Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-24 / 196. szám

1999. augusztus 24., kedd Itt-hon 6 Tiazaúj város Tiszaújváros és Mezőcsát környéke HÍRCSOKOR • Vállalkozásba adott óvoda. Hejősza- lonta önkormányzata magánkézbe adta a 25 kisgyermek ellátását biztosító intéz­ményét. A szerződés szerint az óvoda fenntartása a vállalkozó óvónő irányítá­sával kevesebbe kerül, mint korábban ön- kormányzati működtetéssel. • Emlékmű a parkba. A hejőkürti óvoda udvarán tavasszal ültették el a millenniu­mi emlékpark facsemetéit. Augusztus 20- án egy tölgyfából faragott emlékművet avattak a szépen sarjadozó fácskák kö­zött. A falu lelkes szépítőinek tervei sze­rint a jövő évezredre készülve tovább fá­sítják a települést. • Gázzal fűtenek. A kiscsécsi önkormány­zat pályázat eredményeként gáztartályt helyez el a hivatal területén. A mintegy három millió forintos beruházás révén ősztől ezzel fűtik a polgármesteri hiva­talt, majd a következő tanévtől beinduló általános iskola tantermét is. A múlt őrzője Hejőbába (ÉM ­FL) - A 70. évéhez közeledő Kovács Jánosnéról köztu­dott, hogy féltve őrzi a lakásában összegyűlt régisé­geket. Emellett má­ig ápolja gyermek­kori barátságát az Auschwitzból meg­menekült, majd külföldre szakadt Kohn Évával. Amikor a helyi általános iskola felvette a nagyságos fejedelem édesanyja, Mun­kács hős védője nevét, Kovács Jánosné egy régi, Zrínyi Ilonáról szóló könyvvel ajándékozta meg az intézményt.- A néhai Süldi Zoltán tanár úr gyűjtö­gette a falu régiségeit hajdanán, de el hunytával minden múzeumokba került. Nekem is van becses örökségem: búto­rok, cserépedények, bütykösök, butéliák és könyvek - sorolja. Aztán megmutatja az 1861-es kiadású Bibliáját, a régi ma­gyar költészet remekeit tartalmazó köte­tet és előkerül egy kézzel írott vőfély­könyv is, amelynek strófáit ma is elzeng­hetnék a lakodalmakban.- Még most volna mit összegyűjteni a faluban, megérdemelne egy tájházat a mi korosztályunk öröksége - mondja. A barátságról Hejőbábán a második világháború előtt hatvan zsidó ember élt. 1944. májusában összegyűjtötték, előbb Mezőcsátra, onnan Auschwitzba szállították őket.- Kohn Évike nekem nemcsak szomszé­dom, hanem testi-lelki barátnőm volt. Megmenekült a poklok poklából, de itt­hon csak a kifosztott boltjukat találta. Ki­vándorolt, de azóta is rendszeresen haza­jár nagyszülei sírjához, és felkeres engem is - idézi fel Kovács Jánosné. A település önkormányzata szépen rendben tartja a zsidó temetőt. Körbeka- szálják a síremlékeket, köztük azt is, ame­lyen az Auschwitzban elpusztultak nevét örökítették meg. Ide szokott hazalátogatni Kohn Éva és a szüleivel az ötvenes évek­ben Izralbe kivándorolt Vértes Judit.- Férjem a szomszédos református te­metőben nyugszik. Amikor hozzá me­gyek, betérek a Kohn család sírjához is. Rendbe teszem, virágot rakok rá. Becsül­tem, szerettem, haló porukban is tiszte­lem őket - mondta Kovács Jánosné. Az oldalt szerkesztette: Faragó Lajos Telefonszáma: (46) 414-022/213 E-mail: farago@iscomp.hu Csörsz Emlékparkot avattak A helységpártoló egyesület kezdeményezésére elkészült a község új jelképe Együtt a lelkes csapat a rózsalugasnál Ároktő (ÉM - NZ) - Az idei Szent István-napi ünnepsége­ket kiemelkedő esemény tet­te emlékezetessé Ároktőn. A helységpártoló egyesület kez­deményezésére és szervezésé­ben készült Csörsz Emlékpar­kot avatták fel. Kilenc éve két lelkes ember, Csernaburczky Ferencné tanító és Dienes Dénes református lel­kipásztor megalakította az Ároktői Helységpártoló Kört, amely később egyesületté fejlő­dött. Olyan keretet teremtve, amelyben a helyi lokálpatrióták, vállalkozók, értelmiségiek, min­denki aki kész tenni a közért, együtt vannak. Sokat tettek Ároktőért- Első kezdeményezésünk volt az I. és a II. világháborúban eleset­tek tiszteletére emelt hősi emlék­mű. Közadakozásból jött össze a rávaló és példás összefogás nyil­vánult meg a munkák során. Szorgalmaztuk az új posta létesí­tését, központi pénzből meg is épült a község e szép középülete. Rendbe tettük az önkormányzat által épített ravatalozó környé­két. Időszakonként kiadjuk az Ároktői Krónikát. Ruhát biztosí­tottunk - Tóth Andrásné szabó vállalkozó segítségével - a tánccsapatnak. Legújabb kezde­ményezésünk a Csörsz Emlék­park létrehozása - sorolja Cser­naburczky Ferencné. Sallainé Himer Eleonóra az egyesület új elnöke elmondja, hogy 1996-ban, a millennium évé­ben szerették volna megvalósíta­ni a szép ötletet, de csak mostan­ra sikerült. - Csernaburczkyné, Edelényből származván jól isme­Fotó: Bujdos Tibor ri az ottani Március 15. Parkot. Hasonlót gondolt Ároktőre is. Körtvély Sándor edelényi építész vállalkozó a rendelkezésünkre bocsátotta a park tervrajzát, in­dulhatott a munka. Mára a köz­ség peremén magasodik az a ró­zsalugast tartó sor, amelyben jö­vőre a vörös rózsa Csörsz király­ra, a rózsaszín pedig szerelmére, Délibábra utal. Sokan tüsténked­tek elkészítésével. A legtöbbet Tóth András helyi vállalkozó, ré­gi faiparos vállalta, de segítettek mások is, ha mással nem, kezük erejével. Csörsz és Délibáb A község bejáratánál augusztus 21-től Ároktő új jelképe, a Csörsz Emlékpark fogadja a látogatót. Ki is volt Csörsz? Réges-régen longo- bárdok éltek hazánk területén Rád vezetésével A rettegett király háborúba keveredett Frigyes ki­rályai. Rád szövetségesének meg­nyerte Csörsz avar királyt, akivel fényes győzelmet aratott. Csörsz nem kívánt részesedni a zsák­mányból, viszont feleségül kérte Rád szépséges leányát, Délibábot. A király nem akarta hozzáadni lányát, de ujjat sem szeretett vol­na húzni Csörsszel. Kigondolta, hogy csak akkor adja hozzá, ha vízen viszi haza. Csörsz népével hozzáfogott a folyómeder ásásá­hoz, de egy viharban a villám ha­lálra sújtotta. Abba is hagyták a munkát, de az árok máig megma­radt Ároktő és Árokszállás között - tartja a monda. Vége az avatási ünnepnek. Az egyesület vezetése már újabb kezdeményezésen gondolkodik. Szép rendezvénnyel, rendezvé­nyekkel szeretnék köszönteni az új évezredet. Hordó van, a pénz és a szőlő kevés Húsz éve kínálja termékeit Dél-Borsodban Farkas József kádármester Érdeklődők vannak, vásárlók viszont alig Fotó: végh Csaba Mezőcsát (ÉM - NZ) - Dél-Bor­sod egyetlen aktív kádármes­terével, a 48 éves Farkas Jó­zseffel a csáti vásárban talál­kozunk. Régebbi, geleji, me­zőkeresztesi kuncsaftjaival la­tolgatják az idei szőlőtermés és a hordóvásárlás kilátásait.- Annak idején Miskolcon a Győri kapuban sajátítottam el a szakmát Fónagy úrnál, aki na­gyon híres kádármester volt. A mezőcsáti szülői háznál csinál­tam egy kis műhelyt, aztán fo­kozatosan beszereztem a szüksé­ges eszközöket. Csak az a baj, hogy fogyatkoznak a vásárlók. A pénz kevés és a szőlőtermés sem biztató. Újabban sokan mű­anyag, jobbik esetben üveg al­kalmatosságokban tárolják a bort - panaszolja.- Tölgy- és akácfából dolgo­zunk, eperfát csak kis, pálinkás hordónak veszek. A tölgyfát jól meg kell vizsgálni, mert sok közte a beteg, hibás. Ha ilyen kerül a dongák közé, szivárog belőle a bor. Az akácok elég jó minőségűek, vörösborhoz kere­sik a gazdák. Én Mocsolyásról, Bükkszentkereszt környékéről vásárolom a faanyagot. Elég borsos az ára: a hordónak való tölgynek 16 ezernél kezdődik köbmétere, az akácé 10-12 ezer forint. Miután megvettük a rön­köt, összefűrészeljük, vigyázva, hogy a dongákhoz szálára vág­juk. Azután kalitkába rakjuk az udvarra, az eső nem árt neki, el­lenkezőleg. Jó, ha többször meg­ázik, a víz kimossa belőle a csersavat. Inkább száradjon két évig, hogy alkalmas legyen a bor tárolására. Következik a stó- szolás, meg is pörköljük az anyagot, ez majd kissé mogyoró ízt ad a nedűnek. Hajlítjuk, al­kalmassá tesszük a hordóhoz, jöhet a fenék. Lecsiszoljuk a külső részt, rászabjuk az abron­csot, azt lefestjük, kész az áru, jöhet a vevő. Áz új boroshordót ajánlatos először musttal meg­tölteni. A pálinkás hordónál nem szabad elhagyni a belső pa- rafinozást, mert ennek híján a hordó issza meg a pálinkát a vendég helyett. Utána természe­tesen nem szabad forrázni a hordót - sorolja szakmája forté­lyait. Lassan csomagolnak az áru­sok a csáti vásárban. Az érdek­lődők még kérdezik: mennyi a hordó ára, Farkas József készsé­gesen válaszol: a százliteres 10 ezer, az ötven literes 7500, a kis hordók 20 literesig 6 ezer forint­ba kerülnek, virágdézsákat 1500-5000 között lehet venni. A vevő sokallja az árat, a mester viszont állítja: mások jóval drá­gábban adják. Fejlesztések előtt és közben Hejőbábán saját erejükre is számítanak a beruházásoknál Hejőbába (ÉM - FL) - Járda, ivóvíz, gázfűtés. A fejlesztés idei feladatai Hejőbábán. A megvalósításhoz 30 százalé­kos önerejük mellé a megyei területfejlesztési tanácstól is támogatást nyertek.- Most is tornyosulnak előttünk a feladatok - mondja Juhász Barnabás polgármester. - Szep­temberben a főút 2000 méter hosszú járdáját építjük meg 8,5 millió forintból. Ötmillióból bő­vítjük a Gyepszéli út ivóvíz há­lózatát. Az általános iskola szá­mítógép-hálózatának gyarapítá­sához 1,6 millió forintot nyer­tünk. Legnagyobb eredmé­nyünk, hogy befejezzük intézmé­nyeink fűtésének korszerűsíté­sét. A drága villanyról minde­nütt áttérünk a gázra. Most a napközit és a község szociálisan rászorult lakosságát ellátó kony­hát korszerűsítjük csaknem 2 millió forintos költséggel. Ön­erőből és céltámogatás segítsé­gével - sorolja a polgármester. A konyha 200 főre méretezett. Benne nemcsak a napközit igénybe vevő óvodások, általá­nos iskolások részére főznek, hanem az idősek és a vendégét­kezők részére is. Az utóbbiak közé tartoznak többek között azok a köztisztviselők is, akik a teljes költséget magába foglaló térítési díjat fizetik az ebédért. Nyereményből Kamilla faház Tiszakeszi (ÉM - FL ) - Még 1982-ben történt, hogy a tisza­keszi iskolások hulladékgyűj­tésük eredményeként egy személygépkocsit nyertek a MÉH-től. Nem tudván mit kezdeni vele, eladták. Árából vettek egy Kamilla nevű fa­házat, aztán tovább gyűjtö­gették mellé a pénzt. Egészen 1986-ig, amikor az időközben megépült mezőcsáti stand mellett a tanácstól egy telket bérbe kaptak. Azóta áll a fa­ház a telken és időközben tu­lajdonjoga is a tiszakeszi ön- kormányzatra szállt. Az idei nyáron a tiszakeszi általános iskola 15 osztályába járó tanulók háromnapos váltásban pihentek, szórakoz­tak a táborban. Osztályon­ként átlag 12 fő nevelői, szü­lői felügyelttel. Őket az igrici iskolások követték, akik bér­be vették az üdülőrész épüle­tét és sátorozásra alkalmas udvarát. Visszatérő vendége­ik a miskolci nagycsaládo­sok, akik éppen napjainkban, augusztus végén töltenek is­mételten néhány napot a tá­borban. Korszerűbb lesz a konyha Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom