séta közben jelent meg lelki szemei előtt a testvére, amint egy piros autóban ül, oldalán barátnőjével. Néhány utcasarok­kal arrébb valósággá vált a kép. De előfordult olyan is, hogy megérezte egy számára fontos levél érkezési idejét.- Pedig aznap hiába néztem át a postát otthon, nem találtam azt a bizonyos levelet. Elköny­veltem a tévedést, de akkor apámnak eszébe jutott, hogy az egyik borítékot véletlenül más­hová tette, mint a többit. Az volt az, amit vártam. Üzenet a jövőbe Az egyiptomi repülőgép-balese­tet egy hónappal előre látta. Legalábbis azt, hogy egy repülő gatózunk, hogy tudják-e mi és ki lesz majd a kis jövevény. De - bár az idő sürget - sem a nemé­ben, sem a nevében nem bizto­sak még. Az adott csillagjegyre vonatkozó tulajdonságokat sem nézték még meg. Az egyetlen, ami foglalkoztatja a fiatal párt, hogy gyermekük végre, de idő­ben megszülessen és egészséges legyen. Misztikus érzés A babaágyat beállították, a ba­bakocsit is már szeptemberben megvásárolták. A polcon ott so­rakoznak a babapipere-cikkek, több csomag pelenka, játékok - még a fognövekedés fájdalmait a vízbe fog zuhanni, a balesetet pedig nem éli túl senki. Révetegen bámul maga elé, néha behunyja a szemét, úgy meséli el érzéseit: a baleset na­gyon váratlanul érte a gép veze­tőit, cselekvésre alig volt idő. Aztán eláll a szava, nagyot só­hajt, és csak annyit mond: ször­nyű volt! Az utolsó kép amit lát: az örvénylő víz.- Úgy érzem, most is tudok néhány dolgot előre, de konkrét időpont nélkül. Nem szeretném, ha megtörténne egy is, ezért mondom el most nagy nyilvá­nosság előtt. Hátha valaki, aki tehetne ellene, most elolvassa, és emlékezni fog rá, hogy csele­kednie kell. Jóslatok 2000-re Abban biztos, 2000-ben a pápa meghal. Nem sokkal később újabb repülőgép-baleset törté­Fotó: Vajda János enyhítő rágcsálnivalók is és apró, színes figui'ák lógnak a falon. Azok a dolgok is össze­készítve egy csomagban, me­lyekre a kismamának a kórház­ban lehet szüksége. És abban is biztosak a leendő szülők, hogy az életük néhány hét múlva na­gyon más lesz, át kell majd ala­kítaniuk eddigi, megszokott rendjüket. Miközben a papás-mamás szü­lésre való felkészülésről és egy kicsit izgatottságukról beszélge­tünk, elvarázsolódunk.- Misztikusabb érzés a gyer­mek, mint az évszám - csillan meg Nagyné Rimán Ildikó útra- bocsátó mondata. Az egyiptomi gép fekete doboza - az amerikai szakértő kezében nik, melynek magyar áldozata is lesz. Állítja, mostanság készül el egy luxushajó, amelyet né­hány út után elnyel az óceán. Úgy érzi, az amerikai elnök éle­te veszélyben van, jövőre me­rényletet terveznek ellene. Biz­tos benne, hogy az Országház­ban tűz üt majd ki. Egyre több­ször lát egy űrbéli képet maga előtt egy űrállomás-építésről, amely során egy űrrepülőgép felrobban, és teljesen megsem­misül. A világűrhöz képest jóval közelebbi jóslata is van - Mis­kolcról. Úgy véli, a közeljövőben a városra zuhan majd egy repü­lőgép. Egy papírdarabkára le is skicceli, hogy hol lesz az a hely. Nagyjából a Vörösmarty utca közepén, a volt Ifjúsági Áruház előtt. Egy buszt is rajzol a kép­re, sofőrje még épp meg tud majd állni anélkül, hogy belevá- gódna a vasmonstrumba... Egy ember, aki a jövőbe lát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom