Észak-Magyarország, 1999. október (55. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-09 / 236. szám
1999. október 9., szombat Életkép 7 m m Hölgyeim, uraim, híreim Kornya István 1. Bolond, mondják a háta mögött a villamoson, nem is mondják, egymásra pillantanak csak, nyugtázzák a „tényt" az egészségesek pökhendi öntudatával. Az öreg, az ősöreg - a bolond - két megálló között nem szónokol, kihangosított belső beszéd ez, mindenkihez egyszerre szóló, szelíd, okulásul mondott. (A bölcs és/vagy bolond - régi kérdés, nem akarnám, szerényen, megoldani, csak említem, mellékesen: fontos!). „...hogy itt, onnan föntről, arra lefelé, ki hinné ma már..."s aszott karjával, mintha valami nagy bottal mutatna irányt, jobbra bök, aztán balra, s a villamos utasai, akik az imént bolonddá nyilvánították, most önkéntelenül a mutatott irányba vetik tekintetük, jobbra elébb, aztán balra „...mert erre hajtották, még hetven meg nyolcvan éve is..." a hang elvész a sínek csörömpölésében, de azt tisztán hallani vélem, mit is hajtottak erre anno: „a jóságot". „Azok voltak a szép idők. Meg '62" - mondja még és leszáll. '62 titka utazott tovább a villamoson. 2. Álmomban először is biztosítottam magam: amit most álmodok, az nem azonos azzal, amiket eddig már sokszor - de már évek óta nem - álmodtam (manapság amúgy is mintha rajtam gyakorolna a valóság éjjelente, hogy mi is legyen nappal: ez kellemetlen, no de ez, igen, ez borzasztó; s lön), szólva világos volt, hogy ez most, az egyszer nem álom, amikor csak akarom, sikerülni fog: repülni. Velem repült egy barátom is. Mint utóbb kiderült elébb még jó vidámra söröztük magunk, egy vadásszal is találkoztunk, ki skótkockás fácánt lőtt, mutatta büszkén, aztán huss, föl a tetőre. Az Álmoskönyvben ez áll: repülni háztető felett: szegénység; részegség: kellemes órák várnak ránk. Krúdyra mindig lehet számítani. 3. Ötvenes férfi igyekszik a villamos felé. Két kezében irdatlan szatyrok. Vele egykorú nő követi, lépdel. A férfi szedi a lábát, már majdnem eléri a villamost, ám egyszer csak, anélkül, hogy a lendülete megtörne, és anélkül, hogy futtában kiáltása címzettje -a nő- felé fordulhatna, hangjában minden mindegy alapon kétségbeesés motoz, már az indulásra kész villamos lépcsőjének alsó fokára lépve szakad ki belőle: de, hát nincs is nálam kulcs! Ebben a pillanatban a nő lendül meg, kilő, azt a pár lépést sprintben teszi meg, hatalmas retiküljébe kotor könyékig, a férfi épp az utolsó lépcsőfokra hág, mikor a nő beéri és az egyik irdatlan szatyorba csúsztatja a kulcsot és... egy finom, a jelenet eddigi hirtelenségeinek ellentmondó, kiegyensúlyozott és könnyed, mégis határozott mozdulattal megsimogatja a férfi szatyrot tartó bal kezét. De nem pusztán simítja. Tenyerével dédelgeti azt a kezet, rendesen, és nézik egymást - berreg a csengő - és csak mosolyognak. Lop-e minden babakocsis kismama? A bevásárlókocsis vevő nem gyanús - a babakocsis igen ... (Illusztráció) Fotó: Bujdos Tibor Balogh Attila Miskolc (ÉM) - Úgy tűnik, bármikor bárki megvádolhatja bármelyikünket, mondjuk, azzal, hogy lopott a boltban. Az ártatlánságunk ugyan bebizonyosodhat, ám hogy hol találunk erkölcsi - pláne másféle - elégtételt...? Egy fiatalasszony hívta feldúltan lapunkat: kétségbeesésében nem talált mást, akihez fordulhatott volna. Abban a helyzetben talán épp erre volt a legnagyobb szüksége: hogy elmondhassa, milyen méltánytalanság érte.- Kedden déltájban tértünk be az avasi Profi élelmiszerüzletbe, a húgommal, mindketten babakocsit tolva - idézte fel a történteket Morvái Erika. - Vásároltunk, fizettünk, ám a pénztártól távozva utánunk jött a biztonsági őr. Köszönés nélkül kérte a blokkot, hogy ellenőriztesse a pénztárossal, majd a babakocsiba akart belenézni, végül a pléd és a kislányom piüóvere alá. Aztán felszólított, hogy nyissam ki a táskámat. Erre már nem voltam hajlandó, kértem, ha vádol valamivel, hívja ki a rendőrséget. Például tampont Az akkor az üzletben átmenetileg megbízott vezetőként jelen lévő Horváth Árpádné úgy emlékszik: bejött hozzá az őr, hogy két vevő „gyanús” neki.- A hölgyek azt állították, hogy az őr durván zaklatta őket. Én igyekeztem megnyugtatni a vevőket, elnézést kértem tőlük, azt is, hogy menjünk be az irodába, de nem voltak hajlandók. Már el sem akarták vinni az árut: kérték vissza az árát - adta elő. A panaszos fiatalasszony szerint az őr mindenáron keresett valamit rajtuk - senki sem tudta, mit. Egy elkapott mondatból az derült ki: külön feladata, hogy minden babakocsist ellenőrizzen. Másodszor kellett kérnie, hogy hívják végre a rendőrséget, amennyiben lopással gyanúsítják őket.- Mikor végre megjöttek, kérdésükre, mit keres, a fiatalember azt válaszolta: „például tampont”... A hívásra az avasi őrs emberei mentek a helyszínre. Mivel nem volt alapos gyanú - az őr nem állította, hogy látta volna, amint a vásárlók elemeinek valamit -, nem intézkedhettek, nem motozhatták meg a „vádlottakat”. Lőcsei János őrsparancsnok szerint ők ennél nem is tudnak többet; várják a panaszos által kilátásba helyezett feljelentést.- Amikor a rendőrök megjöttek, azt mondták, elkerülhettem volna a kellemetlenséget, ha egyből megmutatom a táskámat - folytatta a történetet Morvái Erika. - Most már hajlandó voltam erre a „vámvizsgálatra”. Végignézték a táskám tartalmát, majd annyit vetett oda az őr: „köszönöm, elnézést”. Egy szóval sem többet. Ideges avasiak A boltvezető emlékezetében nem annyira az őr, sokkal inkább a vásárlók viselkedése maradt meg elevenen.- Nem értem, miért kellett a rutinszerű eljárás során ilyen hangerővel fellépniük - mondja utólag Horváth Árpádné. - Ki van írva, hogy a vevőket kérjük, engedjék az őrnek ellenőrizni a csomagjaikat, hiszen tudvalevő, hogy rengeteg a lopás. Amikor kérték, készséggel odaadtuk a panaszkönyvet is. Én magam többször elnézésüket kértem, amikor kiderült, hogy alaptalan a gyanú, de ők csak ordibáltak tovább... Kétségtelen, az Avason feltűnően sok az ideges vevő. Nem mindenki tolvaj A boltvezető úgy látja: amíg lehetetlen ránézésre megállapítani, ki az, aki lop, nincs más módszer. Szerinte még szigorúbb ellenőrzésre volna szükség, bár az a vevők még gyakoribb inzultusával járna. Adalékként említhető, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság, hatáskör híján, nem tud mit tenni hasonló panaszok hallatán: legfeljebb az önkormányzathoz küldhetik a sértettet, tegyen feljelentést becsületsértés címén. A biztonsági őrről annyit tudni: egy, a bolt üzemeltetőjével szerződésben lévő cég alkalmazottja; korábban nem volt hasonló természetű probléma. Felelősséget épp ezért a Profi üzletlánc működtetője, a monori székhelyű Profi Rt. nem vállalhat az őrökért. Tóth Gábor területi vezető cáfolta, hogy boltjaikban olyan utasítás élne, miszerint a babakocsis nőket kell átkutatni. „Azért, mert egyvalaki lop, nem mindenki lop” - foglalta össze az esetleges rossz előzetes tapasztalatokra is utaló illető irányelvet. Kollégája, Vadász Sándor humánpolitikai vezető úgy tájékoztatott: rossz tapasztalataik a őröket adó céggel is voltak már; egy-egy eset után kérik a céget, az illetőt ne küldje többet. Hogy jelen esetben ilyesmiről van szó, személyes helyszíni vizsgálat nyomán dönti el a cégvezetés - tény, nehéz a hasonló panaszokat tényszerűen kivizsgálni.- De nem is az a lényeg, kinek van igaza, hanem hogy ki hogyan élte meg - jelentette ki Vadász Sándor, utalva törekvésükre, hogy megtalálják a módját, miként kárpótolhatják az efféle vitás esetek kárvallottjait - legyen az egy vevő, vagy alkalmasint a bolti alkalmazott. Akik mindennapjaikba fogadták a Ewingokat Spitzmüller Zita Miskolc (ÉM) - A szekrényben több mint 200 órányi videofelvétel, mely a Ewingok jól ismert történetét rögzíti. A „Dallas-lázat" idéző gyűjtemény darabjait egy miskolci család őriz. A találkozásunkkor még szekrényben heverő tárgyak hamarosan az asztalra kerülnek. A magazin címlapjáról Samantha talányos arccal, a könyvborítóról a cowboykalapos Jockey vésztjósló vigyorral tekint ránk, miközben a videomagnóban már pörög a szalag: a jóságos Ellie éppen tanácsokkal látja el piszkos ügyekkel terhelt idősebbik fiát. A kazettacímkéken a feliratok: Dallas 1., 2., 3...- Családom kezdettől figyelemmel kísérte a történet alakulását. Videomagnónk akkor még nem volt, előfordult, hogy lemaradtunk egy-egy részről. Főként ennek okán vásároltunk egy felvevőt, így mindannyian követhettük a cselekményt - utal a tekintélyes gyűjtemény megalapozására a családfő. - Á televíziós műsorok sugárzásának időbeli pontatlansága azonban lehetetlenné tette a beállított rögzítést, így igyekeztünk mindig hazaérni a kezdésre. Lassacskán egyfajta „függőség” alakult ki, s a korábban rögzített felvételeket már nem akartam letörölni, még úgy sem, hogy az első részek hiányoznak. Pótolni ezeket a közelmúltban újraindított epizódokkal? Erre még nem is gondoltam - mondja elmosolyodva a férfi, aki kilétéről nem kíván többet elárulni. Foglalkozása felől érdeklődve elmondja: régebben hegesztőként dolgozott. Sosem kereste a nyilvánosságot, a szereplés lehetősége nem vonzza. S hogy az említett „függőség” - mely nem ritkán titkon, de a televízió képernyője elé késztette az emberek ezreit minek okán alakulhatott ki, arról így vélekedik.- A sorozat indulásának idején Magyarországon kevés rálátása volt az embereknek a nyugati országokat jellemző kapitalista életformára. Azt ugyan nem tudom megítélni, hogy ez a széria mennyire hűen tükrözte az akkori Amerikát, m/inden- esetre kialakított valamiféle képet a jóléti társadalmakról - hangzik az első indok. - Másrészt a szappanoperák jellemzőinek megfelelően egyfajta kikapcsolódást, menekülést biztosított a gondok, problémák sorából. Sokan elítélik ezt a könnyűnek titulált műfajt, elfelejtve, hogy milyen, a mindennapokban is alkalmazható tanulságokkal szolgál a filmbeli történet. E miskolci család befogadta otthonába, mindennapjaiba a Ewingokat. Beszéltek róluk otthon, a munkahelyen, a buszon. Nincs ez másként mostanában sem, miután nagy ritkán elővesznek egy kazettát, s újra megtekintenek egy-egy epizódot. A Ewingok története azóta is arra figyelmezteti őket, hogy boldogság nélkül mit sem ér a vagyon.- A fényűző pompa, például a drága autók és villák mellett valami hiányzott a Ewingok életéből: a boldogság. Ennek felismerése mellett az ugyancsak fontos tanulság volt számomra, hogy a sok, akár családon belüli ellenség ellenére szükség esetén mégis összefogtak - hangsúlyozza a Jockey „olajos kapzsisága” okán bajba jutott család történetének egyes részleteit kiemelve. Mindezt megerősítve a sorozatok kedvelője lelkesen említi példaként Izaura, Esmeralda történetét - elárulva, hogy e filmeknek is állandó nézőjévé váltak.- Közös e sorozatokban, hogy élettörténeteket kísérnek végig, tárnak a nézők elé. Számomra ez a fontos. Az emberek sorsának alakulása mindig is érdekelt - akár a valóságban, akár a fikció világában.
