Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-10 / 185. szám

1999. augusztus 10., kedd Itt-hon 6 HÍRCSOKOR • Melegítenek a kesznyéteni fiúk. Tavaly ősszel újjáalakult a kesznyéteni sport­egyesület, élükön a labdarúgókkal. Bene­1 veztek a Mezőcsát körzeti bajnokságba. Öltözőként egyelőre az általános iskola termét használják, de pályáznak a sport­pálya mellett megépítendő öltöző támo­gatására. • A nagycsécsi temetőért. A közeljövő­ben a helyhez, az eseményekhez méltób­bá teszik a község temetőjét. Műkő ele­mekből építik újjá a kerítést és haraglá­bat készítenek a ravatalozó mellett. A költségek alapját a polgármester és az al­polgármester tiszteletdíja képezi. • Tizedik Csáti Lovasnapok. Augusztus 13-ától a hétvégét betöltő lovasnapokat rendeznek Mezőcsáton. Pénteken a díj­hajtó verseny megyei döntőjét rendezik, szombaton maratoni hajtásban, vasárnap díjugratásban vetélkednek. A vasárnap délután 4 órai díjkiosztást és bajnokava­tást a fogatok díszfelvonulása követi. A lovas diák Hejőpapi (ÉM - NZ) - Kopcsó Zoltán 14 éves, a mezőcsáti gimnázi­um 3/6 osztályos tanu­lója most gondtalanul tölti nyári vakációját a hejőpapi szülői ház­ban, de gyakran meg­fordul a nagyszülőknél is. Ezúttal az anyai nagyszülők, Vizsoly i Kálmánék portáján ta­lálkoztunk vele és kér­deztük: mi leszel, ha nagy leszel?- Több elképzelésem is van. Érdekel a rendőrség, foglalkoztat a harcművészet, most tanulom a ju-jítsut. Nagyon kedve­lem az állatokat, esetleg az állatorvosi pá­lya is számításba jöhet. Leginkább a lova­kat szeretem. Ezt bizonyára anyai nagy­apámtól örököltem, aki vett nekünk, az unokáinak lovat és hintót. A nagyapa, Vizsolyi Kálmán hozzá­teszi:- Nemcsak Zoltán szereti a lovat, a négyéves lányunokám is oda van érte. Először pónival próbálkoztunk, de nem bírta a nagyobb gyerekeket, következett a ló. Eleinte én fogtam be a hintó elé és mentem az állomásra a Miskolcról érkező unokáimért. Most már ez a gimnazista di­ák reszortja, aki nemcsak hajtja a ked­venc állatját, hanem lovagolja is. Folytatja a vállalkozást Kopcsó Zoltán azt is el tudja képzelni, hogy a nagyapa gazdálkodását folytatva vállalkozó lesz. A mezőcsáti gimnázium­ban stabil jó rendű, a matematikát és a testnevelést szereti a legjobban, de jól ki­jön minden tanárával. Vallja:- Van, aki szigorúbb, de el kell őket fo­gadni, mi mást tehet a diák. Most augusz­tusban azonban még nincs gond az iskolá­val. Nekem az igazi vakáció, ha azt csiná­lom, amit szeretek, hajthatok, lovagolha­tok, motorozhatok - mondja. A kedvenc időtöltés mellett a lovas di­ák szívesen segít a nagyszülőknek is gaz­daságukban. Mondja a nagyapa, hogy van amikor már hajnali négykor ébreszti az unoka, és együtt mennek a földre, avagy ellátják az állatokat.- Segíteni kell a nagyszülőknek, nem bírják már annyira a munkát, mint ré­gebben - ezzel búcsúzik tőlünk Kopcsó Zoltán, és ezúttal nem lóra, hanem motor­ra pattan. Zoltán a lovával Az oldalt szerkesztette: Faragó Lajos Telefonszáma: (46) 414-022/213 E-mail: farago@iscomp.hu „Az egész falu nevében csináljuk” Három közterület-szépítő szombatból kettőt már ledolgoztak a tiszatarjániak Fotó: Farkas Maya Tiszatartján (ÉM - FL) - A Három szombat elnevezésű országos közterület-szépítő verseny második napját tar­tották szombaton Tiszatar- jánban. Az ismételten nagy részvétellel végzett eredményes munkát dél­után szórakoztató program kö­vette a Holt-Tisza partján.- A versenyprogram szerint egy lakóház tájházzá alakítását, a köztéri virágok és fák gondo­zását, a közterületek tisztítását, szépítését vállaltuk - nyilatkoz­ta Vásári József polgármester. - Az első alkalommal 411 segítő­kész állampolgár vett részt a munkában és - bár végleges adataink még nincsenek - meg­közelítően most is ennyien dol­goztak a szebb, tisztább Tisza- tarjánért. Nemcsak helyben élők, hanem a szabadidejüket községünkben töltő vendégek közül is szép számmal - mondta. Táj ház születik A 60 éves Pocsai Imre a lakása előtti csapadékvíz-elvezető árok­ból lapátolta ki az iszapot.- Fulladok, de a falu nevében csinálom - mondta. A Molnár György tulajdoná­ban lévő lakóház tájházzá alakí­tása érdekében hatan dolgoztak. Fűrészelték, gyalulták a polcok­A tájháznál többen is dolgoztak hoz szükséges faanyagot, meg­kezdték a mezőgazdasági épület rendbehozatalát és járdát beto­noztak. Köztük volt Szabó Ist­ván nyugdíjas, aki szolnoki ál­landó lakosként már második ciklusban képviselő-testületi tag Tiszatarjánban.- Innen származom, rokonsá­gom itt él, itt van egy kis há­zam. Kötelességem részt venni a falu szépítésében. Átfestettük az óvoda udvari játékait, a hősi emlékmű vasrácsát, aszfalttal tömtük be a belterületi utak gödreit, megjavítottuk a régi révlejáróhoz vezető utat. Az emberek igyekszenek. Az udva­ron, a kertben még előfordul­hat gaz, de az utca felől min­dennek rendben kell lenni - in­dokolja. Szép és ékes A 85 éves Gombos Dezső már nem vesz részt a munkában, de a református egyház kurátora­ként úgy véli: szép és ékes do­log, amire az önkormányzat vál­lalkozott.- Dicséretes, hogy a temető­ben rendbe tették Éles Gergely lelkipásztor síremlékét, és legin­kább elismerésre méltó, hogy a fiatalokat is bevonják a faluszé­pítő munkába - mondta. Kiss Béla és neje a falusi tu­rizmus visszaállítására vállalko­zott a községben. Rendet tettek portájuk elején és udvarukon is.- A feljesztési tanács támoga­tásával eredeti állapotába sze­retnénk visszaállítani az őseink­től örökölt nádtetős házat. Dön­gölt padlóval, szabadkéménnyel, kemencével ellátni, a hagyomá­nyos bútorokkal, eszközökkel berendezni és egy mellette lévő, másik épületben a korszerű tisz­tálkodás feltételeit kialakítani - mondják. Jön a harmadik A harmadik faluszépítő akciót október 16-án rendezik. Vásári József polgármester szerint ko­rai volna még mérlegre tenni az eddigi eredményeket.- Az viszont már most bizton kijelenthető, hogy erősödött a lakosság összefogása. Idősektől kezdve a fiatalokig, helyben la­kóktól a községünkben szabad idejüket töltő vendégekig. Ezt a munka utáni szórakoztató prog­ram tovább erősíti - mondta. Jellegzetes épület lesz Tiszakeszi (ÉM - FL) - Bővítik a tiszakeszi iskolát. A tiszakeszi Lorántffy Zsuzsan­na Református Általános Iskola 1996-tól működik. Tíz kisgyer­mekkel indult, a következő tan­évre pedig már 70 tanulóval szá­molnak. Az iskola bővítését, korszerűsítését 1998-ban kezdték el. Az összesen 35 millió forint­ba kerülő beruházáshoz tavaly 12 millió forintot használtak fel, idén 15 milliót terveznek. Az építmény már tető alatt van, a mesterek jelenleg a belső mun­kálatokat végzik. A földszinti részt szeptember 6-án adják át, a tetőtér beépítését jövőre tovább folytatják. Pál Ferenc lekész-igazgatő ki­jelentette:- Az iskola építése szándékunk szerint nemcsak helyigényt elé­gít ki, hanem reprezentatív kül­sejével a falu egyik jellegzetes épülete lesz. Reménységünk, hogy ebben az intézményben a reánk bízott gyermekeket az is­meret és a tudás átadása mellett a hitre, hazaszeretetre, egymás megbecsülésére nevelhetjük. Az iskola makettje Hejőkeresztúri tónap a vidámság jegyében Hejőkeresztúr (ÉM - FL) - Hagyománnyá vált már Hejő- keresztúrban, hogy a kavics­bánya mellett augusztusban tónapot rendeznek. Az ideit szombaton tartották a Magyar Vöröskereszt tiszaújvárosi te­rületi szervezetének fővédnök­ségével. Az egész napos program megmozgatta a falut, sőt a ke­resztúri tópartra vonzotta a szomszédos települések fiatal­jait is. A sok vetélkedés kö­zül a felnőtt női szépségver­senyben Fischer Istvánné, a gyermekek közül Ferencz Ad­rién győzött, kispályás foci­ban a hejőkeresztúri Kataszt­rófa csapata bizonyult a leg­jobbnak. Mindezek mellett volt strandröplabda-, főző- és sörivó verseny, gulyásevés, tombola, tábortűz és diszkó reggelig. Az igazi nyári idő­ben pedig szépen siklott a vi­Kellemes a Vízben Fotó: Farkas toriás és jól esett csónakázni a tó tiszta vizében. Zeneszeretet a Gyóni Géza utcából „Az édesapámtól kapott hegedű segít, hogy tanítsak és újabb dalokat írjak” Mezőcsát (ÉM - FL) - Mezőcsá­ton, a Gyóni u. 27. sz. alatt az év bármelyik szakában min­dig zeneszó hallatszik. Har­mincöt éve tanít itt Balogh Sándor zenepedagógus.- ötven éve végeztem Miskolcon a városi zeneiskola hegedű-szol­fézs szakán. Az induló lelkese­dést édesanyámtól kaptam, aki még kotta nélkül ismertetett meg a régi népdalokkal. Nagy­apám huszárként hegedülte vé­gig fiatal éveit. Az első világhá­ború után mint hadifogoly Moszkvába került, hegedűket készített és zenekarával hét éven át szórakoztatta a közönsé­get - kezdi Balogh Sándor.- Alapító tagja vagyok a zene­oktatók megyei munkaközösségé­nek. Edelényben 1955-ben kezd­tem az oktatást hegedűvel, aztán mellé vettem a zongorát. Ma első­sorban szintetizátoron, harmoni­kán, gitáron, furulyán oktatunk, feleségemmel együtt. Első népi zenekaromat katonaéveim alatt Budapesten, a Hadtáp Tiszti Isko­lán szerveztem. Országos első dí­jat vehettünk át Ilku Pál vezérőr­nagy iskolaparancsnoktól. Az is­kola zenekarával, 150 tagú ének­karával, 60 fős táncccsoportjával az egész országot bejártuk. Ázóta az oktatás mellett szinte megsza­kítás nélkül mindig volt ifjúsági, úttörő- vagy növendék zeneka­rom. Az előző tanévben szalonze­nekarunk mutatkozott be Mező­csáton az általános iskola részére rendezett jótékonysági bálon - sorolja. Balogh Sándor és felesége leg­alább ezer gyermek kezébe adott hangszert munkálkodása során. Növendékeik évente nyilváno­san is bemutatkoztak, szerepel­tek versenyeken, bemutatókon, hangversenyeken. József nevű fiuk 25 éve játszik zenekarban, másfél évtizede tagja a Miskolci Vasutas Koncert Fúvószenekar­nak. Másik gyermekük, Sándor a Magyar Rádió Szimfonikus Ze­nekarában kezdte, 10 éve a Fesz­tiválzenekarban játszik. Andrea nevű unokájuk harmadikos gim­nazista, szépen zongorázik és a Budapesti Angelic nőikar tagja.- 68. évembe léptem, nem tu­dom, kezdek-e még újabb oktatá­si évet. Most Borsodban élő köl­tők, többek között Serfőző Si­mon és Fecske Csaba verseire írok dalokat. Az édesapámtól kapott hegedűm 50 éve velem van és segít munkámban. Annyi biztos, hogy engem a dal- és a zenekultúra elkísér a sírig - mondta Balogh Sándor. Balogh Sándor az édesapjától örökölt hegedűvel Fotó: végh Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom