Észak-Magyarország, 1999. október (55. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-11 / 237. szám

1999. október 11., hétfő Itt-hon 5 • Gombaismerők klubja. Újraindul a Gom­baismerői Klub Encsen a Közművelődési In­tézmények szervezésében. A klub tagjai Rák István vezetésével kirándulásokon gyűjthetnek őszi gombaféléket, ismerked­hetnek a fajtákkal. Jelentkezni a nyitófog­lalkozáson, október 15-én délután 5-kor az Encsi Művelődési Központban lehet. • Koszorú a hősi halottaknak. A fügödi pol­gárok kezdeményezésére ökumenikus is­tentisztelet keretében méltatták a napok­ban a 130 éve épület, most felújított refor­mátus templom készítőit. Majd megkoszo­rúzták a templom falán lévő, a világháború hősi halottjai tiszteletére készült táblát. ^közművelődés katonája Encs-Abaújdevecser (ÉM - Hl) - Pedagó­gusi munkáját refor­mátus kántortanító­ként kezdte. Később, népművelési felügye­lőként, majd könyv­tárigazgatóként is az abaúji kultúráért, az emberek művelé­séért tevékenyke­dett. Gulyás János most, nyugdíjasként helytörténeti kutatá- Gulyás János sokat folytat.- Abaújdevecseren élek 55 éve, Baktárói kerültem ide mint kezdő pedagógus. A Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben vé­geztem, 1944-ben. A devecseri állásra 17 pá­lyázó közül rám esett a választás, így let­tem kántortanító a devecseri református iskolában. A feleségem is 1945-ben kezdett tanítani, ő a katolikus iskolában. Akkor házasodtunk össze, amikor az iskolákat ál­lamosították. Az épületekről lekerült a ke­reszt, megszűnt a reggeli ima, a hittanokta­tás. A falusiaknak nehéz volt mindebbe be­letörődniük. Gulyás János 1961-ig tanított, majd előbb tanulmányi, később népművelési felügyelő lett. A könyvtár igazgatásával 1973-ban bíz­ták meg, onnan ment nyugdíjba, 1984-ben.- Bár dolgoztam többféle munkakör­ben, de úgy érzem, mindig a közművelő­dés közkatonája voltam. Az iskolában fu­rulyazenekart alakítottam, 1948-ban a Vi­lágifjúsági Találkozón is felléptünk. A feleségem tánccsoportot szervezett, volt énekkarunk is. Felügyelőként is sok újítást vezetett be. Az ő nevéhez fűződik például a Hemádmen- ti Kulturális Napok elindítása, 1963-ban. Földművelés, népművelés- Az emberek vágytak a kultúrára. Itt, Aba- újban elzárva éltünk, a bálokat istállókban tartották... Az „átkosban” Abaúj kultúrája gazdagodásnak indult. A Hemádmenti Kul­turális Napok alkalmával a devecseri park­ban felállított szabadtéri színpadon renge­teg neves előadó lépett fel. Mivel a járás mezőgazdasági jellegű volt, kitaláltam egy szlogent: „Földművelés, népművelés”. En­nek jegyében a kulturális rendezvényeket állat- és kirakodóvásárral kötöttük össze. Sokan az ott nyert oklevelet még most is büszkén őrzik, pedig a téesz már rég nem létezik. Könyvtárigazgatói működése alatt is „teremtett” újat. Bevezette az iskolai sza­valóversenyeket, a telkibányai úttörőtábor­ban könyvtárat nyitott. Nyugdíjasként sem csak hobbijának, a fafaragásnak él. Szer­kesztőbizottsági tagja az Encsi Hírek című önkormányzati lapnak, helytörténeti kuta­tásokat folytat. Legutóbb az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulóján tartott encsi rendezvényen mondott ünnepi beszédet. Az oldalt szerkesztette: Halmos Ildikó telefonszáma: (46) 414-022/214 e-mail: halmos@iscomp.hu Kétszer tanult járni, beszélni a kislány Abaújkér (ÉM - Hl) - Anna­mária az egyik nap rosszul lett az óvodában. Nem vala­miféle futó betegségbe esett: az agyában fejlődött daganat jelentkezett. Azon­nal megműtötték. Az élete azóta teljesen megváltozott. Az 1992-ben lezajlott műtétről és a család életéről, nehéz hely­zetükről az édesanyától, Sóvári Ferencnétől hallottunk. Telefo­non kérte, keressük fel őket, mutassuk be, hogyan élnek. Abaújkéren könnyen megtalál­juk a kis kertes házat. Az édes­anya a kapuban várja az érkezőket. Beinvitál a takarosán rendben tartott házba, a kis- szobából gyermekhangok szű­rődnek ki, de Sóváriné előbb a nappaliba irányit.- Nem akarom, hogy a kis­lány hallja - magyarázza, köz­ben már mutatja is a fényképal­bumot: Annamária hófehér ru­hában, vidáman mosolyog ránk: a fotó az első áldozásán készült.- Miután megoperálták, újra kellett mindent tanítani neki. Megtanult újra beszélni, járni, most a helyi kisegítő iskolába jár, hatodikos. Nem könnyű be­illeszkednie, sajnos előfordul, hogy a gyerekek megjegyzése­ket tesznek rá, megbántják. Sze­rencsére egy rokonkislány, Re­náta gyakran meglátogatja, szé­Annamária és Renáta gyakran játszanak együtt pen játszódnak együtt. Most is itt van. A gyerekek a szőnyegen tár- sasjátékoznak. Renáta segít An­namáriának lépni, és felolvassa a kártyára írt szövegeket.- Olvasni nem nagyon látok, de ha elmondanak nekem egy történetet, azt könnyen megjegy­zem. Tanulni is így szoktam - magyarázza Annamária. Né­hány perc kell csak, és könnye­dén értjük szavait. Szívesen be­szél magáról, kedvenc tévésoro­zatairól, színészeiről, megmutat­ja, milyen babaruhákat varrnak közösen édesanyjával, mondja: hímezni, rajzolni is nagyon sze­ret. írni is tud, csak hát lassan. Ahogy Sóváriné hallgatja, te­leszalad könnyel a szeme.- Igen, sokat javult az állapota a műtét óta, de a férjemmel alig bírjuk a sok terhet. Én sem va­gyok egészséges, a férjem rok­kant: nem lát. Nehezen élünk. Fotó: Farkas Maya Rossz a tető, jön a tél, cipőt, ru­hát kell venni Annamáriának. Gyógyszerre, mindhármunknak rengeteg pénz kell, nekem már nem jár közgyógyellátás. Az ön- kormányzattól egyszeri segélyt ugyan kapunk, tudom, hogy rend­szeres támogatásra nem vagyunk jogosultak. Nem is azért szóltam az újságnak. Csak szeretném, ha olvasnának rólunk az emberek. Hátha valaki tudja a módját, ho­gyan lehetne rajtunk segíteni... ENDI - diákújság az encsi koliban Készül a cikk saját lapjukról Fotó: Végh Csaba Encs (ÉM) - Az encsi Váci Mi­hály Gimnázium diákjai jár­tak a múlt héten szerkesztő­ségünkben. Mivel közülük többen részt vesznek az encsi Diákotthon lapjának készíté­sében, szívesen vállalkoztak a feladatra, hogy bemutassák saját újságjukat, az ENDI-t. Az ENDI az encsi kollégisták ál­tal készített és olvasott lap. Igyek­szünk minden érdekes esemény­ről írni, így például a karácsony­ról, a gólyabálról, a szalagavató­ról, egyéb ünnepségekről. Sokan vagyunk, akik próbáljuk kifejteni véleményünket a fenti esemé­nyekkel kapcsolatban. Szinte minden korosztály ír az ENDI-be. A riportalanyokat kicsit nehéz szóra bírni, de mindent megpró­bálunk a jó cikkek elkészítése ér­dekében. (Sándor Orsolya) Igaz, már negyedikes vagyok, de eddig csak az iskolai újság készítésében vettem részt. Eb­ben az évben a kollégium erei­ben is frissebb vér kezdett foly- dogálni. Új igazgatónk van, és ezzel az egész intézmény szelle­me megváltozott. így aztán úgy döntöttem, az ENDI-be, vagyis az ENcsi Diákotthon lapjába is megpróbálok írni. Téma akad bőven, van már film- és zene­klub, teaház, a fiúk járnak fociz­ni és a számítógépes terem előtt is állandó a tolongás. Sajnos nem lehetek ott mindenütt (be­épített emberek kellenének). Az a baj, hogyr kevés diák hajlandó arra, hogy írásait közkinccsé te­gye. (Laczkó Veronika) A kollégiumunk összetétele vegyes. Általános iskolások, szakmunkástanulók, szakközép- iskolások, gimnazisták laknak együtt. így nehéz olyan témát vá­lasztani, ami mindenkit érdekel. Persze azért vannak visszatérő rovatok versekkel, könyv- és film­ajánlókkal. Mivel az ENDI diá­koknak szól, nem maradhat ki belőle a jóízű humor, sem a játé­kos fejtörő. Az ügyeskezűek raj­zokkal, grafikákkal teszik színe­sebbé a lapot. (Vanisz Bernadett) A cikkek, amelyek az aktuá­lis ünnepségek, tanulmányi versenyek mellett például a ki­rándulásokon történtekről is beszámolnak, több diák érdek­lődését felkeltik, de sokan van­nak, akik passzívan fogadják az írásokat. Ám ennek ellenére biztos, hogy nem fogjuk abba­hagyni. (Hebó Edit) Húsmarhatenyésztésbe kezdenek Vilmány (ÉM - Hl) - Megvá­sárolta a vilmányi önkor­mányzat a felszámolás alatt álló vizsolyi téesz Vizsolyban lévő, rég néptelen tehené­szeti telepét. Ott húsmarha­tenyésztésbe fognának. A valamikor nyolc települést összefogó téesz felszámolása 1992-ben kezdődött. Amikor most a tehenészeti telepet árve­rezésre bocsátották, a vilmányi képviselőtestület úgy döntött, megvásárolják azt saját költség- vetésből.- Az önkormányzat ugyan forráshiányos, de azzal, hogy most 1,1 millió forintot beruház­tunk, munkahelyeket tudunk te­remteni. Nagy szükség van erre, ugyanis a vilmányiak jó része munkanélküli, a költségveté­sünk egyharmadát fordítjuk szo­ciális kiadásokra - indokolta a döntést Bene Róbert jegyző, mi­közben körbevezetett minket a most még kihalt telepen.- Valamikor korszerű tehe­nészet működött itt, de a ’80-as évek vége óta üres, csak rom­lik az épületek állaga. Az istál­lók falai, a fémszerkezetek még jó állapotban vannak, de sok munkát igényel, mire felújí­tunk mindent. Közhasznú mun­kások már elkezdték a gaztala- nítást, a tél előtt rendbe teszik a terepet. Tavasszal pedig kez­dődhetnek a kőművesmunkák. Sok a helyi állás nélküli kőmű­ves, segédmunkát is többen szívesen vállalnak. A munka­ügyi központ segítségével meg­próbálunk minél több embert bevonni - magyarázta Bene Róbert. A 3,5 hektáros területen több száz szarvasmarha tartására nyílik lehetőség, a telep épületei mögött legelő húzódik, és a Her- nád is közel van, tehát a feltéte­lek adottak. Ha akadnának ér­deklődő vállalkozók, az önkor­mányzat akár bérbe is adná a tehenészeti telepet, vagy annak egy részét. Felújítják a telepet, mondja Bene Róbert jegyző Fotó: Bujdos Tibor A iXHCSCAl'SZ'F ÁIDOZATAINAK arraháv, ibolya ABRAÍíAM ,'FNONf ÁBRaHAK ISTVÁN ÁBRAHÁM KLÁRA fRIEP Bf.tA FRtEO HENRIK HfNRIKNÍ FRÍU) TIBOR I.ANOSV.AN GYULA 1 ANOSMAN IRÉN LANDSMAN SÁNKSS 1999 vÁücsvSstí imsüus Az áldozatoknak. Táblát helyeztek el a Holo­caust helyi áldozatainak emlékére szeptemberben az abaújdevecseri temető­ben. Az emléktáblát, me­lyen hét gyermek és négy felnőtt neve olvasható, Kér­ési Imre encsi kőfaragó ké­szítette, és ajánlotta fel té­rítésmentesen Abaújdeve- csemek. Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom